Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-07 / 28.szám

A városi tisztújítás. Esztergom, apr. 5. (Gy). Midőn Esztergom kir. város a három hozzáépített községgel definitive megnövekszik, azaz az egyesítés ügyében most legelső teendő : a szervezési szabályzat kidolgozása, tárgyalása és helybenhagyása megtörténik, az általános városi tisztújítás következik, melyre nem kevés érdeklődéssel tekintenek úgy a választók, mint a választandók. A választók érdeke nagyon világos és természetes, mert valamint a háztartás egészséges vezetése a család virágzásának, boldogulásának biztos támaszát képezi, hasonló vezetésre szorul a nagy családot képező város is, mely a jelen kifogástalan vezetésével egyúttal a jövő erőit gyűjti össze. A gondos, az életrevaló, helyes irányban tevékenykedő élettársak azon vannak, hogy az élet sikamlós utain végzetes elbukástól megóvják magukat, azon vannak törhetlen igyekezettel, hogy a család, a gyermekek jólétben legyenek ne csak a jelenben, hanem e jólét állandó gyökeret verjen, oly gyökeret, melynek fája terebélyes ágakat és dús lombozatú koronát hajtson. íz ..Eszteraom és fiié" tárczáia. Modern mese. Nem minden temetés egyformán meg B inditó. Vannak temetések, melyeknél a könnyár, a disz oporsó és tömérdek koszorúk ellenére hiányzik valami, a mi meghatóvá teszi az emberek szertartásos, a földön utolsó szereplését. Hogy rövidesen* fejezzem ki magamat, a látványos temetések legtöbbjénél hiányzik a halál tragikuma. Emberek mennek a temetésre, a kik a konveniencia törvényei szerint bánatosak, de szivükben a szánalom és részvét föl nem serked, mert hiszen nem a halottat sajnáljuk rendszerint, hanem a -i kit a halott' maga után hagyott. A meghalt emberről az alsó nép fatalismusával hisszük, hogy jól járt. A talmi bánat és csinált gyász, nem különben a papnak kenetes beszéde nem használ, mert tudjuk, hogy kötelességből beszél és a stólájáért. Azért nagyon ritka a szomorú temetés. . . . Hanem a Mihály István temetése mégis a ritkaságok közé tartozott. Pedig az özvegy nem tördelte a kezét,- nem ^ roskadt le kisérője karjaiba, nem figyelte > hitvesi koszorúját az ő » felejthetetlen«jenek, vájjon jól, vásári ügyességgel heIlyen gondos, életrevaló és helyes irányban tevékenykedő élettársaknak kell lenni az egyesült Esztergom tisztviselőinek, a kik nem önjavukra, hanem az egész város boldogulására kapnak megbízatást, mely fáradozásuk fejében illő fizetést kapnak, de viszont lankadatlan munkát is követel tőlük a város adózó közönsége. A tisztikar megválasztása tehát nem történik ötletszerűen, pajtáskodásból, rokoni vagy pártszempontból. Ne feledjük, hogy az olyan választás, melyet a családi nexus, kiházasitási célok szempontjai vezetnek, vagy a hol régi gyűlölség, vagy túlhajtott szeretet jut érvényre, a köznek megmérhetetlen kárt okoz azonkívül, hogy az egyes választó érdekeit se mindig mozdítja elő biztosan. Itt el kell némulni minden egyéni érdeknek, melléktekintetnek. A város választó közönsége igenigen megfontolva cselekedjék, midőn a vezetésére hivatott férfiakat kijelöli. Hisz a szabad választás által saját elhatározásától függ, hogy a legalkalmasabb tisztviselők lépjenek a város élére és ezáltal a választó közönség saját érdekének tegyen szolgálatot. lyezték-e azt a koporsóra, — a mint az egy férjét sirató özvegyet megillet. Nem sirt, de kivillogott szeméből az őrületes fájdalom. Őrző angyal vezeti ilyenkor tátongó örvényen át a gyászos özvegyeket. És ha az angyal erőtlen a fájdalom démonán, akkor következik be a katasztrófa. Szerencsére mostanában — minél ritkábban. Rettenetes volt Mihályné az Ő szent fájdalmában. Azért volt szomorú a Mihály temetése. De elmúlt! És a fájó asszonyt még a részvétlátogatások kálváriájával se háborgatták. Az idő mindég gondoskodik friss és nem ilyen szomorú thémákról, fölkavarja kicsiny emberek nagy botlásait, kicsiny emberek kapaszkodó szerencséjét : az irigység megkapja foglalkozási anyagát. Kezdték a szép asszonyt elfelejteni. Ki vetett volna ügyet, hogy az elsiratott Mihály, a város egyik tevékeny férfia, a maga háztartása körül egy pár súlyosabb természetű, kiegyenlitetlen ügyet hagyott. Mihály Istvánné heroikus küzdelmet fejtett ki a kielégitésre váró, nyughatatlan s nagy részben ártatlan emberek megnyugtatására. Csodálatos ebben a modern korban, hogy olyan adósságokat is kifizetett, melyeket a törvény semmi szin alatt nem itélt volna meg, egy erkölcsi kötelesség szent tudatában tette, a halottnak becsületes nevét még a sirban is meg kell védeni. Ne üljenek fel a választók a hizelkedőknek és az Ígérgetőknek. Mert aki hízeleg, az egyúttal megcsal, aki pedig szertelenül ígér, az rendszerint nem tartja be igéretét. A munkás szellem önmagában birja legnagyobb erejét, az erővel nem hetvenkedik, nem dicsekszik, hanem ha tér kínálkozik a munkára, meg is fogja emberül a dolog végét, nem azért, hogy lássák, dicsérjék, hanem mert emberi kötelességét akarja teljesíteni, A városrészek egyesítése természetesen nem azt jelenti, hogy akár a kir. városban, akár a mellékvárosokban közmegelégedésre működő tisztviselőknek most már egyszerűen útilaput kell kötni a talpukra. Hisz az egyesítést előkészítők minden tárgyaláskor különösen hangsúlyozták, hogy a működő alkalmas tisztviselők vétessenek át az egyesült városhoz is. Viszont a közérdek követeli, hogy az alkalmatlanok hagyassanak ki. A négy városrész összes tisztviselői nem képesek majd végezni az egyesült Esztergom dolgait, ezért az ujonan szervezendő állásokat is be kell tölteni. A létszám szapoNincs mit csodálkozni, hogy igy aztán a balkonos szép Mihály házból hamar ki kelletett költöznie. A rokonság szidta. Csupán hitelezői magasztalták hős lelkét és némi meghatottsággal látták, hogy egy nádfedeles kis házba vonul az özvegy. Megindultak voltak, de azért az adósságot nem tekintették — nem létezőnek. Barátnői végkép szakitottak vele csupa — szeretetből. Szegény asszonyt csak zavarnák a szegénységben. Rajta kell lenni, hogy a nőegyleti választmányi tagságról lemondjon. Végre is, a ki nem birja, ne teljesitsen emberbaráti feladatokat. Örüljön, ha a maga emberségéből megélhet. A magános özvegy aztán a legszenvedélyesebb temetőjáróvá változott. Ott volt neki mindene, abban a fölhantolt sírban. Mily igaz könnyek pörögtek le arcán. — Istvánom, kőkeresztre nem telik! — és átölelte az egyszerű fakeresztet, melyet magával vonszolt a süppedő föld. Egy őszi este kissé tovább merengett férje sírjánál Szivét megijesztette valami előre törő hang. Egy kis gyermek siránkozott ott valakiért, vagy tán magáért, hogy milyen isten árvájának maradt ezen a gyászos földön. Mihályné kész elhatározással emelte föl a siró gyermeket. — Mamád fekszik itt ? — Az. rodik egy a polgármester mellé rendelt elnöki fogalmazóval, egy pénztári tiszttel és egy alkapitánynyal. Ide is olyanokat kell választanunk, kikre nyugodt lelkiismerettel bizhatjuk a város dolgait. Még csak egy megjegyzést. Kérvekérjük az intéző köröket, nem, követeljük a köz érdekében, hogy lássanak hát komolyan a dologhoz. Hisz dr, Földváry memoranduma több helyen azt emliti, hogy az előkészítő munkálatok még 1894-ben elkészülhetnek s az uj szervezet 1895-ben megkezdheti működését, íme most már ugyancsak benne vagyunk a 95-ben, s még mennyi a tennivaló ! Nincs is kilátás, hogy az év vége előtt összeül az egyesült képviselőtesület, meglesz a szervezési szabályzat. Addig pedig marad minden a régi zötyögős kerékvágásban. Nincs gazdasági tanácsnokunk, nincs sok egyéb, amit m>(?d arra az időre halasztanak, amikor majd egyesülünk. Siessünk hát azzal a sokat emlegetett egyesítéssel, mert biz Isten a sok hűhó dacára semmi sem lesz belőle. — Nincs senkid ? — Nincs. — Jöjj velem ezután én leszek a te mamád. Mintha a könyörületes gondviselés küldötte volna elébe az árva gyermeket. Az életösztön vette hatalmába. Mintha megváltozott volna a világ, egyszerre másként látta a dolgokat, másnak az embereket. Azt hitte, fátuma betelt és a gyermeket neki kell fölnevelnie. Szerencsére otthon jó nevelést kapott, mint kitűnő zongorázót a hangversenyek pódiumáról ismerte a közönség és kapva-kaptak a híren, hogy Mihály Istvánné zongoraórákat fog adni. Egy-két keserű pilulát lenyelettek vele, mert ez emberek szive kérges és egy erőltetett szellemes mondásért még apát is kész legtöbbünk megtagadni. No lám, a szép Mihályné ! A férje a nemes tanácsot ütötte (nagy ellenzéki és mérges szónok volt a temetőben pihenő Mihály), az asszony pedig ütheti a zongoráját 50 krjával. De Mihályné lenyelte e szellemes mondások keserűségét. Nem volt rossz idő, hogy az óraadók sietős futásával ne látták volna a legjobb házakba betérni. A kis Vilma, a temetői árva pedig növekedett jólétben, okos nevelésben. A kik be voltak avatva Mihályné takarékos ügyeibe, Esztergom, XVII. évfolyam. 28. szám. Vasárnap, 1895. április 7. r r r «... ^VCVXXNXVV^^^^^ VAROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. «*»^v^^^^^ I Megjelenik hetenkint kétszer: | j | Hirdtek Í w | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ir e ese | T*- | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. | ELŐFIZETÉSI ÁR/. magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | I | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők l | | ^ Fél évre 3 » —- » ^ ^ r ,rr< > i * r \ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári 15 | Negyedévre 1 » 50 » § Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | .,1 c * M § | Egy hónapra - » 50 » § ; | bélyegilletek fizetendő. £ ^ Egyes szám ára » 7 » § Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ ^ !X\XN\\XN\\V\X^ a Walllisch- és Haugll-fele dohánytozsdékben. k\v^\x\x\v\vx\\^^^^