Esztergom és Vidéke, 1894
1894-06-14 / 47.szám
JNem szünteti meg a koznep súlyos helyzetét és nem enyhíti az elemi csapások okozta bajokat. Az elemi csapások súlya egyaránt nehezedik mindenkire és az ez által okozott bajokat hiába akarnánk egy csapásra orvosolni. A szőlők pusztulása sok gazda pusztulását vonja maga után, mert hirtelenül jött, nagy anyagi károkat okozott, a melyeket egyszerre kiheverni nem lehet, különösen, ha az anyagi veszteségek, a jövedelem csökkenésének figyelembe vétele nélkül továbbra is igényeink oly fokú kielégítését követeljük, mint a jobb időkben, sőt még a naprólnapra keletkező ujabb igények kielégítését is óhajtjuk. Nem az elemi csapások okozta kár nem a munka hiánya okozza a nagy elégületlenséget, hanem egyrészt az, hogy a régi jó időket még nem feledtük, az uj helyzetbe pedig beleszokni nem tudunk, másrészt pedig az, hogy a megszokott kényelemről, 2L X könnyebb megélhetésről nem akarunk lemondani, sőt a változott viszonyok daczára ujabb s ujabb igényeink teljes kielégítését is kívánjuk, követeljük. Köteteket kellene összeírni, ha ezt az egész világot foglalkoztató problémát csak némileg is megakarnék világítani. De egész nyugodtan mondhatjuk, hogy köznépünk helyzete nem oly kétségbeejtő és csak az átmenet nélküli hirtelen változás tünteti azt fel oly sötét színben és nálunk különösen az,hogy népünk nehezen szokik hozzá a megszokottól különböző munkához és még kevésbbé akar lemondani megszokott kényelméről. Ma a munka korszaka van és a munka az egyedüli, a mely az ellentétek megszüntetésére, a megélhetés biztosítására vezet, csakhogy persze most az átmeneti stádiumban a munkához különösen a takarékosságnak is hozzá kell járulnia, a mi mindnyájunknak gyönge oldala. G. F. győződött róla, hogy ez az eset fenn nem forog, tekintete a hála és gyermekes odaadás megindító kifejezését vette fel. A hangulat s a férj jelenléte erőt vettek rajta, s szemei csendes boldogságban ragyogtak. Közelebb húzódott hozzá, s őrizkedett attól, hogy a természet eme misztikus, delejes beszédét valami vigyázatlan szóval megszakítsa. A mint a park egy távoleső részébe értek, felkeresték a hegyhasadékban levő padot, hol nyírfák állottak körülöttük. A tenger egy szalagja tömör ezüstként csillogott a reggeli napfényben, a lombon át, s a szellő egy maroknyi oázist, tengeri füvet sodort feléjük. A báró lassan, nyájasan kiszabaditá karját, felesége kezével végig simította arczát, megcsókolta őt és nevetett. De hangja remegett kissé, midőn üléssel megkínálta. Aztán nyugodtan folytatá : — Kedvesem, eljöttem, hogy valamire kérjelek. Egy boldog férj kérése ez, melyet nem lehet levélre bizni, mely kérést az embernek személyesen kell megtennie, önérzetesen s egyszersmind áhítatosan. E kérésemet már egyszer elrebegtem neked, de hangosan még nem mertem megtenni, mert az ideje még nem jött el. Nézz reám — nincs szó valami áldozatról. Vagy koldulok tőled, ha kérlek, hogy őrizd meg velem együtt boldogságunkat *» ezután is, mint eddig őriztük ? Ugy-e, megértesz engem ? Odahajolt a nő felé s komolyan nézett sötét szemeibe. Az igenlőleg bólintott de szórakozottan, mintha gonVárosi közgyűlés. Esztergom, jun. 13. Esztergomváros képviselőtestülete e hó 12-én közgyűlést tartott. Dr. Helcz Antal polgármester napirend előtt két eseményről emlékezett meg. Az egyik örvendetes az, hogy Esztergommegye főispáni széke Kruplanicz Kálmán ő méltósága legkegyelmesebb kinevezése által betöltetett. (Éljenzés.) A másik szomorú pedig, hogy Kollár Antal, a város volt polgármestere elhunyt. A megboldogult iránti részvétet jegyzőkönyileg kéri megörökíteni. (Helyeslés.) A napirend első pontja a városi iskolaszék és tanügyi bizottság véleményes jelentése, dr. Fehér Gyula elemi iskolai igazgató előterjesztésére egy polgári leányiskola felállítása, esetleg a létező dOBÍ leányiskola ötödik és hatodik ^^Bk'ának elkülönítése tárgyában. Az iskolaszék indítványa felolvastatik. Eszerint a városi leányiskolának együtt lévő 5. és 6-ik osztálya túl van tömve, mivel a a helybeli érseki nőnevelő-intézet tandija igen magas (évi 40 frt) és szegény szülők leányaikat ide nem adhatják. Ezért indítványozza az iskolaszék, hogy az 5. és 6. most egyesitett osztályok szétválasztassanak, és külön-külön tanerők által való vezetésük határoztassék el. Ezenkívül intézzen a közgyűlés felterjesztést a herczegprimáshoz, melyben az érseki intézet tandijának leszállítását kéri. A közgyűlés elfogadja az iskolaszék indítványát azon megjegyzéssel, hogy az új tanítónői állás betöltésére még a jövő tanév kezdete előtt pályázat írandó ki. Második pont volt a tanügyi bizottság véleményes jelentése a városi reáliskola további fentartása, illetőleg ezen czélra állami segély kérelmezése tárgyában. A bizottság felolvasott jelentése lényegében a következő: A reáliskolát továbbra is fentartani szükséges, ez kétségtelen. Döntő érv erre, hogy az iskolába évenként körülbelül 160 tanuló iratkozik be, aztán az egységes középiskola kivitele még messze van, s a reáliskolának polgári iskolává átalakítása szintén a város anyagi megterheltetésével járna. De a mosdolatai másutt járnának. A báró gyorsan folytatá: — Halgass reám a helyett, hogy töprengenél rajta, miért jöttem ide, hogy boldogságunkra emlékeztesselek? Mindjárt megtudod. Én értem azt, hogy tetszeni vágyói, s hogy rajtam kivül másnak is tetszhetek Hiszen jogod van hozzá, hogy élj ama ajándékokkal, melyekkel a természet felruházott, és hogy élvezz általuk. Én magam vagyok az első, ki megbecsülöm a hódolatot, melyet irántad tanúsítanak, ha e hódolat méltó hozzád, ha hasonló ahhoz, melyet én nem nyújthatok neked. Ám én nem akarok féltékeny lenni, hallod 1 Nem akarok ama élhetetlenek közé sülyedni, kik félpillantásaikkal és szavaikkal körülöveznek téged, s ezt magad sem akarod. Megvetem a féltékenykedési, mert ismerem tőrül-hegyre. Ha mást fogsz megszeretni, ugy mint engem szerettél, — ugy jól van, akkor megnyugszom, akkor nem aláztatom meg, mert szerelmed méltó lesz hozzád. De egy-két hónap alatt ily szerelmet nem találsz, — s józan eszedbe vetett bizalmamon kivül ez a biztos tudat az, mi nyugodságot, hidegvért kölcsönöz nekem. Ez a biztos tudat az, mi nevetni késztetett, midőn e fürdőről ezt az alávaló anonym levelet kaptam, mely azt állítja, hogy te megcsalsz engem még ha ide jövök is. A szép báróné alig nézett a levélre, melyet férje eléje tartott. Mintha ez az aljasság semmi hatással se lett volna rá, tani 800 frtos fizetéssel, miután a mult évben alkalmazott két helyettes tanár állásától megvált, új okleveles tanárok előre láthatólag nem nyerhetők. Szükséges tehát a tanári fizetésnek felemelése, a rendes tanároké legalább 1200 frt törzsfizetésre, ami hat tanárnál évi 2400 frtot tesz ki. Azután új tornaterem felállítása, mit a a miniszter leginkább sürget, 700—800 frtba kerülne. E csekély számítással 3000 frtnyi megterheltetést a város magára nem veheti. Nem marad más hátra, mint állami segélyt kérni. Indítványozza tehát a bizottság, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a reáliskola fentartását szükségesnek véli. A mostani tanári fizetések 1200 frtra felemelendők és ezenfelül az ötödéves korpótlék is életbe léptetendő. Küldöttségileg átnyújtandó felirat útján felkérendő a kultuszminiszter, hogy a mostani 2000 frtnyi szubvencziót évi 5000 frtra emelje fel. Ha ezt a város elnyeri, kötelezi magát az iskolát a törvény követelményeinek megfelelőleg átalakítani. Brenner és Brutsy képviselők kérdésére megjegyzi a polgármester, hogy az 5-öd éves korpótlékkal a fizetés ötévenként 50 írttal emelkedik, mely 250 írtnál nagyobb nem lehet. A jövő év pedig, ha ennek kezdetéig a íizetésrendezést megoldani nem sikerűi, így fog megindulni : vagy felkéretik a helybeli benedekrendi székház, hogy 3 helyettes tanerőt kisegitésicép engedjen át, vagy pedig utolsó mód gyanánt a megüresedett két állásra pályázatot hirdessen „személyi pótlékkal". Ezt a módot a város csak végső szükség esetében fogja alkalmazni. Magos Sándor indítványozza, hogy a közgyűlés puhatolódzék a minisztériumnál, nem volna-e hajlandó az állam egészen kezelésébe venni át az intézetet? Polgármester indítványára ez oly alakban fog megtörténni, hogy a közgyűlés a miniszternek .átnyújtandó feliratába ezt a kérdést is fel fogja venni. Következett az első magyar üveggyár részvénytársaság kérvénye 25 holdnyi területnek átengedése és a város tulajdonában létező kvarczhomok-bánya kihasználásának negyven évre való haszonbérbe-adása iránt. vagy mintha előre látta volna . . . semmi csudálkozás, semmi boszankodás, még csak egy árva szó sem. Nagy, kerekre nyilt szemeivel lassan kisérte férje mozdulatait s arczkifejezését, — oly titokzatosan, oly kimondhatlanul, hogy féltékenységet kelthetett volna egy kőben is. De az ő distingvált kis férje összefonta mellén izmos karjait, élesen rá nézett, gúnyosan felhúzta ajkát, s oly hangon, mely reszketett a megvetéstől, igy szólt: — íme, ez mind, a mit az alávalóság tehet két oly jó barát ellen, mint mi vagyunk. És most — ugy-e, teljesíted kérésemet? Hisz oly boldogságról van szó, oly ritka, nagy boldogságról, bogy te magad sem mered egy szóval is érinteni. Mi értünk hozzá, hogy kell egymást szeretnünk, — ugy-e, mi ketten 1 Elhallgatott, s miközben tekintete a nő tekintetébe mélyedt, szemei lassan megteltek könyekkel, a nélkül, hogy arczán egy vonás változott volna. A nő idegesen kapkodott maga körül kezeivel, mindkét oldalon megfogta a pad támlányát — ugy ült ott, mintha ugráshoz készülne, — és magába szivta férjének, végtelenül gyöngéd tekintetét, miközben keble mind lázasabban emelkedett. Midőn a báró első könycsepje kicsordult és legördült szakállára, kis macskaszerü ugrással felszökött s nyakába veté magát, oly odaadóan, mintha a halálba követné, s a nedves szakállba rejtve arczát, nagy, félig elnyomott örömkiáltást hallatott. A báró nyugodtan kiszabaditá magát, Felolvastatott dr. Földváry István tiszti főügyész jelentése és az általa elkészített szerződés. E szerint a város eladna a társaságnak 25 holdnyi területet a Strázsahegy-tájékán, 100 frttal holdját. Tóth István és Mattyasovszky Kálmán képviselők hozzászólása után polgármester felteszi a kérdést, hogy elfogadja-e a közgyűlés az eladást. A névszerinti szavazásnál i g e n-nel szavazott 61, n e m-mel 1 képviselő. (Ez is visszavonta a végén szavazatát.) Ezután tüzetes megbeszélés tárgyává tették a főügyész által fogalmazott szerződés egyes pontjait a részletekre vonatkozólag. A társulat kéri, hogy a már feltárt csipkevölgyi kvarcz homokbányát kihasználhassa, vagy a város tulajdonát képező birtokon bárhol kvarcz után kutathasson. Ezért a gyár üzembe-vételtől számított 5 éven át — mig üzeme megerősödik — csupán úri jog elismerése czimén fizet egy drb. 20 koronás aranyat, és csak ezentúl a felhasznált kvarcz minden vaggonja után 1 frtot, illetve métermázsánként 1 krt. Mittelmann Bódog hoszszabb beszédben fejtegeti az új gyár előnyeit és hátrányait. Azt kívánja, hogy a homok mmázsájáért a gyár 1 kr. helyett 3 krt fizessen, és esetleg 15 év után szállítsák ezt le 1 krra. A krajczáros vitában is szavazás döntött. 36 igennel a társulat 1 kros ajánlata fogadtatott el. A szerződés többi pontjai egy csekély módosítással változatlanul fogadtattak el. Még két érdemes fúrfiú kérelmei teljesítette a közgyűlés. Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, városi közkórházi igazgatófőorvos folyamodott nyugdíjaztatásáért. Kérelmét a közgyűlés teljesítette, s mig a nyugdíjaztatás letárgyaltatik, a volt igazgatónak 8 heti szabadságidőt engedélyezett. A helyettesítés iránt a tanács fog intézkedni. D ó c z y Ferencz kérdésére megjegyzi a polgármester, hogy Feichtinger tiszti főorvosi minőségében továbbra is a város kötelékében marad, és csupán kórházi főorvosi állásáról mond le. Ez állás betöltéséről 6 hét múlva lehet gondolkodni, amikor — úgymond a polgármester — igen messzemenő javasíamegcsókolta arczán, mint egy gyermeket, karját nyújtotta neki és lassan visszavezette a parkon keresztül. A nő sajátságos gyengédséggel, szinte akarat nélkül engedte magát vezettetni, közbe megállt, mintha valamit mondani akarna, de egy hangnak sem volt ura. Szót sem szóltak egymáshoz, mig a gyógyház elő nem bukkant a fatörzsek mögül. Ekkor a báró egészen más hangon, melyből ki lehetett érezni a jó kedvet, igy szólt: — Az én nagy barátnőm ugyancsak hallgatag, ha néha-néha találkozunk. Az ö nagy barátnője erre feleszmélt. Lerázta a téte-á-téte gyöngédségét, rendbeszedte gondolatait s arczvonásait, de hangja még remegett a felindulástól, midőn megszólalt: — Nem tudok te veled is ugy beszélni, én kedvesem, mint a többiekkel. Téged szavak nélkül akarlak szeretni 1 Félórával később egy vasúti kocsi ablakából „isten hozzád"-ot integetett zsebkendőjével a báró, a perronon álló neje felé. Frunden e beszélgetés után rögtön elutazott. A mint a báróné megfordult, hogy hazatérjen, legnagyobb bámulóinak egyike igy szólt hozzá nevetve: — Ah, ez a féltékenység I — Hát oly sokat szenvedett ez alatt az egy óra alatt, szegény kapitány? kérdé leírhatatlan tekintettel. Tavasttjerna A. Károly,