Esztergom és Vidéke, 1895
1895-01-03 / 1.szám
jygrpni^ ^np^^ yíT^^T i. szám. Csütörtök, 1895. január 3. ^ T r f wm mm VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint kétszer: | | , csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | I —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. : F ELŐFIZETÉSI |r\: magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre • . 6 frt — kr. | küldendők: | i Fél évre ( . • 3 '» — » ^ ^ t i 4.u i_ £ \ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § I Negyedévre I ... i » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | * y 1 i Eev hónapra ...-.•.—» 50 » ^ ' ^ bélyegilletek fizetendő. § ! Egyes szám'ára .'. — > 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf'könyvkereskedésében, | LíésaiSMiSS^^ a Wall fl scn " és Haugll-fele dohanytozsdekben. W^\X\\NV\V\X\X^^^ Hz egészség mint nemzet] eszme. Éoídogult Trefort minis; ter a nemI zeti eszmék és hazafias ttttek nagy embere, — a ki oly sokszor elmerült a haza sorsának mér egelésébe, — a ki a vagyon és a 1 műveltség | mellett első sorban az egészséget proklamálta oly nemzeti <szme gyanánt, amelynek megvalósiása garantirozza az állam feqnmaraiását. Valóban az egészség nencsak egy jember magánügye, eg)es ember érdeke, hanem általáncj; nemzeti érdek is s ennélfogva ot'a kell törekednünk, hogy aíz olyjn egyetemes eszme színvonalára twielkedjék, mint a milyen a,vlr\3nk ats&^zévé vált hazafiság eszméje. Az a világtörténelmi ^seniény. s it:.r\ fiéí fogva kuioméie riepeí: és !nemzetek képviselői időnként a s:él[rózsa minden irányából n ás és más I országok fővárosaiban ejryL , egy'u&jkezvén, kongresszust ü]£-k oly célIból, hogy az egészségű cet tegyék •teák avatott, bölcs tanácskozásaik Ragyává, — arra utal jjgyan benjnünket, hogy úgy tekintsd az egészl;4gügyet, mint oly ner^etközi érI eket, melynek megoltaniazásában Is ápolásában le kell om;mia mindHon válaszfalaknak, melyiket a vallási, faji, nemzetségi vagy bármily néven nevezett szűkkeblűség állított fel ember és ember közé. Ámde azt a magasztos czélt, hogy tudniillik a közegészségügy nemzetközi érdekké tétessék, csak úgy érhetjük el, ha azt előbb minden egyes népek és nemzetek, minden- országok és államok a saját maguk nemzeti céljaikká teszik. Ez a magyarázat önkényt következik és indokolttá lesz, ha tekintetbe vesszük azt,' hogy a közegészségügyi kongresszusok is azt a célt, mely szemünk előtt lebeg, nevezetesen, hogy az egészségügyi érdekek nemzetközi érdekekké legyenek' — ^ugy vélik elérhetni, hogy ezt mondják i Mi a közegészségügy rendezésére irányt akarunk adni az államok kormányainak, annak eszméje iránt minél szélesebb körben föl akarjuk ébreszteni az érdeklődést s .egyöntetű eljárás végett hatni akarunk a társadalomra. Az ál|am azonban ezen tevékenységben a társadalom következése nélkül igazi eredményekre nem számithat. Ha a társadalom és az iskolák, az egyházak, a sajtó, az irodalom révén közreműködik arra, hogy az egészség érdeke minél szélesebb körben, az egyes családok kebelében is, még ott is, ahol a műveltség hajnalpirja csak most kezd felesillámlani, — a nemzeti eszme színvonalára fölemeltessék, akkor meg lesz az eredmény. Mert nyilvánvaló az állam alkotó magyar faj azon hivatása, melynél fogva nem az erőszak fegyvereivel igyekszik magába beolvasztani más fajokat és nemzetiségeket, hanem kultúrájával és azzal a hatalmával, mely a testi épség és egészség állandóságában, szívósságában és produktív képességében rejlik. Ha egy francia tudós szerint az Ördög alatt a test épségét értjük — akkor elkerülhetetlen szükség van a magyar fajnak az anyagiasság azon ördögére. A testi épség^ dolgában a horvái/ukai kivéve,••egyetlen egy szláv töredékkel, még az oláhval sem álljuk ki a versenyt. A mi a halálozást, betegséget, a testi nyomort illeti, mi magyarok még mindig nagyon szomorú állapotban vagyunk. Miként a termő földünk sokat ígér és keveset ad, úgy vagyunk népszaporodásunkkal is. Termésünk nagy részét tömérdek betegség sokszor még virágjában pusztítja el, újszülötteinknek csaknem fele esik évenkint áldozatul a különféle nyavalyáknak, leginkább azon vidékeken, a hol a magyar faj képezi a domináló elemet. A városokban, a magyarosodás ezen kiváló műhelyeiben is ilyen szomorú átlaggal találkozunk. Az ujoncozási statisztika s az a körülmény, hogy a negyedik korosztály behívása is szükségessé válik, azt mutatja, hogy népünk testalkatra nézve satnyul, degenerálódik. Hogy felette igen sok a nyomorultunk, arról kórházaink túltömöttsége eléggé tanúskodik. Hát a tulságig hajszolt tanulás és a félszeg irányba terelt modern czivilizáció az értelmi keresetet űző osztályaink kebelében mennyi makacs testi bajoknak a kútforrása! Szolgáljon v/ a magyai állcuiniak és a magyar társadalomnak komoly intésül arra, hogy igyekezzék oda hatni, miszerint az egészség, ez az államfenntartó erő az államalkotó magyar fajnak a hazafiassággal egyenlő' rangú nemzeti eszméjévé legyen. A takarékpénztár közgyűlése. Esztergom, jan. 1. Az esztergomi takarékpénztár* rendkívüli közgyűlést tartott dec. 3c ári, szép számú részvényes tagok jelenlétében. Uúm és fiié' tátóia Ezredéves ünnef. j\ magyar dicsőség ezer éves inl f zer éve mul el, hogy a magyar''uv j<r. Kárpátok alján, Duna, Tisza partján . . . egszerezte vérén, megtartotta kardjai, f-t megünnepeljük ! ... Ez lesz ám a< ünnep ! Í yet csak hatalmas, dicső nemzet ülhet liszke, szilaj nemzet, Árpád hősi vejre, észül most ünnepre, fényes dicsősé készülünk ünnepre ! egész ország kt Ikes Budapesten palota-sor épül; Ha ki jöu idegen, eláll szeme-szája,! Jviagyarok városát nagy-igen csodálja] a, 1 \T[§ Duna párján sürögnek forogn; ^"tmás új híd készen lesz ma-holi fezéles Duna partján az új ország-há p^épét víz tükrében maga is csodálj] Dsliget fái váltig azt csodálják fen jó-társaikat miért döntik-vágjál irtás lesz itt, — a mink csak \\ * itt mutogatják tündér paloták I JTat-.ész, magyar kéz a mi jót 1 gyönyört okoz, a mi szerez >s, művész, gyáros, mester i legjobbat tud, mira feer év harcait, béke Rnye* örömeit, sok Mind ott fogod látni szépen sorba rakva, Szép képben lefestve, szoborba faragva. Tatárok dúlása, török pusztítása, Magyar leventéknek szörnyű bajvivása, Királyok, vitézek drága ereklyéje, Nagy uraknak kincse mind le lesz itt festve. Meg fogjuk itt látni, hogy kik voltunk régen, Azt is, kik vagyunk most s mire vittük légyen. A múltból, jelenből megtanuljuk bölcsen, Mi vár ránk, belőlünk mi lesz a jövőben . . . Nagy dolgokat forral minden falu város : A mi jó, — javitja, irtja, a mi káros. Ez iskolát épit, kórházat a másik, Szobrot a harmadik, vagy templomot állit. Egy esztendő s készen^várjuk a vendéget, Jó hazánk fiait, sok idegen népet, Hadd lássa meg minden magyarok nagyságát. Harczban vitézségét, békén okosságát. A sok idegen majd, hej, nagyokat bámul, Nem tud hova lenni nagy csodálatától, Leveszi kalapját, ugy tisztel bennünket : »Csoda ez a magyar, csoda ez az ünnnep !« S elmondja francia, német, angol, tajlán : Duna, Tisza partján nagy Kárpátok alján Lakik egy vitéz nép, nagy a dicsóségi, — Ezer évig élt már, örökké fog élni! Hegedús. Harpokratesz szobra alatt. Bf.thániában lakot t Lá •?ár két húgával eme szép történetét. Az önök szenzibilis idegzete modern után vágyik,, pedig higyjék meg, hogy a novellairók tehetetlen irigységgel tekintenek a bibliára. Tehetet len irigységgel mondom, mert bölcsen érzik, hogy fönségében olyan klasszikus novellákat, minő a tékozló fiú, az irgalmas szamaritánus, a mindent béketűrő Jób novellája ők összekomponálni nem tudna De mi haszna! Önök modern történeteket akarnak minden áron. Azért a bibliai • Márthának és Máriának egyébként nagyon tanulságos történetét elhagyom, hanem utalom önöket egy szeptember vasárnapi prédikációra, hol ezt az Isten szolgája nagyon szépen el fogja önöknek prédikálni. Én pedig elmondom a modern történetemet. j ' * ' !>•'• «• Hogy egészen modern legyek, a történet szálait attól a pillanattól kezdem bontogatni, mikor Edelényi Elemér és Molnár Mártha véletlenül (vagy önök egyáltalában nem akarnak hinni a véjprlenségben ?) Harpokratesz antik istennőjének egy félreeső zeg-zugos allében levő szobránál (összetalálkoztak. 4- hallgatás istennőjének paradicsomi kosztümje szinte megdermesztette Márthat. A nap bágyadtan törte át a fák sugarait, melyek ambrát leheltek. Az érzékeket megvesztegető illat a bőr felületére csalta arcáról, hogy mint szégyenlős diákok sütötték íe szemeiket, nehogy árulóikká váljanak. Edelényit mindenfelé snajdig gyereknek ismerték, nevéhez a pikáns esetek modern legendái fűződtek. Egyik barátja, ki valamelyik leszámitoló banknál hivatalnokoskodott, de egyébként novellákat irt, róla mondotta ezt a felettébb jellemző mondást. — Ha nem félnék az utolérhetetlen krtintjeidtől, hidd el pajtás, tíz novellára valót tudnék rólad irni. Mire Edelényi gondolkozva jegyezte meg. — Pedig még csak a közepén járom a bolondját. Ezzel az öntelt nyilatkozattal nem álfö arányban mostani diákos megrökönyödése. Minden manirja, világlátottsága és szalonias könnyedsége cserben hagyta* most a mint az igéző kis leányt meglátta. Mártha az alföldnek érintetlen fakadóban lévő rózsája. Bársonyos pillája szelíden feküdt le tiszta ragyogású szemeire. Látszott, hogy remeg, mint fecskemadár, ha pajkos gyermeknek jutott martalékul. Még a hallgatás istennőjének is tetszeni látszott ez az idilli megzavarodás. Mert mintha apró kacsóit még titokzatosabban, még ingerlőbben vonta volna apró szájacskájához, hallgatást parancsolva. Edelényi ennek ellenére megszegte a parancsot. *' A megriadt őzike felé ment és megfogta ennek remegő kezét és szólt: — A kik a szobornál úgy találk oznak, t mi. azoknak könn^
