Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-16 / 65.szám

mennyire aggasztja Szenttamás és Vízi­város lakóit e két község közt s úgy­szólván a város központjában létező fa­raktár. Hol volna megengedve ily tűz­fészket lakházak közt fenntartani ? A megyei jegyzökönyvek még gróf For­gach föispánsága idejéből tanúskodhat­nak arról, hányszor képezte ez ügy fel­szólalás .tárgyát. Jól emlékezünk arra is, hogy Forgách főispán saját részéről me­legen pártolta a fatelep megszüntetésére tett indítványokat. Miért és hol feneklett meg tehát ez ügy, nem tudjuk. Igaz, hogy évtizedek teltek le azóta a nélkül, hogy e helyzet veszélyt hozott volna és még is, mert tűzveszélyekre az elévülésnek szabályai nincsenek kérnünk, követelnünk kell a hatóságoktól az em­lített tüztelepnek tüzrendíiri szempontból való eltávolítását. Azt hisszük, hogy a sürgő J intézke­dést, melyet a leginkább érdekeit közsé­gek talán bizonyos tekinteteknél fogva nyomatékosabban szorgalmazni tartózkod­tak, az egyesült város nem fogja a jövő század teendői programmjának megállapításáig a feledékenység leplével eltakarni. Teljesen közömbös marad előttünk a kérdéses terület • jövő felhasználása, s csak egy áll tisztán előttünk, és ez : hogy a szóban levő faraktárnak megszün­tetése a kapcsolt városrészek lakói nagy számának alapos aggodalmát fogná meg­szüntetni, a. HIRE K. Esztergom, aug. 15. — A herczegprimás e hó 12-én Balatonfüredrőt a fővárosba érkezett, 13-án délután pedig Kohl titkár kí­séretében Esztergomba jött. Fogad­tatásánál Boltizár József érseki hely­nök, Pór Antal kanonok, Hanny Béla jószágigazgató és az udvari papság volt jelen. Kedden délelőtt a főpap számos tisztelgőt fogadott, köztük Visegrád küldöttségét iskola-ügyben. Ma, szerdán, Nagy Boldogasszony napján a székesegyházban mondott szentmisén pontifikált fényes asszisz­tenciával. Csütörtökön délután Buda­pestre megy a herczeg, és 21-én jön ismét vissza, hogy részt vegyen a négy napig tartó lelki-gyakorlatokon. -- Kinevezés. A herczegprimás Hinff­ner Béla Garam-Sztb_( hedeki adminisz­trátort Aisó-Rakonczara plébánossá ne­vezte ki. —• Uj főispánok. O felsége Komárom­megye eddigi főispánját, Rudnay Bélát. Hun megye főispánjává és Komárommegyt főispánjává Fehérmegye eddigi alispánját, Sarközy Aurélt nevezte ki. Az erre vo­natkozó legfelsőbb elhatározások a. hiva­talos lap egyik legközelebbi számában fognak megjelenni. — A jegyzők mulatsága f. hó 14 én a Kovács-pataknál bizony gyöngén sikerült. Ebben nem a buzgó rendezők hibásak, hanem a kedvezőtlen időjárás. Délelőtt esett az eső, .délutánra kiderült némileg, de végig megmaradt fógvaczogtató hi­degnek. Azok, akik nem 1 riadtak vissza Jupiter Pluviustol, igen jól érezték künn magukat. Igaz, hogy a bájos kisasszony­kák kendőbe burkolva tánczolták az első négyed (20 pár 1), de különösen a mele­gítő csárdás alatt jókedvben nem volt hiány. Az egész terület lampionokkal igen ízlésesen volt díszítve. Előkelő férfi közönség jelent meg ; ott láttuk Krupla­nicz Kálmán főispán vezetése alatt majd nem az egész vármegyei tisztikárt, kár, hogy a j e g y z ö k mulatságán jegyzőt, láttunk legkevesebbet. A jelenvolt bájos hölgyek névsorát legnagyobb sajnálattal nem jegyezhetjük ide, mivel kiküldött tudósítónknak megdermedt keze a nagy hidegben felmondta a szolgálatot., — Esztergom jövője czimmel a Buda­pesti Hirlap írja ezt az ismertetést: Esztergom, mely szent István király ide­jében az ország fővárosa volt és az Ár­pádok alatt kétszázadon át Urbs regia, fejedelmi székhely, a mig Imre a várban levő királyi lakot az érsekségnek nem adományozta, századok során az ország politikai főhatóságainak elköltözése, a ke­reskedelem és forgalom fővonalának el­hajlása és a harmadfélszázadig ránehe­zedő török és kuruez háborúskodás csa­pásai alatt sokat vesztett régi dicsősé­géből. A megye és város irányadó fér­fiai Vaszary Kolos herczegprimással élü­kön becsvágyuk tárgyává tűzték ki, hogy a milleniumig megvessék az aláhanyat­lott ősrégi város uj jövőjének alapját. A bíboros főpap az érseki jövedelem te­kintélyes részét alkotó hídvám jogáról készségesen lemondott, hogy lehetővé tegye az uj vashíd kiépülését, mely a jövő év nyarára elkészül, állandó közle­kedést létesítvén a Duna jobb- és bal­partjai között és egybekötvén a buda­pest-bécsi vonal párkány-nánai állomását az almás-füzitöi vonal esztergomi állomásá­val. A város és megye iránytadó értel­misége e mellett közigazgatás utján is egyengeti Esztergom uj jövőjének alapját. Mindmáig az a képtelen állapot áll fenn, hogy az összeépült és mindössze 15,749 lakót számláló Esztergom sz. kir. város, Szent Tamás, Víziváros és Szentgyörgy­mezö nagyközségek külön-külön négy hatóságot alkotnak ! A bazilika és a pri­mási palota a Víziváros nevü nagy köz­ségben fekszik, a papnevelő intézet s a kanonoki épületek egy része Szent­Györgymezőn, a káptalan épületei három községben, a megye . és városház, a fő­gimnázium és főreáliskola a szab. kir. városban. Az értelmiség sorában erős mozgalom indult meg e képtelen állapot megszüntetésére és a topográfiailag amúgy is egybefüggő négy külön köz­ségnek közigazgatási egyesitésére. A város ügyésze, Földváry István dr., közelebbről egész tanulmányt irt és tett közzé e kérdésről, melyben a közigazga­tási, .•.•rendőri, kultúrai, ipari és kereske­delmi adatok egész ütegével mutatja ki a jelen állapot képtelenségét és a tovább nem halasztható egyesítés ellenfeleinek .maradi ürügyeit * egymásután lefegyverzi. A herczegprimás és a megye főispánja, Kruplanicz Kálmán, egyaránt lelkesülnek a varos szebb jövőjét megalapítandó egye­sítés eszméjeért, melynek Hieronymi Ká­roly belügyministert is sikerült meg­nyerniük. — Egy falu zendülése. Ezelőtt 3 va &y 4 évvel tizenhárom kesztölezi lakos, H a r 11 i k János vezetése mellett aláírásokat gyűjtött a kesz­tölezi birtokosok körében. Az aláírás arra volt kötelező, hogy az illető hajlandónak nyilatkozott földjének szénkutatási jogát Hartlik és érdek­társainak eladni. A birtokosok az ügyet magukra nézve előnyösnek tar­tották, és Így az íveket a községbeli lakosok kevés kivétellel alá is írták. A tizenhármak tavai Dedinszky ügy­véd közvetítése mellett kieszközölték, hogy a szénkutatási jog az egész község határára a Drasche­féle társulatnak 4000 írtért, mások szerint 25,000 írtéit (?) eladatott. Hartlik és érdektársainak ehez termé­szetesen joguk nem volt, mivel ők csak az aláírók és nem az egész köz­ség nevében adhatták volna el a jogot, és ha el is adták, a nyert összeget az összes aláírók és nem tizenhármuk közt kellett volna fel­osztaniuk. Az idén kapták meg a végzést a kesztöleziek- július hó vé­gén, hogy birtokukra a kutatási jog rákebeleztetett. A falubeliek, bizo­nyosan kolomposok által félrevezetve, azt hitték, hogy birtokaik el vannak adva, mi több, a vételáron Hartlik és társai osztoztak és ők nem kap­tak egy krajczárt sem. A jegyzőt, birót és elöljáróságot vádolták rész­rehajlással és hétfőn, 13-án valóságos zendülés tört ki. Mintegy 300 főnyi csoport, férfiak és asszonyok a köz­ségházához tódult, és szitkozódva követelték a hivatalos szobában levő jegyzőtől, . Zsarnóczay Mi­hályról) hogy ez adjon nékik meg­hatalmazást, maguk sem tudták meg­mondani, hogy mire. Aztán minden áron az elöljárókat akarták látni, azt kiabálták, hogy fülüknél fogva kell őket ide hurczolni. Mikor az elöljá­rók nem jöttek, maguk mentek értük, és agyonveréssel fenyegetve a köz­ségházához hurczolták; útközben le­köpdösték és homokkal megdobál­ták őket. Most már folyt tovább a garázdálkodás. A község pecsétjét birtokukba kerítették, az iroda abla­kait beverték, majd bezárták az ajtót s a kulcsokat magukkal vitték, a ház mellé pedig 6 emberből álló őr­csapatot állítottak. Az udvaron álló roppant tömeg egyre kiabálta: Üssé­tek agyon az elöljárókat í A zavar­gásnak Takács József szolgabíró eré­lyes, de tapintatos fellépése vetett véget. A tömeg lecsillapodva oszlott szét, és nem akadt dolga sem a ki­vonult 4 csendőrnek, sem a 20 főnyi katonának. A jegyző jelentése szerint a mai Nagyboldogasszonyi ünnepen és holnap, mikor Kesztölczön búcsú lesz, újabb zavargástól lehet tartani. — Bűvész est. Annetelli tanár bűvész­estélyén szépszámú közönség jelent meg az arénában, és az igazán érdekes és jól sikerült mutatványok, mindvégig lekötöt­ték a publikum figyelmét. Egynéhány piéce egyszerűen túlment az észszerű kombináczió határán, és öreg urabácsik csóválták rajta a fejüket: Még is hunezut a német, ha mindjárt olasz is 1 — Az egyesítés. Szentgyörgymezö köz­ség legutóbbi közgyűlésében bizonyos fel­tételekhez kötötte az egyesítéshez való hozzájárulását, mely feltételek főbbjei a kö­vetkezők: 1. Szt.-györgymezö külön köz­gyámi kerületet képezzen s hivatalnoka ugyanottani lakos legyen. 2. Szt-Györgyme­zönek külön felekezeti iskolaszék hagyassák s ezen iskolaszéket egy kiküldött fogja az egyetemes városi iskolaszékben képvi­selni. 3. Állíttassák fel egy adószedő hi­vatal. 4. Hasson oda Esztergom, hogy az épülendő érseki tanítóképző, az úgy­nevezett* primási majortelekre kerüljön. 5. Ugyszinte a vágóhíd is szt-györgyme­zön épüljön. 6. A telkes gazdák tulaj­donához tartozó ingatlanok és köztelkek az ö kezelésük alatt maradjanak. 7. Szt.­györgyme ön 300 frttal rendszeresítendő hegymesteri fizetés kétfelé választassák, ezen kivül ugyanott egy városgazdái ál­lás rendszeresittessék. 8. Jog adassék, hogy a legelök, melyet a kir. városiak használnak, hasonló dij mellett szt­györgymezöiek által is igénybe ve­hetők legyenek. 9. A felek, tanítók fi­zetése a korpótlék jogosultsággal együtt, a kir. városiakéval egyenlösites­sék. 10. A segédjegyzónek megfelelő tisztviselői állás biztositassék. n. A jegyző szolgálati ideje nyugdíj éveibe be­számítassék. Az eddig élvezett javadalma biztositassék, továbbá az, hogy mint sza­vazattal biró tisztviselő, katona, illető­ségi ügyekkel, s jegyzői teendőkkel le­gyen megbízva. 12. Minthogy pedig a jegyző és kántortanító az eddig élvezett fajárandóságáról lemondott, ennek váltság­dija fejében a városi pénztárból illő kár­pótlást nyerjenek. — A Fürdő-vendéglő átalakítása. Az esztergomi fökáptalan már aláirta az át­alakításra vonatkozó szerződést K n u t h Karoly budapesti vállalkozó czéggel a gözfürdöbeli kazán, szerelvények, gépek és gép részek elkészítésére és P f a 1 c z József helybeli építésszel a vendéglő­épület átalakítása, a gőzfürdői kazánház és kémény újjáépítése, részben átalakítá­sára. Knuth költségvetése 4192 frt. 67 kr. Pfalczé pedig 13,745 frt. 59 krt tesz ki. Az épület renoválásánál a mostani bérlő jelöli ki a sorrendet. Legelső az első emeletbeli asztalos-munka, aztán a kazán­ház és folyosó. Készen kell lenni a szer­ződés szerint 1895. jun. 30-ig. A felügye­tet Feigler Gusztáv urad. építész gyako­rolja. Knuth vállalkozó munkáját legké­sőbb 2 hó alatt foganatba tartozik venni és 8 heti záros határidő alatt befejezni. A költségvetésben jelzett 10 kádhoz és a gőzfürdőhöz legkevesebb 12 órai tarta­mon át megkívántató kellő hőfokú víz­mennyiséget kell a gépeknek szállítaniuk. — A budapesti állami nőipariskolákban (VIII. Szentkirályi-utcza 7. sz.) — ame­lyeket Lukács Béla kereskedelmi mi­niszter ur ujjá szervezett s gyakorlati ! ipariskolákká alakított — a beiratás a jövő tanévre szeptember hó 1. napjától 4. nap­jáig tart. Az állami nőipariskolák czélja és feladata, hogy a női munkák rend­szeres gyakorlati tanításával és az ahoz, továbbá a kisebb női munkaüzletek ve­zetéséhez szükséges elméleti szakismere­tek tanításával fiatal nőket a női mun­kák készítésével foglalkozó üzleteknek hasznos segédmunkásaivá képezzen olyan módon, hogy az ilyen nők közül azok, kik később is önerejükre lesznek utalva, gyakorlati képzettségűk továbbfejlesztése, illetve kiegészítése után önálló gyakorlati működésre, női munkaüzletek vezetésére is képesek legyenek; a család körében foglalkozó nőknek a különböző nöimun­kák készítésében alapos képzést nyújt­son. Az állami nöipariskoláknak ez idö­szerint négy szakosztálya van, u. m. a fehérnemű-varró, a fehér-, szines- és mü­himzö, végre a felsőruha-varró és a di­vatárúczikkeket készítő osztály. A tanítás a fehérnemű-varró és a divatáru-czikke­ket készítő osztályban egy, — a felső­ruha-varró és a fehér-, szines- és mü­himzö osztályban két évig tart. Az inté­zetbe rendes tanulókul felvétetnek olyan leányok, kik a 14 életévöket betöltötték s legalább az elemi népiskola hat osz­tályát vagy a polgári iskola második osztályát sikkerrel elvégezték. Bővebb felvilágosítással készséggel szolgál az igazgatóság. — Amerikai űt. Lapunk egy barátjá­tól, kí most az újvilágban tesz nagyobb