Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-11 / 29.szám

A Hentzi-szobor. Budapest, apr. 9. A hét szenzációs eseménye a Hentzi-szobor elleni merénylet. A tervezett attentátum meghiúsult ugyan s nem esett baj se emberi életben, se a szoborban, sőt eddig még a merénylőben sem; de azért a szenzáció hullámai magasra csapnak ez esemény következtében. Ha pedig okozati jelentősége valamely eseménynek nem magyarázza meg kellőképen a vele járó és általa ébresztett nagy érdeklődést, nem marad egyéb hátra, minthogy az okozat helyett magukat a szülőokokat tegyük közelebbi vizsgálat tárgyává. Ezt az analitikus eljárást követve azt látjuk, hogy a szentgyörgy téri bombamerénylet dolgában, három tényező ragadja meg figyelmünket. Ezek : a Hentzi-szobor, a felrobbantás kísérletével gyanúsított Szeless Adorján s a tettest kereső rendőrség. Egyenkint és önmagában e három tényező közül egyik se olyan, amely őszintébb rokonszenvet kelthetne lelKönycseppek. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája — Jártam, járdogáltam a Dunapart hoszszában mohón sütkérezve a langyos tavaszi verőfényen annyi világos ruhás, karcsú derekú, izzó szemű, édes szavú úri asszonynép között, mámorosan napsugártól, ^ibolyaillattól, kaczajtól, kedvvel törvén fejem hivságos novellatárgyakon. És az egyszer mintha a múzsa lehelletét éreztem volna homlokomon. Ötletek születtek, melyek hatást Ígérnek; alakok, melyek jóindulattal mesélnek; és hangulatok, melyek bűvös érzést fakasztanak. Ébren álmodók teremtő álmodása, a hasisszivók álomgyönyöre volt az. Dehát meg vagyon irva minden jámbor tudós könyvben, miképpen veszendők a gyarló emberi tervelések, ha másként végez az, a ki iránt mindnyájan hitvány por és enyésző hamu vagyunk. Hirtelen nagy zaj támadt a hömpölygő zavaros hullámokon. Éktelen, levegőt rázó üvöltés hallatszott. Majd rekedt köhögés, tüsszögés, csattogás, mintha bősz titánok harczolnának egymással. Azt hittem, a Johan-Baptiszt kászálódik ismét, mert hogy még nagyon emlékszem rá, mint bajlódott, kattogott dohogva gyakorta arra felénk a bazilika tájékán legkivált ugy tavasz nyiltán. Csalódtam, mert csalódni emberi dolog s mert nem tudtam, hogy több Noé-bárka is maradt az utókorra. A világtól elmaradt csoda bizonyosan siketnémákat szállított Váczra. (Ha még mind nem siketet, hát addig bizton megsiketülnek.) Veszekedett, köhögött az istenadta mód nélkünkben, de egymással összeköttetésben bizarr triumvirátust képeznek. Szeless Adorjánt nem ismerem, de amit halottam és tudok róla, még nem minősiti őt nemzeti martyr szerepére; S ha a nemzeti ügyért martiromságot szenvedőkkel szemben hajlandók is volnánk bizonyos egyéni fogyatkozások előtt szemet hunyni, még sem szeretjük, ha nemzeti és eszményi vágyaink megvalósítására olyanok vállalkoznak, akik arra nem a legméltóbbak. Egyébként még nem is bizonyos, hogy Szeless követte el a merényletet, én legalább, amig az ellenkezőről meg nem győződöm, nem tartom őt merénylőnek, sőt ösztönöm egész más irányban keresi a valódi tettest. De ha tényleg Szeless helyezte volna a Hentzi- szobor talapzatára a hatálytalannak bizonyult bombát,akkor is — s bármennyire is elitéljük vakmerő szándékát és helytelen tettét, nem fojthatjuk el szivünkben a szánalomnak bizonyos érzetét, mert Szeless elvégre is vér a magyar vérből, a Hentzi szobra pedig annyira idegen nekünk, hogy ezzel kül, amig csak a kapitányát le nem ütötte a hajókötél, vagy valami ilyes, mert semmi jót sem kívántunk neki a partról számosan. Csupa megvetésből nem is a hajót néztem azután, hanem a Gellért-hegyet. Bátor láttam már annyiszor, a hányszor kellett, de mindig találok rajta valami nézni valót. Hiszen a perzsa sah is azért lakozott a Hungáriában, hogy a Gellérthegyet nézhesse, szintúgy a kapurthalai maharádsa. Hogy a két olajbarna, meg csokoládé szinű ázsiai urnák mi tetszett rajta, nem tudom. Talán az, ami az egyszeri kinai követnek a czigányok zenéjéből : a hangolás. Vagy tán ettől eszokbe jutott az Elborusz, meg a Gaurizankár s messze, messze tengereken hazaszállott a gondolatuk, mint a gólyának, a kinek el volt metszve a szárnya. , Azonban mégis derék szikla ez; néha agyon is lapít egypár házat; az Árpád szobra is már rég rajta volna, ha fel nem robbantanák. De igy megmarad a tenger pénz s az Anár Miska fejére sem kell dijat kitűzni meg a szobor sem fog ledőlni a magas hegy tetejéről soha. Észrevettem, hogy egy czifra viganós, kaczabajkás parasztasszony is erősen bámul a szirtek felé. Ugyan mit néz, hogy le nem venné a szemét onnan ? Egyszerre megszólalt valaki mögöttünk: — Hegy az asszony, hegy, hanem ehent kacsints! Hunczut, ármányos kalendárjomcsináló tudomány, annyi való szent igaz! Hátra pillantottam. Rövid mándlis, pörge kalapos atyafi nyilatkozott ilyetén szittya nyelven alsógerecsei szokás szerint. Egy tízenhárom uraságot keservesen kiszolgált mundérban ácsorgó tésúr veszszemben vérünk rosszabb részét is öntudatlanul védelmünkbe kell vennünk. Amivel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a törvény rendelkezéseinek útját álljuk, nem ! s ezerszer nem ! mert aki akár okkal, akár oktalanul, s akár joggal, akár pedig jogtalanul martiromságra pályázik, annak számolnia kell és kellett tette következményeivel. A törvény szava mondja tehát ki ítéletét a bűnös fölött. Igaz, hogy a törvény rideg betűje gyakran sebzi emberi és egyéni érzelmeinket, mert hisz

1 a természet törvénye gyakran szembeállítja a maga határozatait az emberi törvények rendelkezésével. Igen, mert néha akaratunknál is hatalmasabb erők ösztökélnek bennünket, hogy a természet törvényeire hallgassunk. Ámde legyünk erősek, a haza érdeke s nemzeti becsületünk megkívánja, hogy a természeti törvények megtagadásával, az irott s emberi törvények szavára hallgassunk ! A második tényezőről, a rendőrségről csak kevés a mondani valóm. A napisajtó annyira pellengérre ál tegette ott portékáját veszett potom árakon. Adott szappant, köszörűkövet, amerikai ragasztót meg tinktura sveczikát nyomorúságos pár fillérért. De a legfőbb áruja egy szakajtó fekete bádogból készült svábbogár volt. Ezeket eregette nagy igyekezettel hosszú piros, fehér, zöld czérnán, s a bogarák szaladtak, mint az elevenek. A mándlis ember nagyokat ámult, a tésúr pedig lázasan húzgálta a bogarakat. — No, ilyet nem ettem, nem én! monda a mándlis. — Vegyen belőlük, szomszéd ! mondta a tésúr. — Szomszédja a halál, hiszen maga az ördöggel paklizik ! — A tésur nevetett s még csak ezután rángatta a bogarakat. A mándlis ember nem sokáig állhatta szó nélkül : — Nincs jó lélekkel! No, itt beszélj, asszony, ha tudsz ! Az asszony még mindég a hegyet nézte ; csak annyit mondott: — Keé biró volt, hát süsse ki! Aztán a szemeit törülgette és megint a czítadellára nézett. Furcsa volt ez a viselkedés nagyon. A kíváncsiság bántani kezdett s megkérdeztem, mit lát ott. — Jaj, lelkem, ifiuram, hogyne nézném, hogyne nézném mikor ott a fiam ! — Hol? — Ott, fönt abban a sárkány várban ; silbakot áll! Beszélt azután az asszony magától* igy könnyített a baján. Még a hajnalban feljöttek messziről, hogy meglátogassák