Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-26 / 68.szám

2 megeredt meleg hetes eső annyira helyre hozta ezeket is, hogy elmondhatjuk: miszerint a lefolyt 6 évben jobb termésünk nem volt a mult évinél. Átlagban kimondhatjuk, hogy az 1893-ik év termése 30—35%-kal nagyobb volt az 1892-ik év termésénél. Termelésünkre deprimálólag hat a világpiaczok nagy concurrentiája s ebből kifolyólag a gabonanemüek olcsó ára. Mezőgazdasági és iparvállalatoknál bár igen csekély, de haladás mégis észlelhető, a menynyiben a megye területén levő tégla, czement és szeszgyárak üzlete emelkedést mutatnak s ujabban Esztergomban sörház felállítása czéloztatik. Gazdasági gépek, különösen vető és cséplők örvendetesen szaporodnak, sőt az ekék ís tökéletesebb minőségben jönnek használatba s lehet mondani, hogy népünk kezd reá térni a jobb művelésre. Altalános észlelet gyanánt kell hangoztatni, hogy mezei gazdászati viszonyainkat a gabonaárak hanyatlása fenyegeti legnagyobb mérvben, évrőlévre olcsóbb lesz a gabona, pedig a termelést ez arányban fokozni nem. lehet, mig ellenben a terhek minden irányban emelkednek, hogy annak eleget tenni lehessen, a földműves nép kénytelen bevetni az ugart is s Üykép földjét zsarolja, mig majd végkép ki fogja meríteni. Ha e tekintetben orvoslás nem fog bekövetkezni, a külfölddeli összeköttetésünk előmozdittatni, szóval a mezőgazdasági viszonyok nagyobb gondozásban részesíttetni, nagyobb mérvű rázkodtatások elkerülhetetlenekké válnak. Általában e vármegye közgazdasági viszonyaiban haladás nem tapasztalható, ellenkezőleg az úgynevezett rabló vadászat évről-évre nagyobb mérveket ölt, a mennyiben a közlegelő minden mivelésre alkalmas része, több hellyel-közzel a rétek is felszántatnak, fekete ugar alig var, pedig a trágyázást is csak a jobb gazdák győzik, s innét van az, hogy az ugyanegy dülőbeli földek termőképessége szembeszökőleg különbözik. Talán a gazdasági tanügy fejlesztése, az okszerű gazdálkodásnak a népiskolai felsőbb osztályokban tantárgygyá felvétele képessé tenné a jövő nemzedéket arra, hogy a talaj — Uram, — szólott a megbántás és szenvedés keserű hangján, — a házasságtörés ez éjszakája után ön előtt az ajtó örökre zárva marad 1 Menjen, hagyjon magamra engemet s keresse a boldogságot másutt, itt nem találja meg, mert nálam és szivemben az összetörött I — És én eljöttem, hogy ne is térjek vissza többé soha, hogy ne láthassam és ne csókolhassam meg szegény gyermekemet , . . A mig beszélt, a sétány is megnépesedett fürdövendégekkel s távolból hallatszott a zenekar lassú, elmosódó játéka. Hajdú Aladár mereven, szótlanul nézte a hullámzó népet, de egyszerre csak halovány arcza kigyulladott, szemeivel oda tapadt a sűrű park bokraira s fülembe súgta. — Te Gábor, látod azt a kis szőke leánykát a lombok között? . . . Csak egy pillanatig, megbocsáss, azután viszszatérek. Mosolygott és ott hagyott magamra s nem látta azt a fekete ruhás asszonyt, a feleségét sem, aki a paviilon terraszáról utánna nézett és sirva fakadt. Ment, űzte a vére, az ereiben kavargó gyújtó lánggomoly. Bibó Lajos. kimerülés messzebb időre meggátoltatnék és a szarvasmarha tenyésztés nagyobb lendületet vegyen. De népünk igy hasztalanul látja az uradalmi gazdaságoknál alkalmazott szakértő gazdatisztek módszerét, — annak üdvös eredményére kellő figyelmeztetés nélkül szemlélője ugyan lehet, de utánzójává nem válik. A kőiparnál ezt írja a jelentés: Kövek megmunkálása Esztergom m. dunántúli községeiben (Süttő, Piszke, Ny.-Újfalu) fő ipari foglalkozását képezi a népnek, a kőfaragó ipar e vármegyében nevezetes és a termeléssel karöltve jár. Az Esztergomban tervezett üveggyár ügye a megvalósulás utján van, a Strázsahegy aljában, mint értesítenek, már a terület is ki van jelölve 30 kat. holdban részére. Czementgyárunk a lábatlani, országos hirü. Az elmúlt évben czégváltozáson ment keresztül. Uj tulajdonosa, a Haas Jakab és társai czég tetemes uj befektetéseket eszközöl s a gyár üzemét kibővíti. Esztergom közelében tervben van egy, a modern technika követelményeinek megfelelő nagyszabású mészégető vállalat létesítése; e vállalat a pilis-szántói bányákból, melyek tiszta mészkövet szolgáltatnak, nyerné a nyers anyagot. A budapesti műegyetemen eszközölt ojtási kísérletek szerint a pilisszántói mész kétszeres vízmennyiséggel hígítva 6*85-szörös szaporulatot adott, mig az eddig Esztergomban használt mész csak 3'4-ezeres szaporulatnak felel meg. Márvány és kőbányákban gazdag hegyei vannak kerületünknek. Komárom és Esztergom vármegyék bő tárházát nyújtják akőfejtési és kőfaragó iparnak. Különösen ez utóbbiban hatalmas fellendülését várják ez iparágnak az épülő bpest-esztergomi közvetlen vasúti csatlakozás folytán. Ha végigtekintünk a szép fő- és székváros ujabb pompás építkezésein, feltaláljuk ugy az Andrássy uton, mint a rohamosan épülő körutakon e megye geológiai termékeit. A budai rakpart vörös márványa szintén innen való; s minő perspektíva nyílik a vállalkozók számára, ha a kilátásba helyezett kedvező vasúti díjtétel mérséklések ugy a faragatlan, mint a csiszolt márványra az ország minden iránya felé ki terjesztetnek! Süttő, Piszke, NyergesÚjfalu, Lábatlan, Szomor, Galla és a többi helyeken levő kőbányák ezer és ezer munkás kéznek adnának hasznos foglalkozást s látnák el terméskövekkei az ország jó részét! Gazdag szénbányáink, müvelésre alkalmas kő- és mészfejtő telepeink termelése még mindig nem áll arányban azon mérhetetlen kincsekkel, melyek az ipari vállalkozás intenzív kiterjesztése, kellő munkaerő alkalmazása s megfelelő közlekedési utvonalak létesítése által biztosan volnának kiaknázhatók. Haladás mindenesetre konstatálható az előző év termeléséhez képest, különösen áll ez az esztergomi szénmedencze fokozottabb termelésénél, de ha tekintetbe veszszük, hogy e medencze gazdag tárnái a fővároshoz való közeli fekvésénél fogva a legalkalmasabb eszköznek kínálkoznak az összes fővárosi ipartelepek szénszükségletét a legolcsóbb módon kielégíteni, a mult év eredményét csakis egy lépésnek tekinthetjük, mely a megvalósulás stádiumához közelebb vitt. Bizton hisszük, hogy a budapest-esztergomi közvetlen vasút, mely már építés alatt áll, rohamos léptekkel fogja a kívánt fejlődést előidézni, aminek általános ipari szempontból is meg lesz az a haszna, hogy a jelenlegi túlmagas szénárakat a kifejlődő verseny utján csökkenteni fogja. A filoxeravész - legyőzve I Bármily hihetetlenül hangzanak is e szavak, melyeket ezen czikkünknek czimül adtunk, mégis igaz, tényleg való igaz, hogy van egy ország, a hol a filoxeravész immár le van győzve; Az az ország, mely ezzel a szinte lehetetlennek látszó ténnyel dicsekedhetik : Francziaország, mely a világnak mindig legelső bortermelő állama volt, és bizonnyára az is marad örökké. A franczia szőlőbirtokosoknak sikerült az, a mit pár év előtt még remélni is alig mert volna valaki, sikerült ugyanis nekik gátat vetniök szőlőterületüknek, a filoxera pusztításai folytán, körülbelül két évtizeden át tartott folytonos apadásának, és sikerült elérniök azt, hogy Francziaország szőlőterülete két év óta nem csökken többé, hanem növekszik, szaporodik. Ez azt jelenti, hogy ott már tul vannak a krízisen. A filoxeravész, rettenetes pusztító ereje daczára sem képes ott többé lépést tartani a franczia szőlőbirtokosoknak az elpusztult szőlők felújítására s általában uj szőlő létesítésére irányuló bámulatos erélye vei és kitartásával, hanem — mint egy hosszú hóditó hadjárat után diadalutjában megállított és legyőzött pusztító ellenség — kénytelen visszavonulni és fokozatosan feladni a már elfoglalt területeket. Francziaországnak, hol a filoxera legelőször a hatvanas években lépett fel, a hetvenes évek elején még körülbelül 2 és milíó hektár szőlőterülete volt. A filloxera nagyobb mérvű pusztítása az 1874-ik évtől kezdődik. Az 1873-ik évben még 2.428,737 hektár terület volt szőlővel beültetve; ettől kezdve a szólók kiterjedése évről-évre csökkent s tiz év alatt, vagyis 1883-ban- 2.095, 927 hektárra apadt le. A szőlőterület apadása — daczára az évenként létesített nagy kiterjedésű uj szölöültetéseknek, — fokozatosan tartott egészen az 1891-ik év végéig. A franczia szőlőbirtokosok azonban nem nézték tétlenül a dolgot, hanem bámulatra méltó erélylyel és lankadatlan kitartással láttak hozzá a védekezés nehéz munkájához, s részint az elpusztult szőlők felújításához, részint pedig uj alkalmas területeknek szölőültetés alá vonásához, a fősúlyt a filloxerának ellenálló amerikai alanyra oltott szőlők ültetésére fordítván, és immár annyira sikerült vinniök a dolgot, hogy a szőlőterület évrőlévre történt csökkenését nem csak megállították, hanem azt érték el, hogy a legutolsó két évben szőlőterületük az 1891-ik évihez képest már körülbelül 30.000 hektárral növekedett, évi bortermésük pedig, a mely a filloxera fellépte előtt átlag 50 millió hektolitor volt, de a filloxera pusztításai következtében az utolsó tiz évben 24—30 millióra szállott le, a mult esztendőben ismét 50 millió hektoliterre emelkedett, vagyis elérte a filloxera fellépte előtti bortermés átlagos mennyiségét. Ezek után bízvást ismételhetjük, a mit már fentebb mondtunk, hogy Francziaországban a filloxeravész immár legyőzöttnek tekinthető s mindez tisztán maguknak a franc zi aszol öbirtokosoknak az érdeme, mert azt az óriási erőmegfeszitéssel folytatott küzdelmet, a mellyel ezt a rendkívüli eredményt elérniök sikerült, saját erejükből folytatták s a siker egészen az ő fáradhatatlan tevékenységüknek és kitartásuknak tulajdonitható, mert az állam részéről e részben számbavehetö támogatásban nem részesültek. 1894. augusztus 26. Ezt különösen hangsulyozandónak tartjuk azért is, hogy eloszlassuk azokat a téves nézeteket, a melyek e tekintetben nálunk sokaknál uralkodnak. Nálunk ugyanis nagyon sokan szeretnek Francziaország példájára hivatkozni, csakhogy az illető urak legnagyobb része teljességgel nem ismervén az ottani viszonyokat, ugy tüntetik fel a dolgot, mintha az, a mi Francziaországban a filoxera ellen való védekezés, s a szölöfelujitás terén történt, legnagyobb részt a franczia kormány érdeme volna, s mintha ott a kormány valami rendkívüli támogatásban és segélyezésben részesítené a szőlőbirtokosokat. Hát pedig ez absolute nem áll, s csak az illetők tájékozatlanságáról és felületességéről tesz tanúságot. Sőt ellenkezőleg, a mit a franczia kormány tett és tesz a védekezés támogatása érdekében, az aránylag sokkal kevesebb, mint a mit például a magyar kormány tesz ezen a téren. Francziaországban az állam egészen a legutóbbi időkig csak a védekezésnek a régi szőlők fentartására irányuló módjait, u. m. a szénkénegezést és elárasztást támogatta, s ezeket is csak ott és annyiban, a hol és a mennyiben erre maga az érdekeltség is anyagi áldozatot hoz. Egy 1879. évi törvény szerint ugyanis oly esetekben, a mikor valamelyik dépártement vagy község a szénkénegezéssel vagy elárasztással védekező szőlőbirtokosokat pénzsegélyben részesiti, az állam ugyanolyan összegű segélyt nyújt az illetőknek. Hasonlóképpen állami segélyben részesülhetnek — az állandó filoxera-bizottság javaslatára — azok a szövetkezetek (syndicatusok) is, a melyek az emiitett védekezési módok valamelyikének alkalmazása végett alakulnak. Ez esetben az állami segély az illető szövetkezet által megszavazott segély összegéig terjedhet. E czélra a franczia kormány 1888-ban 180,985 frank, 1889ben pedig 193,852 frank segélyt osztott ki. Az elpusztult szőlők felújítása az 1891. évet megelőzőleg, állami támogatásban csak annyiban részesült, hogy egy 1887-iki törvény alapján a filoxeralepett közigazgatási járásokban (arrondissement) ültetett uj szülők, tekintet nélkül arra, vájjon az ültetés a régi helyen, vagy más helyen történt-e, négy évi adómentességben részesittetik.*) Egy 1891. évben alkotott franczia törvény az állam által való anyagi támogatást az amerikai szölőfajokkal való védekezésre is kiterjesztette. Ezen törvényben ugyanis kimondatott, hogy ha valamelyik dépártement vagy valamelyik község a szőlőknek ellenálló amerikai szőlőfajokkal leendő helyreállítása czéljaira bizonyos segélyt szavaz meg, az állam ehhez ugyanakkora összeggel járul, mint a mennyit a dépártement, illetőleg a község megszavazott. Oly esetekben pedig, midőn valamely szövetkezet, gazdasági vagy borászati egyesület, tagjainak járulékaiból vagy aláírás utján történt befizetéseiből származó jövedelmének egy részét az ellenálló amerikai szőlöfajok szaporítása, vagy az adaptatioés szölöoltás, vagy a szólömivelés különböző módjainak tanulmányozása czéljából létesítendő szölötelep felállítására fordítja, az illető szövetkezet vagy egyesület állami segélyben részesül, a mely azonban az egyesület által e czélra megszavazott összegnél nagyobb nem lehet. Ennyit és nem többet tett a franczia kormány; arról azonban, hogy az, például szőlővesszők, vagy pláne szölöoltványok tömeges termelésével és darusításával vagy a szőlőbirtokosok ebbeli *) Nálunk az elpusztult és újra beültetett szőlőterületek általában, az oltványszölők pedig akkor is, ha olyan helyre ültettetnek, a hol azelőtt szőlő nem volt, 10 évi adómentességet élveznek ; az immúnis homokba ültetett szőlők pedig 6 évig adómentesek.