Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-30 / 78.szám

szetesen nem elégséges. E téren a tartós sikerhez és a magyar vidéki városok tartós virulásához épp ugy nélkülözhetlen az illető vidék köztörvényhatóságainak és Önkormányzati testületeinek hathatós közreműködése, továbbá nagy magyar bankjainknak szakszerű fináncziális működése. Korábbi években Magyarország, sajnos, kizárólag arra volt utalva, hogy a magyar vidéki városok legjogosabb befektetési szükségleteinek kielégítésével várni kellett addig, a mig valamelyik bécsi bank hosszas utánjárásra a legmagasabb nyereményrészesedés biztosítása mellett rászánta magát az e fajta finánczirozások elvállalására. Ennélfogva nemcsak gazdasági, hanem politikai fontossággal is bir az a siker , hogy a pénzügyi függés e korszakának Magyarországra kedvező vég vettetett és hogy immár a vasútépítés terén Magyarországon oly elsőrangú magyar pénzintézet ragadta meg a kezdést, mint a magyar ipar és kereskedelmi bank részvénytársaság. Ez által biztosítva van az, hogy a létesítendő vasutak finanszírozásának szakavatott vezetése magyar vidéki városaink viszonyainak és forgalmi szükségleteinek teljes ismeretével magyar intézetek kezeiben marad. Politikailag is örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy a magyar ipar és kereskedelmi bank részvénytársaság kezdésének sikerült a magyarországi vasutépités terén kiterjedtebb működése számára tőkeerős és szolid külföldi bankok közreműködését is megnyerni magyar vezetés alatt. Sikerült ugyanis a magyar ipar és kereskedelmi bank részvénytársaságnak, a mely intézet már nagyon sokat tett Magyarország ipari önállóságának kiegészítése végett, a Banque de Paris-t és a vele szövetséges franczia és belga tőkepénzeseket a bécsi bankegyesület bevonásával egy 25 millió frank alaptőkével dolgozó pénzintézet létesítésére rábírni, a mely intézet a magyar ipar és kereskedelmi bankkal közösen és annak direktívája szerint magyar viczinális és rendesvágányt, vasutak építésével fog foglalkozni. Magyarország pén2Ügyi önállóságának oly haladása ez, a mely nemcsak most, hanem jövőre is kiszámíthatlan előnnyel bir a vidéki városokra. magyar Megyegyűlés. Esztergom, szept. 29. Ma délelőtt tartotta Esztergom vármegye szokásos őszi közgyűlését. Ez a gyűlés eltért a rendes chablontól, mert több olyan nevezetes tárgya volt, hogy a megye annaleseiben az 1894. szeptember 29-ének sokáig nyoma marad. A gyűlés főbb eredményei ezek : Esztergom vármegye alispánjává egyhangúlag Andrássy János főjegyző választatott. Főjegyzővé besenyői Szabó Mihály párkányi járási főszolgabíró, párkányi főszolgabíróvá dr. Perényi Kálmán, Esztergomjárási szolgabíró, és szolgabiróva Takács József tb. főszolgabíró. Esztergom város kérelmét, melylyel a városrészek egyesítését tartalmazó kérvényt a belügyminiszterhez kéri fölterjeszteni, teljesiti a közgyűlés. Víziváros kérelmét is pártolólag terjeszti a közlekedési miniszter elé, hogy a kisdunai-hid feljárója ne a Lőrinez-utczán, hanem a Gantnerutczán legyen. A több tekintetből nevezetes, izgalmas gyűlés részletes lefolyásáról különben tudósításunk a következő: A megyeház nagyterme már jóval tíz óra előtt zsúfolásig megtelt megyebizottsági tagokkal és érdeklődő közönséggel. Még a szűk karzatot is megszálva tartották esztergomi szépeink. A tisztviselői kar kivétel nélkül diszmagyarban jött el. 10 órakor kéttagú küldöttség ment Kruplanícz Kálmán főispánért, ki Andrássy János főjegyző kíséretében kevéssel 10 óra után bejött a terembe A közönség nagy éljenzéssel fogadta a népszerű főispánt. Kruplanícz főispán elfoglalva helyét, mióta a főispáni állást betölti, ez az első alkalom — úgymond — hogy rendes közgyűlésen elnököl. Régi szokás szerint kellene, hogy megemlékeznék a legutóbbi főispánválasztó megyegyűiés óta történtekről. De e szokástól most el akar térni, mivel a vármegyében nem történt nevezetesebb esemény, és mert a mai gyűlésre sok fontos tárgy van kitűzve, amelyek elől nem akarja az időt elvonni. Üdvözli a szokatlan nagy számban egybegyűlt bizottsági tagokat és a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A gyűlés egyik napirend-szerinti legfontosabb tárgya — folytatja tovább — az alispán választás. Ugy hiszi, mindenkinek kívánságát teljesiti, mikor ezt tűzi ki első tárgynak. (Helyeslés.) A kandidáló bizottság az alispáni és esetleg, a többi választásokra nézve teljes megállapodásra jutott. Az alispáni állásra csak egy jelentkezett és ez Andrássy János főjegyző (szűnni nem akaró éljenzés.) Főispán kijelenti, hogy Andrássy János Esztergom-vármegye alispánjává egyhangúlag megválasztatott. Az uj alispán nyomban letette a hivatalos esküt. (Lelkes éljenzés.) Krup lanicz üdvözli őt nemcsak mint régi jó barátját, hanem mint volt aíispán kollegáját. Ha valaki, én tudom azt, aki 23 évig viseltein az alispáni tisztet, — igy szól — milyen dicsőség ily előkelő állást elfoglalni. De tudom egyúttal azt is, hogy ez állás betöltése mily sok gonddal és fáradsággal jár. Bátran mondhatja, hogy örömmel üdvözli Andrássyt Esztergommegye jól felfogott érdekében, mert ő egyike a megye becsületes, szilárd jellemű, évtizedeken át kipróbált szorgalmú tisztviselőinek. A főispán átadja a vármegye pecsétjét. Szive őszinte melegével kívánja, hogy tartsa meg a gondviselés sokáig jelen állásában, friss egészségben. (Éljenzés.) Andrássy János midőn a megye alispánjává egyhangúlag megválasztatott és esküjét letette, leghálásabb köszönetét nyilvánítja a megyebizottság iránt. Örömmel és aggodalommal fogadja a kitüntető bizalmat. Örömmel, mert jutalmát látja 27 év óta a megye fölvirágzására szentelt törekvéseinek, és aggodalommal, mert nem tudja, hogy képes lesz-e helyét úgy betölteni, amint azt szive belsejében kívánja. A követendő főbb elvekre nézve kivan röviden nyilatkozni. Először kijelenti, hogy a 67-iki kiegyezés alapján áll és a kormánynak tántorithatlan híve. Legfőbb törekvése egyrészről az ország törvényeinek végrehajtása, másrészről, hogy saját egyháza és a többi felekezetek közt a béke helyreállittassék. Mindenkor az igazság és méltányosság lesz vezére. (Éljenzés.) Mint elnök a pártatlanságot fentartani akarja, a tisztviselők választásánál pedig úgy fogja érvényesíteni befolyását, hogy az érdem jutalmát mindég megtalálja. A hanyagságot és visszaélést tűrni nem fogja. Ismeri a vármegye minden tisztviselőjét és hiszi, hogy szigorra szükség nem leend. Jelszava lesz továbbra is: becsületesség, munka, szorgalom, kitartás, törvényesség, pártatlanság. Kéri a bizottságot, hogy működésében támogassa őt. A király, haza, a főispán és vármegye közönségének éltetésével végzi szavait. Dr. Komlóssy Ferencz kanonok üdvözli az új alispánt. Kiemeli annak fontosságát, hogy Andrássy egyhangúlag választatott meg, nem pártok torzsalkodása, hanem a „szivek csatája^ utján. O tulajdonképen már akkor meg lett választva, mikor az alispáni szék üresedésbe jött. Most csak inkább beiktatásának ünnepét üli. Lehetséges, hogy az új alispánnak ez csak lépcső egy magasabb állás elnyerésére. (Éljenzés.) Főispán bejelenti, hogy a megyei főjegyzői állásra ketten nyújtottak be pályázatot. Mindkettőt a kandidáló-bizottság ezen állásra alkalmasnak találta. Tehát B a r t h a Ármin aljegyző (szűnni nem akaró hosszas éljenzés) és Szabó Mihály (nagy éljenzés) főszolgabíró ezen állásra kandidáltatnak. A névszerinti szavazás roppant izgalom közt ejtetett meg. Előre lehetett látni, hogy Szabó Mihály pártja nagyobb, de a legvérmesebb Szabó pártiak is csak tegfolebb 4—5 többségre számítottak, különösen mert a vármegyei tisztviselők mint egy ember Bartha mellett foglaltak áliást. A szavazás eredményét a főispán a a következőkben hirdette ki: Szabó Mihály kapott 72 szavazatot, Bartha Ármin 48-at, igy 24 szótöbbséggel Szabó választatott főjegyzővé. Roppant izgalom keletkezett erre. Bartha Ármin kijelenti, hogy ezek után, bár a vármegyét 21 éve önzetlenül szolgálja, leköszön aljegyzői állásáról, miután a megyebizottság munkásságát és kvalifikációját nem méltányolja. Elbúcsúzik a vármegye közönségétől és kéri, hogy tartsák