a szerelmetes Jóska fiukat, a ki első esztendeje szolgálja a császárt. De mindjárt tudták, hogy nem lesz szerencséjük; az uton nyúl szaladt litotta már a fővárosi és állami rendőrséget, hogy ízléstelenség lenne részemről, ha most ujabb vádakkal és szemrehányásokkal előállanék. De viszont el nem hallgathatom rendőrségünk azon botrányos taktikáját, mellyel az ügyet ok és cél nélkül nagy eseménynyé felfújta, mielőtt akár a tettes személye iránt, akár a merénylő, illetőleg a merénylők szándékairól s céljairól valami bizonyosat kisüthetett volna. A Hentzi-szobor ott áll sértetlenül a Szt.-György-téren. Ha ott áll s ha ott kell állnia, örülünk, hogy sértetlenül áll a szent helyen, ahol Hunyady László nemes vére folyt. De kérdezzük : ott kell-e állnia e szobornak P S egy, a múltjára, történelmére büszke nemzet azt feleli : Nem ! Valóban e szobornak nem ott a helye. Ertjük és tiszteljük felségesurunk nemes érzelmeit, amelyek hálateltszivének a Hentzi-szobor megalkotását sugalták.Amde a magyar nemzetnek, mint minden önérzetes s szabadságfatermett nemzetnek szintén vannak nemes érzelmei, melyek gyengédek és szubtibilisek. Történelmünk el a gőzmasina előtt. Akár mindjárt viszsza is mehettek volna, de már- megvolt a biléta. Ugy is volt. A kaszárnyában azt mondták, a Jóska vártán van; még pedig ott fönt, ahova nem szabad utána menni. — Jaj lelkem, ifiuram, pedig de szerettem volna látni. —- Hát várjanak, holnapig vagy holnaputánig, próbáltam vigasztalni: — Dehogy maradhatunk, dehogy maradhatunk, hiszen nincsen nekünk ebben a nagy városban, ahová lehajthassuk árva fejünket. Aztán még mivé lesznek a cselédkéink odahaza. Gazduram is elszonytyolodott, rátehenkedett birói hivatalból maradt pálczájára s ugy búsult, mint állítólag a betyár legény, mikor fürdik a holdvilág az éj tengerében. Fenn a czitadella párkányán pedig valami mozgott; innen nézvést akkora, mint a hangya: talán katona volt. Valami csillogott a napfényben : talán a szuronya. Sz— L. Névnapi ajándék. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Est. A zálogházból erős naftalinillat áradt az utczára. Benn zsibongó néptömeg ágaskodott a rácsozat előtt, melynek háta megett élesen kiáltozott egy veres orrú tisztviselő. — Senki többet? Másodszor. A harmincz forintot mindenki sokalta, pedig talán ötször annyit is megért volna az a mély tüzű gyémántgyűrű, melyet az üzlettulajdonos magasra emelve tartott a kezében. A sarokban egy öreg anyóka állott. Száraz arczát nem az elfutott hosszú idő Esztergom, XVII. évfolyam. 29. szám. Csütörtök, 1895. április II. r ' r r • '•• mm • '' ' mm,' ' ' " aexxtmsxxxasx!^^ VAROS! ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, ^s************

1

^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: § ——• ^ ^ csütörtökön és vasárnap. I . Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések ~*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | akiadóhivatalban vétetnek fel. EJLŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^-~<^ * | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre 3 » — » § ^ , , ^,., , , N § Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I ^ Negyed évre . I » 50 » N uuna-utcza S2. szam íom-naz . § - § ^ Egy hónapra ..........—» 50 » § ... , ^ bélyegilleték fizetendő. 1$ | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | v\x\x\x^\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\^^^ a Wallfisch- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. ^X\X\X\X\X\X\X\X\X\XNX\X\X\X\XN^^^^ Az „Esztfirp és Vidéke" tárczája.