Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-21 / 49.szám

meg, hanem f. hó 24-ére halasztotta a ren­dezőség. — Választók névjegyzéke. Az Eszter­gom-városi választó kerület választmánya már egybeállította az 1895 évre érvényes választói névjegyzéket. E névjegyzék ellen saját személyét illetőleg bárki fel­szólalhat ez év jul. 5-től 15-ig. A felszó­lalások a községi elöljáróságoknál; nyúj­tandók be. — Rejtélyes apáczák czim alatt egyik laptársunk vasárnapi számában ugyancsak ,jrejtélyes" hírt közöl. E szerint kedden délután a propelleren az utasoknak fel­tűnt két apácza, kik különös viselkedé­sükkel vonták magukra a közfigyelmet. Laptársunk kifejezi azon gyanúját, hogy az apáczaruhát csak álöltözetül használták és az egyik közülük — férfi volt. A hir megírója nagyban téved, mert az egyik szerzetesnő — mint velünk közlik — soror Borgia volt a budapesti Mária-rend főnöknője, a másik pedig soror Valéria, ugyancsak a Mária-rend egyik tagja. — Árvízveszély fenyegeti városunkat ís. A tartós esőzések miatt megdagadt Duna aggasztóan növekszik napról-napra. Felső-Magyarországról már is borzalmas híreket hoz a távíró. A Vág folyó men­tén eddig több mint harminczezer hold szántóföld van viz alatt. Trencséntől egész Komáromig a folyó mentén fekvő városokat is mind elöntötte a víz. K o­máromban a víz elöntötte az egész környéket, a védgátakat áttörte és el­lepte Szemő, Keszegfalu, Marton és Guta községek határait. Jó lenne, ha a mi ha­toságaink rendkívüli óvintézkedésekről gondoskodnának. *' — Selyemtenyésztők figyelmébe. A se­lyemtenyésztési helybeli felügyelőségtől értesülünk, hogy a folyó évi selyemgubó­termék s beváltása június hó 25-én veendi kezdetét. Beváltó helyiségül a buda-utczai elemi iskola III. osztálya van polgármes­teri engedélylyel kijelölve. — Szerencsétlenség. Lotti Károly őr­mester kocsival hajtott át a Jókai-utczán. Fogata elé kis ló volt fogva, a zenekar paripája, az, amelyik üres óráiban a dobot szokta húzni nemes rezignáczióval. A máskor jámbor állat mitől, mitől nem, megbokrosodott és a szegény katona kocsiját felborította. Lotti fejjel esett egy az utcza szélén levő kőrakásra, úgy hogy csontrepedést és agyrázkódást szen­vedett. Az őrmestert a katonai kórházban , ápolják. — Kifogott hulla. Süttőn e hó 12-éna Dunából egy 30—35 éves férfi végfelosz­lásban lévő hulláját fogták ki. A holttest több hónapja lehetett már a vizben. Kül­éröszak nyomai nem voltak rajta látha­tók, tehát valószínűleg öngyilkosságot követett el. Bonczolás után a süttői te­metőben hantolták el. — Meghalt a kórházban az az Abb Alajos nevü olasz építőmester, kiről leg­utóbbi számunkban megemlítettük, hogy mint elmebajost hozták Táthról a városi kórházba. Abb hagyatékában igen értékes éremgyüjteményt találtak. — A Fried Sándor-féle búnpör nagy­ban foglalkoztatja a budapesti rendőrsé­get. A vizsgálat most leginkább arra irányul, hogy kitudják az Carl Ottó von Traun álnév alatt irt önfeljelentés szer­zőjét. A kereskedelmi bank tisztviselői azt hiszik, hogy e feljelentés Fried Sán­dor munkája. Gaál Ernő váltójegyzöt, ki a váltókat beváltotta, szembesítették Fried Sándorral. Gaál kinyilatkoztatta, hogy Fried ugyan nem azonos a Hungariabeli megbízójával, de annyira hasonlít rá, hogy az első pillanatban annak hitte. E vallomás alapján a rendőrség azt hiszi, hogy Friednek bűntársa van és ez Fried­nek egy nagyon közeli rokona. A bonyolódott ügynek szálai már hoz­zánk Fried szülővárosába is kiterjeszked­nek s már a vizsgálat első napja óta táviratváltás folyik a budapesti és esztergomi rendőrség között. Vasárnap detektívek is jártak Esztergomban, de hogy mi eredménnyel, azt a vizsgálat érdekében még titokban tartják. A Hun­gariabeli fiatal ember, ki a váltókat Gaálnak átadta, bekötött fővel fogadta Gaalt, hogy így magát felismerhetlenné tegye. Nálunk természetesen roppant fel­tűnést keltett a már jóformán elfelejtett ügy új fordulata, és a beavatottak nem tartjak alaptalannak a pesti rendőrség azon gyanúját, hogy Fried egy közeli rokona is benne van mint bűntársba csúnya já­tékban. — A régi Esztergomból. Városunk ha­tárában több helyen akadunk egyes épü­letromokra, melyek az elmúlt idők ese­ményeiről regéinek." Azt tudjuk, hogy a török-tatár dúlás sok kárt hagyott szo­morú emlékül nemzetünknek, példa reá azon szomszédos falvak, melyek idegen­ajkuságukkal maigian is hirdetik, hogy ők nem a magyar hódítók leszármazott­jai, hanem beköltözőitek, az ősi magyar­ság által lakott, de kipusztított területe­ken. Az Árpádok korára visszavezethető rommaradványokból néhányat ismerünk, melyek feltárásában egymást biztatva, évet-évre halmozunk, de tenni nem aka­runk, mert hiányzik ehhez az indító erő: a pénz. A Fárikut környékét hajdan Bala földnek nevezték, a hol római érmeken kivül árpádházi pénzekre is aka­dunk. Ugyanitt van egy szőlőterület, mely jelenleg Szűcs Ferencz tulajdona, a hol a kutató koczkakövekből kirakott épületalapzatra találhat, sőt egy ponton nagyobb szabású kőlapot fedezhet fel, mely még nem volt helyéről kimozdítva. Ha itt bontásokat eszközölnének, meg­lehet, hogy egy zárda nyomaira bukkan­hatnának, a mi mindig fontos és a régi kort közelebbről ismertető leletekkel ju­talmazná a reáforditott fáradságot és költséget. A régi szerzetesek voltak tudvalevőleg a könyvnyomtatás előtti időkben a könyvgyártók, másolók, miből jelentékeny, nem ritkán roppant nagy jövedelmeket biztosítottak háztartásuk számára. Igy pl. Gútkeledi Vid nemes, a csatári monostornak egy bibliáért más­fél falut adományozott. Ebből látható, hogy minden rommaradvány, mely va­lamely monostor hollétét sejteti, vagy igazolja, feltétlenül megérdemli, hogy fel legyen kutatva. Hátha akadhatnának benne oly rejtekre, melyek régi írásmű­veket tartalmaznak? Történt már eset Esztergomban, hogy egy földmives per* gamen irástekercset talált egy elrozsdá­sodott vastokban, de mint kevésre be­csült holmit mestergérendáján kifüggesz­tette. Volt reá vevő, s miután az nem igért többet néhány pipadohány érték­nél, később elkallódott a tárgy. A Leány­vár-hegyen, a Borz-hegy szomszédságá­ban, szintén érdekes kutatásokat lehetne rendezni, a hol teljes fegyverzettel elásott katonákra akadtak, de a babonás mun­kások a mell vértes és sisakos csontvá­zaktól megijedvén, azokat gyorsan el­hantolták. — Távlovaglás. A magy. kir. központi honvédlovagló iskolából 1 törzstiszt, 22 főtiszt és 22 közlegény július második felében távlovaglásra indul. A társaság 23-án