Esztergom és Vidéke, 1894
1894-11-22 / 93.szám
Esztergom, XVI. évfolyam. 93. szám. Csütörtök, 1894. november 22. ESZTERGOM es VIDÉKE ^ Megjelenik hetenkint kétszer : | 1 csütörtökön és vasárnap. | 1 . *-. 1 ^ ELŐFIZETÉSI ÁR: S I Egész évre 6 frt — kr. | | Fél évre 3 » — » | ^ Negyed évre i » 50 » ^ | Egy hónapra — » 50 » | Ss Egyes szám ára — » 7 * ^ 8 ^ VÁROSI ÉS MEG YEI ÉRD EKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. —_ ' . ' Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ bélyegilleték fizetendő. Egyesületek és társulatok. A miként egy óriási nagy folyam, melynek forrása a beláthatatlan meszszeségben vész el, egyhangú, kietlen, ha felszinét a régibb és ujabb keletű járművek csoportja nem szeldeli, ép oly rideg, élettelen lenne a társadalom a különböző egyletek és társulatok nélkül, miket amaz tart ugyan a vállán, de mindmegannyi nélkülözhetlen, szükséges teher. Mily néma, önmagában sínylődő tömeg volna a társadalom ama csoportok nélkül, mik egy vagy más tekintetben irányt szabnak működésének. Pedig nem ritkán hangzik fel a panasz a társadalom sokszoros igénybevételéért, s vannak olyanok is, kik egyenesen kárhoztatnak minden olyan törekvést, mely csak a társadalom hozzájárulásával valósítható meg. Megszokott dolog mindent az államhatalomtól várni, mintha bizony annak nem volnának a tisztán lokális érdeken felül álló egyéb céljai. Ámbár nem tagadható, hogy számtalan egyesület, főleg a közművelődési egyesületek, közgazdasági és jótékonysági társulatok majd kivétel nélkül szintén állami célok felé törekednek, mindazonáltal ezt sokAz „Esztergom és Vidéke" tárczája. A legszebb könyv. Szivem egész melegévei köszöntöm az Athenaeumot, a legszebb könyvért minden könyvek között: a magyar nemzet történetének könyveért. Még csak az alapkövet látom, de a szivem azt súgja, hogy a magyar nemzet ezer éves életének ez az ólombetűkből öntött szobor lészen legszebb, legbecsesebb, legmaradandóbb emléke. Alig egy év választ el a nemzet ezer éves ünnepétől, s érthető izgalommal nézünk a nagy napok elé, mikor jönnek az idegenek a világ minden tájékáról s jó és rosszakarattal kritizálják ünnepségünket, alkalmi alkotásainkat s nagy a valószínűség, hogy az idegen épp azokat az alkotásokat nem veszi észre, vagy ha észreveszi is, nyelvünk nem ismerése miatt nem méltányolhatja, a mik nekünk a legbecsesebbek. Ám a magyar tudós és iró első sorban nemzetének dolgozik, s nem az a kérdés itt, hogy mit szól hozzá a külföld, hanem mit szólunk hozzá mi. Nekünk kell észrekai szabadabb irányban teszik, mintsem működésük az állam hatalmi körébe beilleszthető lenne. Már a középkorban nyomait látjuk a többféle egyletek és társulatoknak ; abban a ködboritotta korban, midőn a szellem bilincseitől szabadulni nem tudott s a társadalmi tevékenység határozott irányt még nem vehetett, mert a nemzetek részint az állam alakításával, részint annak szilárdításával voltak elfoglalva. Hazánkban is a koszorús költőink által oly szépen megénekelt daliás idők lovagjátékai ép úgy magukon viselték a társulás jellegét, mint napjainkban akár csak bármely torna-egylet, vagy atlétikai klub azzal a különbséggel, hogy hajdan a személyes bátorságés nyers erőre inkább volt szükég, mint napjainkban. Akkor is tudatával bírták annak, hogy ép lélek csak ép, erőteljes testben lakhatik. Ma már pusztán a nyers erő fejlesztésével megelégedni nem lehet. Az utóbbi században nagyot fordult a világ. Mig egykor az erőben és személyes vitézségben volt letéve a hatalom s azok voltak biztosítékai őseink erényeinek, ugy ma az ész, a szellem üli diadalát s nem kevesebb feladat vár reá a társadalomban. vennünk s érdemük szerint megbecsülnünk azokat, melyeket a magyar géniusztól megihletett elmék és szivek teremtenek nekünk. A hazafi örömével látom, hogy nemzetünk jobbjai mintegy nemes versenyre kelnek, mindenki saját lelkének és szivének becses tartalmából a legbecsesebbet ajánlja föl a nemzetnek: im, lásd nemzet, ünneplő nemzet, ezt hoztam neked, fogadd el. S mint a toll embere, nem rejthetem el abbeli örömömet, hogy a nemzet ezer éves ünnepére a toll teremti a legszebb emlék-műveket. Látom, hogy a rideg üzleti szellemmel vádolt emberek, beláthatatlan nagy koczkázattal, csaknem bizonyos veszteséggel járó munkák kiadására vállalkoznak, oly munkákéra, hogy láttukra Önkénytelen ez az első kérdésünk: hát a tek. tudós akadémia ? Mit csinál az akadémia ? Im, e hazában nemzedék nemzedék után nő fel többé-kevésbbé silány, lélek nélkül való históriai tankönyveken s a művelt magyar ember, ha kellő alapossággal meg akar ismerkedni nemzetének a történetével, mindjárt fel is csaphat történet búvárnak, népszerűbb nyelven: könyvmolynak, mert a magyar nemzetnek van története, de ennek a történetnek nincs egy nemzethez méltó történetkönyve; egy csomó anyag, mit fáradhatatlan búCsakhogy sem a testi, sem a szellemi erő nem egyformán adatott meg mindenkinek ; az anyagi viszonyok meg épen nagyon is eltérők. Az anyagi és szellemi tőke arányos felosztása, külömböző érdekek kiegyenlítése — a társadalom nagyobb megrázkódtatása nélkül — könyebben eszközölhető az egyletek és társulatok utján, mintha a társadalomnak minden egyes tagja elszigetelten, magába zárkózva tenne kísérletet arra a magaslatra felemelkedeni, hol az emberarezon az Isten képe felismerhető. Ha embertársunk nyomorban sínylődik : nem-e felebaráti kötelesség azonnal segítségére sietni ? Képesek lennének-e az egyesek oly hatékonyan és állandóan orvosolni a bajt, mintha ezt egy egész egyesület vagy társaság tenné ? Vagy ha pillanatnyi szükség áll be háztartásodban, s szomszédaid, jó ismerőseid sem képesek a hínárból kihúzni: nem-e a közgazdasági és hitelegyletektől várhatod legbiztosabban a gyors segélyt ? Es végre a társadalomnak melyik az a rétege, melyben a napi elfoglaltatás s a létért való küzdelem közepette szükség ne legyen olyan várok napvilágra hoztak s mindjárt el is temettek tudományos folyóiratokban, egynéhány korszaknak a története, de az egész, az első esztendőtől mostanig szóló, kritikával irott könyv nincs. Most lesz. A legkiválóbb történetirók irják, mind akadémikusok, ha nem csalódom ; áll a diszes sor egyik szélén az ország hercegprímása, a másik szélén a nemzet legnagyobb költője, de a könyvet nem az akadémia adja ki, hanem az Athenaeum. A magyar irodalom története tankönyvekbe van ösázezsugorítva. A művelt magyar ember szeretne többet tudni irodalmának történetéből, mint a mennyi két gymnáziális osztályra ki van mérve. Szeretnénk egy nagy, teljes, megbízható könyvet tudósoktól, a kik irók is egy személyben. És jön az Athenaeum s ezt is eliratja a tek. tudós akadémia elől. Az sem volna utolsó, mondják némelyek, ha a magyar közönség együtt látná azt a tenger kincset, mit a magyar nép költő tehetsége ezer év alatt pazarul széthintett. Ez igazán az akadémiának való volna. És jön megint az Athenaeum és ezt is elszedi az akadémia elől. Nem veszik önök észre a szellemi kapcsolatot a három nagy nemzeti mű között ? A nemzet története egyfelől, a nemzet helyre, hol az érintkezés lehetővé válik, a gondolatok kicserélhetők és a lelket nemesítő szórakozásra kilátás van ; melyik az a rétege, melynek szellemi és anyagi érdekei a tudomány, művészet vagy a tapasztalat segélyével előmozdításra ne várnának ? melyik az az osztálya, mely erős vérttel lenne pánczélozva a testi és szellemi elpuhulás ellen ? Nem-e a közművelődési egyletek azok, melyek fényükkel az egész társadalmat elárasztják, hogy abban a világosságban az egyesek inkább felimerhessék egymást és kölcsönösen érvényesíthessék tehetségüket. Igen ! Az egyesületek és társulatok hivatvák a haladás útját megjelölni, a felvilágosodást és ismereteket terjeszteni, az emberbaráti érzületet fejleszteni, a hazafiúi erényeket istápolni, az anyagi jóllétet előmozdítani eT*"a Te*stí" eV""szellé'mi' elpulmTas^ tói megvédeni. Az erők összeműködése által mindezek hatása abban áll, hogy testben és lélekben, vagyonban és erényben a társadalom gazdag és erős legyen. Városi közgyűlés. Esztergom, nov. 20. Esztergom város képviselőtestülete ma délelőtt közgyűlést tartott dr. Helc irodalmának története másfelől s e kettő közt a nemcsak harcra és munkára, de dalra, mesemondásra termett nép az ő gazdag kincsesházával. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mind e műveket az Athenaeum a nemzet ezer éves ünnepén adja át a nemzetnek ugyan, de az idő, melyben a dicsőséges munkát végzi, áldatlan egy idő, telve közönnyel a mult emlékei iránt; hogy maguk az írók szent borzalommal fordulnak el a múlttól, az idegesség, a szenzáció hajhászata kezd dominálni irodalmunkban s a komoly, a nemzeti szellem ápolására hivatott könyveknek gyérülni kezd a közönsége. Irodalmunk a klasszikusok kezéből jóformán minden átmenet nélkül került a külföldieskedő irócskák kezébe, a kiket nem érdekel a magyar nemzet története, nem az irodalma, nem érdekel magukon kivül semmi. De nem : a nemzeti szellem még mindig erősébb a nemzet zömében, hogy meg kellene ijednünk a kozmopolita áramlatoktól, hogy tartanunk kellene a nemzetfenntartó középosztály érzéketlenné válásától mind aziránt, a miben az igaz, a hamisítatlan magyar szellem nyilatkozik.Ezt a történetet egyszerűen meg kell tanulnunk s nem szabad elfelejtenünk. ff ff i f i © 1 § n.y i I i i í 1 i 11 s BRUTSY GYULA DÍ5ZMŰÜZLETÉBEN ESZTERGOMBAN. I Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a terén megjelent mindennemű újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem.
