Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-11 / 12.szám

ESZTERGOM es mm - -~ • 1 VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: \ — —~ • •• csütörtökön^és Vasárnap. J Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Egész évre 6 frt — kr. \ és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Fél e

vre 3 „ — „ \ reklamálások küldendők: Negyed évre . , . . . . 1 „ 50 „ í Egy hónapra — „ 50 „ f Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes szám ára , . . . . — „ 7 „ I 32. telefonszám. •*. Hirdetések: i | Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 | | kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. f | Bélyegdij 30 kr. 'i Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. % ^ Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—to-szeri hirdetésnél ÍJ ^ 10

0 | 0 , n—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli $ $ (78-szor) 20 0 j 0 , egész évinél (156-szor) 25 0 | 0 engedmény. +#-• Nyilttér sora 20 Kr. Esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár. Esztergom, febr. 9. (S. M.) Napjainkban az ipar és kereskedelem mindinkább erősebb lendületet vesz a földmivelés, a nyers termények előállításával szemben, mert tapasztalhattuk, hogy sokkal czélravezetőbb ez a nemzet vagyonosodására, mint az őstermelés. Első sorban tehát arra kell törekednünk, hogy az ipar előmozdítása végett minden lehetőt megtegyünk. Az ipari munkásság biztosításának czéljából legfőképen szükséges azonban az ipari munkaerők, vagyis a munkások testi és szellemi erejének fentartása. E czélra pedig legalkalmasabb a betegségekben való segélyezés, ami nem csak a munkás létét, hanem annak képességét, munkaerejét is biztosítja az ipari élet érdekében. S épen a munkások e segélyezése lesz hivatva arra, hogy a korunkban annyira fellépett munkáskérdések és szocziális kérdésekből származó bonyodalmaknak elejét vegye. E munkássegélyezés hiánya, vagy azon körülmény, hogy nincsenek rendezett segély egy letek, mert Egy érdekes röpirat. R i m 1 e r Gyula, a magyar-orosz barátkozás utópistája, egy „Nyilt levél Kossuth Lajoshoz* czimü röpiratot adott ki és küldött be hozzánk. A bevezetésben panaszkodik, hogy habár közel két hónapon át minden követ mozgásba hozott, hogy valamely napilap ezt közzé tegye, törekvése sikerre nem vezetett. Nos tehát mi kiadjuk kivonatosan és a tárczában — tehát szépirodaimi mű gyanánt — Rimler ur röpiratát, azért, mert az nagyon érdekes, s mivel fölöttébb tanulságos például szolgál, hogy bizonyos kivihetetlen és képtelen ideákhoz való makacs ragaszkodás az írót a dolgok milyen ferde felfogására vezetheti. „Mélyen tisztelt Kormányzó Úr !" igy kezdődik a röpirat. Némi a dologra nem tartozó bevezetés után folytatja e képen: Miután u. n. „oroszországi jelentéseim" indiskrét közzététele folytán Kormányzó Úr indíttatva érezte magát azon nem egyedül általam inscenált, Magyarországot a franczia köztársasághoz és ezt is már üzérkedésükre és saját hasznuknak minél nagyobb fokozására használják fel, okozza a külföldön azt a temérdek bonyodalmat és viszásságot, melyeket a munkáskérdések tisztázásának megoldása körül észlelhetünk. Ha rendezett segélytársulatok, vagy mondjuk határozottan: betegsegélyező pénztárak állanának a munkásvilág támogatására, úgyszólván megszűnnének a szoczialisták, anarkhisták s egyébb a munkásokat boldogtalanná tenni akaró egyéniségek világfölforgató eszméi. Mert a mostani körülmények közt a munkás ha megbetegszik, nem lévén segélyezés, a betegségben elfogy a kis pénze, amit esetleg összerakott, s felgyógyulása után, ha azonnal nem kap munkát, lesz belőle proletár, a társadalom szemetje. Gyakran, sőt legtöbb esetben nem bírja sajátjából magát a betegségben segélyezni, s igy keresetképtelenné levén, családját is nyomorba dönti. Az iparos államokban mindinkább tértfoglaló szomorú körülmény a betegségeknek eme messzeható pusztításai, s azoknak következményei szinte kiáltólag követelik, hogy az állam és a társadalom a munkás osztályt ezen nyomorból mentse ki, s azt védelmébe másodsorban az Orosz birodalomhoz közelíteni szándékolt actió felett imént megjelent nagyszabású munkájának („Irataim") IV. kötetében oly lesújtó bírálatot mondani: tartozom Önmagamnak, franczia, orosz és szláv barátainknak és főleg illustris személyiségének avval, hogy a történtekről a nyilvánosság utján beszámoljak. Kormányzó úr azon következtetésre méltóztatik jutni, miként a kérdéses actió egy, — habár nem is öntudatos, — hazaárulást involvál. Ami engem illet, jóllehet polgári család sarja a forró honszerelmet már az anyai tejjel szívtam magamba. Női ágról elődeim a törökök elleni harczokban igazolták hazafiságukat s a férfi-ágon egyik nagybátyám vértanúi halált szenvedett. Hovy pedig a nemzet válságos napjaiban egyénileg nem róvhattam te a kötelességszerű hazafiság adóját, ezen körülmény csak gyermekkoromban találja magyarázatát. Merem remélni, hogy Kormányzó Ur a részletek tudomásvétele után talán szintén kegyesebben fog ténykedéseinkre tekinteni. Megkísérlem tehát a helyzet hü képét nyújtani. Számos történeti adatok, szövetségek, házasságok bizonyítják, hogy az Árpa dházból származó dicső uralkodóink külpolitikájukat következetesen a görög császárság és Oroszország felé irányították. Az Árpádok, a Hunyadyak, a Rávegye, a védelem körül felmerült költségeket egyenletesen megossza, s azokat az egyesekre nézve elviselhetőbbekké tegye. S mi más volna hivatottabb az erről való gondoskodásra, mint az állam, minthogy az ipar munkások elbetegedése hanyatlással van az iparra, az iparűzésre, ennek hanyatlása pedig veszélythozó az államra, különösen oly államra, melynek fő életere az iparűzés. A munkaerőnek betegség által történő megtámadtatása s meggyógyítása által egyrészt biztosíttatik a nemzetgazdaságnak egyik főtényezője, fogyasztója, s termelője, másrészt meg lesz óva a társadalom ragályos betegségek esetében számos áldozattól. Eme fentebb érintett czéloknak megvalósítására van hivatva az 1891. évi XIV. törvényczikk, mely törvénynyel kötelezi a munkásoknak a heteg|segélyző pénztárakhoz való csatlakozását. A betegsegélyezést többféle pénztárak teljesitik, igy: kerületi betegsegélyző pénztárak, vállalatoknál s gyáraknál alkalmazottak betegsegélyző pénztára, építési vállalatok pénztárai, ipartestületi; betegsegélyező pénztárak, bányatársládák, s magánegyesülés utján létesített betegsegélyző pénztárak. Nálunk is megalakult az 1891. kóczyak, a honalkotók és regenerálók egész sora, söt az ország jól felfogott érdekében Kormányzó Úr is, a magyar nemzet örökös ellenségeit a germánokban contemplálta. Maga az idézett irodalmi remek részletesen ismerteti ama tárgyalásokat, a melyekbe a magyar emigratió az ország függetlenségének visszaszerzése végett III. Napóleonnal, a francziák hatalmas császárával, ereszkedett, ami arra engedne következtetni, mintha én, függetlenségi párti képviselők aegise alatt, nemzeti anyjainak bölcs intentiói szerint jártam volna el, midőn a mult országgyűlési választások előestéjén Parisban odahatottam, hogy a magyar nemzet az öt a németségnek felültető s a nemzetiségeket tőle elidegenítő dualizmus nyűge alól a franczia köztársaság politikai tényezőinek révén felszabadittassék. A példátlan érdeklődés, melylyel a párisi sajtó az 1891. év végén felvetett „La Triple-Alliance et la Hongrie" czimü röpiratomat több százra menő czikkben méltatta és a melyet a franczia közvélemény a magyar ügyek iránt a legújabb időkig tanúsított, megmagyarázhatóvá teszi, hogy programmunk eleinte örvendetesen haladt előre. Pichon Szajnái képviselő 1892. ápril végén Budapestre érkezett s igy a modus procedendi tekintetében kellőleg téjékozta magát. Természetesen a függetlenségi párti képviselők zöme őt, a nagy jövőjű államférfiú t, akinek hőbb óhaja ma sincs, mint a franczia demokratia mély hódoévi XIV. t.-czikk alapján a kerületi betegsegélyző pénztár Dr. Földváry István elnöklete alatt. Az esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár, mint az efféle betegsegélyző pénztárak a kölcsönösség alapján áll. Az esztergomi betegsegélyzőpénztár tagjai mindazok, kik e kerület területén valamely az ipartörvény alá eső foglalkozásnál, bányákban, kohókban, nagyobb építkezéseknél, vasúti üzemeknél, hajózásnál, fuvarozásnál stb. bérrel, mint munkások vannak alkalmazva. Jelenleg 1312 tagja van, de kilátás van 1700—1800 tagra. A legutóbbi igazgatósági gyűlés felszólította a vármegye területén a községi jegyzőket bizalmi férfiúi állás elfogadására, vannak azonban községek, honnan eddig válasz még nem érkezett. Most a munkaadókat szólítják fel, ami eredményesebb lehet. A pénztár betegség esetére, vagy baleset alkalmából a betegség ideje alatt, de legfeljebb 20 heti időtartamra ingyen orvosi segélyt, in|gyen gyógyszereket, táppénzt azon esetre, ha a betegség keresetképtelenséggel jár, halálozás esetében temetési költséget nyújt. A tagok járulékai pedig következők : 1) kereskedő segédek, gyári vezetők és Öniatát Kormányzó úrnak személyesen megvihetni és aki mögött hatalmas tényezők állanak, — mint a franczia magyar szövetség egyik úttörőjét, — lelkes óvátiókban részesítette, A közeli sikert biztosra vettük. Csak utólag derült ki, hogy törekvéseink miért nem részesültek franczia részről abban a sürgős támogatásban melyet az ügy fontossága imperativ.j megkövetelt volna. Bezzeg, Corndius Herzé és az öt környező parlamenti klikk tudták a módját, hogyan kell a legvitálisabb franczia érdekeket contrecarrirozni, Angliának és Németországnak prédául odadobni. Egy, — c:aládi relátiói folytán germán érdekeket szolgáló franczia ex-diplomata ma is pompásan érti, mikép lehet a Bécsben székelő franczia nagykövetség szemébe német port hinteni. Pichon képviselő — fontos megállapodások birtokában — 1892. május hó elején visszatért Parisba. Én is követtem példáját. De nem az én hibám, hogy a franczia politikusok, mielőtt a dologba végleg belementek volna, megnyugtatást kívántak szerezni aziránt, váljon a czélba vett akczió irányadó orosz körökben helytelenítő bírálat tárgyát nem fogja-e képezni. Oroszországba utazni . . . Jamais de la viel Másrészt a gyávaság vádjának sem akartam magamat kitenni. Erőt merítettem Kormányzó Úr következő jelmondatából; Az Esztergora és Vidéke tárczája.