Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-15 / 21.szám

elnök úgy a maga, valamint a tisztvise­lők és a választmány lemondását jelen­tette be, hozzáadván a maga részéről, hogy a legutóbbi felolvasó estélyen ti­lalma ellenére rendezett táncz miatt, kénytelen állásától véglegesen megválnia Azért is megköszönte az eddigi bizalmat és Brutsy János urat kérte fel korelnö­kül. Brutsy János elfoglalván a korelnöki széket, lelkes szavakkal tolmácsolta az egylet tagjainak szeretetét és ragaszko­dását elnökük irányában, kérve a tiszt­ségről végkép megválni készülő elnököt a tisztség újbóli elfogadására. Beismeri, hogy a táncz nagy hiba volt, de annak az egylet tagjai nem voltak okozói, mert csak néhány vendég akaratának kifolyását ké­pezte. Dr. Walter Gyula nem fogadhatja el ugyan a mentséget egészen, de beigazolva látja mégis azt, hogy nem az egyesület tagjai tettek tilalma ellenére, a sürgető kérésnek engedve, készséggel vezeti to­vább az egylet ügyeit, különösen kérve és szivökre kötve a tagoknak, hogy ha­sonló esetektől e jövőben tartózkodni szí­veskedjenek, mert különben teljesen le­hetetlenné válnék rá nézve az elnökség megtartása. E kijelentés nagy lelkesedés­sel fogadtatott, a melynek Brutsy Gyula szavr kban is kifejezést kölcsönzendő, nem­csak köszönetét tolmácsolta az elnök szives válalkozásaért, hanem biztosította is, hogy ily eset nem fog többé előfor­dulni. Megválasztattak továbbá: alelnökké M e z e y Ferencz, titkárrá ifj. B r e n­n e r József, másodtitkárrá Kovács István, pénztárossá S c h e i b e r Rezső, háznagygyá Weisz Mór, ellenőrré F a n t ó 1 y Gyula, könyvtárnokká G y e b­nár Pál. Indítványokra senH sem je­lentkezvén, elnök kitartó, lelkes munkás­ságra serkentette a tagokat és a gyű­lést, közel 3 órai tanácskozás után be­rekesztette. — Gyászhír. Megrendítő csapás hire járta be tegnap délután városunkat. E 11 e r Kálmán, a hetményi gróf Hunyady Imre­féle uradalmak intézőjének fiatal neje vált meg a szenvedésekkel teli földi élettől. Boldog házassága második évé­ben érte a fiatal férjet a szörnyű csapás, akit vigasztaljon a közrészvét, mellyel szenvedésében mindenki osztozik, és az ártatlan kis elsőszülött gügyögése, aki itt maradt vigasztalójául és zálogául a sze­gény, szebb hazába költözött fiatal fele­ség szerelmének. A szomorú gyászhírt ez a jelentés tudatta velünk: Alulírottak saját és az összes rokonság nevében vérző szívvel jelentik a hőn szeretett kedves nő, a legboldogabb anya, a leg­jobb gyermek E 11 e r született É k e s y Sarolta életének 26-ik, boldog házassá­gának második évében, f. hó 13-án reggeli 10 órakor rövid szenvedés után hirtelen bekövetkezett gyászos elhunytát. Az Is­tenben boldoguitnak hült tetemei f. hó 15-én d. u. 3 órakor fognak a r. kat. anyaszentegyház szertartása szerint, ideig­lenesen a hetményi sírkertben nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent 'mise áldozat f. hé 16-án reggel 8 órakor fog a vág-sellyei r. k. templomban a Minden­hatónak bemutattatni, a kedves halott lelki örök nyugalmáért. Áldás béke, hamvaira. Etter Kálmán férje. Etter Nán­dor elsőszülött kis fia, Ekesy Berta nővére, Ékesy Adolf, Gyenge Julianna szülei. — Az esztergommegyei telefon. Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos, megyénk alispánja a kereskedelmi miniszterhez felterjesztést intézett, melyben kérelmezi, hogy az eszter­gomi járás területén törvényhatósági telefon létesitessék. A miniszter már a felterjesztés válaszául értesítette az alispánt, hogy a kérelmet még lehetőleg ez évben telje­sítené, ha Esztergom vár megye az általa ily berendezések létesítésére vonatkozólag kiadott feltételeknek megfelelne és a jelentkező kellő számú előfizető a miniszteri leirathoz mellé­kelt nyilatkozatot kiállítaná. E nyi­latkozat, melyen tehát az egész me­gyei telefon ügye megfordul, főbb pontjaiban a következő: Az aláíró kötelezi magát, hogy a telefonnak az üzembe vételtől kezdve 3 éven át előfizetője lesz; az előfizetési dijat negyedévenként előleges részletekben befizeti; a postahivataltól, hol a köz­pont fölállítást nyer, lakásáig saját költségén építteti az összekötő veze­téket, egyúttal e vezeték jókarban tartásáról továbbra is gondoskodni fog. Az előfizető a lakásán berende­zendő telefon költségeihez egyszer s mindenkorra 30 írttal járul. — Bi­zony ezek nagyon súlyos feltételek, és ilyen irányban nem igen hisszük, hogy a pártolásra méltó eszme egy­hamar testté válhatik. — A lévai dalárda, miként azt mult számunkban jeleztük, húsvét másodnap­ján hangversenyt rendez. „A budapesti zenekedvelök" énekkarával — kiket .B el­lő v i t s Imre dirigál — együtt meg­tartandó zeneünnepnek kézhez vettük a meghívóját. [A műsor után ítélve a kö­zönségnek élvezetes zenei estben lesz része. Szívesen hívjuk fel e körülményre olvasóink figyelmét, ide csatolva a hang­verseny műsorát: 1. „Éljen a dal" Hliva Jánostól, előadja a lévai dalárda. 2. Bel­lini „Norma" operának „Casta diva" czimü nagy áriáját énekli eredeti olasz szöveggel Stark Ludovika kisasszony. 3. Verdi „Aida" románcz, Mascagnt „Pa­raszt becsület" „Bordal" tenor solo, elő­adja Kéry Andor ur. 4. Chopin „Noc­turne", harmónium és zongorán előadják Richter Ferencz és ftelcsák László urak. 5. Leoncavallo Bajazzo „Nedda" madár­dal, énekli Müller Júlia kisasszony. 6. Halevi „Zsidónő" a cardinalis nagy áriája, előadja gombai Szabó Tivadar úr. 7. „Egy viharos éjjel," Attenhofer Károly­tól, énekli a dalárda. 8. „Magyar népda­lok," előadja Várady Margit kisasszony. 9. Lenztöl két vegyes karra: „Húsvéti ének, Tavaszi dal," előadja „a budapesti zenekedvelők egylet "-ének több tagja, Bellovits Imre igazgató úr vezetése alatt. 10. Schumann „Spanyol daljátékja," elő­adja a lévai dalárda a vendég-énekesek­kel együtt. — Az esztergomi takarékpénztár már szétküldte az 1893. üzletévről szóló kimutatását. E szerint ez év üzleti eredménye 51,503 frt 01 kr, melyből osztalék gyanánt egy-egy részvényre 65 frt jut, tartalék-tőkére 5,150 frt 31 kr, különleges tartalék­alapra 116 frt 10 kr. A takarékpénz­tár jelenleg 4,828,689 frt 97 krnyi vagyonnal rendelkezik. A b e v é t e­1 e k nevezetesebb tételei: Betétek 2,198,329 frt 04 kr, jelzálogos kötvé­nyek 302,770 frt 82 kr, váltók 1,084, i9o frt 44 kr, folyó számla 1,181,033 frt 44 kr, kötvény kamatok 181.943 frt 87 kr, banküzlet 135,261 frt 85 kr. Az összes bevétel volt 5,352.350 frt 23 kr, Összes kiadás 5,309,933 frt. A takarékpénz­tár rendes közgyűlését márczius 16-án délelőtt 10 órakor tartja. — Vakmerő tolvaj. Mult szombaton a hetivásár alkalmával Révész J. esz­tergomi mosóintézettulajdonos neje bevá­sárlásokat tett a piaezon, mikor észre­veszi, hogy egy szálas parasztlegény ruhája zsebében kotorász, nyilván nem va­lami nemes szándékból. Révésznében volt annyi lélekjelenlét, hogy a tolvajt in flagranti tetten érte, még mielőtt az a zseb tartalmában kárt tehetett volna. Sőt nyomban igazságot is szolgáltatott egy ha­talmas nyaklevessel, mit a zsebtolvaj ka­pott. Mikor a ficzkó emiatt durván rátámadt Révésznére, ez rendőrért kiál­tott, de sehol a közelben nem mutatko­zott egy fia sem. V&jjon hol vannak ilyenkor a mi rendőreink? — Ragályos betegségek. Tokod községben nagy mértékű hökhurut lépett fel. Márczius i-től márczius 12-ig 38-an betegültek meg. Késztől­c z Ö n pedig rendkívül erős mérvű kanyaró uralkodik. Megbetegültek e hó tizenkét első napján 84-en. — Halálozás. Bellusi Baross Pál mint férj, bellusi Baross Károly és neje viszo­csányi Lithvay Ilona, továbbá Margit, János mint gyermekek, András mint unoka, Forster Gyula, Géza, Kálmán mint testvérek, dr. Concha Győző mint sógor, saját és az összes rokonság nevében fáj­dalommal megtört szívvel jelentik forrón szeretett neje, édesanyjuk, testvérük, sógornéjük bellusi Baross Pálné szül. Forster Anna úrnőnek, élete 52-ik, bol­dog házasságának 30-ik évében, hosszas betegség s a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldoguitnak hült teteme ez évi már­czius hó 13-án, délután 3 órakor fog Pilis-Szántón beszenteltetni s márczius hó 14-én, d. e. 10 órakor Esztergom-Szent­Györgymezőn a Forster-családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz­telő szent miseáldozat a pilis-szántói kegyúri templomban márczius hó 13-án d. e. 10 órakor és az esztergom -szent­györgymezei temető kápolnájában már­czius hó 14-én d. e. 10 órakor fog az Urnák bemutattatni. Püis-Szántó, 1894. márczius hó 11-én. Áldás és béke lengjen porai felett 1 A boldogult hült tetemeit ma délelőtt nagy és diszes közönség részvétele mellett helyezték örök nyuga­lomra a szentgyörgymezei családi sír­boltban. — A franczia „halhatatlanok" jövedelme. Akadémikusnak lenni nagy megtisztelte­tés Francziaországban, de magában véve nem túlságosan jövedelmező. Minden csütörtökön egy régi hagyomány alap­ján 240 frankot osztanak szét azon akadé­mikusok közt, a kik az ülésen jelen van­nak. Ha tehát valamennyien eljöttek, mind­egyikre — hat frank jut, s ez az egyet­len biztos jövedelem, a melyre egy francia akadémikus minden körülmények közt számithat. Daudet Alfons egy pompás adomával persziflálja ezt a helyzetet. Azt mondja, hogy azon a napon, mi­kor XVI. Lajost kivégezték, vala­mennyi akadémikus, egynek kivé­telével, otthon maradt, s ez az egy kapta meg az egész 240 frankot. Azóta, vala­hányszor nagy politikai tragédiák leját­szódnak, valamennyi akadémikus azt hiszi, hogy a száz év előtti csoda ismétlődni fog, s hogyő lesz az egyetlen jelenlevő. Ilyen napokon tehát mind a 40 halhatatlan egybegyűl az akadémia ülési termében. Mivel továbbá az osztalék annál nagyobb, minél kevesebben vannak jelen, az élel­mesebbek felhasználnak mindenféle cselt, hogy a kollegákat távol tartsák. Daudet szerint névtelen leveleket küldenek egy­másnak, a melyekben légyottra csábítják vagy ijesztgetésekkel rémitgetik egymást kölcsönösen, hanem ez sem használ már, mert aki igazi akadémikus, még égzen­gés és földrengés idején sem engedi ott veszni jövedelmét. Lám, Brunetiére, a legfiatalabb „halhatatlan," azelőtt minden csütörtökön ingyen előadást tartott áz Odeonban, de mióta beválasztották az akadémiába, arra a fölfedezésre jutott, hogy az ingyen előadások nagyon meg­eröltetetik hangját — s rendesen elmegy az akadémia üléseire. Zola is valószínűleg azért akar minden áron bejutni, mivel sok pénzt költött a kocsikra, mikor az akadémikusokat meglátogatta, hogy sza­vazatukat kikérje, s most már költségei­nek egy részét szeretné visszakapni. Megjegyzendő, hogy Daudet Alfons, aki e gonosz dolgokat ráfogja . az akadémi­kusokra, maga még nem tagja az akadé­miának. — A canterbury-i érsekről. Az angol egyház legelső püspöke, mint Londonból irják, nagyon tevékeny. Az igaz, hogy jövedelme is van szépen, vagy 300,000 márka. Mint Kent és Surrey egy részé­nek püspöke, folyton ide-oda utazik, ezenfelül ő á legfőbb fórum az angol egyház összes ügyeiben. A canterbury-i érsek ezenfelül az urakházának is tagja, feje az összes angol püspököknek és elöl­járója sok nagy iskolának. Az érsek egyik főfoglalkozása leveleket irni és a hozzája érkezetteket elolvasni. Ezt hacsak lehet, nem bizza titkáraira. Három titkára van az érseknek, kik folyton körülötte van­nak, utazásain is kisérik és útközben is felolvassák neki a beérkezett leveleket. A centerbury-i érsek titkárai segélyévei évenkint 15,000 levelet tesz postára. — Emberöléssel vádolt földesúr. Két évvel ezelőtt nagy szenzácziót keltett S i m o n y i Dénes szügyi földbirtokos bünpöre, aki kertészét, Mészáros Istvánt agyonlőtte. Simonyinak gyanúja volt kertészére, hogy ez őt meglopja. A kérdőre vont kertész visszafeleselt az urának, söt karót emelt fel ellene, mire Simonyi ráhúzott sétabotjával. Erre a kertész torkon ragadta urát, aki végső kényszerűségében előrántotta magával hordani szokott revolverét és kertészét agyonlőtte. A vizsgálat során vádlott azzal védekezett, hogy tettét önkívületi állapotban követte el. A bíróság azon­ban nem fogadta el a vádlottnak beszá­míthatatlan állapotára alapított védeke­zését és felindulásban elkövetett ember­ölés büntette miatt egyévi bör­tönre ítélte. A vádlott az ítélet ellen felebbezett, minek következtében az ügy ma a budapesti kir. táblához került, amely H e i 1 Fausztin kir. táblai bíró előadása alapján az első bíró­ság ítéletét helybenhagyta. * „Falusi délutánok* czím alatt V e r n e r László kollegánk egy kö­tet novellára hirdet előfizetést. Ver­nert nemcsak mint a „Békésmegyei Közlönye szerkesztőjét, de mint vi­lágos fejű, élénk tollú elbeszélőt is ismeri és szereti Békésmegye olvasó­közönsége. Akik könyvére előfizetnek, az irodalompártolás mellett jótékony­ságot is gyakorolnak, mivel elősegí­tik, hogy a beteg szerző fürdőre me­hessen. Verner előfizetési fölhívása a a következő: Ha akár Medgyesen, akár Cseresnyésen szántóföldem volna, akkor magától Cserháty Sándortól szereznék be csíraképes magot: el­vetvén, vigan várnám az aratást. De a skriblernek a fehér papir a szántó^ földje. Rozsdás toll az ekéje. Ezzel szántja a skribler a borozdákat és ezzel veti el magját. (Sokunknak fogytán is van már a termő, csira­képes, hangulatokat felkeltő, gondol­kozásra ébresztő és gyönyörködtetésre méltó szellemi magja.) De a skrib­lerek szomorú tapasztalataik daczára, hogy nekik túlontúl sok az Ínséges irodalmi 1863-jok, nem okulnak és ujabb és legújabb köteteket adnak ki. De hát. én istenem, a hegyvidéki ember puttonokkal hordja a hegy­szirtjére a termőföldet, melyet egy nyári zápor szépen lesöpörhet és mégis vesződik, hogy termése le­gyen. Mi, skriblerek se fogunk a magunk kárán tanulni soha, mert van és lesz bizalmunk mindég a jövőben és az — előfizetőkben. Ez a bizalom ösztökél, hogy önöket Falusi Délutánok czimű, a csabai „Corvina* nyomdában dísze­sen kiállítandó 18—20 novellát, ap­róságot tartalmazó kötetemnek pár­tolására fölhívjam. A kötet ez év május i-én az előfizetőknek megkül­detik. Ara fűzve egy forint; kötve diszes arany nyomással és arany vágás­sal két frt. Az előfizetési pénzek a gyüjtőivekkel együtt ápril 10-éig, hogy a nyomtatandó példányok felől tájé­kozva legyek, alólirott czimére be­küldendők. Gyűjtőknek hat előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálok. Bizom a békésmegyei, irodalmi ve­téseknek kedvező klímában, hogy elvetett eme termésemet nem fogja megtámadni — a hesszeni légy! Teljes tisztelettel Verner László, a „Békésmegyei Közlöny* felelős szerkesztője. — Nem ajánlhatjuk eléggé a kötetet a mi közönségünk szives figyelmébe is. Gyüjtőiv szerkesztő­ségünkben bárkinek rendelkezésre áll — Théma. Adva van egy tárgy: Ho­gyan írnák meg külömbözö pesti lapok a következő hirt: Szerkesztőségünk ablakait e gy pár ember beverte, kik, miért, nem tudjuk? A Pesti Napi ó igy irna: Irtózat, Gyalázatl Magyar hazám sirj, zokogj 1 Minket bántottak, akik vérünket ontjuk a hazá­ért. A nép az alkotmányban tetszik ne­kem. Mindig szerettem, ha részt vett a politikában. De a Pesti Napló ablaka­inak beverése nem politika. Vagy lega­lább is rossz politika. Honfitársak 1 Mindazonáltal a Pesti Napló tovább is küzdeni fog az igaz­ságért. A Magyar Hirlap igy írná meg: Gyilokkal törtek a Magyar Hírlapra. Mi volt eddig a Magyar Hirlap ? Az igazság védője. Tőlünk remeg a kormány. Mi segítettük az éhező ezer milliókat. A Magyar Hirlap fedezte föl Kohn Dávidot. Buktatta meg Barosst. És ezt a Magyar Hírlapot akarta felrobbantani a kormány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom