Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-16 / 74.szám

ESZTERGOM es mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKE INK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésé­ben, a WallffSCh- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. I Hirdetések I 1 a kiadóhivatalban vétetnek fel. 1 Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I \ | bélyegilleték fizetendő. I Magántisztviselők országos nyngdijegyesülete. Bndapest, szept. 14. (*) Mintegy másfél év előtt moz­galom indult meg hazánk fővárosá­ban, a melynek czélja a magyar ma­gántisztviselők helyzetének javítása volt. Határozatlan volt ez a czél eleinte és csak lassan-lassan jöttek a vezetők arra, hogy a legelső, a leg­égetőbb kérdés a tisztviselők jövőjé­ről való gondoskodás és a jövő biz­tosítása végett a legéletrevalóbb fel­adat egy nyugdijalap megteremtése volt. A mozgalom megindítói lankad­hatta n buzgalommal láttak e szép terv részletes kidolgozásához és ki­lencz hónapi nehéz, megfeszített munka után 1893. évi deczember hó 3-án megalakult Budapest szék- és főváros tanácstermében a ^Magán­tisztviselők országos Nyug­d i j-e g y e s ü 1 e t oly fényesen, hogy az aránylag rövid idő alatt elért eredmény mindenkit meglepett. De nemcsak arról gondoskodtak az egyesület tervezői, hogy az alakuló közgyűlés legyen impozáns, hanem arra törekedtek, hogy az intézet már létesiilésekor magában hordja az élet­képesség csiráit, hogy a nagy fárad­sággal létrehozott egyesület állandó, Az Esztergom és Vidéke tárczája. Mikor nem vagyunk itthon. Domonkos ur bizalmas sürgönyt kapott Velenczében Budapestről. Az egyik őszinte hivatalnoka arról értesí­tette, hogy a miniszter az összes rok­kant tanácsosokat fiatal erőkkel akarja kicserélni a szabadságidő után. Domonkos ur homlokon csókolta életpárját s két eladó lányát, azután nagy titokban előkészületeket tett budapesti útjára. Csak ennyit mondott mindössze: •— Fontos államügyekben utazom. Néhány nagy intrikust kell tönkretennem. Holnapután már ismét köztetek leszek. Ne búsuljatok I Budapestig meg sem állott. Éjfél előtt érkezett haza. Ismeretlen vicze­házmester fogadta. Hiszen nyáron még a valóságos házmesterek is szabadságon vannak. Fölsietett a lakására. Becsönget, de senkisem járul eléje. Pedig Birike, a szobaleányok mintaképe, a ki két erény­dijat s három hűségjutalmat szerzett négy évi szolgálata alatt, máskor mindig résen szokott lenni, valahányszor a mi­nisztertanácsos ur a klubból éjjel haza­jött. — A kis szent, bizonyosan valame­lyik rokonánál tartózkodik — gondolta magában a váratlan jövevény. — Hiszen esze ágában* sem lehetett, hogy én ma biztos támasza legyen a magyar magántisztviselői karnak. És ezen tö­rekvésük sikerült. A főváros keres­kedelmi életének elsőrangú tényezői vállalkoztak a fiatal társulat vezeté­sére és ma már az egyesület ott tart, hogy fennállása biztosítva van. Arány­lag rövid idő alatt elég szép tőkét gyűjtött, azt biztos helyen jól gyü­mölcsözően helyezte el, ugy hogy tagjai megnyugvással tekinthetnek maguk elé a jövőbe. Nem mutat az már sivár képet. A folytonos nehéz szellemi munkában kimerült tisztvi­selőt nem fenyegeti a nyomor többé, hanem egy nyugodalmas aggkornak és abban biztos jövedelemnek, a mely­ből ő és övéi megélhetnek, néz elébe. Evvel nemcsak a hivatalnokok érdekeinek szolgál a nyugdíjintézet, hanem a főnökének is, mert a tiszt­viselő nem lévén többé kénytelen a jövőn tépelődni, munkaképessége fo­kozódik. Tudja, hogy ha tíz évig pontosan befizeti tagdiját, a mely aránylag elég csekély — a biztosított nyugdíj évi 7V3 százaléka — akkor munkaképtelenség esetén nem szorul senki kegyelmére, mert az egyesület kifizeti neki nyugdiját, sőt ha meg­hal, szeretteire sem a nyomor vár, azok is nyugdijat, illetve árvái neve­betoppanok. Még négy heti vakáczióm volna. Ezzel saját méltóságos kulcsával kinyitotta az előszoba ajtaját s egyene­sen a hálószobájába sietett. Nem sok előkészület kellett hozzá, hogy nyugo­dalmas jó éjszakára találjon. Egyszerre csak vidám kvartett hang­zik a folyosón. Három hamisítatlanul mámoros férfiú kisér egy kifogástalanul csintalan szopránt. Énekelnek pedig olyan áriákat, a milyeneket a méltóságos ur — a ki az erkölcsnemesitő egyesület tagja H~ csak ugy hallgathatott meg, hogy a fülére húzta a paplant. Várta, mig a pajzán orfeum-melódiák egyszerre csak eltűnnek valamelyik szom­széd szám alatt. — Hát ilyen Budapest, — mikor nem vagyunk itthon? — monologizálta magában a tanácsos ur méltóságos fel­háborodással — hiszen olyan nagy csönd van itt az első emeleten, akár a klas­tromban, mikor idehaza tartózkodunk'. De hát — czinczognak az egerek . . . No lám, már csókolóznak is a saját la­kásom előtt. Sőt egyebet is tettek. Dalolva jöt­tek be az előszobába. A miniszteri ta­nácsos megrémült. Megismerte a Birike hangját. De nem ismert rá többé. Az erénydijakkal s hűségjutalmakkal kitün­tetett, a solymári koszorúval s a buda­keszi glóriával ékesített szent Birike ha­zajön mámorosan, dalolva, három vidám léhütővel, a kik közt az egyik rögtön meggyújtja a gázt, hogy kényelmesen betaláljanak a szalonba. Fütyörészve és lési járulékot élveznek. Ha pedig eléggé előrelátó volt és már oly fiatal korában lépett az egyesületbe, hogy annak negyven évig tagja lehet, akkor saját tetszésétől függ akar-e tovább dolgozni vagy sem, mert az intézet feltétlenül kifizeti neki, a mig csak él, havonként nyugdiját és ha­lála után azért özvegye is megkapja az alapszabályokban meghatározott járulékot. Az egyesület igazgatásában oly egyének osztozkodnak, kik köz­életünkben előkelő, befolyásos szere­pet játszanak, s akik meggyőződve arról, hogy milyen fontos tényező a Magántisztviselők országos Nyug­díjintézete társadalmi életünkben, azt a jó ügyhöz méltó buzgósággal ka­rolták fel. Az egyesület elnöke Gróf Te­leki Géza v. b. t. t., alelnökök Gu­lácsy Dezső orszggy. képviselő és Weiss Berthold gyáros. Az egyesület czélja, miként már a czime is mutatja, az egész ország magántisztviselőinek, illetve a keres­kedelmi alkalmazottaknak módot nyúj­tani arra, hogy nyugdíjjal aggkorát biztosithassa, s ezért szükséges, hogy épp ugy mint a fővárosban, a vidéki nagyobb városokban is választmányok alakuljanak oly hivatással, hogy a környékbeli magánhivatalnokokkal, is­1 mertessék a nyugdíjbiztosítás előnyeit és híveket, illetve ujabb tagokat sze­rezzenek. Az alapszabályok szerint 35—40 éves tagok csak ez év végéig vehetők fel, mely körülményt az érdekeltek figyelmébe ajánljuk. A főváros nagyobb czégei anyagilag is pártolják az egye­sületet, alapító és pártoló tagokként lépve az egyesület kötelékébe. A nemes czél iránti tekintetből kívánatos volna, ha a vidéki czégek is követnék e szép példát. Minden komolyan gondolkozó magántisztviselőnek, kereskedelmi al­kalmazottaknak kötelessége tehát ön­magával és főnökével szemben is, hogy a Magántisztviselők országos Nyugdijegyesületébe minél előbb tagul belépjen és igy, a mikor jövőjét bizto­sítja, előmozdítja jelenének javítását is. dalolva jártak föl s alá a szalonban s előkészületeket tettek valami dáridóra. Birike a konyhára ment, az egyik gavallér utána. A másik lovag teríteni kezdett. A harmadik a fürdőszoba jeges kádjából szedegette elő a palaczkokat. A tanácsos ur nem találta tanácsos­nak inkognitója elárulását. Sőt volt annyi lélekereje, hogy nesztelenül az ajtóra hajtotta a reteszt s a gyújtó mellé rakta a revolvert. Visszafojtott lélekzettel hall­gatta azután az orgiát. Birike a gyorsan megterített asz­talra felszolgálta a hideg sülteket s a süteményeket. Az ismeretlen tenorista a zongorát kezdte feszegetni, de azután megelégedett azzal, hogy az őrült-bői elszavalja a legutolsó strófát. A barito­nista a Rikaraki Varázséjből énekelt s a basszista anarkista jelszókat bömbölt, mi­közben kíméletlen kegyetlenséggel lök­döste az asztal elé a finom pluche bú­torokat. A mámoros zűrzavarban Birike pa­rancsoló módban ezt mondta: — Fogjátok be a szátokat! Azt aka­rom, hogy a születésnapomat uriasan megüljük. Nincs idehaza a menazséria, hát a mi jó falat akadt a háznál, az a mienk. Guszti mondd el a verset í A léhűtők nagyszerűen faltak s Guszti felolvasott valami élethossziglani fegy­házat érdemlő költeményt Birike dicső­séges születésnapjára. — Hol ez a vén víziló most? — kérdezte a basszista veszedelmes megve­téssel. — Valahol Taliánországban kínál­Az uj kórház ttaaacziái. Esztergom, szept. 14. Közöltük mult számunkban az épülendő kórház építési tervét. Ez­úttal az ehhez szükséges pénzösszeg­nek megteremtéséről szóló tervet is­mertetjük olvasóinkkal, úgy, ahogy az a város közgyűlése elé fog kerülni. Bártfay Géza kórházgondnok „Sorsjáték-tervezet-^e a következő: „A tervbe vett új közkórház épí­tési és felszerelési költségeire, — 80 gátja a fogatlan leányait s térdel a nagy­fokú boszorkánya parancsára valamelyik szobasarokban, — válaszolta Birike, a ki egyszerre evett, beszélt, kaczagott, csó­kolódzott és pofozkodott. A méltóságos urat kitörte a hideg­lelés. Talán először káromkodott teljes életében. De azt is csak a paplan alatt. Guszti, a Birike favoritja, a pezsgős poharakat kezdte a szőnyegtelen par­kettre dobálni. A baritonista a mahagóni­zongorát feszegette, mig ki nem nyilt. A basszista a legmélyebb régiókban hü­velykujjal el kezdte játszani a „Szeret­nék szántani" czimű megható szimfóniát. Birike a legdrágább szivarokkal ked­veskedett s a gavallérok ledobálták ka­barjaikat. Az éktelen zenebonát hirtelen halálos csönd váltotta fel. A duhajkodók megdöbbenve néztek össze. Birike el akart ájulni. Csöngetett valaki 1 •— Végünk van l A méltóságos ur jön! A léhűtők szája befagyott. Egymást tuszkolták, de egyik sem mert kimenni. Végre Birike siralmas és bűnbánó hangon kérdezte: — Ki az kérem? Nincsen kulcsom kérem... Rekedt hang kiáltotta kollegiálisán: — A viczi. Ne csináljatok olyan zsivajt, mert az a vén hunczut bankár nem bir aludni. Egyszerre éktelen képviselöválasztási diadalkurjongatások reszkettették meg a házat. A léhűtők a viczi elé rohantak, vállaikra kapcák s ugy vitték be a nagy szalonba. Az uj bűntárs nagyon szomjas \ Megjelenik hetenként kétszer: | | csütörtökön és Vasárnap, f Előfizetési ár: | Egész évre 6 frt — kr. | | Fél évre 3 „ — „ i ^ Negyed évre . . . . , . 1 „ 50 „ y -íj Egy hónapra . . . . . -r— „ 50 „ \ 'i Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ |

Next

/
Oldalképek
Tartalom