Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-06 / 71.szám

zivatar közeledtével iszonyú szélvész tom­bolt, mely a hónapok óta nagy rétegek­ben hevert port oly óriási erővel keverte fel, hogy a falu és környéke valóban fé­lelmes látványt nyújtott. A levegő még a felső rétegekben is sürüen tele volt porral s pár perczig nem lehetett sem­mit sem látni az egész környéken a szál­longó porfelhőktől. Közben nagyokat dörgött és a villám egy házba be is csa­pott, de szerencsére nem volt senki a szobában a melybe beütött, s igy csak a falakat és képrámákat porzsolté meg. Az esőből is bőven kijutott, melynek külö­nösen a szőlőtermelők örülnek. — Felismert hulla. Lapunk mult szá­mában e czímen hozott közleményünkre vonatkozólag ottani tudósítónk jelenti, hogy Jasics Ferencz ó-tokodi bányász rossz családi viszonyok miatt már három hét előtt eltávozott hazulról a nélkül azonban, hogy övéinek eltávozása okáról csak említést is tett volna. Tehát egész bizonyos, hogy életuntságból a Dunába ölte^magát. Özvegyet és gyermeket ha­gyott hátra. — Az esztergomi kereskedelmi ismétlő iskolában az 1894-95-iki tanévben a tanu­lók fölvétele szept. 9-én délután 2 órakor történik meg, miről a tiszt, főnök urak ezennel értesíttetnek. Az igazgatóság. — Megkerült lopott jószág. Olvasókö­zönségünk bizonyára emlékszik még a lapunkban is emiitett azon tolvajtettre melyet Doroghon pár hét előtt kóbor czigányok követtek el. Elraboltak ugyanis akkor 2 lovat s egy kocsit. Most a kocsi már megkerült. Nezider (Mosonym.) körül találták meg a csendörök egy asz­szonynál, kinek a lopott kocsi birtokában volt. Be volt már festve zöld szinre, hogy rá ne ismerjenek. Az asszony azt vallotta, hogy a kocsit úgy vette. Egyen­lőre vizsgálati fogságban tartják öt. A kocsit haza szállították már Doroghra az igazi tulajdonosnak. A lovak hollétéről az asszony állítólag nem tud semmit. — Henneberg 6. (cs. kir. udvariszál­litó) selyemgyára Zürichben, a pri­vátmegrendelőknek lakására közvetlenül szállít: fekete, fehér és szines selyem­szöveteket, méterenként 45 krtól 11 frt 65 krig postabér és vámmentesen, sima, csíkos, koczkázott és mintázottakat, da­masztot stb. (mintegy 240 különböző mi­nőség és 2000 különböző szín s árnyalat­ban). Minták postafordulóval Svájczba küldetnek. — Bérlet-biztosítás. A komáromi cs. és kir. katonai élelmezési raktár, mint mai hirdetési rovatunkban látható, az 1894 nov. í-től, illetőleg 1895 jan. i-től Í895 dec. 31-ig terjedő időtartamra a Győr-Szabad­hegy Esztergom és Körmöcbányán állo­másozó cs. és kir. katonaságnak kenyér és zab szükségletei biztosítására vonatko­zólag bérleti hirdetményt bocsájtott ki. A közelebbi feltételek 1894 évi szept. 27-ig, azaz a nyilvános tárgyalás napjáig a cs. és kir. katonai élelmezési raktárnál megtekinthetők és a feltételek füzetei is 4 krért nyomtatott ivenként megrendel­hetők. — Érdekes közgyűlés. E napokban tartatott meg a gróf Eszterházy Géza­féle cognac-gyár részvénytársaság évi közgyűlése. Mikor a közgyűlés véget ért, az igazgatóság meghívta a részvé­nyeseket a gyár és pinczehelyiségek megtekintésére. Kíváncsi érdeklődéssel hallgatta a csupa előkelő kereskedőkből álló vendégcsoport a vezérigazgató magya­rázatait: miként destillálódik meleg uton a jófajta bor cognaccá, mint erős­bödik izben, aromában hovatovább való pihenése alatt stb. stb. Mikor aztán meglátták a részvényesek az óriási hor­dókkal telt pinczeraktárakat, a hol érték szerint külön-külön fekszenek az egy és többcsillagos cognacok, mikor megkóstol­gatták a hordók illatos, zamatos tartal­mát, tisztelettel tekintettek a drága tar­talmat rejtő hordóóriásokon végig (néme­lyik 8,000 és 9,000 liter tartalmú) és mintegy vezényszóra hangzott föl az éljen, melyet visszhangoztatott a részvé­nyeseknek a borpinczékben kóstolgató csoportja. Késő délután volt már, mikor a részvényesek bizalomteljes lelkes han­gulatban a gyárból távoztak. CSARNOK. A gyorsírásról. A mai korban, mikor a „gőzön nyar­galunk, felhőkön úszunk, a villámmal irunk és a nappal festünk", mikor min­denben csak az időkimélésre fektetjük a fősúlyt, a közönséges irás mellett még egy más írásra is van szükségünk, mely­lyel képesek vagyunk az élő szót repté­ben a papírra vetni. Ez az irás a gyors­irászat (stenografia.) A szónoklatokat csak ennek segítségével örökíthetjük meg, csak ezzel írhatja le az ember gondola­tait oly gyorsan, a mint azok agyában megfogamzanak. Már a régi rómaiak és görögök is arra törekedtek, hogy a közönséges irás je­gyeivel, különböző rövidítések alkalma­zása által az élő beszédet követhessék. Később ezt egyszerű Írásjelek, betű el­hagyások és rövidítések által akarták elérni, hogy nem minden siker nélkül, arról a ránk maradt retorikai munkák tesznek fényes tanúbizonyságot. — A kö­zépkorban akadtak egyesek, kik a meg­levő primitív rendszert tökéletesítették, akadtak olyanok is, kik egész új stenog­rafiai rendszerekkel léptek fel, melyek azonban kevés kivétellel nem feleltek meg eredeti czéluknak. A modern gyorsírást Gab elsber­g e r Ferencz alkotta 1818-ban, mely ha­zájából, Németországból az egész müveit világra elterjedt. Jelenleg már minden müveit európai nyelvre át van ültetve. A magyar nyelvre Markovits Iván alkalmazta. Ezenkívül elterjedt rendszer még hazánkban a Stolze-Fenyvessy-féle. A gyakorlati igényeknek inkább az előbbi felel meg, azért minden valószínűség sze­rint ennek van szebb jövője. A gyorsírás két részre oszlik; leve­lező és vitairásra. Az előbbi a közönsé­ges írásnál ötszörte nagyobb gyorsasá­got biztosit, mig a vitairás, mely az előbbinek mintegy folytatását képezi, a leghevesebben elmondott szónoklat leírá­sára is alkalmas. A gyorsírásban min­den egyes betűnek meg van a maga jele, mely a közönséges írásénál jóval rövidebb és egyszerűbb. A magánhang­zókat jelképileg jelöli. Igy két mással­hangzó közt „e" betűt olvasunk, ha azo­kat egymás mellé irjuk, ha az elsőt vas­tagon írjuk „a"-t olvasunk közbe, ha az elsőt emeljük „i"-t, ha mélyítjük „u"-t, ha öblösitjük „o"-t. Ezenkívül a kép­+» +» M 9 . O * « HÍ S g" 3 >%* I o «° N •mi J?f oj J2 +» 2 m -o o • 5 ­.2 a > I ti. '<a OXJ 2* SL •» *«a SS P* • rz; W •* 2 ° * S ÍO " S ifi w £ állítják, hogy a gyorsirt szöveg nehezen olyasható. A közönséges írásban is, né­mely embernek oly sajátságos kézvoná­sai vannak, hogy másnak nem kis meg­erőltetésébe kerül ezeknek kibetűzése. Igy vagyunk a gyorsírással is. Abban az esetben, ha valaki elhányja-veti írá­sát, nagyon természetes, hogy nem kis dolog ezen hieroglifeknek értelmét ki­hozni. — Vannak olyanok is, kik azt hiszik, hogy a gyorsírás által a tanulónak közönséges írása romlik el. Ennek ép ellenkezőjét állítom az által, hogy ha valaki a vékony vonásokat a vastagoktól meg­különböztetni és a betűk viszonylagos nagyságát feltüntetni kénytelen — mint ez a gyorsírásban van — írása, nem hogy nem romlik, hanem ugy finomság­ban, mint szépségben határozottan nyerni fog. A gyorsirászat nehéz voltára vo­natkozó állitások már az előbbiekben lettek megczáfoiva. A gyorsírás ma már meglehetős el­terjedettségnek örvend, csupán az a baj, hogy többféle rendszer van, a helyett, hogy mindnyájan egyforma eszközökkel törekednének a közös czél felé. Hanem erősen hisszük, hogy nemsokára eljön az idő, mikor a kevésbbé helyes rendszerek követői felhagynak meddő küzdelmökkel és az egységes magyar gyorsírás terjesz­tése által szegődnek a nemzeti kultúra szolgálatába. Utópia az, hogy a gyorsírás valami­kor kiszoríthatná a közönséges írást. Mint a gőzmozdony feltalálása által nem lett felesleges a szekér, vagy mint a távírda nem szorította ki a levélpostát, úgy nem fogja sohasem a gyorsírás a kurzív írást kiszorítani, hanem mind a kettő békésen fog ezentúl is egymás mellett megférni. Wiesinger Frigyes. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: NÓGRÁDI JENŐ. 1 zőkre, ragokra és a gyakrabban előfor­duló szavakra bizonyos törvényszerűség szerint alkotott rövidítések vannak pl. s á g-ág, t ó 1-tó, vagy néhány szó, mint jel, nem, fel, czél, igy stb. kezdő­betűjével jelöltetik, mig kevés, akar utolsó betűivel, vannak ilyen rövidítések is: b o 1 d o g-bog, r ö v i d-röid, lévén­lén stb. A vitairás nagyobb fokú össze­vonásokat és betükihagyásokat használ. A stenografia megtanulása koránt­sem oly nehéz, mint a milyennek ezt a laikusok gondolják; 20-25 óra alatt ala­posan meg lehet tanulni a levelező írást, mig a vita irás elveinek elsajátítására I sem kell több idő, természetes, hogy az| írásgyakorlat nem maradhat el. Sokan sajátítják el magánszorgalomból ezt a művészetet *) mely még a nők közt is utat tört magának. Most már női gyorsíró­kor is létezik, sőt ujabb időben képesí­tett gyorsírás tanárnőink is vannak már. íme bizonyítéka annak, hogy a nők finom ujjai nemcsak horgolásra és főzésre alkalmasak. Megbecsülhetlen hasznát veszi a stenografiának a középiskolai tanuló, de különösen az egyetemi hallgató a tanár ma­gyarázatának lejegyzésénél, valamint fogal­mazványok, jegyzetek készítésénél; egyéb­iránt alig van életpálya, melynél a gyors­írás sikerrel nem volna alkalmazható, azért a parlament falai közül már régen elszabadult az élet minden körébe. A Gabelsberger-Markovits rendszerű gyorsírást hazánkban az „Országos ma­gyar gyorsíró egyesület" terjeszti, ebbeli törekvésében 27 vidéki gyorsírókor tá­nogatja. Majdnem minden középiskolá­ban nyitnak tanfolyamokat, ezekben éve n­cént átlag 3000 tanuló sajátítja el Mar­covits stenografiáját. Van a központi 1 :gyesületnek egy szaklapja és egy szép­rodalmi folyóirata, azon kivül évenként öbb mű lát gyorsírászati mezben napvi­ágot. Lassanként egész külön irodalom celetkezík, e tekintetben azonban még iem értük utói a külföldet, például Né­netországban még a klasszikusok művei s megjelennek gyorsirászattal írva. Az 1 :gyesület minden évben két irásversenyt art, hol az érdeklődő közönség szemé­yes meggyőződést szerezhet az ifjú nem­edék előhaladásáról. — A Stolze-Feny­r essy gyorsírók is alakítottak ujabban ;gy országos egyletet, tanfolyamokat is lyitnak a középiskolákban, de olyan szép íredményt még korántsem tudnak fel­nutatni, mint a fent emiitett rendszer. Még némely embernek a gyorsirás­ól alkotott ferde nézetét akarom meg­cáfolni, ezek többnyire a tárgy nem­smeréséből származnak. Igy sokan azt *) A magánhasználatra leginkább ajánlható Bó­ogh János »A magyar gyorsírás tankönyve* czimű íúve. Kapható a szerzőnél Budapesten (Központi Stávirda). Nyilvános köszönet. A mennyiben jó atyánk elha­lálozása folytán az igazi részvét oly sok oldalról és oly szép módon nyilvánult, hogy azokra egyenként és külön-külön válaszolnunk lehe­tetlen, ennélfogva mindazon roko­nok, jó barátok, kik akár testületi­leg akár egyénileg, úgyszintén a jó ismerősök, kik boldogult jó atyánk végtisztesség-tételénél vigasztalha­tatlan helyzetünkben súlyos fájdal­mainkat szives részvétükkei enyhíteni kegyeskedtek, fogadják e helyen mély köszönetünket és hálánkat. Esztergomban, 1894. szeptem­ber hó 4-én. a gyászoló Oltósy család. ) 1073. számhoz. 1 > Hirdetmény. A cs. és kir. katonai élelmezési raktár részéről kenyér és zab f bérbeadásának biztosítása végett az 1894. november i-től, illetőleg ^ 1895. január i-től 1895. decz. 31-ig terjedő időtartamra a Győr-Sza­rbadhegy, Esztergom és Körmöczbányán állomásozó cs. és kir. közös­^ hadsereg részére ^ Komáromban a cs. és kir. katonai élelmezési raktárnál '1894. évi szeptember 27-én d. e. 10 órakor 1 ' tárgyalás fog tartatni, melyre csakis írásbeli ajánlatok fogadtatnak el. ^ Az ezen tárgyalásra érvényes feltételek a Pozsonyban 1894. aug. í-én hi53/b szám alatt kelt hirdetményből, teljes szövegében azonban az ezen t tárgyalásra készített és Komáromban 1894. évi aug. í-én kelt feltételek | füzetéből megtudhatók. ( Az 1153/b. számú nagy hirdetmény, valamit a feltételek füzete, (ez utóbbinak nyomtatott ivéért 4 kr. fizetendő) — bárki által megszerezhetők. | ! Komárom, Í894. aug 29. ' 1 A cs. és kir. katonai élelmezési raktár. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom