Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-04 / 18.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE • • ~ , VÁBOSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: | — csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: I hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Egész évre . . . . . • 6 frt — kr. | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Fél reklamálások küldendők: Negyed évre 1 „ 50 „ > Egy hónapra . . . . — „ 5o „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-náz). Egyes szám ára . . . . , — „ 7 „ £ 32. telefonszám. ~W Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt r frt ao kr. 5—io*szeri hirdetésnél 10 0 | 0

, 11—ao-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (aó-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0 | 0l egész évinél (104-szer) 35° J 0 engedmény. Nyilttér sora 20 kr. A kamatláb és jövedelmezőség. (—r.) Igen téves és majdnem keserű csalódásokra vezető tanként hirdetik némelyek, hogy a kamatláb esése egyértelmű a munka jobb jövedelmezőségével vagyis, hogy minél kevesebbet vesz el kamat fejében a tőketulajdonos a tőke jövedelméből, annál több marad azok részére, kik a vállalathoz a munkát szolgáltatják. E téves nézetben gyökeredzik a szoczialisták azon állítása is, hogy a tőke és a munkaerő ellentétben állanak egymással, vagyis a mint ők magukat drasztikusan kifejezik, a mily mérvben hízik az előbbi, azon mértékben soványodik az utóbbi. Prouthon, Marx, Rodbertus és a szoczialismus tanainak többi szószólói mind azon feltevésből indulnak ki, hogy a tőke saját czéljaira használja ki a munkaerőt, a tőkés leszorítja a munkabért, hogy a haszonból neki több maradjon, vagyis fölcsigázza a kamatigényt, hogy azon ürügy alatt, miszerint a tőke hozama első sorban biztosítandó, az előállítási költséget mérsékelje. E nézet folytán az alacsony kamatláb gyakran ugy állitAz Esztergom és Vilto tárczája. Jóslatféle. Te szép leány, ki rám nevetsz, mosolygsz, Tudod-e a perczeknek értékét? Szemedben, ajkaidon üde tavasz, S ki tudja tán közel van már a vég? A vég, mely ott lebeg fejed felett Egy láthatlan sötét madár gyanánt, A mely talán akkor csap le, midőn Eléred azt, amit szived kívánt. S ki tudja, ha sokáig élni fogsz, Nem fogod-e majd hivni a halált, Ha rád nehezül bánat, szenvedés, Ha fájni fog majd ez a szép világ. Ha az élet homályos fátyolát A viharok ketté szakítanák, S te könnyes szemmel tisztán látni fogsz Az elszakított fátyolrongyon át ? Mosolygj, vigadj te ifjú szép leány, Álmodd el büvös-bájos álmodat, Álmodd át a világos éjszakát: Nappal, tudom, hogy sirni fogsz sokat. Erdősi Dezső. Egy szabadelvű egyházpolitikus a mult századból. Nem méltó az embernek élni ilyen mély romlottságban. £ szavakkal fogadta Hajnóczy József, Martinovits összeesküvésének részese a halálos ítéletet. A halál elé kellett állítani a nemesszivü tátik a közönség elé, mint a jólét eszköze, mint feltétlenül áldásos intézkedés a szegényebb néposztályokra nézve, sőt vannak, kik e tekintetben Anglia példájára hivatkoznak, holott tudvalevő, hogy a kamatláb Angliában sem mindig alacsony. Azokat, kik komolyan hisznek a kamatláb állandóan alacsony niveaun maradásának jó következményeiben és azt az általános jólét varázsvesszejének, a nyomor elhárítására csodatevő irnak tekintik, azon helytelen felfogás ejti tévedésbe, hogy a tőkét és pénzt, valamint a kamatot és jövedelmezőséget azonosoknak, egymást fedő, egymásba zárt fogalmaknak tekintik. E fogalmak megvilágítása czéljából röviden a következőket emiitjük fel: a tőke, mely művelést,jövedelmeztetést, kezelést, szóval munkát igényel és gyümölcsözik: a földbirtok, a gyárak, a vasutak, a bányák, az erdők, a csatornák és mindazon vállalatok, alkotások és üzemek, melyek nem a pénz által, mint tévesen mondják, hanem a munkaerő által létesíttettek. A pénz a tőkének csupán képviselője és arra való, hogy a optimistát, hogy kiábránduljon és lás

c

a a kegyetlen valóságot. Boldog, hogy csak élete végén ismerte fel kietlen helyzetét. Nincs égetőbb kin, mint megelőzni a kort, melybe a sors az embert belevetette. Idegenek vagyunk saját hazánkban és bármily erős legyen akaratunk, hatalmas elménk, tehetetlenségünk tudatában összeroskadunk. Ezért olt a jótékony végzet optimizmust a becsületes törekvők lelkébe. Hadd hígyjék, hogy a mit ők látnak világosan, az fényesen ragyog milliók előtt. Igy hitte Hajnóczy, hogy néhány társával együtt, a szellem erejére támaszkodva, diadalmas harczot vivhat a hatalommal és szabaddá lesz a nép, melyet ő a polgári származású, rajongásig szeretett. II. József abszolutista szabadelvüségét és II. Lipót rövid hazafiasán liberális kormányzatát Ferencz uralma váltotta fel, mely nemzetellenes és illiberális volt egyszerre. Ferenczben egy bécsi nyárspolgár jutott a trónra, a ki egy kisvárosi fészek igazgatására berendezett elmével kormányzott országokat. Ebbe a korszakba esik Martinovics apát összeesküvése. A polgári jogegyenlőség volt az összeesküvés végczélja. Ennek szolgálatára egyesült egy maroknyi csapat, elenyésző sziget a nemesi előítéletek és a jobbágyi érzéketlenség roppant tengerében. Közöttük legrokonszenvesebb Hajnóczy. Az aszódi lutheránus pap fia. Titkár arisztokraták oldalán. József alatt Szerémmegye alispánja, az összeesküvés idején helytartósági titkár. Állását habozás nélkül koczkára teszi eszméiért. Magára nézve mit sem vár, érte feláldoz mindent. tőkét mobiüé tegye, annak egyik helyéről a másikra áttételét, cseréjét és alakjának megváltoztatását tegye lehetővé. A pénz azonban nemcsak a tőkét, hanem a munkaerőt is képviseli, amennyiben annak értékét kifejezésre juttatja; mely kettős képviseletnél fogva a pénz kiegyenlíti a tőke és a munkaerő közti ellentétet. A jövedelmezőség és a kamat szintén nem azonos fogalmak. A jövedelmezőség a tőke és a munkaerő együttes hozama, mig a kamat egyszerűen használati dija a tőkét helyettesítő pénznek. Igen helyesen különböztetik meg e kettőt egymástól azok, kik a járadék és a kamat fogalmát egymástól elválasztják és előbbit, mint a tőke állandó jövedelmét, utóbbit, mint a pénz időnkénti használati diját tüntetik fel. E meghatározások felette fontos következtetésre vezetnek. Első ezek közt, hogy a pénz mint a vagyon értékének kifejezője, csak ott használható fel haszonhajtólag, vagyis csak ott fizetik meg kellően ennek használati diját, a kamatot, hol a vagyonnak jövedelmezőbbé tételére törekszenek és hol ennek lehetősége Ez a becsületes rajongó kitűnő tudós is volt. A placetum kérdést tanulmányozva, jutott kezembe Hajnóczy egyik érdekes munkája, mely 1792-ben jelent meg névtelenül. A czime olyan száraz, hogy senki sem sejti puszta olvasása után, mennyi lángoló eszme lappang a közönséges könyvecskében: „E xt r a c t u s legum de statu e c c 1 es i a s t i co catholicoin regno Hungáriáé 1 a t a r u m. (Kivonata a katholikus egyházi rendről Magyarországon hozott törvényeknek.) A munka első része valóságos comprimált tudomány. A második részben a jövő teendőit fejtegeti és felállítja a szabadelvű egyházpolitika tételeit. Programmjának egyik része már teljesedésbe ment, egyes pontjaiért most küzd a magyar szabadelvüség, egészében alig fog egyhamar megvalósulni. A miért most küzd a magyar szabadelvüség : az egységes állami házassági jogot, a katholikus házasság felbonthatóságát, a szentszékek házassági bíráskodásának eltörlését, az állami anyakönyvvezetést Hajnóczy már mind sürgeti. „Legkevésbbé érthetem — igy érvel, hogy házassági peres ügyek miért tartozzanak a katholikus egyházi bíróságok elé. Minden férjnekdöntése alá bocsátom, vájjon, ha felesége házasságtörést követett el, k i v á n-e a házassági perben birákul nőtlen embereket. És tanácsos-e olyan nőtlen férfiakat birákul rendelni, a kiknek jó okuk van arra, hogy a házasságtörések titokban és büntetés nélkül maradjanak." Azt javasolja, hogy a házassági bíráskodást vonják el az egyjelen van, más szavakkal: ott, a hol a tulajdonképeni tőke pangó állapotban van, hol az csekély jövedelmet hajt, ott pénzre is csak korlátolt mennyiségben lévén szükség, ennek használatáért keveset űzetnek. Ebből az következik, hogy a magas kamatlábbal együtt jár a tőke magas jövedelmezősége, mert csak ott emelkedik e jövedelmezőség, a hol munkás élet, eleven tevékenység fejlődik ki, vagyis hol a tőke produktivitása folyvást íokoztatik. Ily országokban szívesen megfizetik a magasabb kamatot, mert a pénzforgalomra szükség van és a tőke értékének emelése végett ennek helyettesitője, a pénz nagyobb mennyiségben vétetik igénybe. De ugyanott a munka, mely a vagyon értékének emelésére nézve első tényező, szintén jobban fizettetik meg, mivel több munkaerőre van szükség. Világos ífchát, hogy a járadék, kamat és munkabér emelkedése vagy csökkenése ugyanazon okokból származván, egyik a másikat feltételezi. Az itt vázolt jelenség azonban minden államban csak bizonyos határon belül érvényesülhet. A tőke jövedelmezőségét nem lehet végtelenig házi bíróságoktól és „a halhatatlan II. Józsefnek" a nem katholikusokra vonatkozó házassági pátensét iktassák törvénybe és terjesszék ki az ország minden lakosára valláskülömbség nélkül. Teljes vallásszabadságot követel. Minden polgár szabadon választhatja meg vallását és minden vallásfelekezet szabadon felvehet bárkit tagjai közé.* ez Hajnóczy programmja. Szerinte a vallás területén az államnak csak az a joga van meg, hogy védje polgárainak lelkiismereti szabadságát. Nagy szó abban a korszakban, hogy a teljes vallásszabadságot Hajnóczy a kereszténység szelleméből vezeti le. Okoskodása igen érdekes. Mózes, Zoroaster, Numa, Mohamed mind a polgári törvények erejével bástyázzák körül a vallást Csak Krisztus és apostolai nem méltatták az államot, hogy védelmeért esengjenek, A mily mértékben olvadt össze a kereszténység a világi hatalommal, olyan arányban vesztett lelki tisztaságából. Hiába vitatkoztak tehát erről az országgyűlésen, hogy melyik az igazi alkotmányos vallás. Alkotmányos vallás nincs; egyik sem az, mert a vallás nem tárgya az államot alapító polgári szerződésnek. Ha történeti alapon haladunk, úgymond finom gúnynyal, az első polgári szerződés a vérszerződés, de hét pontja közül egyik sem szól a vallásról. A congrua rendezéséről meg van Hajnóczynak a maga radikális nézete. Rendezésére a saecularisatiót ajánlja, melynek jogosultságát behatóan vitatja. A saecularisatió szerinte nemcsak hogy nem sérti az alapítók akaratát, hanem ellenkezőleg ezen akarat érvénye-