Esztergom és Vidéke, 1895
1895-03-31 / 26.szám
Kiállítási akció. Több mint három év telt él azóta, midőn a törvényhozás Magyarország ezredéves múltjának megünneplésére az országos nemzeti kiállítás megtartását elrendelte. Mikor ez a törvényjavaslat az 1891. év vége felé az országgyűlés elé került, a nemzet minden rétegében a legnagyobb érdeklődés mutatkozott az ezredéves kiállítás iránt. Különösen az iparos-körök érdeklődtek ez ügy iránt : már több mint egy évvel előbb is lelkes ügybuzgalom hatotta át az egész iparosságot. A nagy többség nem is tartotta elégségesnek a nemzeti kiállítást, hanem ez alkalomból világraszóló nemzetközi kiállításról ábrándozott. Azóta azonban az ügybuzgalom, a lelkesedés fokról-fokra hanyatlott. A kormány megtette ugyan a maga kötelességét és a rá hárult kiállítási munkálatokat kellően előkészítette ; de a nagyközönség, a társadalmi tényezők, ez irányban még alig tettek valamit. Hogy mi volt ennek oka, azt —úgy hisszük — mindenki tudja. A nemzet múltjának ezredéves megünneplésének küszöbén állván, a magyar állam kötelességének tartotta, Az „Esztergom és Vidéke" ttója. Az öngyilkosok. • —• Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Az éjszaka behunyta csillagszemeit. Mintha már halva volnék : nem láttam, nem hallottam semmit az éj fekete koporsójába zárva, Gondolataim visszaszállottak a múltba. Akárcsak a varjúk, keselyűk a puszták hulláira, hogy azokat szétmarczangolják. De most már nem is fájt a marcangolásuk : mintha kiköltözött volna belőlem minden élet. Ilyen volt a multam, a jelenem. És a vasúti sinekre állva, melyeken nemsokára a gyorsvonatnak kelletett elrobogni, vártam a jövendőt. A sinek reszkettek már a közelgő vonat robogó terhétől, vagy talán attól a szörnyű katasztrófától, mely itt nemsokára végbe fog menni. A sors keze volt annak a vonatnak a mozdonyvezetője, melynek engem kellett összetiporni. Végzetem, megtestesülve egy pokoli hatalommal száguldó gép alakjában : törtetett felém. Mint a kilőtt ágyúgolyó, fúrta be magát a gyors-vonat a oly intézkedéseket kezdeményezni, melyek már egy félszázaddal ezelőtt — a törvényhozás által — elvileg kimondattak, melyek minden magasabb fokú kulturállamban meg vannak valósítva : t. i. a jogegyenlőség követelte vaílásszab adságnak és a haza minden polgárára nézve egyenlően érvényes egységes házassági jognak megteremtését. Bármily indokból vetődtek fel e kérdések, tagadhatlan tény, hogy azok megvalósítása elodázhatlan volt, miután a «szabadság, egyenlőség és testvériség* jelszava ez intézmények nélkül meg nem valósulhat. Meg kellett ez eszméket valósítani, hogy ezáltal nemzetünk a többi kulturállamok emeltessék. De ez a kezdeményezés oly akadályokba ütközött, melyek valóságos vallásháborúra adtak alkalmat. A harci indulat elterelte a nemzet figyelmét a haza megerősödésének legfpbb tényezőjétől, a közgazdasági haladásától és ennek egyik főmozzanatától, az ezredéves kiállítástól is. Miután pedig minden harc és háború zavaros viszonyokat teremt, a zavarosban való halászás mániája kitört mindazon elemekben, melyek izgatás utján a békés haladást megbontani és az ingadozó helyzúgó éjszakába. Én összefont karokkal álltam a rám tűzszemekkel rohanó halál előtt. Megdermesztett az életunalom. E pillanatban egy rémitő sivitást hallottam, mely azt látszott kétségbeesett erővel odakiáltani a fátumnak : megállj ! A mozdonyvezető észrevette, hogy valaki áll a sineken : megrántotta a vészsípot és ellengőzt adott. De a fátum fülei zárva voltak, — a fátum szive nem könyörült, nem állott meg rohantában, hanem rettenetesen megmutatta hatalmát annak a pogánynak, a ki kérkedve kihivta megsemmisitő erejét, mely ezer halált bir osztani egy percben. A vonatot nem sikerült rögtön megtorpantam. Egyszerre olyan életmetsző fájdalmat éreztem, mintha minden világi bűnömet ezzel kellene megbűnhődnöm, levezeklenem. A mozdony ütközője ; a halál buzogányos ökle szétzúzta a koponyámat. Ennek a mindenkinél erősebb boxernek nem birtam rip osztót adni. De a halál, miután látta, hogy most már egészen a karjai között vagyok, kegyesebben bánt velem. Szép, puha fűre fektetett, — odadobott ki a mozdony halálos taszitása. A gyep zetet saját érdekükben kiaknázni szeretik. Igy élesedett ki a nemzetiségi izgatás, és az a végzetes mozgalom, mely a szocializmus cége alatt nemzetbontó anarchizmusra törekszik. Mindeme bajokat még fokozták a kormányválságok és pártbomlások, melyek szintén ama háborúskodó zűrzavarból keletkeztek, és a nemzet figyejmét a lelkes alkotó munkától a hiábavaló szenvedélyes izgatások mezejére terelték. Véletlenül közbejött még a gazdasági válság, mely tulajdonképen nem hazánk földjéből, hanem más államok és világrészek talajából nőtt ki, de hazánkat is ép ugy sújtotta, mint azokat az államokat, ahol keletkezett. 3 Ily viszonyok közt nem csuda, ha az ezredéves kiállítás iránti lelkesedés közönségünkben lehanyatlott. Ha mind e tényeket figyelembe vesszük és azok következményeit megfontoljuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy azt a rendkívül fontos feladatot, mely az ezredéves kiállítás alkalmából főleg az iparosságra vár, a legerélyesebb odaadással kell felkarolnunk. Hogy az ipar szempontjából az ezredéves kiállítás mily rendkívüli fontossággal bir, azt már volt alkalmunk hangsúlyozni, s ezért ezt most szálai csöndesen zizegték körülöttem a biztató dalt, hogy immáron csak nyugalom várakozik reám. De ezt az altató dalt megzavarta az embeerek nyüzsgése, lármája, a kik leszállottak a megállított vonatról és elkezdték keresni az áldozatot: hahogy segíthetnénk• rajta. Leghamarább rám talált egy tolvaj, a ki sietett a pénztárcámtól megfosztani. Azután az orvos, a ki sajnálkozva konstatálhatta a beállott halált. Legutoljára vetődött oda egy rendőrtisztviselő. Föltették a testemet a vonatra és- a gyilkos vas szörnyeteg süvöltve ragadta tovább áldozatát. Én már onnan felülről néztem, mit, csinálnak a holt testemmel. Hogy indul meg a vizsgálat, kiderítendő, öngyilkosság vagy baleset forog-e szóban ? Mint boncolják és állapítják meg az orvosok,, hogy ha szerencsétlenség történt is : az nem olyan megrendítő, mert az áldozat halálos betegségben szenvedett: előbbutóbb elpusztult volna. Igazuk volt: halálos betegségben szenvedtem : ember voltam. Ebbe a betegségbe akkor esik az ember, mikor a világra jön. És azután betegeskedik, mig eljön a hosszú betegség vésre : a halál. ismételni nem akarjuk. — De ne feledjük, hogy az az erélyes összetartás és vállvetett munka, melynek végrehajtására a kiállítás alkalmából az iparosoknak sorakozni kell, egyszersmind leghatályosabb gyógyszere mindazoknak a végzetes betegségeknek, melyeket az imént elsoroltunk és melyek a nemzet ügybuzgalmát a kiállítástól elterelték. Ha az iparosság az előttünk álló kiállítás alkalmával meg fogja tudni mutatni, hogy a nemzet haladásának, a haza előmenetelének mily hatalmas tényezője áz ipar : akkor e most még több oldalról kicsinyelt foglalkozás tényleg is és a nemzet szeme előtt is oly magasra fog emelkedni, — hogy a civilizált állami szervezetben őt megillető helyet bizton el fogja foglalhatni. És mily rendkívül üdvös hatása lesz annak, ha aztán a közéletben az iparos osztály mint egyik döntő tényező fog szerepelni! . . . Az ipari érdek nem törődik sem felekezeti, sem nemzetiségi harcokkal — hanem csak a haza jólétével és előmenetelével. És a haza jóléte és ezzel kapcsolatban a munkás elem boldogulása rögtön lehetővé teszi annak a talajnak dezinficiálását, melybe a hazaellenes szocialista izo-atókaz anarchizmus fertőző baktériumait hintik. Miért lettél öngyilkossá ? kérdezték tőlem a másvilágon. Láthatatlan alak ajkairól csengett felém a hang, melyre éreztem, hogy muszáj válaszolnom. De nem tudtam mit válaszolni. Kezemet fejemhez szorítottam. Körülöttem sürü, homályos khaosz örvény lett tompa, siketitő zúgással. Ebből a khaoszból lassan kivált a föld képe, melyet elhagytam. Ugy tetszett, mintha a föld minduntalan körülöttem keringene. A túlvilágon voltam, de nem a csillagokat láttam, hanem a földet. És nem emlékeztem rá, hogy tulajdonképpen mért hagytam el. A körülöttem forgó világ egész csillogó, csábító kaleidoszkópját tárta elém. A föld szebbnek tünt fel előttem, mint annak előtte. Virágain több volt a pillangó, napfényében több a repeső madár. Több szerelmes pár sétált a mezőkön, az erdőben, — több boldogság hálafohásza szállt az égbe. A bűbájak ligete, hűse édes idyllekről suttogott. Nefelejts virágok kelyhéből tündérek szállottak ki és fürödtek, úszkáltak, örömkönyeket siró öreg, mohos sziklabérc kristálypatakjában Esztergom, XVII. évfolyam. 26. szám. Vasárnap, 1895. március 31. ESZTERGOM és ÍME r r ... r »• «• v5'W^»^x^«^^N^N>N 1 »^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. v^vxmvmN^^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | — i ; I . !| csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | irdetesek . —fr- | hova a lap szellemi részét illető , közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Ár\: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások § Egész évre 6 frt — kr. | küldendők *. Ijj jfck Fél évre . 3 » — » | -~ ,rr»' J.i_ i_ J. \ I -Iftnden egyes hirdetés után kr. kincstári Negyedévre . . . i » 50 » ^ Duna-utcza 52. szam (Toth-náz). Egy hónapra — » 50 » | • , ' _ - |f * * bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^^^* * a Wallfiscll- és Hailgll-féle dohánytozsdékben.
