Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-14 / 47.szám

JNem szünteti meg a koznep sú­lyos helyzetét és nem enyhíti az elemi csapások okozta bajokat. Az elemi csapások súlya egy­aránt nehezedik mindenkire és az ez által okozott bajokat hiába akarnánk egy csapásra orvosolni. A szőlők pusztulása sok gazda pusztulását vonja maga után, mert hirtelenül jött, nagy anyagi károkat okozott, a melyeket egyszerre kiheverni nem lehet, kü­lönösen, ha az anyagi veszteségek, a jövedelem csökkenésének figyelembe vétele nélkül továbbra is igényeink oly fokú kielégítését követeljük, mint a jobb időkben, sőt még a napról­napra keletkező ujabb igények kielé­gítését is óhajtjuk. Nem az elemi csapások okozta kár nem a munka hiánya okozza a nagy elégületlenséget, hanem egyrészt az, hogy a régi jó időket még nem feledtük, az uj helyzetbe pedig bele­szokni nem tudunk, másrészt pedig az, hogy a megszokott kényelemről, 2L X könnyebb megélhetésről nem aka­runk lemondani, sőt a változott vi­szonyok daczára ujabb s ujabb igé­nyeink teljes kielégítését is kívánjuk, követeljük. Köteteket kellene összeírni, ha ezt az egész világot foglalkoztató problémát csak némileg is megakar­nék világítani. De egész nyugodtan mondhatjuk, hogy köznépünk hely­zete nem oly kétségbeejtő és csak az átmenet nélküli hirtelen változás tünteti azt fel oly sötét színben és nálunk különösen az,hogy népünk nehe­zen szokik hozzá a megszokottól külön­böző munkához és még kevésbbé akar lemondani megszokott kényelméről. Ma a munka korszaka van és a munka az egyedüli, a mely az el­lentétek megszüntetésére, a megélhe­tés biztosítására vezet, csakhogy per­sze most az átmeneti stádiumban a munkához különösen a takarékosság­nak is hozzá kell járulnia, a mi mind­nyájunknak gyönge oldala. G. F. győződött róla, hogy ez az eset fenn nem forog, tekintete a hála és gyerme­kes odaadás megindító kifejezését vette fel. A hangulat s a férj jelenléte erőt vettek rajta, s szemei csendes boldog­ságban ragyogtak. Közelebb húzódott hozzá, s őrizkedett attól, hogy a termé­szet eme misztikus, delejes beszédét va­lami vigyázatlan szóval megszakítsa. A mint a park egy távoleső részébe értek, felkeresték a hegyhasadékban levő padot, hol nyírfák állottak körülöttük. A tenger egy szalagja tömör ezüst­ként csillogott a reggeli napfényben, a lombon át, s a szellő egy maroknyi oá­zist, tengeri füvet sodort feléjük. A báró lassan, nyájasan kiszabaditá karját, fele­sége kezével végig simította arczát, meg­csókolta őt és nevetett. De hangja re­megett kissé, midőn üléssel megkínálta. Aztán nyugodtan folytatá : — Kedvesem, eljöttem, hogy vala­mire kérjelek. Egy boldog férj kérése ez, melyet nem lehet levélre bizni, mely kérést az embernek személyesen kell megtennie, önérzetesen s egyszersmind áhítatosan. E kérésemet már egyszer elrebegtem neked, de hangosan még nem mertem megtenni, mert az ideje még nem jött el. Nézz reám — nincs szó valami áldozatról. Vagy koldulok tőled, ha kérlek, hogy őrizd meg velem együtt boldogságunkat *» ezután is, mint eddig őriztük ? Ugy-e, megértesz engem ? Odahajolt a nő felé s komolyan nézett sötét szemeibe. Az igenlőleg bólintott de szórakozottan, mintha gon­Városi közgyűlés. Esztergom, jun. 13. Esztergomváros képviselőtestü­lete e hó 12-én közgyűlést tartott. Dr. Helcz Antal polgármes­ter napirend előtt két eseményről emlékezett meg. Az egyik örvende­tes az, hogy Esztergommegye főis­páni széke Kruplanicz Kálmán ő méltósága legkegyelmesebb kineve­zése által betöltetett. (Éljenzés.) A másik szomorú pedig, hogy Kollár Antal, a város volt polgármestere el­hunyt. A megboldogult iránti részvé­tet jegyzőkönyileg kéri megörökíteni. (Helyeslés.) A napirend első pontja a városi iskolaszék és tanügyi bizottság véle­ményes jelentése, dr. Fehér Gyula elemi iskolai igazgató előterjesztésére egy polgári leányiskola felállítása, esetleg a létező dOBÍ leányiskola ötödik és hatodik ^^Bk'ának elkü­lönítése tárgyában. Az iskolaszék in­dítványa felolvastatik. Eszerint a vá­rosi leányiskolának együtt lévő 5. és 6-ik osztálya túl van tömve, mivel a a helybeli érseki nőnevelő-intézet tandija igen magas (évi 40 frt) és szegény szülők leányaikat ide nem adhatják. Ezért indítványozza az is­kolaszék, hogy az 5. és 6. most egye­sitett osztályok szétválasztassanak, és külön-külön tanerők által való veze­tésük határoztassék el. Ezenkívül in­tézzen a közgyűlés felterjesztést a herczegprimáshoz, melyben az érseki intézet tandijának leszállítását kéri. A közgyűlés elfogadja az iskola­szék indítványát azon megjegyzéssel, hogy az új tanítónői állás betöltésére még a jövő tanév kezdete előtt pá­lyázat írandó ki. Második pont volt a tanügyi bi­zottság véleményes jelentése a városi reáliskola további fentartása, illetőleg ezen czélra állami segély kérelmezése tárgyában. A bizottság felolvasott jelentése lényegében a következő: A reálisko­lát továbbra is fentartani szükséges, ez kétségtelen. Döntő érv erre, hogy az iskolába évenként körülbelül 160 tanuló iratkozik be, aztán az egysé­ges középiskola kivitele még messze van, s a reáliskolának polgári iskolává átalakítása szintén a város anyagi megterheltetésével járna. De a mos­dolatai másutt járnának. A báró gyorsan folytatá: — Halgass reám a helyett, hogy töprengenél rajta, miért jöttem ide, hogy boldogságunkra emlékeztesselek? Mind­járt megtudod. Én értem azt, hogy tet­szeni vágyói, s hogy rajtam kivül más­nak is tetszhetek Hiszen jogod van hozzá, hogy élj ama ajándékokkal, melyekkel a természet felruházott, és hogy élvezz általuk. Én magam vagyok az első, ki megbecsülöm a hódolatot, melyet irántad tanúsítanak, ha e hódolat méltó hozzád, ha hasonló ahhoz, melyet én nem nyújthatok neked. Ám én nem akarok féltékeny lenni, hallod 1 Nem akarok ama élhetetlenek közé sülyedni, kik félpillantásaikkal és szavaikkal körül­öveznek téged, s ezt magad sem aka­rod. Megvetem a féltékenykedési, mert ismerem tőrül-hegyre. Ha mást fogsz megszeretni, ugy mint engem szeret­tél, — ugy jól van, akkor megnyug­szom, akkor nem aláztatom meg, mert szerelmed méltó lesz hozzád. De egy-két hónap alatt ily szerelmet nem találsz, — s józan eszedbe vetett bizal­mamon kivül ez a biztos tudat az, mi nyugodságot, hidegvért kölcsönöz nekem. Ez a biztos tudat az, mi nevetni kész­tetett, midőn e fürdőről ezt az alávaló anonym levelet kaptam, mely azt állítja, hogy te megcsalsz engem még ha ide jövök is. A szép báróné alig nézett a levélre, melyet férje eléje tartott. Mintha ez az aljasság semmi hatással se lett volna rá, tani 800 frtos fizetéssel, miután a mult évben alkalmazott két helyettes tanár állásától megvált, új okleveles taná­rok előre láthatólag nem nyerhetők. Szükséges tehát a tanári fizetésnek felemelése, a rendes tanároké legalább 1200 frt törzsfizetésre, ami hat tanár­nál évi 2400 frtot tesz ki. Azután új tornaterem felállítása, mit a a minisz­ter leginkább sürget, 700—800 frtba kerülne. E csekély számítással 3000 frtnyi megterheltetést a város magára nem veheti. Nem marad más hátra, mint állami segélyt kérni. Indítvá­nyozza tehát a bizottság, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a reáliskola fentartását szükségesnek véli. A mos­tani tanári fizetések 1200 frtra fel­emelendők és ezenfelül az ötödéves korpótlék is életbe léptetendő. Kül­döttségileg átnyújtandó felirat útján felkérendő a kultuszminiszter, hogy a mostani 2000 frtnyi szubvencziót évi 5000 frtra emelje fel. Ha ezt a város elnyeri, kötelezi magát az is­kolát a törvény követelményeinek megfelelőleg átalakítani. Brenner és Brutsy kép­viselők kérdésére megjegyzi a pol­gármester, hogy az 5-öd éves kor­pótlékkal a fizetés ötévenként 50 írttal emelkedik, mely 250 írtnál nagyobb nem lehet. A jövő év pedig, ha ennek kezdetéig a íizetésrendezést megol­dani nem sikerűi, így fog megindulni : vagy felkéretik a helybeli benedek­rendi székház, hogy 3 helyettes tan­erőt kisegitésicép engedjen át, vagy pedig utolsó mód gyanánt a meg­üresedett két állásra pályázatot hir­dessen „személyi pótlékkal". Ezt a módot a város csak végső szükség esetében fogja alkalmazni. Magos Sándor indítványozza, hogy a közgyűlés puhatolódzék a minisztériumnál, nem volna-e hajlandó az állam egészen kezelésébe venni át az intézetet? Polgármester indítvá­nyára ez oly alakban fog megtör­ténni, hogy a közgyűlés a minisz­ternek .átnyújtandó feliratába ezt a kérdést is fel fogja venni. Következett az első magyar üveg­gyár részvénytársaság kérvénye 25 holdnyi területnek átengedése és a város tulajdonában létező kvarcz­homok-bánya kihasználásának negy­ven évre való haszonbérbe-adása iránt. vagy mintha előre látta volna . . . semmi csudálkozás, semmi boszankodás, még csak egy árva szó sem. Nagy, kerekre nyilt szemeivel lassan kisérte férje mozdulatait s arczkifejezé­sét, — oly titokzatosan, oly kimondhat­lanul, hogy féltékenységet kelthetett volna egy kőben is. De az ő distingvált kis férje összefonta mellén izmos karjait, éle­sen rá nézett, gúnyosan felhúzta ajkát, s oly hangon, mely reszketett a megvetés­től, igy szólt: — íme, ez mind, a mit az alávaló­ság tehet két oly jó barát ellen, mint mi vagyunk. És most — ugy-e, teljesíted kérésemet? Hisz oly boldogságról van szó, oly ritka, nagy boldogságról, bogy te magad sem mered egy szóval is érin­teni. Mi értünk hozzá, hogy kell egy­mást szeretnünk, — ugy-e, mi ketten 1 Elhallgatott, s miközben tekintete a nő tekintetébe mélyedt, szemei lassan megteltek könyekkel, a nélkül, hogy arczán egy vonás változott volna. A nő idegesen kapkodott maga körül kezeivel, mindkét oldalon megfogta a pad támlá­nyát — ugy ült ott, mintha ugráshoz készülne, — és magába szivta férjének, végtelenül gyöngéd tekintetét, miközben keble mind lázasabban emelkedett. Midőn a báró első könycsepje kicsordult és le­gördült szakállára, kis macskaszerü ugrás­sal felszökött s nyakába veté magát, oly odaadóan, mintha a halálba követné, s a nedves szakállba rejtve arczát, nagy, félig elnyomott örömkiáltást hallatott. A báró nyugodtan kiszabaditá magát, Felolvastatott dr. Földváry Ist­ván tiszti főügyész jelentése és az általa elkészített szerződés. E szerint a város eladna a társaságnak 25 holdnyi területet a Strázsahegy-tájé­kán, 100 frttal holdját. Tóth István és Mattyasovszky Kálmán képviselők hozzászólása után polgármester fel­teszi a kérdést, hogy elfogadja-e a közgyűlés az eladást. A névszerinti szavazásnál i g e n-nel szavazott 61, n e m-mel 1 képviselő. (Ez is vissza­vonta a végén szavazatát.) Ezután tüzetes megbeszélés tár­gyává tették a főügyész által fogal­mazott szerződés egyes pontjait a részletekre vonatkozólag. A társulat kéri, hogy a már feltárt csipkevölgyi kvarcz homokbányát kihasználhassa, vagy a város tulajdonát képező bir­tokon bárhol kvarcz után kutathas­son. Ezért a gyár üzembe-vételtől számított 5 éven át — mig üzeme megerősödik — csupán úri jog elis­merése czimén fizet egy drb. 20 ko­ronás aranyat, és csak ezentúl a fel­használt kvarcz minden vaggonja után 1 frtot, illetve métermázsánként 1 krt. Mittelmann Bódog hosz­szabb beszédben fejtegeti az új gyár előnyeit és hátrányait. Azt kívánja, hogy a homok mmázsájáért a gyár 1 kr. helyett 3 krt fizessen, és eset­leg 15 év után szállítsák ezt le 1 krra. A krajczáros vitában is szava­zás döntött. 36 igennel a társulat 1 kros ajánlata fogadtatott el. A szer­ződés többi pontjai egy csekély mó­dosítással változatlanul fogadtattak el. Még két érdemes fúrfiú kérel­mei teljesítette a közgyűlés. Dr. Feich­tinger Sándor kir. tanácsos, városi közkórházi igazgatófőorvos folyamo­dott nyugdíjaztatásáért. Kérelmét a közgyűlés teljesítette, s mig a nyug­díjaztatás letárgyaltatik, a volt igaz­gatónak 8 heti szabadságidőt enge­délyezett. A helyettesítés iránt a ta­nács fog intézkedni. D ó c z y Ferencz kérdésére meg­jegyzi a polgármester, hogy Feich­tinger tiszti főorvosi minőségében to­vábbra is a város kötelékében ma­rad, és csupán kórházi főorvosi állá­sáról mond le. Ez állás betöltéséről 6 hét múlva lehet gondolkodni, ami­kor — úgymond a polgármester — igen messzemenő javasía­megcsókolta arczán, mint egy gyermeket, karját nyújtotta neki és lassan vissza­vezette a parkon keresztül. A nő saját­ságos gyengédséggel, szinte akarat nél­kül engedte magát vezettetni, közbe megállt, mintha valamit mondani akarna, de egy hangnak sem volt ura. Szót sem szóltak egymáshoz, mig a gyógyház elő nem bukkant a fatörzsek mögül. Ekkor a báró egészen más han­gon, melyből ki lehetett érezni a jó kedvet, igy szólt: — Az én nagy barátnőm ugyancsak hallgatag, ha néha-néha találkozunk. Az ö nagy barátnője erre felesz­mélt. Lerázta a téte-á-téte gyöngédségét, rendbeszedte gondolatait s arczvonásait, de hangja még remegett a felindulástól, midőn megszólalt: — Nem tudok te veled is ugy beszélni, én kedvesem, mint a többiek­kel. Téged szavak nélkül akarlak szeretni 1 Félórával később egy vasúti kocsi ablakából „isten hozzád"-ot integetett zsebkendőjével a báró, a perronon álló neje felé. Frunden e beszélgetés után rögtön elutazott. A mint a báróné megfordult, hogy hazatérjen, legnagyobb bámulóinak egyike igy szólt hozzá nevetve: — Ah, ez a féltékenység I — Hát oly sokat szenvedett ez alatt az egy óra alatt, szegény kapitány? kérdé leírhatatlan tekintettel. Tavasttjerna A. Károly,

Next

/
Oldalképek
Tartalom