Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-16 / 74.szám

ESZTERGOM es mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKE

INK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a WallffSCh- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. I Hirdetések I 1 a kiadóhivatalban vétetnek fel. 1 Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I \ | bélyegilleték fizetendő. I Magántisztviselők országos nyngdijegyesülete. Bndapest, szept. 14. (*) Mintegy másfél év előtt mozgalom indult meg hazánk fővárosában, a melynek czélja a magyar magántisztviselők helyzetének javítása volt. Határozatlan volt ez a czél eleinte és csak lassan-lassan jöttek a vezetők arra, hogy a legelső, a legégetőbb kérdés a tisztviselők jövőjéről való gondoskodás és a jövő biztosítása végett a legéletrevalóbb feladat egy nyugdijalap megteremtése volt. A mozgalom megindítói lankadhatta n buzgalommal láttak e szép terv részletes kidolgozásához és kilencz hónapi nehéz, megfeszített munka után 1893. évi deczember hó 3-án megalakult Budapest szék- és főváros tanácstermében a ^Magántisztviselők országos Nyugd i j-e g y e s ü 1 e t oly fényesen, hogy az aránylag rövid idő alatt elért eredmény mindenkit meglepett. De nemcsak arról gondoskodtak az egyesület tervezői, hogy az alakuló közgyűlés legyen impozáns, hanem arra törekedtek, hogy az intézet már létesiilésekor magában hordja az életképesség csiráit, hogy a nagy fáradsággal létrehozott egyesület állandó, Az Esztergom és Vidéke tárczája. Mikor nem vagyunk itthon. Domonkos ur bizalmas sürgönyt kapott Velenczében Budapestről. Az egyik őszinte hivatalnoka arról értesítette, hogy a miniszter az összes rokkant tanácsosokat fiatal erőkkel akarja kicserélni a szabadságidő után. Domonkos ur homlokon csókolta életpárját s két eladó lányát, azután nagy titokban előkészületeket tett budapesti útjára. Csak ennyit mondott mindössze: •— Fontos államügyekben utazom. Néhány nagy intrikust kell tönkretennem. Holnapután már ismét köztetek leszek. Ne búsuljatok I Budapestig meg sem állott. Éjfél előtt érkezett haza. Ismeretlen viczeházmester fogadta. Hiszen nyáron még a valóságos házmesterek is szabadságon vannak. Fölsietett a lakására. Becsönget, de senkisem járul eléje. Pedig Birike, a szobaleányok mintaképe, a ki két erénydijat s három hűségjutalmat szerzett négy évi szolgálata alatt, máskor mindig résen szokott lenni, valahányszor a minisztertanácsos ur a klubból éjjel hazajött. — A kis szent, bizonyosan valamelyik rokonánál tartózkodik — gondolta magában a váratlan jövevény. — Hiszen esze ágában* sem lehetett, hogy én ma biztos támasza legyen a magyar magántisztviselői karnak. És ezen törekvésük sikerült. A főváros kereskedelmi életének elsőrangú tényezői vállalkoztak a fiatal társulat vezetésére és ma már az egyesület ott tart, hogy fennállása biztosítva van. Aránylag rövid idő alatt elég szép tőkét gyűjtött, azt biztos helyen jól gyümölcsözően helyezte el, ugy hogy tagjai megnyugvással tekinthetnek maguk elé a jövőbe. Nem mutat az már sivár képet. A folytonos nehéz szellemi munkában kimerült tisztviselőt nem fenyegeti a nyomor többé, hanem egy nyugodalmas aggkornak és abban biztos jövedelemnek, a melyből ő és övéi megélhetnek, néz elébe. Evvel nemcsak a hivatalnokok érdekeinek szolgál a nyugdíjintézet, hanem a főnökének is, mert a tisztviselő nem lévén többé kénytelen a jövőn tépelődni, munkaképessége fokozódik. Tudja, hogy ha tíz évig pontosan befizeti tagdiját, a mely aránylag elég csekély — a biztosított nyugdíj évi 7V3 százaléka — akkor munkaképtelenség esetén nem szorul senki kegyelmére, mert az egyesület kifizeti neki nyugdiját, sőt ha meghal, szeretteire sem a nyomor vár, azok is nyugdijat, illetve árvái nevebetoppanok. Még négy heti vakáczióm volna. Ezzel saját méltóságos kulcsával kinyitotta az előszoba ajtaját s egyenesen a hálószobájába sietett. Nem sok előkészület kellett hozzá, hogy nyugodalmas jó éjszakára találjon. Egyszerre csak vidám kvartett hangzik a folyosón. Három hamisítatlanul mámoros férfiú kisér egy kifogástalanul csintalan szopránt. Énekelnek pedig olyan áriákat, a milyeneket a méltóságos ur — a ki az erkölcsnemesitő egyesület tagja H~ csak ugy hallgathatott meg, hogy a fülére húzta a paplant. Várta, mig a pajzán orfeum-melódiák egyszerre csak eltűnnek valamelyik szomszéd szám alatt. — Hát ilyen Budapest, — mikor nem vagyunk itthon? — monologizálta magában a tanácsos ur méltóságos felháborodással — hiszen olyan nagy csönd van itt az első emeleten, akár a klastromban, mikor idehaza tartózkodunk'. De hát — czinczognak az egerek . . . No lám, már csókolóznak is a saját lakásom előtt. Sőt egyebet is tettek. Dalolva jöttek be az előszobába. A miniszteri tanácsos megrémült. Megismerte a Birike hangját. De nem ismert rá többé. Az erénydijakkal s hűségjutalmakkal kitüntetett, a solymári koszorúval s a budakeszi glóriával ékesített szent Birike hazajön mámorosan, dalolva, három vidám léhütővel, a kik közt az egyik rögtön meggyújtja a gázt, hogy kényelmesen betaláljanak a szalonba. Fütyörészve és lési járulékot élveznek. Ha pedig eléggé előrelátó volt és már oly fiatal korában lépett az egyesületbe, hogy annak negyven évig tagja lehet, akkor saját tetszésétől függ akar-e tovább dolgozni vagy sem, mert az intézet feltétlenül kifizeti neki, a mig csak él, havonként nyugdiját és halála után azért özvegye is megkapja az alapszabályokban meghatározott járulékot. Az egyesület igazgatásában oly egyének osztozkodnak, kik közéletünkben előkelő, befolyásos szerepet játszanak, s akik meggyőződve arról, hogy milyen fontos tényező a Magántisztviselők országos Nyugdíjintézete társadalmi életünkben, azt a jó ügyhöz méltó buzgósággal karolták fel. Az egyesület elnöke Gróf Teleki Géza v. b. t. t., alelnökök Gulácsy Dezső orszggy. képviselő és Weiss Berthold gyáros. Az egyesület czélja, miként már a czime is mutatja, az egész ország magántisztviselőinek, illetve a kereskedelmi alkalmazottaknak módot nyújtani arra, hogy nyugdíjjal aggkorát biztosithassa, s ezért szükséges, hogy épp ugy mint a fővárosban, a vidéki nagyobb városokban is választmányok alakuljanak oly hivatással, hogy a környékbeli magánhivatalnokokkal, is1 mertessék a nyugdíjbiztosítás előnyeit és híveket, illetve ujabb tagokat szerezzenek. Az alapszabályok szerint 35—40 éves tagok csak ez év végéig vehetők fel, mely körülményt az érdekeltek figyelmébe ajánljuk. A főváros nagyobb czégei anyagilag is pártolják az egyesületet, alapító és pártoló tagokként lépve az egyesület kötelékébe. A nemes czél iránti tekintetből kívánatos volna, ha a vidéki czégek is követnék e szép példát. Minden komolyan gondolkozó magántisztviselőnek, kereskedelmi alkalmazottaknak kötelessége tehát önmagával és főnökével szemben is, hogy a Magántisztviselők országos Nyugdijegyesületébe minél előbb tagul belépjen és igy, a mikor jövőjét biztosítja, előmozdítja jelenének javítását is. dalolva jártak föl s alá a szalonban s előkészületeket tettek valami dáridóra. Birike a konyhára ment, az egyik gavallér utána. A másik lovag teríteni kezdett. A harmadik a fürdőszoba jeges kádjából szedegette elő a palaczkokat. A tanácsos ur nem találta tanácsosnak inkognitója elárulását. Sőt volt annyi lélekereje, hogy nesztelenül az ajtóra hajtotta a reteszt s a gyújtó mellé rakta a revolvert. Visszafojtott lélekzettel hallgatta azután az orgiát. Birike a gyorsan megterített asztalra felszolgálta a hideg sülteket s a süteményeket. Az ismeretlen tenorista a zongorát kezdte feszegetni, de azután megelégedett azzal, hogy az őrült-bői elszavalja a legutolsó strófát. A baritonista a Rikaraki Varázséjből énekelt s a basszista anarkista jelszókat bömbölt, miközben kíméletlen kegyetlenséggel lökdöste az asztal elé a finom pluche bútorokat. A mámoros zűrzavarban Birike parancsoló módban ezt mondta: — Fogjátok be a szátokat! Azt akarom, hogy a születésnapomat uriasan megüljük. Nincs idehaza a menazséria, hát a mi jó falat akadt a háznál, az a mienk. Guszti mondd el a verset í A léhűtők nagyszerűen faltak s Guszti felolvasott valami élethossziglani fegyházat érdemlő költeményt Birike dicsőséges születésnapjára. — Hol ez a vén víziló most? — kérdezte a basszista veszedelmes megvetéssel. — Valahol Taliánországban kínálAz uj kórház ttaaacziái. Esztergom, szept. 14. Közöltük mult számunkban az épülendő kórház építési tervét. Ezúttal az ehhez szükséges pénzösszegnek megteremtéséről szóló tervet ismertetjük olvasóinkkal, úgy, ahogy az a város közgyűlése elé fog kerülni. Bártfay Géza kórházgondnok „Sorsjáték-tervezet-^e a következő: „A tervbe vett új közkórház építési és felszerelési költségeire, — 80 gátja a fogatlan leányait s térdel a nagyfokú boszorkánya parancsára valamelyik szobasarokban, — válaszolta Birike, a ki egyszerre evett, beszélt, kaczagott, csókolódzott és pofozkodott. A méltóságos urat kitörte a hideglelés. Talán először káromkodott teljes életében. De azt is csak a paplan alatt. Guszti, a Birike favoritja, a pezsgős poharakat kezdte a szőnyegtelen parkettre dobálni. A baritonista a mahagónizongorát feszegette, mig ki nem nyilt. A basszista a legmélyebb régiókban hüvelykujjal el kezdte játszani a „Szeretnék szántani" czimű megható szimfóniát. Birike a legdrágább szivarokkal kedveskedett s a gavallérok ledobálták kabarjaikat. Az éktelen zenebonát hirtelen halálos csönd váltotta fel. A duhajkodók megdöbbenve néztek össze. Birike el akart ájulni. Csöngetett valaki 1 •— Végünk van l A méltóságos ur jön! A léhűtők szája befagyott. Egymást tuszkolták, de egyik sem mert kimenni. Végre Birike siralmas és bűnbánó hangon kérdezte: — Ki az kérem? Nincsen kulcsom kérem... Rekedt hang kiáltotta kollegiálisán: — A viczi. Ne csináljatok olyan zsivajt, mert az a vén hunczut bankár nem bir aludni. Egyszerre éktelen képviselöválasztási diadalkurjongatások reszkettették meg a házat. A léhűtők a viczi elé rohantak, vállaikra kapcák s ugy vitték be a nagy szalonba. Az uj bűntárs nagyon szomjas \ Megjelenik hetenként kétszer: | | csütörtökön és Vasárnap, f Előfizetési ár: | Egész évre 6 frt — kr. | | Fél évre 3 „ — „ i ^ Negyed évre . . . . , . 1 „ 50 „ y -íj Egy hónapra . . . . . -r— „ 50 „ \ 'i Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ |