Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-10 / 3.szám

való angyalnak, idevaló üdvösségnek. És amint szokta tenni minden asz­szonynyal, aki eddig hallgatta, megra­gadta a kezét. A fiatal asszony meg­rezzent. Ebben a pillanatban vége szakadt az úri paraszt szórakozásának, gyorsan ott­hagyja az egész társaságot, s odamegy a felesége elé. A kisértés szelleme villám­gyorsan eltűnt a pálmák mögé. Ránéz erősen, szótlanul, megfogja a kezét, azután a derekát és csak nézi, egyre nézi. Az asszonyt megdelejezi ez a méltósá­gos tekintet, s olyan akaratlanul, eszmét­lenül áll előtte, mint odahaza. — Gyere haza, fiam — mondta aztán • csengő lágysággal, ugyanazon a lágy hangon, mint amikor legelőször szólott hozzá. — Gyerünk! — suttogta az asszony édesen, szerelmesen sóvárogva. — Meg akarom mutatni a világnak, hogy szeretlek, s azt akarom, hogy te is bebizonyítsad ! Es a hatalmas ember olyan gyöngéd­séggel vezette el feleségét, mint amikor az oltárhoz lépett vele. Rögtön elutaztak. Csak odahaza vallották meg egymás­nak, hogy megint nem fognak négy esz­tendeig törődni a januáriusi szalonfigu­rákkal. Parasztok lesznek, • hogy fejedel­mek maradjanak a szerelem romlatlan országában. HÍREK. Esztergom, jan. 9. — A herczegprimás Mária Valéria kir. hercegasszonynál. Vaszary Kolos herceg­prímás a Hazánk értesülése szerint, ma látogatást tett Mária Valéria kir. herceg­asszonynál. — A hercegprímás jótékonysága. Va­szary Kolos bíboros érsek az antiochiai (Szíria) szegény kapucinus kolostornak 50 frtot adományozott, a döblingi Szt-Gábor nevelő intézetnek pedig 150 frtot. — Jótékony főpapok. Követésre méltó példával jártak elő Samassa József egri érsek, Schuszter Konstantin váci és Bende Imre nyitrai pöspökök. Samassa érsek az uradalmához tartozó Szikszó pusztán 3000 forint költséggel iskolát építtetett, s biz­tosította a tanítói állás jövedelmét. Shusz­ter Konstantin váczi püspök ugyancsak iskolát építtetett Puszta-Besnyőn 4000 forint költséggel, míg Bende Imre nyitrai püspök az ottani főgimnázium szegény tanulóinak élelmezésére évi 4000 forintot utalványozott. Báró Eötvös Lóránt köz­oktatásügyi miniszter a főpapoknak áldo­dozatkészségükért elismerést és köszöne­tét fejezte ki. — Látogató tábornok. Schulenburg altábornagy tegnap városunkban időzött. Este a helybeli gyalogezred tisztikara a tábornagy tiszteletére a Magyar Király emeleti termében estélyt rendezett. — Premiere Esztergomban. Aranyossy 'Gyula színtársulata tegnap este eredeti színművet mutatott be helybeli szerzőtől, 'Bárt fa y Gézáné úrnőtől. Cime volt »Az utolsó szerep« dramolette i felvo­násban. Bártfay Gézáné előnyösen ismert "nálunk kedves, finoman kidolgozott no­velláiról, különösen lapunk olvasóközön­sége előtt. A kis dramolett nem lépett fel nagy igényekkel; de cselekvénye jól gördülő, jellemzése sikerült és a közönség mindvégig érdeklődéssel kisérte a színmű­író Hidy (Bárdy Lajos) kétségbeesését a darab elején, végül tehetségének érvé­nyesülését. A dramolette a színműírásban kezdő munkája lévén, természetesen nem ment technikai gyöngeségektől. A költőt Bárdy érzelmesen szavalta, mit ez intel­ligens színésznél már megszoktunk. A há­rom fürge zsurnaliszta (Fekete, Kohári, Kováts) jó volt, valamint Újvári Teréz is a színművésznő szerepében. A szerzőt kétszer kitapsolta a nagyszámú közönség. — A katholikus kör vasárnap látoga­tott társasvacsorát és táncmulatságot rög­tönzött a kör helyiségeiben. — A tornaegyesület jégpályája a szi­geti egyleti kertben ma az enyhe idő­járás miatt zárva volt. A mult napokban. Tél apó kedvezőbb mosolygása mellett nagy volt a forgalom a jégen. — A polgári olvasókör műkedvelő-elő­adása vasárnap este tartatott meg a kör helyiségében zsúfolt ház előtt. Eszter­gom intelligenciája is szép számmal kép­viselve volt az első sorokban. A »Felhő Klári«-t adták Rátkay Lajos 3 felvonásos népszínművét. A szereplők közül legjob­ban tetszett Finke József mint a furfan­gos eszű Istók. Szóda István (Csík Ven­del szabómester) és Tátus János (Tenger Adám molnár céhmester) jóízű alakokat mutattak be. Eötvös Emma a címszerep­ben hidegen játszott és majdnem érthetet­lenül gyorsan beszélt. Velebnyei .János (Fátyol Ferkó) szemrevaló színpadi alak, elég jól alakított, csak a hangját ne eről­tette volna annyira túl. Vörös Terka k. a. csinos, fürge kis Felhő Katica volt. A többi szereplők is igyekeztek szerepüket jól betölteni, bár az idei előadás lénye­gesen a tavaliak mögött maradt erkölcsi siker .dolgában. A katonazenekar nagyon rosszul kisérte a dalokat. A fényes anyagi siker a kör házalapját gazdagította. — Elité álarcos-bál. A tornaegyesület szombaton tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy január 20-án nagy jégünnepélyt tart a szigeti műjégpályán, február 16-án pedig fényes álarcosbált rendez, ha Esztergom fiatal hölgyeinek hangulata és részvétele a sikert biztosítja. A farsang e legelőkelőbb mulatsága elé nagy érdeklődéssel néz Esztergom elite­közönsége. 1 — A kisdedóvó társulat január 13-án d. e. II órakor saját helyiségében köz­gyűlést tart. — Letört bimbók. Lindtner János te­kintélyes esztergomi kereskedő két ártat­lan kis gyermeke halt meg vörhenyben. A megszomorodott szülők ezt a gyászje­lentést adták ki : Lindtner János és neje valamint az összes rokonok nevében meg­tört szívvel jelentik felejthetetlen kedves gyermekeiknek : Lindtner Ferikének f. hó 6-án délután I órakor rövid betegeskedés következtében 2 éves korában és Lindt­ner Mariskának f. hó 7-én éjjeli 1 órakor kínos szenvedés folytán 6 éves korában történt gyászos elhunytát. A menybeszált angyalok hült tetemének a szentgyörgy­mezei sírkertben levő családi sírboltban való elhelyezése f. hó 8-án délután l /a3 órakor fog a Szentgyörgymezei közs. ha­lottas házból megtörténni. Esztergom, 1895. jan. 7. Nyugodjatok békében kedves jó gyermekeink ! — A kereskedő ifjak önképző körének január 12-én tartandó estély ének műsoro­zata a következő : I. Nyitány. Előadja : a cs. és kir. 26-ik gyalogezred zenekara. 2. Románc Rubinsteintől. Énekli: Feigler Károly úr. 3. Az utolsó alamizsna Pető­fitől. Szavalja : Bártfay Rózsika úrhölgy. 4. Dal. Énekli: Perényi Irma úrhölgy. 5. A bányászat különös tekintettel Esztergom bányaviszonyaira. Előadás. Tartja: Grósz Gábor bányamérnök úr. 6. a) Polonaise. Chopintói b) Rhapsodie Hongroise Liszt Ferenctől. Zongorán előadja: Brenner Juliska úrhölgy. 7. Kettős a Parasztbecsület cimü dalműből. Előadják : Perényi Irma úrhölgy és Feigler Károly úr. 8. Felsült szerelmesek. Dialóg. Előadják : Meri és Fehér urak. 9. Magyar népdalok. Énekli: Feigler Károly. — Esztergomiak vállalkozása. A Grün­wald testvérek esztergomi vállalkozó cég legutóbb elnyerte a marosvásárhelyi 380.000 frtos kaszárnya építkezését, 7 pályázó közül. A Grünwald-cég a többi­nél r8°/ 0-al olcsóbb ajánlatot nyújtott be. A kaszárnyát Maros-Vásárhely városa építteti, tavaszkor kezdik meg az építést és október elsejére már készen kell lennie. — Az iparhatósági megbízottak január 6-án választattak meg húszan a kir. vá­ros tanácsa mellé mint elsőfokú iparható­ság : Nagy Ignácz, Dóczy Ferencz, Vörös Éerenc, Dudás János, / Dudás Ferenc, Far­kas Tivadar, Bayer Ágost, Fekete Géza, Schuller Pál, Niedermann János, Laíszky János, Draxler Alajos, Mányóky László. Waldvogel József, Vanitsek Rezső, Schneí­der Károly, Czuczor Lajos, Cseícsner János, Rothnagel János és id. Neímayer Károly. Ugyancsak e husz íparhatóságí megbízott választatott meg a főszolga­biróság mellé is. — Az ezredéves kiállítás helyi bizott­sága szombaton délután ülést tart. A győri bizottság mai számunkban foglalt cikkére vonatkozólag, melyben kímutattatik, hogy Esztergomból eddig még csak egy jelent­kezés történt, itt a helyen jegyezzük meg, hogy az esztergomi helyi bi­zottságnál is történt 4—5 jelentkezés, mi­ről a győri kerület még nem szerzett tudomást. — Az esztergomi kat. legényegylet február 2-án a Fürdővendéglő nagytermé­ben szinielőadással egybekötött táncmu­latságot rendez. Szinre kerül: Apró Félre értések vígjáték I felvonásban Lunn Jó­zseftől. Ezután a Fogadás című monológ. Az előadás meghívói érdekes megle­petést fognak szerezni a közönségnek. — Az egylet január 13-án délelőtt fél 11 órakor közgyűlést tart alapszabályainak módosítása ügyében. E közgyűlésre a volt esztergommegyei kath. legényegylet tag­jai is meghivatnak, hogy a fenmaradt egyleti vagyon hovafordítása ügyében véglegesen határozzanak. A tagok csakis ^egyleti igazolványukkal szavazhatnak. — Színház. Szombaton Aranyossy juta­lomjátékául Sardou vígjátéka »A esapo­dár« adatott. Meglehetős közönség nézte végig a jól eljátszott jó darabot, melyben Aranyossy mint Champignac igazán ele­mében volt. Aranyossyné a cselszövő pikáns özvegyet szeretetreméltóan adta, Tarján Blanka a. féltékeny elkeseredett, de szerető fiatal asszonyt nem kevésbbé. Bárdy is jól adta a féltékeny Marsfiút. Vasárnap a Vadrózsa került szinre. Nem hisszük, hogy csalódunk, ha azt állítjuk, hogy ez volt Bárdy legjobb alakítása. Egy teljesen elzüllött csavargót adni, a kiben még megvan a szeretet szikrája, nem könnyű munka, és Bárdi mégis nagyon szépen felelt meg feladatának. Újvári Teréz hatásos, Vadrózsa volt. Aranyossy ez estén egy uzsorást adott, kinek sok aranya van, ő maga azonban nem volt aranyos. Kár volna meg nem emlékez­nünk Mátrai Zsigmondról, ki az utóbbi előadásokban szünetek alatt népdalokat énekelt. Erős, kellemes, iskolázott bari­tonja van, mely hangot, ha birtokosa szorgalmas lesz, a nagy színpadokról is szívesen hallgatják. Különösen a »Páros csillag« kezdetű dalt énekelte szépen. Hétfőn nem volt előadás. A keddi pre­miére-t lapunk más helyén méltatjuk. A kedves apróság után még »A két lelkész­jelölt* került szinre Egressy Gábortól. Krebsné szerepét nem Szakonyi Gizella — mint a szinlapon hirdetve volt — hanem Kovátsné adta meglehetősen. Tar­ján, Amália szerepében" nem volt a leg­jobb ; szerepét rosszul tudta és érzéktelenül játszott. Annál jobb volt Aranyossy ez es­tén. Szerdán »Nézd meg az anyját, vedd el a lányát« Bérezik Árpád kitűnő vígjá­tékát adták bucsuelőadásul és mint Ko­vátsné jutalomjátékát. Hír szerint a tár­sulat ezután Párkányba fog menni, a hol néhány előadást tartanak. Sok szerencsét és jobb saisont kívánunk nekik mint Esz­tergomban ! — Gyilkosság vagy öngyilkosság? Szom­baton Garam-Kövesd falu korcsmárosa vadászni volt a kövesdi szigeten; egy vadlúdat le is lőtt, de nem tudta megta­lálni. Másnap visszament érte s a mint a sziget legbelső részén a fák között kutat, elrémülve egy holttestre bukkan. Feltűnő elegánsan Öltözött, körülbelül 40 éves férfi holtteste feküdt a sűrűben, már félig a ragadozó madarak martalékául esve. Kezében revolvert tartott maga felé. Zse­bében 36 frtnyi pénzt és egy aranyat ta­láltak, ezenkívül egy francia újságot, két zsebkendőt V. M. monogrammal és egy skatulya gyufát francia felirattal. Egy seb volt a homlokán. Gondos öltözete arra mutatott, hogy a holttest előkelő, való­színűleg Franciaországból idevetődött em­beré lehet. A korcsmáros azonnal Kö­vesdre szaladt, honnan a hatóság rögtön a helyszínére sietett és a halottat elszál­líttatta. Az ügyben a szobi szolgabíróság tartott vizsgálatot, a hullát Kádas Károly esztergomi fényképészszel fotografáltatta. Eddig még nem tudják a rejtélyes idegen kilétét, valamint azt sem, ha öngyilkos­ságot követett-e el vagy pedig — és erre is több jel mutat — az erdőbe csal­ták, ott meggyilkolták és színlelésül re­volvert adtak a kezébe. Az orvosok vé­leménye szerint az előkelő francia ön­gyilkos lett. Ki tudja, kit fognak benne felfedezni! Bennünk szegény Grünwald Béla esetét idézi föl, ki Franciaországba ment meghalni. — Kórház nagybizottsági ülés lesz holnap a városházán. Az építendő köz­kőrház ügyét fogják tárgyalni. — Párbaj. K. J. joghallgató és M. K. könyvelő, a párkányi aranyifjuságnak két tagja, hétfőn reggel a nánai berekben pisztolypárbajt vívtak. M. K-nak pisz­tolya csütörtököt mondott. K. J.-é pedig nem talált ; így az Összeszólalkozásból eredett párbaj vér nélkül folyt le. Csak egyszeri golyóváltás volt megállapítva. Mint orvosok dr. Fried Emil és dr. Kuffler Hugó voltak jelen. A felek a párbaj után kibékültek. — ír egmérgezte magát. Hosszú Mari, váci születésű cselédleány, jó módú pol­gári családból, ezelőtt 3 évvel egy eszter­gomi előkelő háznál volt szolgálatban. Itt rosszul viselte magát és elbukott, be­tegen vitték a kórházba. Hosszú ápolás után gyógyultan bocsátották el, de már nem akarták befogadni cselédnek. A fertő legaljára süllyedt tehát és egy rossz hirű házba került. Legutóbb ismét a helybeli kórházban volt 3—4 napig. Nagyon elke­seredett a szegény szép lány és az élet­untság vasárnap annyira erőt vett rajta, hogy marólúgot ivott. Nehéz égési sebe­ket szenvedett. — Az izraelita hitközség vasárnap délelőtt választotta meg képviselőit, dr. Horn Károly elnöklete'alatt. Scheiber Izi­dor mint új tag választatott meg, a töb­biek a régiek maradtak. — A becsületes színigazgató. Mulatsá­gos történetet irnak nekünk a szomszéd­vármegye fővárosából : Ott jelenleg B. színigazgató kicsiny társulata működik, még pedig a lehető legsanyarúbb .viszonyok közt. Szegény színészek már