Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-15 / 91.szám

es Megjelenik hetenkint kétszer : - ^ csütörtökön és vasárnap. | | ., • . ' I § ELŐFIZETÉSI ÁR: fc. ^ Egész évre. 6 frt -— kr. ^ | Fél évre ; . . 3 » — » ^ ^ Negyed évre 1 » 50 » | | Egy hónapra — » 50 » ^ ^ Egyes szám ára —

: » 7 » § VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallftscll- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. | Hirdetések ^ a kiadóhivatalban vétetnek fel. | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Magyar művészet. Budapest, nov. 13. A nemzetiségi kérdés megoldásának minden lehetséges eszközéről beszélnek és írnak. De csak egy megoldás létezik : az egységes magyar állam ezeréves, hazafias eszméjének korlátlan uralma. Ezt az uralmat meg kell szilárdítani nemcsak törvényekben, hanem a szokásokban és az összes nemzetiségek népkedélyében is. A magyar művészet, különösen a magyar zene és a magyar szinház, mint egyátalán a magyar művészetközössége a költőknek szóban, képben és zenében már hosszú évek óta nagy erkölcsi hódításokat tett úgy benn az országban, mint külföldön. Ez az igazi szellemi nagyhatalom, a mely a művészetnek népnevelő, lélekemelő és a szépnek győzelme által kiengesztelő befolyását gyakorolja mindenkor. A legnagyobb nemzetek népéletében is közreműködött a nemzetiségi kérdés megoldásában a művészetnek ez a szellemi nagyhatalma. Magyarországon is még mindig jobban érvényre kell juttatni a legmagasabb nemzeti és állami érdekek hazafias szolgálatában a művészet nemesítő hatalmát. Franciaés Németországban a művészek és Íz „Esztergom k fiié" tárczája. Episztolák egy vidéki lapszerkesztőhöz. — Erődy Dániel satyráiból. — No lásd barátom ! milyen igazam volt Midőn tenéked azt tanácsolám, Hogy tedd szabaddá lelked büszke szárnyát, S légy költő újra, szivből, igazán. Minden sorod panasszal irod Panasszal kezded, s végzed leveled ! Hogy bár előtted önzés árnya nélkül A közjó és közérdek lebegett: Fejedre mégis áradatkép zúdul Sok észrevétel, még több kifogás, Lapod piszkolják korcsmaszerte rűtul, Hogy pletyka van csak benne .semmi más. Egy tyúkprókátor — kit szilenciumra ítéltek holmi számadás miatt, Kegyetlenül az ki'itizál meg téged S a röhögök között nagy tetszést arat, Ha eldicséred Ixet, Ypszilonnak Epéje forr, a vér fejébe száll, Ha N. úrnőnek szerenádét adnak, Nagy sérelem, hogy arról hallgatál. * , Egy ügyvéd, a ki hirdetést küldött be, A hirdetési dijjal becsapott; S hallgatnod kell, mivel hogy máskülönben . Nem pártfogolja többé a lapot. Mert egy vidéki lapnak pártfogóra Vagyon szüksége okvetetlenül S e pártfogás tenéked mily kevésbe, Csupán egy ingyen példányba kerül! költők nagy szellemi hadserege a néplélek erkölcsi meghódításával és nemesítésével készítette elő és szervezte az egységes nemzeti állam hazafias diadalát. A magyar művészet kezdettől fogva feláldozta magát ezért az eszményi célért s még ahhoz is hozzájárult, hogy az alkotmány visszaállítása után a hazai művészet számára saját tűzhelyet lehetett szerezni s most már nincs arra szorulva, hogy vagy a számkivetés keserű kenyeréből éljen egy exotikus furcsaság maskararuhájában, vagy a mi még gyakran rosszabb, a saját hazájában saját otthon nélkül szüntelen vándorló cigányéletet éljen. Emlékeztetni kell erre, mert az emlékeztetésben sürgősen megszívlelendő tanulságok vannak a közönség számára is, tanulságok, melyeket különösen ujabb időben elhanyagoltak s nem méltattak tiszteletre. A hazafias érzék nevelése, a nemzet szellemi gazdagságának, a megbecsülhetetlen eszményi javaknak megszerzése és szaporítása érdekében, mint a világ minden államában, Magyarországon is három halhatatlan folyton újra megifjodó erejű hatalmi tényező működik : iskola, egyház és művészet. A mit az iskola és az egyház a Oh, a vidéken mindent pártfogolnak Kutyát, czigányt s a kártyát legkivált, Közjóra ottan rögtön készen állnak Rendezni egy jótékony czéltí bált. A rendezők ilyenkor bőven költnek, No, a jótékony czélra is marad. S a helyi hirlap a nagy vigasságról Illendőképpen tárcacikket ad. S ezt tenéked kell megirnod éppen, Mert ki irná meg oly költőileg ? »Hogy vannak még az önző rút világban Hogy vannak még gyöngéd, nemes szivek.« Satöbbi ! Ugy a mint te azt énnálam Százszorta szebben és jobban tudod, Ilyenkor prózád hangján, lendületjén Megérezni költő rhytmusod. Óh van tehát a szerkesztésnek mégis • Valami titkos, bájos ingere ! Találni ott is a mi elragadjon És a szívet örömmel töltse be ; Lelhetni ott is egy-egy kis oázist, A pusztaságban egy kis szigetet, Hol a kietlen vándorlás közepett A lélek enyhét, üdvét fölleled. Egy no gondolatai. Azon ember, kinek valódi isteni félelem van a szivében, hasonlit a naphoz, mely a nélkül, hogy beszélne, világit és melegít. * Ne légy senkinek adósa; légy azonban oly megelőző, mintha mindenki hiteleződ volna. magyar állam ujraszületéséért és a hazaszeretet neveléséért tett, arra nézve az elbeszélői tisztet ma átengedjük az utolsó 27 esztendő történetének. A magyar művészet, épp úgy, mint az iskola és az egyháznak hazafias, igazán vallásos szolgái, már a legsötétebb és legszomorúbb múltban küzdött és dolgozott a nemzet eszményi becsvágyáért és hazafias céljaiért. A kötelességről való megfeledkezés lenne tehát, ha el nem ismernők a magyar művészet mai vívmányait, hazafias érdemeit, valamint nem nélkülözhető feladatát a különféle nemzetiségeknek egy egységes, magyar állampolgárságban leendő egybeolvasztásánál. Ennek igazságát nem szabad elhallgatni, habár nem kellemes is azoknak, a kik e tekintetben nem teljesítették kötelességüket. A mostani nemzedék egy része a legna gyobb mértékben hálátlan, mert a magyar művészet tagadhatlan vívmányait már egészen maguktól értendőnek tartja. Ennek aztán az a következménye, hogy pl. a magyar vidéki közönség egy része, mely a fővárost látogatja, a magyar műintézeteket elhanyagolja s ezzel közvetve kárt okoz a vidéki városok művészeti életének is. A főLegyen szived az öröm iránt nyilt, de kész a fájdalom és szenvedés minden harcára ; tanulj a balsorsban reményleni, jó időben pedig gondolj a viharra. Akarod Önmagad ismerni ? Tekints a mások tetteire. Akarsz másokat megérteni ? Tekints saját szivedbe. * Ha mindenkinek, ki valamely megrovásra méltó tettet akar véghez vinni, rögtön valami örömet állítanának útjába, sokkal kevesebb rossz történnék a világon. * Azon műremek, mely a nő szelleme és Ízlésének legfőbb becsületet szerez s a melyben mindennap kell valamit idomítania —- saját leánya. Van-e más törekvése a nemesnek és jónak, mint folytonos küzdés azon szerencse után, melyet a természet nekünk szánt. * Akkor tünteti ki az ember jellemét legélesebben, midőn idegent ir le. * Senki, senki sem szabad, ki Önmagának nem ura. * Külső javak birtoka nem tesz szerencséssé ha a legfőbb jóval a belbékével, az Önmagunkkal való összhangzással s a tiszta öntudat bizonyosságával nincs párosulva. városban van magyar királyi operánk, a mely mint nemzeti műintézet, előítélettől ment kül- és belföldi szakértők véleménye szerint, megfelel a legmagasabb józan követelményeknek. Tekintélyek, mint a hires francia és olasz zeneszerzők : Massenet, Delibes, Mascagni, Leoncavallo, továbbá Brahms és sok más európai művésznotabilitás dicsérőleg elismerik ezt. Elismerik továbbá, hogy a művészi ensemble és az operai zenekar teljesítményei, a külföldi nagy mesterek műveinek és a magyar operáknak előadása oly színvonalon állnak, hogy azokat semmikép sem múlják felül más európai fővárosok öszszehasonlitásra alkalmas nagy színpadjainak teljesítményei. E mellett nem szabad feledni, hogy a magyar királyi opera és a magyar nemzeti szinház, valamint a velük összefüggő tanintézetek egy magyar művészeti egyetemet képeznek, melyeknek nevelő és példaadó működése a magyar vidéki városok színpadjaira nézve nélkülözhetlen. A magyar nemzeti szinház, mely mint az opera, a művészi nemzetségnek szintén egész gárdájával bir, a milyen még Német- és Franciaországban ís ritkaság, bécsi vendégszereplésekor mintegy rohammal Az nem erény, mely jutalmat nem kivan. * Ne félj senkitől annyira, mint önmagádtól ; bennünk van a biró, mely nem csal s melynek szava nyomatékosabb előttünk, mint az egész világ tetszése. * Inkább tetteik, mint szavaikból itéld meg az embereket. Miután sokan jót beszélnek, de rosszat cselekesznek. * Egyedüli nagyság a földön a bűntudatlan sziv és egyedüli boldogság, a családi kör szeretete. * Egyedül önmagunknak élni nem lehet, de ha lehetne, az nem is volna élet. Ugy beszélj mindég a mint gondolkozol, de mondj el mindent a mit tudsz. Ne remélj semmit és ne félj semmitől a földön. * Ki mindég vidám akar lenni, az nem csak szerencséjéről gondoskodik, hanem erényesen cselekszik. * - '-: %~%<£tiM Önmagát leküzdeni, a legnehezebb harcz. * Erény nélkül senki sem oly elégült, a minő lehetne. * " Csupán cselekvés az élet s munka az élvezet.