Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-25 / 94.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 94. szám. Vasárnap, 1894. november 25. ESZTERGOM es VIDÉKE íj ^ | Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | ELŐFIZETÉSI ÁRJ ^ ^ Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre . . 3 » — » ^ ^ Negyed évre i » 5° * ^ | Egy hónapra — » 50 » ^ ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ 5 ^ VÁROSI ES MEG YEI ERDEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tál)Or Adolf -könyvkereskedésében, a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések 1 j a kiadóhivatalban vétetnek fel. SSHHSÍ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ 8 bélyegilleték fizetendő. ^ Katonai dolgok. (M.) Hogy a nemzetnek terheit könnyítsék, másutt leszállítják a há­rom éves katonai szolgálatot két évre, a mint az pl. Németországban történt. Nálunk ellenben ezt a kér­dést elütik azzal, hogy a magyar nemzet fiaiban kevesebb értelmiség és katonai rátermettség van, mint a németben. Hogy ez nem igaz, ezt nagyon jól feltünteti a következők megfontolása : Nézzük a kiképzés minden stádiu­mát a mi hadseregünkben. Október í-én bevonul minden századhoz 25—30 újonc. Ezeknek kiképzését a kapitány rábízza legfiatalabb tiszt­jére, vagy a tiszthelyettesre • olyanra tehát, a ki maga is újonc s a gya­korlati tudással nem birván, maga is kiképzésre szorul. Ez a szegény em­ber —' mert igazán sajnálni lehet — a melléje osztott 4—5 altiszttel reg­geltől-estig kinlódik, fáradozik 8 hé­ten át, minden elkövetett hibájáért a kapitánytól csak korholva és gán­csoltatva még a legénység előtt is, igyekezik a reá ruházott nehéz fel­adatnak megfelelni, -de hát hiába, nem képes reá. De múlik az idő, s a 8 hét eltel­tével ott vagyunk, hogy az újoncok Az „Esztergom és Vidéke" tárczája, A czögling. Czöglingnek nevezik minálunk szinész­népnél a kezdőket. Szegedi Mihály szín­igazgató hozta használatba a czögling nevezetet, a ki arról volt híres, hogy sem írni, sem olvasni nem tudott; a nála vendégszereplő Bulyovszky Lillát úgy hirdette: »golgotai« színésznő »gothai« helyett; de azért igen jó színigazgató volt husz álló éven keresztül. Aszódon történt, egy alkalommal elő­adás alatt. A Két huszár és egy bakan­csos című darabot adták. Beállít az öreg Szegedihez egy vékony, sovány ficzkó és előadja alázatos hangon, hogy miután ellenállhatlan vágyat érez a színművészet iránt 3 és érzi magában a tehetséget és homlokán a múzsának csókját, alázatosan esedezik, hogy a direktor úr ne sajnálja őt Tháüa papjai közé egyelőre kleri­kusnak felvenni. A pénztár üres volt, a színházban alig lézengett egy pár fizető egyéniség — in­gyenes volt elég — mi természetesebb tudnak a szemle számára peckesen lépkedni, tudnak vak töltéssel sortü­zet adni, de már mást nem igen tudnak. Arról, hogy ezt a csak 8 hétig ta­nított embereket az ellenség elé lehes­sen vezetni, a hogy pedig a szabály­zat is megkívánja, szó sem lehet. De azért a szemle jól ütött ki, az első kiképzés be van fejezve s kezdődik a téli iskola. Ez két részből áll; a legénység külön, az altisztek és altisztjelöltek megint egy külön csoportba lesznek osztva ; az előbbieket valamely szá­zadtiszt, az utóbbiakat maga a kapi­tánynak kell oktatni. Csakhogy miképen történik ez ? A kapitányt egyrészt más teendők tartják vissza az iskolától, s másrészt többnyire nem tudja a legénység nyelvét; tehát tolmácsot használ va­mely altiszt személyében, a kinek ő elmond egy-egy mondatot, hogy ez aztán a saját eszejárása szerint jól­rosszul lefordítsa a legénységnek. Hogy mily eredménye lehet az ily iskoláztatásnak, azt elképzelheti min­denki. Iskolázás tolmácscsal! Belátták ez a katonai körök ma­guk is, s ezen némileg segítendő, összeállíttattak egy csomó kérdést és feleletet az ezred nyelvén, a melyet tehát, mint hogy az öreg Szegedinek ék­telen rosz kedve volt. — Menjen a konzervatóriumba ! — ri­valt a szegény fiúra —'• ha színész akar lenni! Ott tanítják a czöglingeket! A fiatalember rimánkodott, de az öreg kérlelhetlen maradt. — Bizony majd czöglingekkel traktálom a publikumot, a többinek sem tudok enni adni, még az kéne, hogy szaporítsam a bandát! — De kérem alásan. — Nem kell, érti, nem kell, hordja el magát! — rivalt rá az öreg s mint a ki nem hajlandó tovább tárgyalni, rágyújtott nagy tajtékpipájára, lesve a jegy vásárló publikumot; a kik bizony nem jövének. A szegény czöglingjelölt ijedten vonult félre, sóváron pislogva be az állás kapu­ján a kipirosló kortinára, a mely azt a mennyországot takarja el, a hova ő ime be nem juthat soha. Odabent megszóllak a csengetyű, kez­dődik a második felvonás, azaz csak kez­dődött volna, de a helyett kirohan az állásból a súgó, színház-szolga és titkár egy személyben. — Baj van direktor úr ! süvölti síri han­gon, — nem tudjuk kezdeni a felvonást. Várfalvi úr, a kinek a káplárt kellene szajkók módjára betaníthatnak az em­berekkel., Elmúlik a délután is hasonló fog­lalkozás közben s a tavasz beálltával az emberek mást, mint a fegyverfor­gást nem tudnak; előőrs- és tábori szolgálatból fogalmuk sincs, célt nem találnak, egy szóval, még most sin­csenek kiképezve. A bevonuló tartalékosok elveszt­nek ismét 2 hetet az időből és figye­lemből, s a mikor ezek elmentek, a napnak minden ideje díszmenet és díszlövés gyakorlására lesz fordítva, mert hát a fecskékkel jönnek a dísz gyakorlatok, a sok mindenféle szem­lék ; s hogy ezeknél ismét csak a feszes magatartás, a szép díszlövés a fődolog, azt hiszem, nem kell mon­dani ; ha valamely század nem lépked j ól el a szemlét tartó generális úr előtt, jaj annak, de jaj a kapitánynak is, könnyen megeshetik, hogy! nyugdíjba küldik; de hogy tud-e ez a század lőni és célt -is találni, tudja-e majd az ellenség előtt megállani helyét, az nem jön tekintetbe. Jön a nyár és evvel a nagyobb gyakorlatok, az egyes ember eltű­nik a tömegben, az év elmúlt, és az ember egy év elteltével sincs kiké­pezve. De ráadásul meg a téli iskola be­játszania, részeg mint a csap, támaszték­kal sem birjuk felállítani, ott alszik a színpad alatt. — Tyű az áldóját! pattan fel az öreg. Mondja meg neki, hogy el van csapva. Épen hatodszor csapom el a gazembert! — Jó jó, de most mit csináljunk ? — Mással kell játszatni a káplárt! — Lehetetlen, mindenki el van foglalva. Rétháti két szerepet játszik, Mikefi hár­mat, Lengémé egy parasztleányt az első­és egy muzsikus czigányt a harmadik felvonásban ; magam a zsidót a súgólyuk­ból mondom el, mintha a boltból beszélnék. — Hát hagyják ki a darabból azt a káplárt. •—• Lehetetlen, replikázik a sok hiva­talú egyén, azon. fordul meg a darab. A gyér közönség zúgolódni kezdett odabenn, a helyzet valóságossá lett. — Hopp, megvan, kiáltja a direktor, itt.a czögling. Fogja meg azt a fiút, vigye be, ez fogja játszani a káplárt. A tótumfak gondolkozás nélkül, mint a héja csapott rá a bámészkodó czöglingre, nyakon csípte és kérlelhetetlenül hurczolta befelé a szénapajtába, holott is a művé­szek öltözője vala. — Meg van mentve a haza ! — fohász­kodék Szegedi Mihály és szítta tovább álltával elvonnak az ujonczok közöl egy csomó embert az ilyen hiányos kiképeztetéstől is. Minden század­nál egy ember az irodai szolgálatra, két ember dobos és trombitásnak, egy a betegápolásra, kettő a pioner­szolgálatra, egy lovásznak készül, 2—3 ember folytatja civilmesterségét valamely katonai műhelyben, egy­kettő tiszti szolgának lesz kipró­bálva, s a tavasz beálltával még ezen felül két ember úszni jár tanulni, el lesz tehát állandóan 10—12 ember vonva az iskolától. Nézzük most a második és har­madik szolgálati évet! Az előbb em­iitett 10—12 ember, természetsze­rűen, mint a katonai műszó magát kifejezi, «trottl» marad továbra is. A suszter és snájder tovább is műhely­ben marad, a be nem vált tiszti szol­gából lesz szakács, a dobos és a trombitás a második évben is tanul még, hogy a harmadikban, hajói tudja fogni a kapitány ur lovát, legyen belőle valódi dobos és trombitás, a többi is megmarad annak, ami az első évben volt s a melyik még fennmarad, az állandó inspekciós, vagy ha már semmi sem használ, parancsszóra beteg. A nem trottlik­ból lesznek az altisztek, a többi el lesz vezényelve a századtól. A Regi­öblös pipáját és szidta magában a publi­kumot, mely nem pártolja kellően az igazi művészetet. A czögling pedig odabent irtóztató tortúráknak vala kitéve. Ijesztő alakok leránczigálták a gúnyáját, felöltöztették szép piros huszár ruhába, éktelen bajuszt pingáltak az orra alá, ' a nélkül, hogy szóhoz juthatott volna ; fejébe csapták a nehéz csákót, csak úgy könnyezett belé mind a két szeme. Készen volt a káplár. — Mehetünk, itt a káplár ! — ordított a rendező úr. Csak ebben a perczben vette észre a boldogtalan helyzetének borzasztó voltát, csaknem sirva fakadt. — De .hát az Istenért, mit íogok én mondani, rimánkodott kétségbeesetten. Hiszen azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy leány ! Csengettek a felvonáshoz. — Ne féljen semmit, barátom, csak figyeljen rám, felsúgom én magának azt is, amit mon­dani kell, azt is,., amit tenni kell. Csak jól vigyázzon rám, — bíztatja a súgó és azzal eltűnt a sötét színpad alá ; a remegő czőglinget pedig hurcolták irgalmatlanul fel a színpadra, a melyet a szegény fiú jjfr^? gj E^É^ r í'íl®ri^ [íj Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogye i 1 r 1 § i § 111 m Up 1 f 18.1 k— év " e, ^iP- T (tjj ' aH - Á f B terén megjelent mindennemű BRUTSY GYULA DlSZItflUUZLETEBEN . , újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok ^ W ^^ m " " — —- minden nemevei felszereltem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom