Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-08 / 98.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 98. szám. Szombat, 1894. deczember 8. ij^^E^s Í^^^^ I^^^J ^^^^^^^ Í^^^^S ^^ ^^ ^ ^ ^ ^^^ ^^^ ^^ ^^^^ ^^ ^^^^ ^^ es s a Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | . I ELŐFIZETÉSI ÁR.: | iS Egész évre ........... 6 frt ~ kr, | ^ Fél évre 3 » — » ^ | Negyed évre i » 50 » ^ | Egy hónapra — » 50 » | Egyes szám ára — » 7 » ^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallflscll- és Hailgll-féle dohánytőzsdékben. I I Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. — Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Modern agrárpolitika. Szakértő gazda kezéből adjuk a következő cikket : Vannak eszmék, melyek az ideáliz­mus légkörében képződnek és folyton ott is lebegnek, a nélkül, hogy cséppé alakulva az anyaföld termé­kenyítésére hatnának. Ilyen a sok kö­zül a túlhajtott modern agrárpolitika. Nem tartozunk azok közé, a kik mezőgazdasági állapotainkkal minden tekintetben ki volnának békülve ; de azoknak elveit sem valljuk, a kik a legfeketébb színben látják és festik a helyzetet, a mely fölött folyton kétségbeejtő jeremiádákat zengenek s minden törekvésük oda irányul, hogy a modern agrárpolitika szem­kápráztató fáklyafényével idézzék elő azt a varázsszerű világosságot, a mely egyedül juttatja földmívelés­ügyünket a boldogság eldorádójába. A tényleges állapotokból merí­tett tapasztalataink alapján köteles­ségünk e veszélyes tévtan ellen, el­tekintve minden pártszemponttól, a legerélyesebben küzdeni és annak káros voltát beigazolni, nehogy meg tévesztessék a nagy közönség, fő Iz „Esztai és Vidéke" tárczája. A rongy. Azt mondják, hogy ez a világ Kívül fényes, belül sötét: Kívül sötét a világom, Hej, de belől sötétebb még. Szörnyű józan ez az élet . . . Igaz, nagyon nem is bánom. Összefoszlott, rongyokká lett Valamennyi ideálom. Ronggyá ? . . . Ejnye, eltaláltam, Hisz a rongyból lesz a bankó, Meg a cifra ruha, melyet Hord a hiú s sok fajankó. Pincelyukban, utcasarkon Ottan is a rongy az első. Az egyik a rongyot szedi A másik csak rongykereső. Ne mosolygjatok e versen, Mert bár könnyű volt megírni, Csakhogy a míg leírhattam, Sírnom kellett, sokat sírni. Erdó'si Dezső. képpen azonban a kormányzásra hi­vatott hatalom uj resszort miniszte­rével, a kinek különben kifejtett egyik iránnyelve, a középút követése és iparpártolása elegendő garanciát nyújt ugyan arra nézve, hogy nem hive a szélsőségekbe csapongó el­veknek és hogy nem a modern agrárpolitikának, hanem a közös jólét előmozdítására irányult köz­gazdasági politikának lett követője. Mi, gazdák, már értem, a kik tényleges gazdálkodással foglalkoz­nak, a nép között élünk, közvetlen tapasztalásból ismerjük mezőgazda­sági kóros állapotainkat, következés­képpen legilletékesebbek is vagyunk azokat megítélni, nemkülönben az orvoslás és haladás megfelelő módját és helyes irányát megjelölni, szem­ben azokkal, a kik a zöld asztal mellett gazdálkodva, többnyire a kül­föld nyomán, annak nem egyszer megokolatlan utánzásával igyekeznek földművelésünk ügyét hangzatos és tetszetős jelszavak alatt előmozdítani. Senki sem fogja kétségbe vonni azt, hogy Magyarország agrikultur állam. Ez azonban korántsem jogo­sít fel bennünket, gazdákat arra, Özvegyek. — Az «Esztergom és Vidéke» eredeti tárczája. -­Mikor utolszor láttam, alig volt nagyobb egy babszemnél, s ma már azt az érte­sítést kapom, hogy menyasszony. Alig tudom elhinni, alig tudom elkép­zelni, de ha az időt még is összevetem, csak kiadja azt a bizonyos kort, a mikor a leányokat már férjhez lehet adni. Körülbelül tíz esztendeje lesz, hogy elszakadtam arról a vidékről, a hol Ilonka mamája élte korai özvegységének szomorú napjait, és akkor lehetett úgy . . . Ej, de hát mi szükség azt tudni, elég ha mondom, hogy igazán olyan volt mint egy babszem. Még most is előttem van, a mint egy alkalommal térdeimen mászkálva siralmas hangon monda: — Édes néni, én nem akarok soha férj­hez menni. — És miért nem, édes gyermekem ? kérdem kíváncsian kis piros arezocskáját megsimogatva. — Mert én nem akarok Özvegy lenni. — Bohó, hát mért kellene neked öz­vegynek lenned ? —• A mama is az, és mindig olyan szomorú. —• Mamádat kivételes csapás érte, a mi­lyentől meg fog téged óvni az Isten. — Hát nem minden asszony lesz öz­vegy gyé ha férjhez megy ? Ez a kérdés némileg zavarba hozott, mert azt hittem, hogy ez a parányi jó­szág ösztönszerűleg érzi már nemének súlyos voltát, és azt a hivatásszerű jövőt, melyre mint mondják, minden nő már szü­letésekor predesztinálva van. hogy agrikulturánkat a többi kere­seti ágak és vállalatok rovására egy­oldalulag fejlesszük, sőt éppen e körülménynél fogva nem szükséges, sőt nem is szabad nekünk kizáróla­gos agrárpolitikát űzni. Azért, a kik e jelszó alatt bontották ki zászlóju­kat, azok nem a közös jólétre tö­rekszenek és nem vetettek számot ez irány elmaradhatatlan káros kö­vetkezményeivel, hanem szolgálatába szegődtek oly elvnek, a mely ok­vetlenül maga után vonná az élesen izolált ipar-, kereskedelem- stb. irány­zatok létrejöttét az ő mereven egy­oldalú s tisztán a közérdeket veszé­lyeztető törekvéseikkel. A hazai viszonyokhoz mérten és czéltudatosan gondolkozva tehát csak azt az elvet lehet helyesnek és czél­ravezetőnek elfogadni, a mely egyik kereseti forrásnak sem akar meg­okolatlan előnyt nyújtani, mert csak virágzó földmivelés és ipar teremt­het virágzó kereskedelmet és viszont; mindezek együttvéve pedig egészsé­ges közgazdasági állapotokat. Össze kell tehát házasítani a közvetlenség: közös kapcsával a különböző kere­setforrások és osztályok érdekeit a mezőgazdaság érdekeivel, mert csakis ez intenczióból keletkezhetik az a csalhatatlan axióma, a melynek lét­jogosultsága az egyetértésen, mint boldogulásunk egyedüli létfeltételén alapszik. Azért kormányunk hajójá­nak mindig a közérdek életfolyamá­nak ama normális, de főmedrében kell evezni, a melyet a viszonyok szükséglete szerint az élettapasztalat szabályoz, mert csakis igy lehet a reális haladás és biztos boldogulás kikötőjébe eljutni. Ilyenformán az esetleges hányattatásokat mellőzni nem lehet ugyan ; mert az idő vi­szontagságait mérsékelni és szabá­lyozni senkinek sem áll hatalmában, de egyet, vagyis az önzetlen törek­vések zátonyra jutását, okvetetlen el lehet kerülni. A midőn mi a mezőgazdaság ér­dekeit szolgáljuk, méltányosak és igazságosak kívánunk lenni minden más osztálylyal és üzletággal szem­ben; Valamint mindenkor tisztelettel viseltetünk elvi ellenfeleink véleménye iránt, ugy viszont respektáltatni kérjük a magunk meggyőződését is, a me­lyet sem párt, sem személyes és hatalmi érdekeknek soha alá nem vetünk. És önkénytelenül eszembe jutott, hogy hány asszony van, ki még férje életében özvegyi gyászt visel a lelke mélyén, s a ki sokkal inkább özvegynek, elhagyott­nak érzi magát mint az, kinek hitestár­sát kiszakította a halál az élők sorából. Csak akkori ösmerőseim közül is elgfon­doltam hamarjában néhányat, a kik csak névleg, a világ szemében asszonyok, va­lójában pedig ott ontják titkon könnyei­ket, szépen megálmodott boldogságuk sirja felett. Ott volt teszem fel a gazdag Aranka, a kit férje csak vagyonáért vett el, s már néhány hét múlva elhanyagolt, mert másokat sokkal szebbnek talált, s a sze­gény fiatal asszony az ő hitvesi szerete­tének magasztos érzetében, titokban vi­selte özvegyi gyászát. Ott volt továbbá Mariska. Tiszta sze­relemből léptek örök frigyre, de férje nagyratörő nyugtalan lélek volt, a ki idejének legnagyobb részét házon kivül munkában tölti el, s otthon a nő elha­gyottan, a kétségbeesés kinos vergődései közt, mindegyre jobban és jobban bur­kolódzik titkos Özvegyi fátyolába. És mentem volna még tovább, mert hiszen ezeknek a nem officiel özvegyek­nek szeri-száma sincsen, de Ilonka nyug­talanul várta a feleletet, össze kellett hát szedni magamat, hogy az ámitás legki­sebb látszata nélkül mondhassam néki: Az özvegyi állapotok csak kivételesek, de a legtöbb asszony nagyon boldog és vi­dám, s hogy minden leány csak rendel­tetését követi ha férjhez megyén. Belenyugodott, sőt hogy el is hitte, abból következtetem, hogy ma már meny­asszony, hogy gyermekkori aggályai mind, eltűntek s jelen boldogságának érzetében a legszebb, a legkecsegtetőbb képeket festi maga elé a sokat ígérő jövőről, s rózsaszínű felhők között emelkedik az égfelé, és csak madártávlatból látja a föld szennyét, melyből, úgy véli, ott nem tapadhat hozzá egy szemernyi sem. Adja az ég, hogy úgy legyen, hogy az a rózsaszínű felhő soha se hozza kö­zelebb a föld salakjához és hogy sohase érezze sem valódi, sem titkolt özvegy­ségének íájó keservét. Lithvay Viktória. Mikulás. Tegnapelőtt volt a családok kis csa­csogó angyalkáinak, a félelem és öröm vegyes érzelmével várt Mikulása. Nevelésünk mily nagy, mily kegyetlen tévedése, hogy a szent életű férfiú, Mik­lós püspök, a nagy gyermekbarát, korá­nak legnagyobb filantrópja mint gyermek­rémitő krampusz szerepel. A tiszteletre méltó ősz püspök mint valami szőröstestű szatír, kecskelábú és szarvú manó él a gyermekek képzeletében. BRUTSY GYULA í 1111 í 11 Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a •• g terén megjelent mindennemű IJZLETEÜEÜ újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom