Esztergom és Vidéke, 1894
1894-12-16 / 100.szám
100. szám. Esztergom, XVI. évfolyam. Vasárnap, 1894. deczember 16. r es VIDÉKE ^ S Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | | —& - | ^ ELŐFIZETÉSI ÁR,: I § S § Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre 3 » — » ^ | Negyed évre * . I » Só" » . | | Egy hónapra — » 50 »• | | Egyes szám ára — » 7 » | VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és. kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfiscll- és Hailgll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. —. $*H$ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Fanem et circenses. A nemzetfentartó római erkölcs mily nagyot esett, mikor az elvhajhászó rómaiak formulázván egy utczai zendülésben követeléseiket, a császárságtól ezt követelte a demagóg szónok a felséges nép nevében : panem et circenses ! kenyeret és játékot. Mintha oly nagyon megfinomodva lett volna már e korban a nép lelke, ; hogy a testi szükség mellett egyértelmű lett volna lelkének tápláléka. Ha igy van, szeretett hazánk római elődeinktől messze esik, mert ha nekünk rövides programmot kellene adnunk, megbízottunk aligha igy nem szavalna : A pánem mellett a circenses helyett inkább adjatok egy kis adóleengedést. Már a komédia csak maradjon a római uraknak. Pedig nem egészen úgy van. A művelődés géniusza eddig ismeretlen területen okkupál és ide-oda nincs már messze az idő, midőn a lelkitáplálék is szükséges lesz a magyar föld népének. ízléséről már is beszélhetünk. És bizonyos őszinteséggel meg is dicsérhetjük a nép ízlését, mely egész Az „Eszteraom és fíiéle" tírczíii Karácsony előtt. A boltokban előkeresik a táblát s kiakasztják : Karácsonyi és újévi ajándékok. Minden aktualitás mellett legaktuálisabb most az, hogy ki-ki mit vesz karácsonyra, uj évre, mert nem lehet mindenkit kielégíteni nótával, zsoltárral, mint a Jókai csizmadiája kielégítette a gyermekeit. Mit hoz a Jézuska ? Ez a kérdés a min nagyon sokan töprengenek; ennél csak az a nagyobb kérdés, hogy miből hozza ? A legtöbb ember aggódva gondoskodik a karácsony örömeiről. A mi karácsonyfánk nem került -iba, mint gyermekeinké. Egyszerűbb volt az élet. Az Istenember nevével nem űztek olyan fényt. Ez a fényűzés azonban — valljuk be — sok pénzt forgat a társadalom minden rétegében. A szegények karácsonyfáját is k lehet köszönni. Napjaink nemzetgazdasága ezért a fényűzést az ipar és "kereskedelem dajkájának, ápolójának te. Nincs is az ellen mit szólani, ha a gazdag forgalomba hozza a pénzét; csak azt ne tennénk, hogy mi is, kik a séges ésszel gyűlöli a szertelent, az az obskúrust, a frivolt. Valamelyik etnográfus mondotta egykor, hogy az egyes nemzetek szellemi élvezeteiből határozottan lehet következtetni a népek Ízlésére. A bikaviadalok idegrázó jeleneteiben gyönyörködő rómaiak ízlését elitéljük mi, a kik irtózunk az embervértől : de azért ne higyje senki, hogy a szellemi élvezetnek, a lélek embertelen kéjelgésének e neme kiirtódott a földről. Nem ! A bikaviadaloknak még mindég meg van a maguk közönsége a haladott nyugat klasszikus földén is. Nemcsak a spanyolok, hanem a franciák is tudnak még gyönyörködni a szórakozás e nemében. De nálunk az e fajta vérfagyasztó látványosságok nem birták megrontani a magyar nép egészséges ízlését, A magyar nép egyénileg bátor, de a játék vakmerőségétől visszatartja keleti büszkesége. Csepűrágó és pojáca alig lesz a magyar. A magyar ember mulatságaiban nem hajhássza az idegizgató dolgokat. Nálunk, hiába az erőlködő divatos áramlatnak, nem fog állandó talajt találni a külföldi verzimus és naturalizmus. A tőről metszett magyar társadalom középosztályához tartozunk, versenyezni akarunk a vagyonosokkal. Miből: az nem kérdés, csak legyen és pedig különb, mint a szomszédnak. Az önzés élvezete az irigység ébresztése . . . X. asszony eljön Y. asszonyhoz. Y. aszszony viszonozza X. asszonynak a látogatását és szórakozásul megvívják a kérkedés párbaját. Kéjjel tanulmányozza egyik a másikat, hogy milyen hatással van rá, a mit ő kapott. A Páter familias érzi meg, hogy ki a vesztes, mert csipős megjegyzések, szemrehányások áradoznak a legyőzött szájából : Azoknak szebb volt, pedig mi különbek volnánk. Az én első karácsonyfámhoz minden a háztól került ki, még maga a fenyőfa is. Papírosból kivágták az ékességeket, ezekbe az aszalt szilvát, cseresznyét, mogyorót, körtét, birsalmasajtot, czukorsüteményeket, mosolygó almákat, aranyos diókat, mind-mind a saját házunk szolgáltatta. Ma nincs olyan kis falu Magyarországon, ahova cukorsüteményeket, cukrokat, karácsonyfa-diszeket máshonnan ne hozatnának ugy a családok, mint a helybeli kereskedők. Ez a tünemény azt jelenti, hogy a háziasságból sokat vesztettünk. Bárki mit nép — tessék csak megfigyelni — erkölcsi undort érez a nyilt frivolitásokra; a ki minálunk a franczia pikáns irodalomban és színpadi termékben kedvét találja, az nem magyar, hanem indigena. A tősgyökeres magyar nép nem barátja a szélsőségnek és határtalannak, ízlése még a legegyszerűbb földmíves embernek is oly kifejlődött, hogy meg tudja vonni a határt, melyen tul az erkölcsi fogalmak szerint az undorító kezdődik. A napokban is igen érdekes tapasztalatot tettem. Szegeden voltam, az isten jókedvében teremtett alföldi városban. Természetesen elmentem a színházba. A színházi proscenium képe meglepett. A széparcú földmíves nép ülte a széksorokat, viruló magyar arcú bokorugró szoknyás lányok és aszszonyok. A Rókus szép virágai együtt. Es keverve minden rendű széken, helyen a magyar fold népe. Valami nagyhangú Suderman darabot játszottak. Es a nép hidegen maradt. Ezt a naturális iskolát magyar gyomor be nem veszi. Azért magyar írók, mindenek felett maradjatok- magyarokul. De még egy örvendetes tapasztamondjon, én azt állítom, hogy ezeken a patriarchális karácsonyfákon több volt a gyengédségből, több a szeretetből. A játékszerek ipara nagyot fejlődött. A mi játékszereink ezelőtt negyven évvel nagyon kezdetlegesek voltak. Közönséges ember vesz ma olyant, aminőt akkor még nagy uraknál sem láttunk. Egyben találkoznak az összes társadalmi osztályok s ez az, hogy a gyermek lelkét, szivét nem nemesitik a karácsony örömeivel, de elkényeztetik a gyermeket. A modern anyának nagyvilági teendői sok idejébe kerülnek s ezért nem annyira szeret, mint inkább kényeztet. A másutt töltött órákért ajándékokkal kárpótolja a gyermeket. Hadd örüljön, ha látja őt. Ezekben az ajándékozásokban semmi egyensúly, semmi rendszer nincs. Régebben a gyermek fokozatosan kapta játékait és azok a játékok a kedélyét, szivét fokozatosan képezték, A gyermek több ideig volt gyermek még ruhájában is, mint ma. A legtöbb ma már négy éves korában komoly dandy, vagy apró nagyvilági hölgy. Fontoskodók, piperkőcök, és affektálnak. Kicsinyek, de nem gyermekek ; apró emberek, kik játékszereikkel foglalkoznak, de nem játszanak. Micsoda kor az, melyben nincsenek többé gyermekek, s a gyümölcs lehull az érés előtt. latot tettem Szegeden. A cirkusz üres volt. Milyen nagyon és mily igazán dicséri e tény a magyar nép fejlődött ízlését. Szépen jellemző vonás népünk lelkében, hogy az erkölcsrontó ízléstelenségek és véres látványosságok soha sem vonzották. Pedig mily töménytelen mesterséges intézkedések tétettek erre a Bagó Márton-féle vásári ponyva betűsöpredékeivel, nemkülömben a korlátozhatatlanul tóduló csepőrágók és zengerek ízléstelen csapatával. Mintha a nemzeti géniusz tartana őrszemet, mely a nép egészséges ízlését megmételyezni nem engedi. Mindezekből azonban nem az következik, hogy éppen ezért a nép ízlésének fejlődésére mit se tegyünk. Azon kell iparkodnunk, hogy a nép lelke az ő egészséges Ízlésének megfelelő táplálékot kapjon. Mert habár nem is hallatszik fel az egykori »panem et circenses,* a római nép zendülése, a históriai tanúság, hogy a népnek szórakozás kell. A kik a népet vezetik, azoknak fő figyelme kell hogy arra irányíttassék, miként a nép egészséges ízlésétől el ne tántoríttassék. És e tekintetben, mert a magyar népet Igy karácsonytájban meglepetésül lefényképeztetik a pubit, vagy a mádit, magyarul a leányt vagy a fiúcskát. Ebben nincsen semmi kárhoztatni való. Szép emlék az még később is, midőn az ember felnőtt, ha birhatja a saját gyermekkori arcképét. Visszavarázsol egy boldog korba, a midőn anyánk ölében pihentük ki legnagyobb fáradságunkat: a játékot. Ha egy ilyen gyermekkori arcképre nézek, bizony a legalkalmasabb karácsonyi ajándéknak tartom azt magam is. Mennyi kedves arc, mennyi sokféle pose, a gyermek-természet vagy a fény képész ötlete szerint. Egyik-másik annyira sikerült, el sem akarom hinni, hogy nem deális tanulmány, hanem egy síró-rívó valóság. Nagyon szívesen nézem akár albumban, ikár a fényképészek kirakataiban ezeket iz apró emberkéket ábrázoló képeket. Egyikről másikról ráismerek az apjára, myjára, nagyapjára, nagyanyjára; de ha íem is tudom, hogy kik : mégis gyönyörködtetnek. Csak akkor szomorodom el, ha az ínya divathóbortja tönkre tesz egy-egy yyermekarcot. Ha a gyermeket szándékosan kivetkőztetik gyermeki állapotából. J \$ffi 0 jf S^H^^] c fl®ríl^ ? [ÍI Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a € 1 f i G i §1CT I ,1II1111111 —^ ipax wQsl W £ •• B terén megjelent mindennemű BRUTSY GYULA DISZMŰÜZLETÉBEN újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok jB minden nemével felszereltem.