érkezik Esztergomba, honnan más­nap Lévára mennek. — Magyar tisztképző iskola. Kún-Fél­egyháza város polgármesteri hivatala ér­tesítette áz ország összes városait, köz­tük Szentes városát, hogy József kir. herczeg 25 éves honvéd-főparancsnoki jubileuma alkalmából tartott közgyűlésen 2000 korona alapítványt tett egy Buda­pesten felállítandó magyar nyelvű tiszti akadémiára. Egyúttal felhívta a várost hasonló alapítvány tételére. Szentes szin­tén 2000 koronás alapítványt téve,, egy Esztergom városhoz küldött levélben kifejezi azon véleményét, hogy az aka­démia felállítására országos mozgalmat kell indítani, s ennek rendezésére maga a törvényhozó testület volna hivatott. Ezért Szentes képviselőtestülete kimondta, hogy a képviselőházhoz felterjesztést intéz, hogy ez évenként vegyen fel budgetjébe egy tekintélyes összeget addig, mig az akadémia felállítása a varosok és közsé­gek által Összerakott alapítványi össze­gek segélyével biztosítva lesz. Ez érte­lemben intéz városunkhoz is felhívást. *) Kossuth Ferencz jón haza. A Tar­nóczy tüzoltószer- és gépgyár r. t. ér­deme, hogy ezt lehetővé tette. Ugyanis ezen társaság szerződtette őt gyárának fő vezetésére ; mi által nemcsak, hogy ma­gának csinált megfelelő hasznot, de egy­úttal a nemzetet is lekötezte; mert igy hazánk boldogult nagy fiának idősebb fia, ki eddig külföldön volt kénytelen élni, most hazájában talált európailag elismert technikai tehetségének megfelelő foglal­kozást, és igy jövőben tehetségét szere­tett hazájának szentelheti, és munkájá­nak eredményével gazdagítja azt. Hogy pedig Kossuth műszaki tehetségeit kel­lően kifejthesse, elhatározta a társaság, hogy gyárában a mezőgazdasági gép­gyártást is meghonosítja, mi által érde­meit még fokozni fogja, mert ezáltal hazánkból ki fog szorulni az a sok kül­földi és selejtes gyártmány, melylyelj gazdáinknak nagy kárára elözönlötték az országot és számtalan futóügynökeik által sok károsításnak tették ki a magyar gazdát. Most legalább lesz egy hely, hol teljes megnyugvással fog vásárolhatni a magyar gazda jó és aránylag olcsó gépe­ket. E czélból i,5oo,ooo frtnyi uj részvényt fog kibocsájtani a társaság, és hogy abban minden szegényebb birtokos is résztvehessen, tehát az elérendő haszon­ban is osztozhasson, a részvényeket 100 frtban állapította meg. Az erre vonat­kozó felhívást legközelebbi számunkban hozzuk. Aki ezen vállalatot előmozdítani és biztos elérendő eredményeiben része­sülni akar, siessen az aláírással, mert minden bizonynyal nagyon tul lesznek jegyezve a részvények. — Henneberg G. (cs. kir. udvariszál­litó) selyemgyára Zürichben, a pri­vátmegrendelőknek lakására közvetlenül szállít: fekete > fehér és szines selyem­szöveteket, méterenként 45 krtól 11 frt 65 krig postabér és váramentesen, sima, csikós, koczkázott és mintázottakat, da­masztot stb. (mintegy 240 különböző mi­nőség és 2000 különböző szin s árnyalat­ban). Minták postafordulóval küldetnek. Svajczba czimzett 10 kros és levelező­lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. IRODALOM. •— Kérelem. Tisztelettel kérem mind­azokat, kik Főtiszt. Acsay Ferencz ben­czés tanár ur művére, „Bossuet" szentbe­szédeinek magyar fordítására előfizetési iyet kaptak s előfizetni vagy előjegyzést tenni óhajtanak, hogy e szándékukat mi­nél előbb szíveskedjenek velem tudatni, minthogy a mű csak kevés példányban kerül könyvkereskedésbe és már most kell határoznom a példányok számáról. Esztergom, 1894. június 18. kiváló tiszte­lettel Laiszky János. *) A legjobb magyar napilapról. Annak a nézetnek, hogy a sajtó igazi nagyhatalom, talán sohasem volt még több jogosultsága, mint a mostani válsá­gos és mozgalmas időkben, a mikor nem­csak a metropolisokban, de a világ félre­esőnek tetsző idilli zugaiban is mohó kíváncsisággal lesi mindenki, hogy mi érdekes történt a világon s emellett az eseményekre való vágyakozásban oly rohamosan iparkodnak élni az emberek, hogy szinte hajlandók volnánk ugy számítani az életet, mint a háborús éve­ket, azaz kétszeresen. A hírlapirodalom rendkívüli, mondhatnók csudával határos fejlettsége hozzászoktatta a közönséget ahhoz, hogy alig lehessen az események­ről váló értesülés dolgában teljesittetlen kívánsága. Lehet gondolni, hogy mily óriási versengésnek az eredménye ez, oly versenynek, amelyben nem elég az ered­ményekre hivatkozni, hanem biztos és nemes erkölcsi alapon is kell államok a mérközőknek, ha komoly és állandó rokonszenvre akarnak számítani a pártat­lanul itéló nagy és művelt közönség részéről. E tekintetben valóságos példá­ját adja a „Magyar Hirlap* annak, hogy mily eszközökkel és szerepléssel érdemelheti ki a nyilvánosság leghatal­masabb orgánuma, a napisajtó, az osztat­lan tiszteletet és megbecsültetést, mert a „M agyar Hirlap," melynek főszer­kesztője Horváth Gyula és felelős szerkesztője Fenyő Sándor, kezdettől fogva a mai napig, tehát immár közel négy év óta, következetesen és kérlelhe­tetlenül kitartott a haladás és czivilizá­czió elvei mellett, anélkül, hogy akár tiszta magyar hazafiságából, akár töké­letes függetlenségéből csak egy szemer­nyit is engedett vagy feláldozott volna. — Nagy szó ez kivált a mai viszonyok közt, amikor ezer kinos gyanúval illetik némelyek a sajtó egy részét, amikor két­ségtelen, hogy a legtöbb lap mint nyilt párközlöny, tehát a sajtó megkötött orgánuma szerepel. íme a Magyar Hirlap büszkén hivatkozhatik arra, hogy mozgalmas és érdekes múltjának nincs egyetlen órája sem, amelyben le­mondott volna arról a jogáról, hogy szabadon és bátran emelhesse fel szavat a saját véleménye szerint, amit csupán egyetlen érdek befolyásolt: a haza s általában a közügy érdeke. Bármily kényes kérdés merült is fél a politikai élet hepehupás térségein: csak a M a­gyar Hírlapot vették s veszik ma is kezökbe mindazok, akik a befolyásolt pártközlönyök kétségkívül jóhiszemű de elfogult hangján kivül egy tiszta, világos, minden magánérdeken felülemelkedett önzetlen véleményt akartak hallani. S a Magyar Hírlapnak fényes elég­tétele van most az egyenességben s a következetességben való renakivüli kitar­tásáért.. Mert a mikért folytonosan har­czolt, azok az elvek legalább jelentékeny 1 részben kezdenek immár testté válni, megfogható alakot ölteni. A nagy közön­ség, ez az egyetlen hivatott ítélő biró, amely a sajtót felülbírálni jogusult, meg­elégedéssel nézhet végig a Magyar Hirlap múltján, mely teljes szolidaritás­ban van e kiváló napilap jelenével. Ez a kettő — mult és jelen — biztos garan­czíát ad a Magyar Hirlap jövendő magatartása iránt is, amely nem térhet el az igazság, őszinteség és becsületesség útjáról sohasem, vezessen ez az ut akár a politika labirintjába, akár a társadalmi élet bármely oly vidékére, a hol a részre­hajlatlanság az egyetlen talizmánja a vezető szerepre vállalkozó napisajtónak. De amint szinte egyedül áll most a M a­gyar Hirlap ebben a teljes függet­lenségben, amelynek legtöbb sikerét köszönheti ,* ugy kétségtelen az is, hogy mint a közönséget informáló, minden irányban felvilágosító, véleményalkotását megkonnyitő és szellemi szórakozását biztosító orgánum, szintén elöl jár min­den konkurrense között. Hisz' nemcsak a komoly és életbevágó kérdésekre fektet ez a lap nagy súlyt, hanem arra is, hogy a közönség az ő üdülését és mulatságát is megtalálja benne. A politikai részt, a tárczarovatot, meg a lap belső keretébe tartozó egyéb olvasni és tudnivalót első­rangú erők, kiváló tollú írók és hírlap­írók irják. A vezérczikkírók közt ott van Horváth Gyula, György Endre, B r ő d y Sándor, K o h n Dávid, Igno­tus, Szemére Attila, stb., mig a tárczarovatot Ambrus Zoltán, Bár­sony István, Pékár Gyula, B r ó d y Sándor, Ignotus, Heltai Jenő, Márkus Miksa, H e n t a 11 e r Lajos, Gárdonyi Géza, Kürthy Emil, Szem ere Attila, Szépfal udy ö. Ferencz, György Lajos, stb. teszik állandóan érdekessé és változatossá. Igazán nem csoda, ha ily gárda mellett, amelyet még a lap rovataiért felelős belső dolgozótársak kitűnő serege egé­szít ki, a Magyar Hirlap a legna­gyobb mértékben kivívta a napi sajtóban az egri nevet. — Hisz' a politikai és a társadalmi élet egén a legkisebb elválto­zás vagy figyelemreméltó mozzanat sem történhetik, amelyről a Magyar H i r­l a p azonnal a legtökéletesebb értesítést, felvilágosítást ne közölné. S mennyi kedvezményben, kiváltságban részesülnek azok, akik ezt a kitűnő napilapot tartják. Teljesen ingyen kapják az érdekes albu­mokat, külön kiadásokat stb., amikkel a kiadóhivatal kedveskedik a közönségé­nek. Potompénzért jutnak a „K i s V i 1 á g" czimü, hetenkint megjelenő gyermeklap­hoz, melyre, mint a Magyar Hirlap mel­lékletére, minden előfizetőnek kedvezmé­nyes árért van igénye. A „K i s V i 1 á g"-ot, a gyermekeknek ezt a legjobb, legben­sőbb lelki barátját, a Magyar Hir­lap előfizetői negyedévre csak ötven krajczárért kapják, egy évre tehát a lap mindössze két forintba kerül nekik. Azok, akik nem előfizetők, szintén megrendel­hetik ugyan ujabb idők óta a „K i s V i 1 á g"-ot, de igy három hóra már hetvenöt krajezár az ára, ennek a pompás, mulattató gyermeklapocskának, amely kétségkívül még is nagyon olcső. A M a­gyar Hirlap mostanában kezdi meg D a u d e t Alfons hires regényét, nz Apró királyokat, ami méltán 1 esz egyik vonzóereje a lapnak. Azok, akik uj előfizetők, a rendkívül érdekes regény első számait is megkapják, még pedig ugy, mint ahogy a Magyar Hirlap regényei rendszerint megjelennek, tudni­illik beköthető könyvalakban, A Magyar Hirlap előfizetési ára; Egy évre 14 frt. Fél évre 7 frt. Három hóra 3 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 20 kr. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: NÓGRÁDI JENŐ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom