Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-30 / 69.szám

is a szerint helyesbítendő, leírandó, átírandó, a mi mindig egy sorozat rendelkezést, négy öt hivatal munkáját veszi igénybe. Az adóbehajtás, a főkönyvi kivonatok mindig gondos óvatossággal a városrészek szerint szerzendők be s ugyanazon polgárok sokszor mind a négy város területén birtokolván, a pénzügy igazgatóságnak mindez roppant munkát okoz, holott mindez egy adópénztárral szemben ~ felényire apadna le. Igy folytathatnók a viszonyok jellemzését tovább. Természetes dolog tehát, hogy a legmelegebb rokonszenvvel kisérjük az Esztergom városban a négy község egyesítése iránt megindult mozgalmat s örömmel fogjuk üdvözölni a perczet, midőn a 9349 lakossal biró Esztergom sz. kir. város, a 2514 lakossal biró Szenttamás község és Víziváros és Szentgyörgymező községek helyett (az előbbiek lakossága 1158, az utóbbié 2698 főből ált) az egyesült Esztergomot fogjuk előtérbe lépni látni, amely 16 ezernyi lakosságával, anyagi és kulturális erejének összességével az államfentartó erős magyar városok sorában fontos helyet van hivatva elfoglalni. Részünkről bízunk belügyminiszterünk erélyében és a városok fejlődésének óriási jelentősége iránti érzékében, hogy ugy amint a Kolozsvárral összeépült és a város fejlődésének különállásával gát gyanánt szolgált Klozsmonostor községet Kolozsvárral egyesitette, ugy egyesíteni fogja Esztergomot és vele összeépült három községet. S ha netalán kicsinyes helyiérdekek az egyesítés útjába akadályokat fognának gördíteni, bizunk abban, hogy a belügyminiszter élni fog az 1886. évi XXII. t.-cz. 162. §-ában részére biztosított azon joggal, mely az Összeépült községeknek hivatalból, imperativ uton való egyesítésére jogot és hatalmat ad neki! HÍREK. Esztergom, aug. 29. — A primási aulából. F i s c h e rC o 1 b r i e Ágost pápai kamarás és kir. udvari káplán, Erzsébet föherczegnő Grujo vállat vont. — Ivo visszatér három hét múlva. Adja az ég. Gyönyörű májusi reggel volt és Mára kis kertjét kora hajnalban gyomlálta. Néha egy egy sóhaj tört fel ajkán, valahányszor Ivo jutott eszébe és révedező szemekkel követé a tovaszálló madarakat. Egyszerre két izmos kéz fogta le szemeit és amint feltekintett, Ivo állt előtte. — Ivo, suttogta örömittasan és Örömkönnyek gördültek végig rózsás orczáin. Ivo pedig karjaiba zárta és égő csókot nyomott a piros forró ajkakra; a tavaszi nap verőfénye az első szerelem kéjes boldogságát érlelte meg szivükben. Szegényes kunyhójuk diszes palotává vált szemükben és bár ajkuk nem árulta el szivük titkát, boldogok voltak. Egy szép reggelen beköszöntött RUZÍ9 és újra szóba hozta tervét. Grujo kivánszorgott az udvarra, hol Ivo épen fát vágott és előadta a szomszéd kívánságát. Ivo összeránczolta a homlokát és szótlanul hátat fordítva, távozott. — Szemérmetes a fiam nagyon, rebegte Grujo zavarodottan. Elpirult, mikor házasságot emlegettem. Itt ám a szavam, Ivo nem fog mást elvenni; erre kötelez engem már a hála is, tc kenyeret adtál, mikor éheztem, egy barátság felér a másikkal. Napok multak el újra és Grujo, a ki tudta, hogy Ivo sohase barátkozott hitoktatója jelenleg a primási udvar vendége. Pár napig marad Esztergomban. — Dr. W a 11 e r Gyula , herczegprimási titkár egy heti tartózkodásra Barlangligetre (Szepes m.) utazott, az ott nyaraló Knauz püspök látogatására. A herczegprimás Rómában. A budapesti lapok azt írják mai számukban, római távirat nyomán, hogy a herczegprimás látogatását a jövő héten várják a Vatikánba. Illetékes helyen tudakozódtunk e hir valódisága felől, s ott kijelentették, hogy maga a herczegprimás csodálkozással olvasta e hírt a pesti lapokból, mivel római utazásáról ő maga sem tud semmit. A főpap még egypár napig Esztergomba marad azután Budapestre megy. — Új kereszt. Mattyasovszky Lajos, ny g. herczegprimási igazgató vízivárosi házának a Kis-Dunára néző falához diszes feszületet készíttetett. A keresztet most állitják fel; a következő feliratot viseli: „Kínszenvedésedre kérünk, irgalmazz minékünk. 1894. Mattyasovszky Lajos családja." A feszület Gurgulits jóhírű nyergesujfalusi kőfaragó műhelyében készült. — Vasútépítési engedély. A kereskedelemügyi miniszter Nógrádmegye közönségének a m. kir, államvasutak Verőcze állomásától a Lókos völgyén át Dejtárig, esetleg Balassa-Gyarmatig vezetendő helyiérdekű s rendes gőzmozdonyu vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — A herczegprimás és a „Magyar Állam." A herczegprimás visszaküldte a Magyar Államot, mert már, régóta elégedetlen annak féktelen agitácziójával és több alkalommal kijelentette, hogy ez a szélső ultramontán lap többet árt a katholikus érdekeknek, mint a katholikus érdekek ellenségei együttvéve. A Magyar Állam erre beszüntette a lap küldését, s mivel a primás egész évre fizetett elö, a fennálló összeget, 7 frt 50 krt a hercegprímásnak való kézbesítés végett Kohl* titkárnak visszaküldte. A főpap a 7 frt 50 krt a legelső alamizsnáért hozzá forduló szegénynek adta, hogy — imádkozzék a bűnösökért. A jeles ultramontán újság hosszú czikkben foglalkozik a dologgal, és újra szórja mérges nyilait a primás ellen. Mint értesülünk, a herczeg szükségét látja egy, a valódi kath. érdeket ápoló lap alapításának, és ennek szerkesztésével egy esztergomi jól ismert, tekintélyes zsurnalisztát fog megbízni. — Kinevezés. Léidenberger János hadnagy a 26-ik gyalogezredben, ki három éven egymásután volt a helybeli egy éves önkéntesek iskolájának egyik tanára, kitűnő szakképzettsége folytán a kismartoni katonai alreáliskola tanárává neveztetett ki; új állomását f. hó 25-én foglalta el. Ruzicék Katájával, kit a falu csúfjának nevezett mindig, nem merte szóba hozni a házasságot. Végre egy este, midőn magukra maradtak, nagynehezen ráfanyalodott. — Fiam, szólt, éhség és nyomor törte meg az erőmet, ha állapotunk nem fordul jobbra, a bánat megöl. Könyörülj meg rajtam és ments meg bennünket. RUZÍ9 jó ember, jó szomszéd, idővel meg fogod szeretni a lányát. Ivo hallgatott. Felkelt és lassú léptekkel ballagott végig a kert fasorain, hol Mára vigan dudogva dolgozott. Bíborra gyúló arcczal jött elejébe és naiv büszkeséggel sorolta föl, mennyi munkát végzett ma már. Ivo karjaiba zárta és homlokon csókolta a szép lányt és egy forró köny hullott Mára arczára. — Mi bajod van Ivo, kérdé Mára remegve. Mi lelt, Ivo, kedvesem? Ivo őszinte lelke nem ismerte a képmutatást. Elmondta, mi bánat nyomja szivét és bevallotta apja óhaját. Mara szívverése elállt; görcs rázta egész testét és sötét ködfelleg borult szemeire. De csak egy perczig, aztán Összeszedte erejét és hidegen váiaszolt: — Igaza van apánknak, teljesen igaza van. Tönkremegyünk, különösen apád, ki nem szokta meg a szegénységet. Ivo fájdalmasan mosolygott. — Kis bohó. Szivem örökre a tied. Be fogom vallani apámnak, hogy szeretlek. Mára szavába vágott. —- Tudom, hogy szeretsz, de — de, — A rendezett Széchenyi-tér kész munkálatait tegnap adta át Nagy Pál vállalkozó a városi hatóságnak, mely Helc polgármester vezetése alatt megtekintette a teret és több helyen próbafúratást eszközölt. A bizottság a jól sikerült munkálatokat megelégedéssel vette a város tulajdonába. — A vágóhíd átalakított terveit Szilágyi Lajos mérnök már elkészttette és a városi hatóságnak beküldte. E tervek szerint a vágóhíd szentgyörgy mezőre jönne, hol a Nagy-Duna hullámai végeznék a hulladékok eltávolítását a sintérházi költséges emésztő gödrök helyett. — Az állandó hid első, teljesen elkészült ive alól már elszedték a vasszerkezetet tartó pilléreket, és azon csak a mázolási munka folyik még. Most sorra jön a párkányi oldalnál fekvő ív vasszerkezete, mellyel párhuzamosan folyik az ennek alátámasztására szolgáló pillér caissonirozása is. Az esztergomi parti pillér alapját most ássák és az utolsó taligákkal hordják a földet a föfe'járó hatalmas töltéséhez. Az elegáns és igy szabadon merésznek látszó hídivezetnek sok bámulója akad. — Dr. Brach Ferencz. Barsvármegye főorvosa folyó hó 22-én, tevékeny életének 74. évében Léván elhunyt. A boldugult a legszélesebb körben ismert és általán becsült férfiú volt, ki mint orvos nagy tekintélynek örvendett messze földön. Mint Léva város polgára a város fejlesztésének és csinosításának érdekében sokat tett, sokat fáradott a nélkül, hogy bárkitől is csak egy elismerő szót is várt volna. ÖnzetJen volt minden tekintetben. A közügyeknek szentelte minden idejét. Haláláról Barsvármegye tisztikara és a bars-hontmegyei gyógyászati egyesület külön gyászjelentést adtak ki. Ravatalára minden felől tömegesen érkeztek a koszorúk. Temetése, melynek külső formáit a boldogult maga rendelte, folyó hó 23-án délután 6 órakor ment végbe a hü barátok és nagyszámú közönség részvétele mellett. A koporsót, melyet a koszorúk és virágok egészen elborítottak, a dalárda gyászdala után kocsira tették s utána méltóságosan megindult a gyászmenet a szeretett halott földi maradványaival a Kálvária-hegyén lévő kertje felé, melyet magának temetőül kijelölt. A Széchényiés Mártonfy-utczákon s a főtéren, merre a menet elhaladt, egyre nőtt a sokaság, s alig fértek a keskeny kálvária-uton. A kertben egy tisztáson ezüstlevelü nyírfák és lombos gesztenyefák alatt volt megásva a sir, mely a boldogultnak örökös lakásul volt szolgálandó. A dalárda gyász folytatta akadozva, szeretetünk csak testvéri vonzalom. Érzem, hogy sohase lehetnék a te feleséged. — Pedig az léssz, mert nekem nem kell más, soha, soha. — Nem leszek a tied soha, felelt Mára komolyan. Én sokkal fényesebb jövőről álmodom, mint a minő a te oldaladnál vár. Én meguntam a nyomort. Én gond nélkül akarok élni. — Komolyan beszélsz? — kérdé Ivo hüledezve. — Sokkal komolyabb a dolog,

a

semhogy helyén lenne a tréfa. Te boldoggá teszed öreg apádat és rám ne legyen gondod. Bizom ifjúságomban és szépségemben, majd csak akadok olyan férjre, ki mindazt nyújtja, amit kívánok. Ivo kővé meredten állt előtte. Nem talált szavakat, mintha bensejében valami megszakadt volna, örökre. — Találok majd olyan férfit, ki igényimnek megfelel, mormogá mintegy félálomban. Szeretetünk csak testvéri ragaszkodás l Kigyó — sohase szeretett. Mindent feláldoztam volna, elhagytam volna apámat és hazámat érte egyedül érte és ó? Megcsalt, játékot űzött velem és más férfi karjaiban kere

c

i a boldogságot I Ó Mára, rebegte vonagló ajkakkal, férfi vagyok — katona — adjon Isten erőt ezt elviselni. Hangja elcsuklott, gyorsan elfordult és távozott. Mára délezeg alakja meginéneke után leeresztették a koporsót, a jó barátok egy marék földet dobtak utánna s azzal elhantolták. Pár perez s készen állott az uj sirhalom a halovány nyír és sötét lombok árnyában, ahol a nagy idealista most már csendesen pihenve álmodja tovább nagyszerű eszméinek folytatását. — Feltört persely. Takács János, az esztergomi kath. legényegyletnél alkalmazott házfelügyelő észrevette, hogy az egyleti könyvtár helyiségében egy szekrény tetején elhelyezett perselyt, melybe az egyleti tagok a tekepálya használatáért befolyt dijakat szokták volt helyezni, feltörte valaki. Gyanúja egy Béba Ernő nevű vándorló czipészsegédre van, ki 25-én este az egyleti helyiségbe szállott, másnap aztán búcsúzás nélkül eltűnt Az egyleti elnök jelentette az esetet a rendőrségnél, mely most a vendégszeretetért hálátlansággal fizető czipészt körözteti. — Szerencsétlenség. A meglőtt fiatal tanitó, H o 11 y István már jobban van, és szerencsétlenségének történetét maga olvasta a lapokból. A puska, mely véletlenül sült el Szvoboda Román tanitó kezében, csak madársörétre volt töltve, és a töltés Hollynak nem halántékán, hanem jobb arczán a járomcsonton fúródott be, és csupán a bőr alá ment, súlyosabb sérülést nem ejtve. Hoilynál nagyobb volt az ijedtség, mint a baj. A sebesülés után maga ment a kúthoz, hogy sebét kimossa. — Egy női honvéd halála. Győr egyik érdekes alakja, özvegy Molnár Józsefné, született Szilágyi Anna hunyt el augusztus 21-én, ki 1848—49-ben, mint h o n v édőrmester karddal szolgálta a hazát. Sok ütközetben harczolt, egyszer súlyos sebet kapott, akkor tudódott ki, hogy a legszebb őrmester: leány. Mikor felgyógyult, feleségül vette a hadnagya. A nagy idők ezüsthajú leánya teljesen elszegényedve hunyta le szemeit. — Amerikai kerékpározás. Olyan bicziklizést csak a mindenben óriásit produkáló amerikaiak rendezhetnek, mint aminőről az amerikai Szabadság ad hírt. Az amerikai kerékpárosok szövetsége a Denzer és Washington közt levő 2037 mértföldnyi utat nyolezszor 24 óra alatt fogják a szövetség tagjai megtenni, természetesen „váltott" kerékpárokon és váltott emberekkel. Az első két kerékpáros hétfőn délben indult Washingtonból, magukkal vivén Cleveland elnök magántitkárának levelét, melyben ez bizonyítja, hogy a két kerékpáros augusztus 6-án délben indult el. Az első két kerékpáros négy óra hosszat fog menni, ahol a következő két ember fogja várni. Ezeknek átadják a levelet s ők visszatérnek Washingtonba. Igy megy ez minden állomáson. A kerékpárosok éjjel-nappal utaznak. gott, mint a viharsujtotta fa, de újra felegyenesedett és dolgozott további Szokatlan vidámsággal járt-kelt ezentúl a kis házikóban, dalolt valahányszor Ivo közelébe ért, az pedig hideg közönynyel kerülte a társaságát. Gyönyörű őszi est volt. Az ezüsthullámos Száva csobogó hullámai rejtelmesen suttogtak és a hold titokzatos fénye visszatükröződött a csevegő habokban. Ruzic házán lengett a zászló és vidám dalszó hangzott ki az útra. A falu legszebb legénye elveszi a falu leggazdagabb lányát. A ház árnyékba boruló oldalain fehér árny siklik végig. Mára az, ki halálsápadt arczczal bámul a szúk ablaknyiláson a vigadók zajos, tarka tömegére. Most nyújtja át Ivo az örömtől sugárzó menyasszonynak a hagyományos piros almát és e perezben pisztolydurranás hirdeti szerte a Ruzic-család örömünnepét. És Mára mindezt látja, látja azt a csókot, mit Ivo arája ajkaira nyom. Feje fáradtan hanyatlik az ablak hideg kőpárkányára, aztán feltápászkodik és nyugodt, biztos léptekkel siet a hullámzó Száva partja felé. — Ivo, Ivo, Isten veled, egyetlen szerelmem, tört föl ajkairól tompán, aztán kitárta karjait és a tovahömpölygő folyam hűs keblére borult, mely őt átölelte örökre — örökre.