Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-04 / 1.szám

dolognak egy mélyebb és belsőbb része is. A tolvajvilág t. i. egy örök­kévaló titkos hadsereg, melyet a vi­szonyok fogyasztanak, a rosszak pe­dig szaporítanak. A rossz termés, a íilloxera, a birtokválság stb., mind ezt a haderőt szaporitja. Az elzüllött egyén erre felé esik s a szegény­ségbe jutott embert is ez vonja maga felé. Ahol pedig városi proletariátus képződik, ott minden elhagyott, ut­cán kóborló gyerek egy-egy tolvaj és betörő-csemete. A bűntett ellen pedig hatható­sabban lehet küzdeni megelőzés­sel, mint rendőri és birói megtor­lással. Ezt a gondolatot meg kellene érteni valahára alaposan s a nyomorba jutott, elzüllött népességet, de külö­nösen a kilökött, elzüllő gyerekeket a közigazgatás gondviselése alá kel­lene venni. Első volna a szegényügy országos rendezése. Ez lenne a leg­jobb közbiztonsági intézkedés. De e mellett nagy fontosságú a városi és községi humánus intézetek fölállítása. Miért ne lehetne városainknak a mil­lenniumot jól kombinált lelenczházak, gyermekvédő menhelyek, szeretethá­zak és jó szegényházak alapításával meo-szentelni. Mindezek filantróp-in­tézetek, de még inkább olyan inté­zetek, a hol a társadalom védi magát, életét és vagyonát a bű­nös infekcziók ellen. Mondhatni: ezek a közbiztonság kórházai. Maga a közigazgatás államosí­tása — ha megjön is — ezeket nem hozza magával. Ez a városok és köz­ségek autonóm ügye marad akkor is. Ezeket tehát el lehet kezdeni és meg lehet csinálni halasztgatás nélkül. Mert képzelhetők ennél a mos­taninál rosszabb, sőt igen rossz álla­potok is, csak az inség legyen na­gyobb valamelyik esztendőben. S ilyen kilátások mellett nem szabad az or­szágot ebben a közbiztossági dua­lizmusban hagyni, amelynek egyik fele (az állami rendőrség) európai, a másik fele (az autonóm rendőrség) ázsiai lábon áll, ha ugyan áll egyál­talában valamiféle lábon; filantropikus rendészet pedig nem létezik. HÍREK. Esztergom, jan. 3. — Lapunk jÖVÖ Száma a Jókai­jubileum tekintetéből és a Vízkereszt ünnep miatt 6-á n szombaton jelenik meg. Mi is hozzá akarván járulni az ország Jókai-ünnepéhez, külön jubileumi számmal lépünk a kö­zönség elé. Egyéb Jókai czikkünkön kívül már most fölhívjuk olvasóink figyelmét arra a költői szépségekben gazdag föliratra, melyet Esztergom város közgyűlésének határozatából Dr. F ö 1 d v á r y István fogalmazott, s melyet a közgyűlés el fog küldeni a jubilánsnak. — A városrészek egyesítése ro­hamos lépésekkel halad a megvaló­sulás felé. A pesti lapokban szerkesz­tőségünk tudósítása nyomán megje­lent az a szenzácziós hir, hogy F r e y Ferencz országgyűlési képviselőnk külön kihallgatáson volt H i e r o­n y m i belügyminiszternél, és előad­ván a legutóbbi időben Esztergom­ban történt szomorú közrendészeti viszonyokat, mint legnagyobb hibára arra utalt, hogy Esztergom négy részre van külön szakadva, miből a rendőri intézmény szomorú következ­ményű eldaraboltsága is következik. A miniszter Freynek kezét adta és többször ismételte e szavakat: „A zonnal elrendelem az egyesítés t." Ez a hir villám­gyorsan terjedt el Esztergomban és mindenütt a leghatártalanabb örömet keltette. Esztergom város képviselőtes­tülete már évekkel ezelőtt kiküldött egy bizottságot, melynek hivatása volt az egyesítéssel foglalkozni. Ezt a bizottságot most nem a miniszter szavainak incidenséből, de régebbi el­határozás folytán D r. H e 1 c Antal polgármester ankétra hívta egybe e hó 2-án. Megjelentek a következő bi­zottsági tagok : Brenner József, Dóczy Ferencz, Dr. Fehér Gyula, Dr. Feich­tinger Sándor, Dr. Földváry István, Frey Ferencz, Kaán János, Keményfi János, Magos Sándor, Niedermann József, Rudolf Mihály, Rothnagel Fe­rencz, Szálkai Tóth Ferencz, Valch Mátyás. Elnöklő polgármester előadta az ankét czéljáf, különösen hangsú­lyozva, hogy V a s z a r y herczegpri­más is akarja az egyesítést. Ez óha­jának akkor adott kifejezést, mikor a polgármester átadta a herczegnek az Esztergom városi díszpolgári ok­levelet. Frey Ferencz elmondja Hieronymi belügyminiszternek előtte tett igéretét. Indítványozza, hogy a miniszternek ez különösen megkö­szöntessék. Dr. Földváry figyel­mezteti a bizottságot, hogy az 1886. évi XXII. t. cz. szerint „Összeépült községeknek a közigaz­gatás érdekei által követelt egyesítését, egyik vagy másik község képviseletének indokolt s a törvényhatóság által támo­gatott folyamodására, az illető község meghallgatása s az egyesülés és a köz­ségi pótadó viselésében való részesülés feltételeinek megállapítása mellett a bel­ügyminiszter határozza el." Ezért nem a minisztertől kell kiindulni a kezdeményezésnek, hanem a községektől. Hivja fel tehát a bi­zottság Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgy mező községeket, hogy nevezzék meg képviselőiket, kikkel tárgyalni lehessen. Indítványozza to­vábbá, .hogy Esztergomváros részéről memorandum intéztessék a törvény­hatóság utján a miniszterhez. A fölirat kidolgozásával nyomban Földváry bíza­tott meg. — Ne feledjük fölemlíteni azon két nyilatkozatot, mely talán döntő momentumul fog szolgálni az igazán létérdekünkbe vágó ügyben. Egyik, hogy Esztergom város az egyesülésben egész vagyon á­v a 1 fog részt venni, a másik pedig, hogy a testvér városok tisztviselői sem czimükben kisebbítést, sem jöve­delmükben csökkenést nem szenvednek. — Dr. Körösi Lászlót, a budapesti V. kerületi állami főreáliskola helyettes ta­nárát a kultuszminiszter újévtől kezdődő érvénynyel ugyanezen reáliskolához ren­des tanárrá nevezte ki. Amilyen örömmel hallottuk mi e hirt, bizonyára ép oly örömmel veszik tudomásul lapunk olva­sói is, mivel Körösi László, mint az Esz­tergom és Vidékének megalapítója és sok éven át felelős szerkesztője, mindnyájuk­nak kedves ismerőse volt. Hogy ezúttal mennyire pusztán dr. Körösinek tanári es irodalmi érdemei szolgáltak a kineve­zés alapjául, bizonyítja azon körülmény, hogy dr. Körösit tizennégy hónapos he­lyettes-tanárkodás után léptették elő, holott nem ritka eset, hogy a fővárosi középiskoláknál hat éves helyettes taná­rok is vannak. Őszintén gratulálunk I — A kereskedő ifjak estélye. Vasárnap f. hó 7-én tartja a kereskedő ifjúság tánczczal egybekötött hangversenyét (vagy ha akarjuk, hangversenynyel egy­bekötött tánczmulatságát.) Reméljük, hogy az esztergomi közönség méltányolni tudja a kereskedő ifjak azon buzgalmát, a melylyel a mult évben havonkint egy­szer élvezetes estéket rendeztek és ezál­tal a vasárnapi munkaszünetek unalmát elűzték. Most, midőn a kereskedő ifjú­ság sem költséget, sem fáradságot nem kiméit, hogy minél fényesebbé tegye farsangi vigalmát, felkérjük Esztergom díszes közönségét, járuljon ugy erkölcsi­leg, mint anyagilag az estély tökéletes sikeréhez, mert ezt a jótékony czélban fáradó ifjúság megérdemli. Az estély mű • sora is oly sok élvezeteset fog nyújtani, hogy a közönség önmagával szemben követne el mulasztást, ha nem nézné és hallgatná végig a programmot. A sze­replök között látjuk : P e r é n y i Irma, Schönbeck Mariska és B a r t a 1 Olga úrhölgyeket, Guttenberg Pál föv. tanár, B e 11 o v i c s Ferencz, F e i g­l e r Károly, Borovicska Adolf, F e i g 1 e r József, S z t r a k a Iván, Á 1­d o r i Viktor és W e i s z Mór urakat. — A dorogi bányaiskola karácsonyfája. Szép karácsonyfaünnepélyt rendeztek Szilveszter estéjén a dorogi bányaisko­lában a szegény bányászgyerekek nagy örömére. Pompás és gazdagon díszített nagy karácsonyfa várta a kis iskolásokat, melynek ragyogó fénye olyannyira le­bilincselte figyelmüket, hogy szemeiket mindvégig a hatalmas, legszebb fán feledték. Ekkor rövid ima- párbeszéd­es karácsonyi éneket adtak elő, melyek igen megnyerték a jelenlevők tetszését. Az ünnepély fényét nagyban emelte Pel­czer Lipót esperes, a bányatisztek és a szülök jelenléte. Az ünnepély végével az esperes rövid beszédet mondott az ifjú­sághoz. A karácsonyfa költségeihez Gut­mann bányafelügyelö 40 frtot utalványo­zott a társulat pénztárából, mely összeg­ből ruhanemüeket, gyümölcsöt és játék­szereket vásároltak. Továbbá ezen ösz­szeghez Frey Ferencz országgyűlési kép­viselő 6 db. koronával, Heischman Fe­rencz 18 drb. szappannal és Müller Gyula 24 pár evőeszközzel voltak kegyesek hozzájárulni. Fogadják ezért mindannyian a leghálásabb köszönetünket I — A taní­tói hivatal. — A tisztikar Szilveszter-estélye. Nem na gy> de intelligens közönség találkozott vasárnap a Fürdő-vendéglő termében az ó-év elbúcsúztatására, az uj év ünnepé­lyes fogadására, és — talán leginkább — egy kellemes mulatságra. A tiszti es­télyek ismert keiélyessége különösen a Szilveszter-estélyek alkalmával szokta a. legmagasabb fokot elérni és a vendégek várakozása újólag a legnagyobb mérték­ben lett kielégítve. Este 8 órától 9 óráig gyülekezett a közönség és az asztalok mellett 11 óráig hallgatta a katonazene­kar művészi niveaun álló hangversenyét. Különösen sikerült P r s i n a karmester­nek „Vom Stehgreif" czimü pot­pourrija, melyet háromszor is megújráz­tak. Végre 11 óra felé megkezdődött a táncz, a jelenlevő szépek legnagyobb örömére. Folyt a táncz egész reggeli 4 óráig. Az esztergomi szépek közül tu­dósítónk ezeket jegyezte fel: Barta Ár­minná, Bártfai Gézáné és Rózsi, Baum­holczerné, Brenner Józsefné és nővérek, Büttner Róbertné, Eggenhofer Albertné és Nina, Görtz Arthurné, Grimmné, Haan Rezsöné és Ilonka, Hajas Simonné és Gabriella, özv. Horváchné és Mariska, dr. Hulényi Győzöné, Kornsteinné, Krup­lanicz Aranka, özv. Legény Jánosné és Irén, Legény Oszkárné, Mattyasovszky Vilmosné, Munkácsi Károlyné és Sárika, Müllenaui Müllerné, Novákné és Mariska, Nozdroviczky Miklósné és Olga, Özv. Perényi Henrikné és Irma, dr. Perényi Kálmánné, Pfalcz Józsefné és Gizi, Re­viczky Gáborné, Saághy Agatha és Melanie, Szabó Gézáné, Szabó Józsefné és Olga, Szvobodáné és Román, Töm­södy Sarolta, Özv. Zunané és Henriette. A négyeseket a harmadik kivételével, melynél már gyérülni kezdett a közön­ség, 30 pár tánczolta. — Fölhívás Esztergom város és vidéke hazafias közönségéhez. A Mensa academica és a Diák-otthon javára rendezendő „Esz­tergomi egyetemi-bál" bizottsága ismerve Esztergom közönségének azon "di­cséretre méltó és elismerést érdemlő erényét, hogy a jótékony és haza­fias czéloktól áldozatkészségét soha­sem vonta meg, azon kéréssel for­dul Esztergom város és vidéke n. é. közönségéhez, különösen pedig ne­messzivü hölgyeihez, hogy a bállal kapcsolatosan rendezendő tombola­játékhoz nyeremény tárgyakkal hoz­zájárulni kegyeskedjenek. A nemes­szivü adakozók szíveskedjenek az ajándékokat B r u t s y Gyula ur üzletébe jan. 20-ig beküldeni. Midőn az „Esztergomi egyetemi-bál" bi­zottsága e kéréssel városunk n. é. közönségéhez fordul, abban a re­ményben teszi ezt, hogy a Mensa academica és a Diák-otthon iga­zán hazafias eszméje sok buzgó harczosra fog találni annak a közönségnek a körében, a mely eddig még minden hazafias és jótékony czélt a tőle telhető erővel támogatott és pártolt. Az „Esztergomi egyetemi-bál" rendező bizottsága. — Eljegyzés. D r a g ó i Livius pénz­ügyőri biztos úr, ki több ideig városunk­lakosa volt, deczember hó 24-én elje­gyezte özv. Madár Imréné , Miklóssy József, Csikvármegye volt alispánjának és nyug. törvényszéki bírónak leányát Annát Csik-Lázárfalváról. — Óriási plakát hirdeti a budapesti egyetemi épületekben az esztergomi egyetemi bált. Itt adjuk kicsinyben a fölhívás szövegét: Egyetemi polgártár­sak I Felvetettük a Mensa Academica és a Deák-otthon fontos kérdését, de a magunk gyenge erejéből nem birjuk léte­síteni. Ezt látva az egyetemi fiatalság esztergomi része, azon messzeható gon­dolatra jött, hogy — az egész magyar ifjúság java forogván koczkán, — a mozgalomba vonjuk be a vidéket is. Ezért Esztergomban a Mensa Academica és az Egyetemi Kör javára 1894 február 3-án sorsjátékkal egybekötött jótékony mulatságot rendez. Lelkesítve a kezde­ményezők példája egész ifjúságunkat, álljunk be minél többen a bizottságba, hogy egyesült erővel minél fényesebb sikert biztosítsunk közös czélunknakl Ránduljunk föl együtt a kies Esztergom városába, ismerje meg így minden ma­gyar ifjú hazánk egykori fényesmultú fővárosát, töltsünk a vendégszerető esz­tergomiak körében egy vig estét, s ürít­sünk poharat azon reménységben, hogy ha minden magyar város így fogja segí­teni nemzete ifjúságát, akkor czéljaink fényes diadalt fognak aratni I Jöjjetek tehát Kedves társaink, fogjunk kezet, legyünk közösek a munkában és vigság­ban egyaránt, hogy beteljesedjék a régi mondás: „Omne túlit punctum, qui mis­cuit utile dulci I" R é n y i József, Par­c s e t i c h László, az Egyetemi Kör el­nöke, Rudolf Béla, az „Esztergomi Egyetemi-Bál" elnökei. — Ujonczállitás. Ismét elérkezett az idö, a mikor megvizsgálják a legényeket, vájjon beválnak-e ka'tonának, s a kit al­kalmasnak találnak, irgalmatlanul behúz­zák. Az idei ujonczozás Esztergom vá­ros részére márcz. i-re van kitűzve, a járás részére márcz. 2—6-ig, a párkányi járásban pedig ápr. 2-án tartják meg. — A vízkúra háttérbe szorittatik. A medico-electricus gyógymód lassan ki­szorítja a vízkúrát. Süketség, fülzúgás, rheumatismus, köszvény, ischias, emész­tési gyöngeség, ideggyengeség, elhízás, bronchitis, asthma, katarrhus stb. gyor­san és biztosan gyógyittatik, a beteg hivatásában való zavarása nélkül. Érte­kezés bérmentesen. — M e d i c o-E 1 e c­tricus Intézet, 2B, Auf dem Ber­lich, Köln a. Rh. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : NÓGRÁDI JENŐ. MINDtNllllKAPHAÍÓ.ll KITÍ1NTETÖ ÉREM SUCHARD NEUCHATEL (SCHWEIZ) KÖNNYEN OLDHATÓ KAKAÓ Jól fteerö •'• • 1K?=200 Csésze • Tápláló.. Is <DJS * c 8 2 8 © m © © E © S^i ^ £ cs © e » — N ja) N Cg a: °3 •.—s ­•_• N CŐ > ^3 — -© •» © 13 n & :© © N vS seS '© M a 1*1 A > OS N _ p» © í M 55«; © Ti O JS © © B3-© us-a K ^3 8 = 2> © © 53 |p8 ^3 SÍí 3 a a 0 © a Ö x © H - bo 1 ' SH J, N § ©.al^;s^ a fcd & 12 ^ « © © w 3 § A a -© 8)11 >^ i. 3 & © "S, a a © .a, &E tsc SS® 53'"' as £ : 2« Sál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom