Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-25 / 24.szám

ESZTERGOM es wett^o^á^i^ VÁROSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: \ ——••" csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Egész évre 8 frt — kr. t és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Félévre . . . . 8. „ — „ f reklamálások küldendők: Negyed évre ....... 1 „ 50 „ % _ * Egy hónapra — „ öo ,, f Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes szám ára — „ 7 „ i f&é$^4ww0MQtíifi#m^ss*s/^ ^fl^p 32. telefonszám ^í^d \ Hirdetések: f Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 f \ kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. | Bélyegdij 30 kr. ^ Magánhirdetések négyzet centimétere 1 kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. £ * Hirdetésminimum bélyegdijjaí együtt 1 frt ao kr. 5—10-szeri hirdetésnél £ í 10 0 | 0

, 11—ao-Korinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (a6-szor) és egy félévnéli £ | (sa-s«er) ao 0 j 0 , egész évinél (104-sier) aj 0 | 0 engedmény. | *•-« Nyilttír sora 20 kr. [ Kossuth Lajos. Budapest, márczius. 24. Ez a nagyhete az 1894. esztendőnek vigasztalanul valóságos vezeklés és szenvedések hete volt az egész magyar nemzetre, mely ki nem jött a szakadatlan félelmes aggodalomból, hanem kétségbeesett tekintettel függőt egy nagy, a legközvetlenebb jelenbe nyúló múlton, mely halálra vált és egy sűrű, sötét fátyolba burkolt jövőn, melynek még gyenge körvonalait sem lehet felismerni. De minden gyászra van a földön vigasztaló remény, minden halálra feltámadás. Feltámadás! Mily drága kincse a boldogító érzésnek, mily éghez emelő tudatot rejt magában e szó. Feltámadás! Azt jelenti ez, hogy mindaz, amit elmúlni látunk, nem mult el, hanem tovább létezik és létezni fog Örökké. A mit halni láttunk, nem volt más, mint változó hüvely, lényegtelen alak, muló kifejezés: a tartalom, a lényeg soha sem halt meg, nem halhat meg, örök és halhatatlan. Széchenyi soha sem halt meg: a nemzeti reform, művelődés, finomulás, tökéletesedés eszméje, melynek ő volt a megtestesüAz Esztergom és Vidéke tárczája. Meghalt. ^ klasszikus föld nyájas, kék egéről pillám csapott át a magyar Ha^áSa. 9Ki a^i olvastuk a villámirásSan • ^QossutH JCajosnak megtörtént Halála ! <£s a villámot menydörgis követte: Sgy Ország mitljb Hangú sóhaja, 9Kegrendüt tőle kárpát s^ikíaSércze, SFetHáSorgott reá a% ^dria. Szittyáknak népe dél jelt iekinis most, 9Kert ott Hali meg a ie uj 9föó\csed, $ji a J^ánaáni s%cr%é meg {éneked, & a ^JQinaánSa Se nem mehetett; J£i mig a nap dicső fényéért küldött, körötte Sánaks Homály vata: jfó istenadta emSers^aSadságnak 9föariirja volt Ö és apostola. ^OssufH l e s\ó egy emSeröttö óta Csak a magyar nagyságái Hirdeti, J£ossuiH, e s%ó, ka s^á^adak kihaltak 2Íj lelkesülést fog majd kelleni ^Qtssuth! e sióban Senne van foglalva Sgy 9$Tessiás fenséges élete : lése s a mely viszont az ő tartalma, színe, lelke s tulajdonképeni lényege volt, él ma is, és élni fog mindig. Deák soha sem halt meg: a magyar jogérzet és igazlelküség, a magyar politikai érzék és tapintat, a szigorú és mégis szelíd engesztelékeny magyar jellem, melynek típusa ő volt és a mely az ő tartalma, lelke, lénye volt, él ma is, és élni fog. És Kossuth sem hal meg: a lángoló érzék mindnyájunk szabadsága és egyenlősége iránt, a magyar nemzeti lelkesedés és tetterő, a rendkívüli ékesszólás és rábeszélőképesség, a nem muló ösztön a nemzeti sajátosság legmagasabb kifejtésére és kidomboritására, melynek ő volt a legtündöklőbb képviselője s a mely az ő tartalma, lelke, tulajdonképeni lénye volt, él ma is, és élni fog mindig. Széchenyi: a magyar szellem. Deák: a magyar jellem. Kossuth: a magyar érzelem. A ki a magyar szellemet megzavarni, a magyar jellemet az egyenes útról leteríteni, a magyar érzelmet meghamisítani akarja, az a magyar nemzetet akarja megrontani, benne megölni azt, ami halhatatlan lenne. Széchenyi, Deák, Kossuth végrendelete szent; annak Sjföinl Qfföessias, úgy Hirdeté a\ igéi! S miként a 98Tessiás, csak szemedé. S miként a 9^Tessiási, most értették meg, 9$Cidón ott fekszik a ravatalon, élőt kitagadta a kajája, Holtnak megnyílik a OPanthcOn.... 9dTagyar, Ha s%óts% a nagy ^ossuth jOajosról, 9@Ceg ne Hajolj, emeld fel a fejed! j£ meghajtás a szolgák mo^dutatja, SHogy nem vagy szolga, 0 monda neked,.. Erdőéi Dezső. sértetlenül és hamisítatlanul kell a magyar nemzet vérébe átmenni. Az összes reformokat törvénybe kell foglalni s tényleg gyakorlatilag keresztülvinni; Magyarországnak korszerű, művelt, egységesen és a szabadság szellemében szervezett, gazdag és erős államnak kell lennie. A ki szabad, gazdag és erős, az független is. Magyarország már ma sem ad többet szövetségesének, mint amennyit attól magának adat: abban, a mi köztük közös, Magyarország akarata egy jottával sem ér kevesebbet, mint a baráté és a szövetségben a kisebb Magyarország ma már legalább annyit nyom, mint Ausztria. Hát ha még keresztülvitte reformátori újrateremtését, ha ujjáalkotta magát azon a magas piedesztálon, melyet Széchenyi, Deák, Kossuth épített fel neki?! Feltámadunk! Sejtelmesen ébredő kikeletünknek te legszebb ünnepe, húsvét, jövel a mi lelkünknek megvigasztalására. A kenyérszerzés nehéz napszámának igájában, lelkünk eltompult a szelídebb hangulatok, elmélyedés és lelki harmónia iránt: jövel ünnepnek naptári alkalma, jövel egyházaknak vigaszságos normanapja, márcziusi megenyhült lég hajtsa szelíden fülünkbe az egyházak hangulatra késztő hivó szózatát, füstös gyártelepek vasajtói j záródjatok be, piaczí vásár ne ülje el az utakat, hol ünneplő sokaság hálaadó, lelkét megvigasztaló körmenetet jár zsolozsmák között. Ünnep van ma, a világnak egy olyan ünnepe, melyen mindenki, kinek lelkére a szkepszis gyógyíthatatlanul nem rakódott, visszatérhet a lelki megigazulás és béke forrásához. Mert nem utramontán, felekezeti sóhajtozás számba megy, — fájdalom, egy kevéssé sem — hogy a lelki meghibbanásnak, ennek a szédelgő* morális katzenjamrnernek, immáron falukon is felfedezhető morál insanity-nak leginkább a századvégi atheizmus az oka. A humánus felvilágosodás századában az erkölcsök olyan elvadulása következett be, a mit könnyelműség lenne dekadencziának minősíteni. Ne legyünk hypokriták ezen a szép, ezen a nagy ünnepen. Engedjük át lelkünket az áhítatnak és ne legyünk annyira századvégiek, hogy meg se kívánjunk térni, ha lehet. Emlékezés Sárosy Gyulára. Az 1852-ik évnek vége felé hozták (Sárosy Gyulát a Újépületbe. Én már akkor régi lakója voltam a foglyok által úgynevezett Babylonnak: olyan „Piros Pista" válék az V. paVillonban. Ismertem a rabság minden nehézségét, szigorát. Nagyon éreztem az anyagi és szellemi nélkülözéseket. De a hosszas fogság alatt megtanultam azt, hogy miként lehet némileg könnyitni a helyzeten, hogy a tökéletes szellemi nélkülözés folytán eltompulás vagy elmezavarodás ne szállja meg a lelket. Ennek tudása erkölcsi kötelesség volt. Midőn annak hire terjedt el, hogy jSárosyt az Újépületbe hozták, egész rémletességében állott előttem a költő helyzete, hogy minő szörnyű lesz állapota azon tétlenségben, midőn ezer gondolat zsibong az agyában, s azt leírni nem szabad és nem teheti titokban sem, mert nincs semmi Írószere. Tapasztalásból tudám, hogy egy darabka rajzónnak se volt szabad lenni a fogolynál. Sárosyt én soha se láttam, csak költeményei voltak előttem ismeretesek, s ezeknél fogva tiszteltem a nevét. És mint politikai fogoly már testvér volt; mert az igazi testvériség: a közös szenvedésben fejlődik. Első gondolatom volt, mielőtt megtudtam Sárosy Gyula ottlétét, hogy némileg segítsek a sorsán. Papirt s hozzá való írószereket küldtem neki. Igaz, hogy ez nagy merény volt, mert ha kisül, hogy nekem papirom van, a legnagyobb börtöni szigornak lettem volna kitéve, pedig már különben is nagy mérvben éreztetek azt velem ... De csak azon gondolat vezérelt, s ez felejteté el a történhető veszélyt, hogy fogolytársamon segítsek. Másnap azon az uton, melyen a papirt, küldtem egy becses költeménnyel tisztelt meg Sárosy. És igy ment ez tovább. Én is irtam neki olykor, sö gyakran küldött egy-egy költeményt, melyekben az Újépület titkait örökíti meg. Nevezetes volt ezen levelezés módja. Voltak az Újépületben alföldi földészek, mint politikai foglyok, kiknek némelyike már el volt ítélve, néhány hónap vagy félévre, s némelyik még várta az Ítéletét. Ezen foglyokat felhasználták fát hordani % szigorúan elzárt foglyok számára. A jó földész honfitársak a legnagyobb büntetéseknek lehettek kitéve. Két névre emlékszem ezen földész fogolytársak közül. Egyik Győry István volt Orosházáról, a másik Mezei Sándor. Az első kiszabadult, áz utolsót szegényt: az Újépületben végezték ki I Szerencsére darab ideig naponkét ugyanegy ember jött, s ez volt az én levélhordóm, s a Sárosy Gyuláé. Ha reggelbehozta a fát, bedugta az ágy alá, s ezzel együtt odatevé a parányi tekercsbe göngyölt levelet, s halkan monda: „Van Gyulától,* Ha nem volt, akkor nem szóllott semmit. Egyik levelében leírta, milyennek képzel engem. Természetes, hogy a fogoly ábrándos képzeletével, érdekesebb képet irt a valónál. Levelét azzal végzé, hogy egy szellemi csókot kér tőlem. Véletlenül levelének ezen pontjára nem feleltem. Megtudtam később, hogy Sárosy Gyula egy krajczárral sem rendelkezhetik, minden pénzt elvettek tőle elfogatásakor. Ekkor a mi hűséges levélhordónktól küldtem neki öt forintot. unl/ 1A nlrial