azon sem kétségeskednek, hogy másnap lesz-e mit enniök, mert biztosan tudják, hogy holnap éppen úgy nem lesz egy fityingjük, mint ma. Igazi részvétet kelt a szegény színészek vergődése város­szerte. Szeretnének már elmenni onnan, de a sok adósság miatt nem tudnak ki­mozdulni. A n. é. közönség pedig ösz­szedugott kézzel nézi a különben jóravaló színtársulat vergődését. Ily körülmények közt képzelhető, milyen kacagást idézett elő a tragikomikus eset, a mit elmondandó vagyok. H. K. dúsgazdag kereskedő szom­baton színházba akart menni nejével. Meg­nézi pénztárcáját és látja, hogy nincs abban több pénz, mint egy darab százas bankó. A pénztárhoz megy tehát és kérdi, hogy fel tudnák-e váltani ? Az igazgató szo­morú mosollyal felelt az ironikus kérdésre : »Uram, az összes bevételünk eddig egy forint és hetvenöt krajcár, ebből sajná­lattal vissza nem adhatok.« Azonban akadt egy válalkozó uri ember, a ki hamarjá­ban elszaladt és felváltotta a százast. H. K. odaad egy ötöst a pénztárosnak és visszakap három ezüst forintot meg egy pár hatost. A kilencvenöt forint ro­pogós bankókban a bugyellárisban maradt, ez pedig tévedésből a pénztár asztalon. H. K. nejével végig nézi az elődást és utánna megvacsorál a visszakapott ezüst­forintokból és csak hazamenve veszi észre, hogy a pénztárcának a kilencvenöt forint­nyi összeggel együtt hült helye van. Hát a bugyelláris csakugyan a színigazgatóhoz került! Hamarjában nem tudta a szegény mit csináljon, mert ennyi pénzt ugyancsak régen látott egy csomóban! Zavarában, a helyett, hogy még az előadás alatt ki­tudta volna a tárca tulajdonosát, zsebre dugta azon szándékkal, hogy majd más­nap adja vissza jogos tulajdonosának. H. K. pedig, ki nem annyira a kilencvenöt forintot, mint a tárcában levő értékes iro­mányokat féltette, éjjel visszaszalad a vendéglőbe, hol a szinielőadásokat szok­ták tartani és kitudja, hogy a kasszánál az este a szinlapkihordó, egyúttal apa­szinész ült. Utcu felveri' az apaszinészt: »Hallja az Úr, nincsen magának egy bu­gyellárisával többje, mint azelőtt ?« »Oh jó Uram, nekem már ötven éve nincs bugyel­lárisom. El tetszett talán egyet veszteni? H. K. megmagyarázta, hogy igy és igy járt; az apaszinész pedig felvilágosította, hogy a pénztárca alighanem az igazgató­nál lesz, a ki itt és itt lakik. Mikor H. K. kinn volt már az ajtón, visszahívja és egy apaszinészhez nem méltó intrikus hangon kérdi: »Kérem, pénz is volt ab­ban a tárcában ?« »Persze hogy volt.« »No akkor jó, hogy nem én találtam meg, mert nagy kísértetbe jöhettem volna!* A kereskedő folytatja éjjeli kalandos út­ját, felveri a színigazgatót. Az nem akarja először beereszteni, végre nagy könyör­gésre bejut a szobába a szokatlan idő­ben jövő látogató. »Ugy-e pénztárcát keres az úr ?« »Persze hogy azt.« »Már vissza akartam adni az előadás alatt, de gondoltam, jobb lesz a holnapi szinlapon kihirdetni a leletet.« (Nagyszerű reklám lett volna az !) H. K. hamarjában kinyitja a pénztárcát, látja, hogy a bankók hiányta­lanul kéklenek és az irományok is rendben. Hej pedig nehéz volt szegény B-nek meg­válni a lelettől! H. K. egy tízessel jutal­mazta az igazgatót, ki sértődötten fogadta de hosszú monológja elején 3 tizes r eltűnt a feneketlen kabátzsebben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom