Esztergom és Vidéke, 1894

1894-07-05 / 53.szám

márványon pazarul alkalmazott arany­diszitményeivel, a Parthenon sikerült utánzatával, remek szobraival némi fogal­mat nyújt a régi Athén műremekeinek egykori hatásáról. Ily általános tájékozódással telt el délelöttünk. Délután 4 órakor pedig ki­vonultunk vasúton a Phaleronba, tengeri fürdőre, a mit a következő napo­kon is meg-megcselekedtünk. t Ez volt az egyedüli élvezetünk a miben a szeren­csétlenül választott időszak gyötrelmei közt némi enyhülést találtunk. A német W e i n­stube pedig szállónk szomszédságában esténként jó malvasiával és igen pompás belföldi görög borral (demestika) csalo­gatott bennünket magához. A nyolcz órai est-ebéd után Athén polgármesterének vezetése alatt a város kocsiin először vonultunk föl az A k r ó­p o 1 is r a, hogy a hold világítása mellett futólag megtekintsük a várat, a várost és környékét. Valóban tündérszép és örökre feledhetetlen látványban volt alkalmunk ekkor gyönyörködni. A hold ezüstfénye elvette az Akropolis pusztulásának szomo­rúságát s a titokzatos világítás mellett soká elmerengtünk a képzeletben vissza­varázsolt régi-, s ifjú pompájában alat­tunk elterülő uj Athénen. Alig van a* földnek még egy másik pontja, a melyhez annyi ezredek annyi emléke fűződnék, mint e helyhez. Ez emlékek egymás után vonultak el lelki szemeim előtt s rajtuk elmerengve mintegy átéltem a dicsőség­nek és szenvedésnek hosszú, hosszú soro­zatát, melyeknek tanúi valának a romok, melyek közt érthető meghatottsággal jártunk, keltünk ide s tova. E helyen uralkodtak egykor Kekrops, Erechtheus, Aigeus, a kinek nevét a szép sziget-tenger őrzi még napjainkig is; itt, e helyen vetette meg alapját az attikai államnak a hős Theseus s itt halt népeért igaz szeretettel halált Kodros. Ennek halálával megindult az athéni alkotmány fejiődese, hogy örök időkre példány képe legyen a valódi szabad alkotmánynak. Drakon, Solon, Kleisthenes, Aristeides és Perikíes neve megannyi fokozat e fejlő­désben. Közben a perzsa háborúk szenve­déseit és dicsőségét látták e halmok s a romok fölött dicsőn keit ki hamvaiból Perikies városa a maga műremekeivel, melyeknek romjai mostanáig hirdetik a görög szellem bámulatos nagyságát. Rövid, de dicső virágzás után apelopon­nesosi háború vérzivatarja, a makedón, majd a római hódoltság századai vihar­zottak eí a Parthenon fölött. Athén, mint állam, elbukott; de Athén, mint a művé­szetek és tudományok hazája és iskolája — szellemével tovább uralkodott az egész világon. „Graecia capta íerum vic­torem cepit." Hadrianus és Antoninus Pius császárok alatt e virágzás a leg­magasabb fokot érte el. Majd jöttek a barbár hordák, melyek Athén környékét és városát többszörösen megsarczoltak és elpusztították. Justinia­nus császár 529-beh Kr. u. bezárta a po­gányságból engedni nem akaró philoso­phiai iskolákat s ezzel Athén lassanként elvesztette a szellemi hegemóniát is. A 8. században egész Görögországot elözönlöt­ték a szlávok, a kik különösen a Pelopon­nesost lepték el nagy számban. Miután a latinok 1204-ben Konstantinápolyt el­foglaltak, Görögország több frank fejede­lemségre oszlott. Az ország és vá­ros igazi pusztulása azonban akkor lett csak teljessé, midőn 1456-ban Omar ve­zérlete alatt a törökök kezébe került az ország. E szomorú hódoltság egész a je­len század elejéig tartott s az Akropolis­ból csak 1833-ban vonult ki végkép a tö rök őrség. E hosszú idő alatt Athénnek, különösen pedig az Akropolisnak, régi fénye teljesen elhomályosult, műremekei szánandó romhalmazzá váltak. 1835 óta Athén ismét egy független királyságnak székhelye s valóban bámu­latos az az erő és lelkesedés, melylyel a kis nemzet fővárosát ismét a kelet egyik fővárosává emelte. A szláv lakosság tel­jesen fölszivódik a görögségbe s az egész népet büszke nemzeti önérzet készteti folyton előre, hogy a régi görögök di­csőségét minél jobban megközelítse. A „Földközi tenger" keleti partvidékeit és szigeteit, sőt Konstantinápolyt is mindjob­ban megszállják az élelmes görög keres­kedők, kik a török fővárosban oly nagy számmal vannak, hogy ma-holnap görög várossá teszik ismét a régi Byzantiont. Már jól éjfél felé járt az idő, midőn egyelőre bucsut mondottunk az Akropo­lisnak, melyen oly feledhetetlen látvány­nak voltunk meghatott szemlélői és élvezői. HIRE K. Esztergom, jul. 4. — Tisztelettel kérjük vidéki elő­fizetőinket, hogy az új félév kezdetével az előfizetések megujitása iránt lehető­leg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése kellemetlen félbeszakítást szenvedjen. Még hátralékban lévő olvasóinkát kérjük, hogy hátralékos előfizetéseiket beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. — Vaszary KolOZS herczegprimás mult szombaton Hornig Károly püs­pök vendége volt Veszprémben. — Személyváltozások a helybeli benczés tanári karban. Az esztergomi főgimnázium igazgatójává és házfőnökévé — mint már jeleztük — a pannonhalmi főapát V o j­n i t s Dömét nevezte ki, házgondnokká pedig S c h e d 1 Arnulf tanárt. Pannon­halmára a tihanyi apáttá kinevezett Hal­bik Cyprián helyébe a főmonöstori könyv­tár- és az orsz. levéltár őrévé, valamint a tanárjelöltek történet-tanárává R é­c s e y Viktor tanár neveztetett ki. Ré­csey úrban az esztergomi társaság egyik kedvelt tagját, a megalakulandó régészeti társulat legbuzgóbb propaganda-csináló­ját, mi pedig egyik igazán nagyrabecsült, buzgó munkatársunkat veszítjük el. A girnnázium megürült tanári állásaira Esz­tergomba Mórocz Emilián, Perényi Ottmár oki. r. tr.nárok és G i d r ó Bo­nifácz, Kardos Celesztin, szakvizsgálatot tett helyettes tanárok neveztettek ki. — A városrészek egyesítése tárgyában a városi bizottság mult szombaton ülést tar­tott, s minthogy az év elején hirdetett módon a kivánt megoldás immár egy fél év alatt meg sem kiséreltetett, ez álta­lános közóhajt képező ügyben a bizottság újra felvette működése fonalát. Dr. Földváry István tiszti főügyész, a kit a bizottság előadóul kért fel, bejelentette, hogy munkálatát még márczius végére elkészítette, a polgármesternek be is mu­tatta, de a közbejött viszonyok nem lát­szottak alkalmasnak az ügy felvételére. A bizottság az egész kis kötetet kitevő munkálatot elismeréssel vette és elhatá­rozta, hogy azt ezúttal nem tárgyalja s érdemi megbeszélésbe csakis a szomszéd­városok kiküldötteivel együtt bocsátko­zik. A munkálatot részletes tárgyalás alapjául, egyelőre mint csupán az előadó véleményét elfogadja s további tanulmá­nyozás czéljára azt a város költségén ki­nyomatni s az érdekelteknek megküldeni rendeli. Az érdekes müvet annak idején ismertetni fogjuk s most már bizunk a kedvező megoldásban, mert biztos érte­sülésünk van, hogy főispánunk ö méltó­sága is melegen érdeklődik az ügy iránt. Ő, aki ismeri közügyeinket a legapróbb részletekig, bizonyára halhatatlan nevet szerezne, ha a milleniumra az egységes Esztergomot megteremtené. — Kinevezés. Dr. Helc Antal polgár­mester Sinka Ferencz Pált, az „Eszter­gomi Hírlap" volt szerkesztőjét Eszter­gom kir. városhoz dijnokká nevezte ki. — Végrendeleti hagyomány. Néhai Andrássy Gyula, volt orszggy. kép­viselő, kit nagy közrészvét kisért ez év april 20-án Örök nyugalomba a visegrádi sírkertben, most nyilvánosságra jutott vég­rendeletében gyönyörű jelét adta humá­nus emberszerető szivének. Az 1882. apr. 18-án irt végrendeletben ötezer frank ha­gyományt tett aranyban egy Gyiva köz­ségben létesítendő^ községi népiskola és tanitólak javára. Ötezer frankot alapítvá­nyul egy ifjú és egy leánygyermek isko­láztatására. Két párkányi takarékpénztári, egy esztergomi iparbanki és egy eszter­gomi borászati egyleti részvényt Gyiva községnek hagyott azon czélból, hogy e részvények osztaléka a létesítendő gyivai községi iskolába járó gyermekek tanköny­veire és téli ruhára fordittatik. — Látogató tábornokok. Hohbach János dandárnok, vezérőrnagy szombaton az esztergomi gyalogezred rendes tavaszi vizsgálatára városunkba érkezett Komá­romból. A gőzhajóállomásnál az ezred tisztikara fogadta a brigadérost. Itt idő­zése alatt az ezred kiképzése fölött legna­gyobb megelégedését fejezte ki. Teg­nap, kedden a Kovács-patakhoz rándult ki, hol a tiszti-karral együtt gyönyörkö­dött a katona-zenekar játékában. Ma, szerdán, délben távozott el Pestre, adju­tánsa, Philipp József táborkari főhadnagy kíséretében, a honnan Körmöczbányát fogja meglátogatni. 2-án Budapestről másik három tábornok jött városunkba, kik lovagló-gyakorlatot tettek, és 4-én reggel távoztak el. — Esztergomi orosz nyelvtudós. Des­se ö Leo, m. kir. honvéd álbiztos, főis­pánunk veje, a kinek neve már idáig is előnyösen ismert irodalmunkban orosz for­dításai által: orosz nyelvtani szótárt írt, melyet a m. tud. akadémia legutóbbi ülé­sében nagy dicsérettel elfogadott kia­dásra, mint olyat, minő idáig sem az olasz, sem a franczia irodalomban nem talál­ható. — A kórház katona-betege. Kolozsváry tüzérszázados — mint őszinte részvéttel értesülünk — rendkívül súlyos betegsége még kedvezőtlenebbé vált, úgy hogy kör­nyezete a legrosszabbtól aggódik. — Vakmerő tolvaj. Patus Anna nevü cseléd Eggenhofer József helybeli nagy­kereskedőnél volt szolgálatban. Az elmúlt napokban Eggenhofer észrevette, hogy pénztárczájából, melyet a szobában hagyott levetett kabátzsebében szokott volt tartani, egy darab száz forintos nyomtalanul el­tűnt. Mivel gyanúja a cselédre esett, föl­jelentést tett a rendőrkapitányságnál. A motozás és további vizsgálat kiderítette nemcsak azt, hogy Patus Anna vitte el a százforintost, hanem hogy már régóta rendszeresen lopta gazdáját, és Eggen­hofernek összes kára körülbelül 1400 frt. A lánynál a motozáskor már csak 850 frt készpénzt találtak, mert a többit részint magára, részint Énekes István nevű bor­bély-legény . szeretőjére pazarolta el. Patus Anna pár hónappal ezelőtt Dr. Helc Antalnál, városunk polgármesterénél volt szolgálatban és ott is cselédtársával egy fiókot tört fel, és ékszereket, meg kisebb összeg pénzt eltulajdonított. Ez értéktárgyakat csak a mostani kutatásnál találták meg nála. A vakmerő tolvaj­leány a járásbíróság börtönében várja büntetését. — Kereskedő majális. Páratlanul sike­rült a kereskedő ifjak majálisa, mely vasárnap zajlott le a Kovács-pataknál a szó szoros értelmében. Ilyen tömegre még legöregebb kirándulóink sem emié­kéznek. Volt legalább kilenczszáz ember.' Azaz dehogy is ember. Fele a közönség­nek gyönyörű fiatal lányokból állott. A nagy pavillon alatt nyüzsgött sokasága a jókedvű tánczosoknak, az Anyósok útján, az Ámor forrásnál, a Nagy cserfánál fehér, rózsaszínű ruhák tarkállottak. Már csakugyan az esztergomi fiatal emberek­nek még Mohamed hetedik paradicsomá­ban sem lehetne jobb dolguk, mert min­den egyes gavallérra három-négy viruló hajadon jutott. De azért tánczoltak és bizonyára kitűnően mulattak valamenyien. A katonazenekar húzta a talpalávalókat. Egy-egy népszerű galoppnál olyan tolon­gás volt, hogy egymásnak mentek, eles­tek, meg fölkeltek és tánczoltak tovább zavartalanul. Nagy mulatságot okozott a zónaposta, helybeli többé-kevésbé szelle­mes, de mindég szerelmes korresponde­á'lással. Pompásan sikerült a tombolajáték is. A táncz reggeli 3 óráig tartott, akkor is alig akartak haza menni. Átalánosan feltűnt, hogy a roppant embertömeget csak egy csavargőzós szállította ki Esz­tergomból, mivel a másik a váczi vásá­ron volt elfoglalva. Pedig ilyen alkalom­mal bizony inkább itthon volna a helye; — Az esztergomi kereskedő ifjak önképző köre 1894. július 1-én rendezett erdei mulatságán, a tombolához, még a követ­kező tárgyak küidettek be : 1 deszert tál Fekete Anna, 1 ujságt rtó Bárány Bo­riska, 2 db. bombonier Goldschmied nővé­rek, 1 bölcső bábával Wollner Ferencz, 1 pár szobor Tábor Sándor, 1 virágtartó Popper Bernátné, 3 üveg pezsgő Leitgeb Jánosné, 1 hímzett asztalkendő Lobog Mariska, 4 üveg likőr Jedlicska Rezső, 1 asztaldísz Igali Mariska, 1 plüsch párna Vojtek nővérek, 1 üveg gyümölcstartó Országh Fanny. A sorsolásnál a követ­kező nyerő számok húzattak ki. 242, 327, 390, 394, 737, 745, 834, 997, 1079, 1187, 1190, 1317, 1390, 1491, 1700, 1805, 1823, 1941, 2099, 2239, 2245, 2287, 2370, 2326, 2374, 2440, 2489, 2493, 2495, 2515, 2791, 2988, 2943, 3028, 3123, 3284, 3328, 3356, 3512, 3509, 3575, 3699, 3628, 3833, 3887, 3925, 3950, 3986, 4025, 4045, 4248, 4258, 4436, 4443, 4482, 4581, 4593, 4621, 4631, 4741, 4812, 4882, 4922, 4942, 5002, 5222, 5404, 5656, 5714, 5786, 5890, 5977, 6196, 6426, 6788, 6907, 7034, 7041, 7089, 7075, 7180, 7194, 7302, 7457, 7488, 7520, 7523, 7580, 7648, 7407, 7823, 7755, 7905, 8092, 8095, 8297. 8526, 8613, 8786, 8841, 8924, 9045, 9269, 9338, 9370, 9516, 9700, 9922, 9978, 9980. — A főgymnázium értesítője. (Közzé­teszi Villányi Szaniszló igazgató.) Beve­zetésül közli Gergye Lénárt tanár görög­országi útleírását. Tudvalevőleg a közok­tatásügyi minisztérium tavai nyáron június 22-től július 20-ig tanulmányutat rende­zett Görögország klasszikus földére. A kirándulás czélja az volt, hogy a görög nyelvvel és irodalommal szakszerüleg foglalkozó tanárok közvetlen tapasztala­tok útján ismerkedjenek meg Hellas szép országával. Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát az esztergomi főgymnázium ta­nári karából Gergye tanárt jelölte ki a részvételre. Utazásáról az idei értesítő ' 47 oldalán számol el, Budapest—-Patras, Patras—Olympia. Athén, Agamemnon bi­rodalma, Athén—Konstantinápoly, Kons­tantinápoly—Budapest, a görögföldnek és emlékeinek hatása, tanulmányi utunk ta­pasztalatai és az iskola, czimű fejezetekre osztva az érdekfeszítő útleírást. Az inté­zetnek az 1893 —94-ik iskolai évben 14 benedekrendi és 1 világi tanára volt. Rendkívüli tárgyak gyanánt előadattak az ének, franczianyelv, gyorsírás, szabad­kézi rajz. A ifjúság önképzésének elő­mozdítására 5 pályázat volt hirdetve. A kaszinó Szécheny-alapitványának 5 ara­nyát elnyerte Schoderbeck Lajos VII. o. növ. pap. Villányi igazgató és Panghy tanár jutalmát 2 aranyat Vezér László VII. o. növ. pap, Rózsa tanár 1 arany jutalmát Lovász Ferencz VII. o. növ. pap. Ugyancsak Rózsa tanár 1 arany jutalmát Hudyma Emil VIII. o. n. pap, végűi Vil­lányi igazgató 2 drb. arany jutalmát Lo­vász Ferencz VIII. o. n. pap. Mindenesetre különös, hogy a jutalmat mind növen­dékpapok nyerték és a gymnázium civil tanulói nem szerepelnek a pályadijt nyertek névsorában. A segélyző-egyesü­let segélyében részesült 200 tanuló. Az egylet vagyona volt 1894. jul. í-én 13757 frt, 32 kr. Ösztöndíjban részesült 37 ta­nuló. Az érettségi vizsgálatok írásbeli része május 15—19 napjain folyt le, míg á szóbeli rész Bartal Antal kir. tanácsos [vezetése mellett június z7—28 napjain tartatott meg. A tanulók (nyilvános és magán tanulók) összes szama volt 332, ezek közül 241 rom;, kath, 59 zsidó. Min­den tárgyból jeles eredménynyel végzett a nyolcz osztályban összesen 19 tanuló. A jövő 1894/95-ik tanév szept. í-én veszi kezdetét. Beiratkozás szept. 1, 2 és 3-ik napján, a felvételi, javító és pótló vizs­gálatok pedig aug. 31-töl szept. 3-ig fog­nak megtartatni. Az érdekesen összeállí­tott értesítőt különben ís ajánljuk az ér­deklődők figyelmébe. — Meghalt a kórházban Holop János, a szegény fuvaros, kit Kecskeméti nevű társa fején egy kocsilöcscsel megsebesí­tett, és a támadás ilyetén szerencsétlen kimenetele folytán most már a gyilkos­ság bűnébe esett. — Élelmes riporter. A németalföldi fővárosban történt a következő mulat­ságos eset, a mely ujabb bizonyítéka a riporterelme kifogyhatatlan találékony­ságának. A hollandi régens királyné a napokban meglátogatta fővárosa egy kis­dedóvó-intézetéf s kőrútjában a kony­hába is benézett. Jól teljesített köteles­sége felemelő önérzetével fogadta á fe­jedelemnöt a leveses fazekai közt kor­mányzó főszakácsnö, és sorra mutogatta neki az egész konyhaberendezést, büsz­kén tárogatva fel egymásután a dúsan felszerelt szekrényeket. Képzelhető azon­ban a magas vendég és az egész kiséret,

Next

/
Oldalképek
Tartalom