Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-21 / 49.szám

ESZTERGOM és - , ~~ ; VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEIMÉ KÖZLÖNYE. í Megjelenik hetenként kétszer: \ csütörtökön és Vasárnap. \ Szerkesztőség és kiadóhivatal, | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Előfizetési ár: | £ s magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Egész évre «. . . . . 6 frt - kr. í reklamálások küldendők: tel évre 3 „ — „ \ Negyed évre . i „ 5o „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egy hónapra — „ 50 „ í v Egyes szám ára „ 7 „ ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésé­'""l ti'' " \; * J> ' .'^TTT^T?*"'^. ben, a Wailfisch- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. I __^__E_-_Í E Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 2004g 2 frt, SOO-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések megállapodás szerint. Nyilttér sora 20 kr. *lP» Előfizetési fölhívás. A XVI. évfolyam második felét kezdjük meg ez év július hó elsején. Tizenöt és fél év nagy idő egy ember életében, még hosszabb kor egy vidéki lapnál. A provincziális sajtó legnagyobb része csak kérész­életű: ma van és holnap már meg­szűnik. Hogy mi több mint másfél évtizedes múltra tekinthetünk vissza, ennek okát szabadjon abban keres­nünk, hogy lapunk fenállása közszük­ségletre támaszkodik. A nagyvárosi ember nem tud meglenni a maga mindennapi újságja nélkül. A minisztertől a hordárig mindenki lapot olvas. Nálunk, provinczián, nem igen olvasunk újságot, mert ami nevezetes történik, azt úgyis elmondja a szom­szédasszony, komámasszony. Ez a lanyha érdeklődés az ujság­betű iránt oka a vidéki sajtó hátra­maradottságának. Ezt legyén szabad védelmére felhoznunk, mert jól tud­juk, évtizedek fognak elmúlni, amíg a vidék előkelőbb színvonalra emel­kedhetik. Az * Esztergom és Vidéke« mégis kisvárosi sanyarú viszonyok közt soha nem lankadó kitartással, tapintattal, ha kell bátorsággal küzdött a szá­munkra egyedül iránytadó czélért: Az Esztergom és Vidéke tárczája. Egy ördögi szépséghez, Miért vagy oly szép ? Arczodon miért van Az igéret földjének hajnala? Miért, hogy ott fénylik sötét szemedbea A kárhozatos üdvök csillaga? Leány! egy rossz angyal teremte téged, Hogy megrontsad a férfisziveket, Ha jó angyalnak alkotása lennél, Ily szépnek nem teremte tégedet. Mit hozzád érnek, nem lehet szerelem: Egy forró nyár az, nem kies tavasz. Egy ellenállhatatlan vágy hajt hozzád: Egy mágnes-szikla vonzódása az. Mi a szerelem ? Szelló suttogása; S a mit én érzek, romboló vihar. Mi a szerelem ? virágok nyilasa, S az én szivem meghasadni akar. A tűz véremi en, nem szivemben tombol, Vérem táplálja ezt a vad tüzet. S mi lesz a fából, melyet tűz emészt el ? Hamvát széjjelsodorják a szelek. Én nem fogok kihűlni, mint más ember, Én égni fogok olthatatlanul, S ha tán a lángok legjobban lobognak, A tüz egyszerre fagygyá csillapul. Oh milyen kéj benézni a szemedbe. Az ember egy égö világba néz. Ha látlak, észtmegbontó szépségedben. Eszem a vágyak tengerébe vész. Esztergom-megye és város érde­keiért. Lapunk soha sem volt pártközlöny. Nem voltunk se liberá­lisok, se klerikálisok, se kormánypár­tiak, sem reakcionáriusok. Mindent pártfogoltunk, ami jó és igaz, min­dent elitéltünk, ami gonosz és két­színű. Tollúnkat nem az anyagi, de az erkölcsi érdek vezette mindétig. Nem ismeretlen ezenkívül olva­sóink előtt, hogy lapunk mult év októberében nagy változáson ment keresztül A szerkesztést válogatot­tabb alapokra fektettük, szélesebb rétegekre terjeszkedtünk ki anyag dolgában, nagyobb gondot fordítot­tunk a feldolgozásra. A technikai ki­állítás, mely ellen előző évfolyamaink­nál annyi kifogás volt, megfinomult, és joggal mondhatjuk, kifogástalanná vált. Lapunk terjedelme most a mult évekhez képest kétszer akkora. Hi­vatásunkat komolyan, nem mellék­czélnak és könnyelműen fogjuk fel. Megkíséreltük a mult év utolsó negyedében, ha elbírnák e Eszter­gom viszonyai, azé az Esztergomé, mely némely tekintetben utóvégre is egy bizonyos kör középpontjának te­kinthető, ha legrégibb, legelső lapja hetenként háromszor jelenik meg. Tapasztalataink, sajnos, azt mutatták, hogy az ujitás ez ídőszerint még ko­rai volt. Visszatértünk tehát megje­lenés tekintetében a régi, kipróbált mederbe, de nem hagytuk el a többi, hasznosnak bizonyult újításokat. Miután egy lap létének föltétele az olvasóközönség pártolása, most a félév végén bizalommal fordulunk Esztergom város, a megye, és az Esztergom iránt érdeklődő magyar közönséghez és kérjük, hogy igazi ambiczióval felfogott komoly mun­kánkban pártoljon bennünket foko­zottabb támogatással. Esztergom most szakított ha­gyományos maradiságával. Új élet lüktetését tapasztalhatjuk minden vo­nalon. Szabadjon közönségünk jó­akaratú támogatásában keresni a biz­tosítékot, hogy Esztergom progressiv haladásával együtt jár a mi fokoza­tos előbbrehaladásunk is. Az „Esztergom és Vidéke" szerkesztősége. Mivel lapunk állandóan 900 pél­dányban megy szét, és minden száma vagy ötezer olvasó kezén fordul meg, hirdetési rovatainkat rendkívüli jutá­nyosságánál fogva is különösen ajánl­hatjuk. A kiadóhivatal. Szépséged tűz, a mely ellen hiába Küzd métatlankodón az akarat. Szépséged vízesés, a mely magával Mi útjában van, mindent elragad. Mit hozzád érzek, nem lehet szerelem : Egy forró nyár az, nem kies tavasz. Egy ellenállhatatlan vágy hajt hozzád: Egy mágnes-szikla vonzódása az. Oh mint szeretnék kebledre borulni! Kebled havára hajtni fejemet, Csábító ajkadat agyoncsókolni — S aztán keresztüldöfni szívedet. Erdőai Dezső. A csúnyák. Nem hiába férfiak igazgatják a világ sorját. Ok hozzák a törvényeket és ha sok is az igazság abban, hogy minden megtörtént vagy meg nem történt dolog szálai asszonykézbe futottak össze : két­ségtelen az is, hogy minden uralkodó ideának és előítéletnek férfiak voltak a magvetői. A modern filozófusok Schopenhauer óta Standhalig a világot mozgató ténye­zők közül legtöbbet foglalkoznak a szere­lemmel. A teremtésnek ez a misztikus problémája izgatja a legtöbb gondolkozó kíváncsiságát; és a mily mértékben az összes tudományok letértek a metafizika széles és szabad országutjáról a poziti­vizmus szük és szorosan határolt mesgyé­jére, olyan mértékben foszlott széjjel a szerelem poezisének aranyos szálakból Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt ~ kr. Fél évre 3 „ — „ Negyed évre f „ 50 „ Minden öt uj előfizető után a gyűj­tőnek tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük azon helybeli és vidéki olvasóinkat, kik az előfizetéssel még hátralékban vannak, hogy ezt ki­egyenlíteni mielőbb kegyeskedjenek. szett köntöse és léptek előtérbe a filo­zófiai elméletekben e nagy, hatalmas emberi szenvedély egyedüli inditó okai­ként a tisztán fiziológiai momentumok. Ma már a felvilágosodottság száza­dának a végén a szerelem problémája ugy áll a tisztán gondolkozó emberek előtt, mint egyedül a természet által belénk ojtott fajfentartási ösztön követ­kezménye. A poéták legnagyobb kétségbe­esésére ugy magyarázzák ezt a két embert megfoghatatlan, ellenállhatlan erővel egy­máshoz hajtó vonzalmat, mint a testi és lelki tulajdonok harmóniájának öntudatlan felismerését, mint a vak vágyakozást az emberiség, a faj fenntartására, töké­letesítésére, a legtökéletesebb utód nem­zésére. A szerelem nem egyéb, mint a faj hatalmas egoizmusa, önfeláldozása, áldo­zatai a vér törvényeinek parancsoló hatása alatt jönnek létre. Az egyéniség eltűnik és eszközévé válik a nagy szédelgőnek : a természetnek, a mely saját czéljai elérésére hozza mozgásba szivének legszebb hajtá­sait, leghatalmasabb indulatait és leg­nemesebbeknek tetsző felbuzdulásait. Innen van a világon egyeduralma a harmóniának, az összhangnak, a szép­nek és innen megvetettsége, elhanya­goltsága, kigunyoltsága a csúnyának. A szabályos vonások, a hibátalan termet, az egészséges testalkat megbe­csülhetetlen kincsei az embernek. ígérvé­nyek, a melyek részesévé teszik az élet örömeinek, lényeges biztosítékai a boldog­ságnak, a melyek birtokában drága vér­Ezredéves kiállítás. Képzőművészeti csoport. 1. A Budapesten 1896. évi má­jus hó i-én megnyitandó és 1896. évi október hó végén bezárandó ez­redéves országos kiállítás képzőművé­szeti (I/a) csoportja, a városligetben külön területen emelendő tűzbiztos műcsarnokban, tartalmazni fogja azo­kat a képzőművészeti tárgyakat, me­lyek legalkalmasabbak arra, hogy egyrészt a hazai képzőművészetnek mai színvonalát, másrészt annak mű­történeti fejlődését lehető teljességé­ben feltüntessék. 2. E csoport keretébe tartoznak: a) A festészet köréből: minden­nemű o!aj- és vizfestmények, szines és fekete rajzok, valamint fali fest­ményeknek fényképei. b) A szobrászat köréből: szob­rok, mellszobrok, domborművek s a kisebb méretű plastika, valamint az érmészet és drágakővésés termékei, bárminemű anyagból, a nyers anyag kivételével. cj Az építészet köréből: műem­lékekre, nyilvános és magánjellegű diszépüíetekre, templomok-, paloták-, nyaralókra, vagy ilyenek helyreálli­tezettel megy az élet küzdelmeibe, a melyekkel vágyakat kelt és vágyakat elé­gíthet ki. De ezek a tulajdonok nem egyfor­mán döntő befolyásúak a férfi és nő életére. Kétségkívül a férfiak alkották azt az előítéletet, hogy a férfinak csak egy nüánszszal kell szebbnek lennie az ördög­nél, hogy boldoguljon. Es a társadalmi állapotok lehetővé teszik ennek az elő­ítéletnek a gyakorlati érvényesülését. A férfi munkáját, értelmi erejét ezer téren érvényesítheti. Az élet küzdelmei­ben, a létért való harczban, ha a meg­nyerő, szép külső gyakran hasznára is van, de nem okvetlenül szükséges és — ha csak tényleg meg van az ördöggel szemben az a bizonyos nüánsznyi előnye — megtalálhatja a szerelmet is. (Ennek oka ugyan némelyek szerint az, hogy a férfiak — kevesebben vannak? . . .) Az asszonynak azonban a legfőbb rendeltetése a szerelem. Erre született; ez szabja meg fejlődésének fázisait és ez hinti be aranyos fénynyel az életét, ő a testet öltött szép, az élő harmónia. Léte­zik a mínnéért, a hódolatért, a szerele­mért. Róla szólanak és hozzá szállanak a poéták dalai, neki nyílnak a virágok és érette hasadnak meg a szivek. A sze­relem, a gyöngédség az ő birodalma, a melyben korlátlanul uralkodik, büszkén forgatva arany jogarát: a szépséget. Ezért sajnálom én a csúnya asszo­nyokat. Azokat a ferdenövésü, nagy vörös

Next

/
Oldalképek
Tartalom