utazást, Valpari sóból kaptuk ezt az érdekes uti levelet: „Mire levelem önökhöz ér, én már a legnagyobb való­színűséggel haza értem Limába. Az idő gyorsan fog tova repülni, mert a termé­szet a legváltozatosabb képekkel szóra­koztat.' Már 7 hete, hogy az „Osiris" Hamburgból elindult, és még csak Valpa­risoban vagyunk, a hol 6 napig fogunk horgonyozni. Ez nagy öröm rám nézve, mert Santiagoba is ellátogathatok. Hogy Hamburgból elindultunk, az idő eleinte igen kedvező volt, a levegő azonban napról-napra forróbb lett, s az equator körül már alig volt elviselhető. Éjjel nyitott ajtó s ablak mellett sem tudtam aludni, s nappal a kifeszített vitorlák alatt az árnyékban majd megsültem daczára vakmerően pongyola ruházatomnak. Az nap reggel, midőn az equatoron halad­tunk keresztül, a matrózok megkeresztel­tek bennünket, a mi ép úgy, mint a hús­véti öntözés viszonzást is követel t. i. a pénztárczák részéről. Az öntözés után felvonultak a matrózok, arezuk zöld fes­tékkel volt bemázolva, kiket Neptunus isten egy fadarabbal ünnepélyesen meg­borotvált, s azután abban a pillanatban, midőn legkevésbbé várták, felülről hatal­mas tussot bocsátót reájuk. Május 13-án Pünkösd napján a 3 hajótiszt szép mu­latságot rendezett: ő ugyanis harmoni­kázott, mi pedig énekeltünk, későbben pedig tánczoltunk. Mire Puntas Arenasba ertünk, a mely falu a Magellain ut bejá­ratánál van, az időjárás oly hideggé változott, hogy a befagyott tengerparton mindenfelé láttuk a gyerekeket korcso­lyázni. A Magellain utat elképzelhetni, ha a Genfi tóra gondolunk, ez éppen olyan, csak kissé hosszabb és keskenyebb. Mindkét oldalán magas hegyek és csú­csok meredeztek telve hóval és jéggel, a nagyszerű természeti képet a legcseké­jebb zaj sem zavarta meg. Hajónk állt. S mi a tisztekkel kirándultunk az éjjel, a mely ugyancsak hosszú volt, mert a itt 8-kor kel s 3-kor már nyugszik. Más­nap reggel, hogy tova indultunk, a fel­kelő nap megaranyozta á tájat, oly fensé­ges képet láttunk, a milyenre nem emlék­szem életemben. A nagy csendességbe csak hajónk zakatolása s közbe-közbe egy-egy távoli mennydörgés vegyült. Azt mondták, hogy vihar lesz. Csak­ugyan. A csendes óczeán felöl az ég beborult menydörgött, villámlott az ég a tenger háborgott, s olyan koncertet rögtönöztek, a milyent még Wagner egy operájában sem hallottam. A csatorna vége felé járt s a nyilt részen torony magasságú hullámok emelkedtek s igy a kijáratnál agyonzuzatással fenyegettek bennünket ; kapitányunk azonban jobb­nak látta másfelé haladni, jobb kéz felől a szűk Smith csatornába vezette hajón­kat. Mily ellentét l A csatornában, amely roppant magas sziklafal közé van zárva, a viz tükörsima volt, fönn az égen pedig mennydörgött, villámlott az ég, s fütyölt a szél. Mire a csatornából kiértünk, az Oczeán ismét nyugodt volt, a látha­tárt ismét bearanyozták a lenyugvó nap sugarai, s mi nyugodtan folytattuk utun­kat az Oczeánon. — Lódijazás Nyitrán. Nyitravármegye lótenyészbizottmánya egyetértve a nyitra­megyei gazdasági egyesülettel szept. hó 30-án Nyitrán nagyszabású lódijazást ren­dez. Ezen lódijazás jelentősége sokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom