Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-06 / 97.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | | —*- | | ELŐFIZETÉSI ÁR! I | Egész évre 6 frt -— kr. ^ | Fél évre 3 » —, » ^ ^ Negyed évre .......... i » 50 » ^ | Egy hónapra •— » 50 » ^ ^ Egyes szám ára — » 7 * | VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyíltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők : Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, TábOl* Adolf könyvkereskedésében, a Wallfiseh- és Ilailgll-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ 1 / I ^ bélyegilleték fizetendő. ^ Mehr Lidii! Esztergom, decz. 4. (N—ő.) Gödiének Esztergomban kellett volna laknia, akkor nemcsak halála óráján panaszkodik vala világosság hiányáról. Mert annyi szólásszapulás, tinta és nyomdafesték után most is csak középkori sötétségben leledzünk. Való tény, hogy vannak éjjelek, mikor az orráig nem lát az ember a város utczáin, mivel hogy bizonyos ritka közökben vannak ugyan lámpák fölállítva, de azok meggyújtva már nincsenek. A város valamelyik nagyeszű hivatalos embere ugyanis olyan szerződést csinált az utczai lámpák bérlőjével, hogy azokat olyan éjjeleken, mikor a naptár szerint a holdnak kell világítania, nem köteles a bérlő felgyújtatni. Ez igen üdvös és takarékos dolog volna, ha közbe nem játszanék az a különben előre látható véletlen, hogy néha felhők borítják a jámbor hold világát, és mivel a bérlő is, meg a hold is fölmondják a közvilágítást, az éjjeli utas azt sem tudja, hogy az utczán, vagy valami mély gödörben mozog-e tulajdonképen. De tegyük félre a tréfát, mert komoly dolgokról van szó. Városunk közügyeit már ki nem elégíthetik olyan krajczáros politikusok, mint aki ama obskúrus szerződést csinálta. Nevetséges dolog annak szükségét bizonyítgatni, hogy egy fejlődő város közvilágítását egyöntetű alapra kell fektetni és minden éjjel felgyújtatni a lámpákat tekintet nélkül arra, van-e holdvilág vagy nincs. De még ha ez a dolog orvoslást nyer is, világításunk nem felel meg a mindenképen haladó, évszázadok mulasztását pótolni törekvő város szükségletének. Egy vagy két homályos lámpa egy hosszú utczán, a külvárosokban egy sem, ez már több mint botrányos állapot; ezen sürgősen segíteni kell. Már régebben meg volt a törekvés, hogy az ázsiai állapotból kiláboljunk. Szó volt gázvilágítás behozataláról, majd villamos világításról. A mi álláspontunk a villamvilágítás. Mert kérdjük, mért hozzunk be egy Az „Esztsrp és Vidéke" tárczája. Egyedül. — Finn novella. — Nagyon boldog házas életet éltünk egybekelésünktől fogva mind máig ; egy bántó dissonantia se zavarja meg a harmóniát, midőn emlékemben újra felcsengnek a házas élet duójának hangjai. Olyan két hegedű valánk, mely mindig egy hangot ád. Mihelyt az egyik magasabb vagy mélyebb hangot ád, a másik rögtön átcsap ugyanabba a skálába. Az onnan van, mert mindjárt megtaláltuk a helyes hangot. Nászúnk estéjén szánkán kellett négy óra hosszat az erdőn át hajtani, hogy a szomszéd községben lévő otthonunkba érjünk. És éz az út életem legszebb emlékei közé tartozik. z o Úgyszólván a nyitánya volt házas életünk hosszú symphoniájának. Eleintén persze egy kicsit keserű volt a válás. — Emlékszel-e, mikor az utolsó . vendéget lekísértük a lépcsőn és lenn a fáklyák sárgás fényénél gondosan beburkoltuk őket a szőrmetakaróikba, aztán mi ketten felsiettünk, hogy átöltözködjünk. Mire te újra előkerültél .a szobádból, már lenn állt a szánkóm és én vártalak az apád dolgozó szobájában. Az ajtó megnyílt és te beléptél ; hófehér menyasszonyi ruhád helyett komoly sötét utazóruha simult karcsú pehelytestedhez. Felkeltem és eléd siettem, de te mellettem elsiklottál és sirva borultál apád karjaiba, aztán zokogva hajtottad fejedet anyád kebelére és megölelted testvéreidet. Engem észre se látszottál venni, és midőn én kissé elfogultan és zavarodottan a bundádba burkoltalak, ugy bántott a lelkiismeretem, mintha valami rossz tettet követtem volna' el.. Te alig tudtál kibontakozni kis testvéreid hízelgő öleléseiből, kik aztán még egy jó darabig futottak a szánkánk mellett és enyelegve fogták keztyüs'kis kezedet, mig a kocsiút oly keskenyre vált, hogy piczi lábaik belesüppedtek a hóba. Még akkor is visszafordultál és zsebkendődet lobogtattad búcsúkép, ámbár oly sötét volt az éj, hogy utolsó Istenhozzádodat senki se látta, csak én. — Hanna, suttogtam, ne sírj, — hallod — kérlek csillapulj. És meg akartam simogatni kezecskédet, de te visszavontad és sirva tekintettél a szülői ház felé. Boldogtalannakkezdtem magamat érezni, kezdtem hinni, hogy már nem szeretsz, hogy nem foglak kárpótolhatni azért, amit elvesztettél. És kevés hija volt csak, hogy magam is sírva fakadjak. Ha ugy akarod, hát forduljunk vissza. — Nem, nem, csak hajtass előre. — Lassanként csillapult a te görcsös zokogásod, de minden talpalatnyi földhöz oly édes emlékek fűződtek, hogy láttam, mint remeg hattyútested a visszafojtott tökéletlenebb rendszert, mikor a tökéletesebb úgy szólván kevesebb költséggel létesíthető ? Orvosi tekintélyek bizonyítják, hogy a gázvilágítás ártalmas az egészségre, míg a villám nyugodt, csendes fényével leginkább pótolja a napvilágot, zárt helyiségben nem hevíti át a levegőt, nincsenek ártalmas égési terményei. Végül —• a mi fő — esztétikai szempontból ég és föld a gáz- és villamvilágítás. A város már tett is lépéseket a villamos világítás' behozatala iránt, több villamos-társulattal lépett érintkezésbe, azok ajánlatokat tettek, hogy ha a város ennyi- és ennyi közlámpát biztosít évenként, hajlandók az egyezségre. Nem kell felednünk, a közlámpák kisebb részét teszik az Összes világításnak, a nagyobb kontigens ott van a szállodák, gyárak, magánosok lámpáinál. Igy ezek érdeklődésétől is sok függ. Arról ismét van tudomásunk, hogy annak idején köröztetett egy ív magánosok közt és a szükséges aláírások egybe is gyűltek." Mi lett a sorsa ez ívnek ? Valószínűleg a városháza egy feneketlen fiókjában alussza mély álmait. Illetékes körök azt szokták felelni a sürgető kérdezősködésekre, hogy ne siessünk olyan nagyon a villamos világítással. Ez most még csak luxusdolog, előbb más, fontosabb föladatok várnak megoldásra, különösen a városrészek végleges egyesítését várjuk be és aztán csinálhatunk valamit. Mások azt hajtogatják, várjuk be a millenáris kiállítás elmultát. Addig sok dolguk van a villamos gyáraknak, nem igen foglalkozhatnak a mi dolgainkkal és ha teszik is, nagyon drágán. Nos tehát először is az immár botrányos világítás reformálása nem fényűzés, hanem a legégetőbb kpzszükséglet, a mit nem lehet más, ki tudja mikor bekövetkező kérdésektől függővé tenni. Aztán ezt a dolgot elő kell készíteni, nem lehet felfújni egy nap alatt és az előmunkálatok például az egyesítés megoldása előtt is megtörténhetnének. A millenáris kiálsírástól, midőn a szán csilingelve siklott el a mezőkön, a sövény ajtaján, a malmokon és csűrökön, a hídon végig, melynek jobb oldalán felcsillant ' a ködös távolon át a tó tükre meg a kis szigetcsoport, az a tó, melynek partján fehérlett az otthonod. De midőn a legmeghittebb vidéket és a legédesebb emlékeket elhagytuk és az erdős táj mind egyhangúbban terült el köröttünk, te csendes megadással kezdtél belenyugodni a sorsba és ajkaidról halkabban és ritkábban tört fel a fájdalmas zokogás. Midőn aztán újra megfogtam kis kacsódat, levetetted a keztyűt és melegen megszorítottad a kezemet. — Szeretsz-e még, Hanna kedvesem? Erre te utolsó könnyedet szárítottad fel, vállamra hajtottad a fejedet és kis kacsod ott nyugodott bizalmasan az én kezemben. E perctől fogva nyugodtan ültünk a szánban, felmelegedtünk és hangulatunk is megváltozott. Holdvilágos éj volt. Könnyű pelyhes fellegfátyol borult az égre és időről-időre puha hópehelypermeteg hullt alá a földre. Néha felderült az ég, elállt a hó, aztán újra beborult. Az országút sűrű fekete fenyveseken kanyarodott végig, a ló lépésben tudott csak haladni a lábnyi magasságú hóban. — A csilingelő csengetyű úgy látszik ilyen éjjeli holdvilágos kocsikázások számára találtatott fel, jegyeztem meg^ A mire te azt válaszoltad : — Én is ugy hiszem és azt tartom, hogy minden más

1 hang csak háborgatná az édes éjjeli békét — mintha ez a mi csengetyűnk valami dallamos bölcsődalt zengene, mely az egész vidéket álomba ringatja — — — minő harmonikusan illik bele az éji magányba, — oly lágyan cseng fel, hogy egy pehely se mozdul meg a hajló faágakon. Az úton egy jelző meredt a légbe és egy hóeke hevert mellette a fehér puha hómezőn. — Nini, minő hivogató kedves kis zúg, szólaltál fel. És micsoda furcsa hósipkája van ennek a kórónak, várj csak, hadd csapjam le a lejéről. És te gyorsan hólapdát hajítottál utána, de nem találtad el, hanem a lapda a. zöld fenyves sűrűjébe repült. A gyors mozgás következtében lebomlott a fejedre kötött kendő és te újra lesimítottad a hajadat. — Szeretsz, babám ?' kérdeztem, amint kezemben tartottam sötét szőrme sipkádat és kipirult arcodba néztem. — Szeretlek, feleltél és erre mindaketten nevettünk. Hanem te mégis ellágyultál és csókra nyújtottad arcodat. — Oh igen, végtelenül szeretlek . . . Hisz tudod . . . vagy kételkedek benne ? — Nem, nem kételkedem benne, de szeretném, ha mindig újra meg újra ismételnéd. Aztán megint a természetről kezdtünk beszélgetni. ;— Mondd, édes, mi tetszik neked job Sitit lllllltl Bt mm BRUTSY GYULA DISZMUUZLETEBEN ESZTERGOMBAN. Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a műipar terén megjelent mindennemű újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem.