Esztergom és Vidéke, 1894
1894-10-07 / 80.szám
ESZTERGOM m es wm VÁROSI ÉS MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer : \ csütörtökön és Vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Előfizetési ár: ^ £ s niagánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Egész évre 6 frt - kr. | reklamálások küldendők: Fél évre . . . . . . . 3 „ —, .„ í Negyed évre . . . . •. . i „ 50 „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egy hónapra ...... — „ 50 ,, i Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf.könyvkereskedésé™»>™m«^^ ^ en ^ a Wallfísch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Magyar dunai hajózás. A midőn a tavasszal először merült fel az önálló magyar dunagőzhajózási társaság alapításának ügye, a közvélemény mondhatni osztatlan helyesléssel fogadta az eszmét. Történt ez nemcsak azért, mivel az önálló magyar dunai hajózás gazdasági téren is érvényesülni igyekvő n e mzeti aspiráczióinknak mindenkor alkotó elemét képezte, de még inkább abból az okból, mert ebben az alapításban véltük látni az eszközt és módot, a melynek segítségével megszünhetik az az anomália, hogy a külfölddel kapcsolatos egyetlen vizi utunkon, a Dunán, egy tőlünk idegen és érdekünkkel sok tekintetben ellenkező közlekedési társaság a feltétlen ,jir, fejlődő iparunknak és terjeszkedő kereskedelmünknek nagy hátrányára. Azt hittük, hogy a ma-u gyar közlekedési politika, a melynek a hazai ipar és kereskedelem a legutóbbi évtizedekben oly igen sokat köszönhet, ezzel az alapítással ujabb babért fűzhet eddigi érdemeihez. Most azonban, hogy a kérdés a nyáron át való szünetelés után újra napirendre került, a lelkesedésnek néhány fokkal le kellett hűlnie. Mert azok a tárgyalások, a melyek most Bécsben a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társasággal folynak, arra látszanak mutatni, hogy a magyar szemGzigánytemetés. Meghalt a vén czigány, most van temetése; Olyan szomorú a kis harang csengése. Hát még az a nóta, Melyet a vén czigány tizenkét rajkója, Tizenkét rajkónak elsirató húrja Ereszt a vonóba. Ki először hallja ezt a síró nótát, Oda dobna érte egy csomó banknótát Fájó örömébe'. Ki másodszor hallja, elkezd rajta sírni. Ki harmadszor hallja, beleakar halni A nóta kéjébe. Mondjátok meg nekem, mi itt a nagyszerű ? A nóta, a czigány, avagy a hegedű ? Csak érezni lehet, „A mint a feszült húr keservedet jajdul, Őrült lesz a szivünk mondhatatlan jajtul; Azt hisszük : megreped. Végre elhallgatnak. Kopasz barát mormol, Mint a hűvös szellő liófödött oromról, A füstölő füstöl; Egy rut, sárga banya szomorúan csuklant, Az utczai gyerek néha közbe rikkant, Vagy legalább prüszköl. pont független érvényesülésének nem sejtett akadályai vannak. Teljesen közömbös, hogy vájjon magasabb politikai avagy az Ausztriával fenálló közjogi viszonyból folyó tekintetek parancsolják-e a megegyezést a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társasággal. Tény az, hogy ez a megegyezés létre fog jönni, mert annak létre kell jönnie. És mihelyt ez bekövetkezik, a Magyar folyam- és tengerhajózási társaság alapítása lényegesen módosuló elbírálás alá esik. Mert milyen volt a helyzet mindezideig ? Bajnak éreztük azt, hogy a fejlődő magyar iparnak, természetes kelendőségei piaczaira, a Keletre irányuló kiviteli törekvéseinél nem találtunk támogatást a financziális gyengesége mellett a Dunán mégis feltétlenül uralkodó cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaságnál. E vállalat Bécs felé gravitálva, osztrák érdekeket szolgálva és az osztrák kormány által szubvenczionálva, nem tartotta feladatának a magyar gazdasági érdekek istápolását és természetesen előnyben részesítette Bécset és Ausztriát tarifáival és egész forgalmi politikájával. Tulajdonképpen ezt tőle rossz néven venni nem lehetett. De ezt a káros tendenczíát hathatósan ellensúlyozta a magyar kormány közlekedési politikája. Azóta, hogy az osztrák-magyar államvasút Távolabb meg állnak mulató czimborák, Kiknek a vén czigány gyakran itta borát, Korcsmás életébe. Egyik szól : Vége van az öreg prímásnak, Csak ö tudta húzni a kedves nótámat: Ki jön "majd helyébe '?» Szól a másik. «En biz nem dicsérem soha, Hogy én déhaj lettem, annak ő az oka. Meg a muzsikája.» A harmadik mondja : „Ne bántsátok szegényt, Koldus volt, nyomorgott, sokat koplalt mig élt, Sokszor sajgott háta." Megindul a menet. Temetőbe érnek, Megfogja a végét a vastag kötélnek A két zord sirásó. Az öt gyalult deszkát a kötélre teszik, A sóhaj, mormolás csak alig hallatsíik, A rög hullásától. Es azután újra felhangzik a nóta ; S melytől hullott, a könny, repült a banknóta, Most ő t koszorúzza. A tizenkét rajkó felfujt ábrázattal, Reszkető kezekkel, csikorgó fogakkal Húzza, húzza, húzza. Erdősi Dezső. Hypnotikus drámák. Még mindig vannak, a kik nem egészen hisznek a tuzséri hipnotizáló és sajnálatra méltó áldozata által végzeit a magyar állam tulajdonába ment át, a magyar Duna mentén szakadatlan sinuttal rendelkeztünk, a melyen éles versenyt fejthettünk ki a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társasággal szemben Orsovától Bécsig. A vasút versenye folytán lényegesen olcsóbbodtak a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság tarifái is és ez az állapot nagy előnyére vált iparunknak, de különösen mezőgazdaságunknak. Manapság, a midőn hallatlanul alacsony színvonalra sülyedt a gabonatermények ára, a szállítási dijak igen jelentékeny tényezőt képeznek az értékesítés körül és a bánsági és bácskai termelőnek kétségkívül javára volt, ha gabonáját szerfelett alacsony tarifák mellett szállíthatta a Dunán vagy a Duna mentén felfelé. A magyar állam vasutjai révén, talán financziális érdekei rovására áldozatokat hozott, a midőn csaknem önköltségek mellett szállította a magyar tömegárukat, de ezek az áldozatok nem voltak hiábavalók, mert lényegesen lendítettek a magyar termelők nem éppen rózsás állapotján. Ennek most alighanem vége lesz. Akármilyen formában — kartellel vagy a nélkül — jöjjön is létre a megegyezés egyrészről a cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási társaság, másrészről az uj Magyar folyam- és tengerhajózási társaság és a Magyar államvasutak között, ennek a kibévakmerő kísérletek csodaszerü eredményeiben Nemcsak büntetőjogi és orvosrendőri szempontból, de a tudományos tények szempontjából is erősen vitatják több oldalról a rendkívüli esemény egyes mozzanatait. Pedig egészen egyező tapasztalatok hosszabb idő óta élénken foglalkaztatják az érdeklődők figyelmét s különösen föl kell itt említenünk egy sok tekintetben hasonló esetet, melynek híre 1831-ben egész Magyarországot bejárta s a legkülönfélébb magyarázatokra adott alkalmat. Ez évben történt, hogy egy Sárosmegyében, katholikus nemes szülőktől született, B. Ferencz nevű 16 éves ifjú, grammatikai oskoláinak befejezése után az egri papnöveldébe kerülvén, hirtelen kataleptikus rohamokba esett. Magába vonult, ingerlékeny lett, gyakran panaszkodott szédülésről, s a kór nem sokára még határozottabb jelleget öltvén, delirálni kezdett, hatalmas úrnak képzelte magát, cselédséget fogadott, kávéházakat, bálokat látogatott, bűnösöket akasztatott; kereszt- és vezetéknevét egyszerre elfeledte s mélabús hangulatában dalolt és latin verseket költött. Eger város orvosa, Hanák Mihály, mihelyt meggyőződést szerzett magának az esetről, azonnal jelentést tett Hevesmegye főorvosának, Keszlerfy Józsefnek, ki a következő nap délután meglátogatta a beteget, mely alkalommal jelen voltak: külésnek az árát — nagyon tartunk tőle — a magyar ipar, kereskedelem és mezőgazdaság fogja végső következésben megfizetni. Megszűnvén az éles verseny a m. kir. államvasutak és a cs. kir. szab. Dunagőzhajó-^ zási társaság között, mindkettőjükre nézve természetes lesz a törekvés, hogy tarifáikat felemeljék és a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság, a mely szabadabban fog mozoghatni a kiegyezés folytán az ország belső területén, egész súlyával fogja magát arra vethetni, hogy az Aldunáról fokozottabb mértékben reánk zuditsa az idegen terméket, a mely eddig is szállítmányozási üzletének főrészét képezte. A ki figyelemmel kiséri a bécsi tárgyalások menetét, az nem zárkózhátik el a fentebb érintett aggodalmak elől és ezért ma legalább is kétségesnek látszik előttünk, hogy vájjon az önálló Magyar folyam- és tengerhajózási társaság alapítása megéri-e azt a közvetlen és közvetett áldozatot, a melyet az ország érte hozni készül. CSARNOK. T s 0 n g. — Siami novella. — Halkan, egész halkan siklanak végig a parányi topánkákba bujt lábak a tarka nádfonatú szőnyegeken. A nap aranya ragyog a művészies fonadékon, fel-fel Bemer érsek, Lonovics érseki szemináriumi igazgató, továbbá az érseki lyceum több tudós professzora, Horvát József gyakorló orvos, Vékes Imre seborvos és több papnöveldéi tanuló. Az ez alkalommal tett kísérletek a legérdekesebb eredményekkel végződtek. A betegnek czukoroldattal nedvesített lenrongyot tettek a gyomra tájára, mire ajkai egyszerre érezni kezdték az édes ízt. Megkérdeztetvén, hogy mi van a gyomrán, habozás nélkül felelte, hogy „ezukros viz". „És honnan tudja?" folytatták a kérdezősködést. „Nedves meleget érzek — válaszolta, — a gyomrom tájából nyelvemre fölszállni, s gyenge édességet érzek." Majd órát tettek a gyomrára, mire percznyi pontossággal megmondta a mutató állását, bár többször változtatták. Nem sokára az órát thermométerrel helyettesitették. Az eredmény ugyanaz maradt, csakhogy a hőmérő a betegnek rendkívüli hőséget okozott. Pecsétviaszt vagy mágnesvasat azonban semmi áron sem akart magán tűrni. További kérdésekre, hogy anyja és rokonai értesültek-e betegségéről, meg tudta mondani, bár azt vele senki sem közölte, hogy állapotáról bizonyos Belley levelet irt nekik; elsorolta, mi van a levélben, hogy azt Lonovics apát megbízásából küldték el s valami Emerich nevü nemet ember vitte a postára. Mi Az" Esztergom és Vidéke tárczája.
