Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-03 / 44.szám

ESZTERGOM es mm VÁROSI ES NEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. % % ; — í Megjelenik hetenkent kétszer: í j csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, "— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Előfizetési ár: < es magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és I Egész évre 6 frt - kr. | reklamálások küldendők: £ Fel évre 3 „ — „ | | Negyedévre i „ 50 „ \ Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). % Egy hónapra — „ 50 „ % ^ tű

i

a

f

Anc

,í

m ~mmí t Egyes szám ára - „ 7 „ \ 32- telefonszám, -mm Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 j 0

, 11—20-szortnál 15 0 | 0

, egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0 [ 0 t egész évinél (104-szer) 25 0 | 0 engedmény. *-®— Nyilttér sora 20 kr. —<9 > Az új főispán. Esztergom, jun, 2. (N-ő.) Megtörtént Esztergommegye újonan kinevezett főispánjának, Kruplanicz Kálmánnak beiktatása. Az ünnepély színhelye természetszerűleg" Esztergom város volt, mint a megye központja. Május havának utolsó napján az egész megyének élete ide összpontosult. A fellobogózott utczák, kivilágított ablakok, fáklyásmenet, bankét, tengernyi nép, az elmondott beszédek és toasztok mind egy eszmét látszottak ünnepelni, századunk uralkodó jelszavát, hogy a munka győzedelmeskedik korunkban az elődöktől átvett kiváltságok fölött. Nincs Esztergomnak többé olyan főispánokra szüksége, akik csak reprezentálni tudnak, fényes névvel, hatalmas vagyonnal. Mi a megye kormányzatánakélén olyan férfiút akartunk látni régtől fogva, aki dolgozik. Elől megy a munkában jó példával, példát mutat jellemének kiváltságával, jóakarattal szivén viseli megyéje sorsát, de ha kell, az erélyt, akaraterőt is kellő mértékben érvényesíteni tudja. Esztergom-megyének hosszú századokon át az esztergomi érsekek voltak főispánjai. Kétségtelen, hogy a Magyarország királya után első heAz Esztergom és Vidéke tárczája. Mari néni meg Pista bácsi. (Egy hétéves fiu novellája.) Mari néni szoknyában járt éskisaszszony volt az emeleten. Pista bácsi ifiur volt és szivart szivarozott. Ez a Pista bácsi mindennap följárt az emeletre hozzánk, hogy megmondja, milyen az idő. — Ma szép idő van, — szólott. A mire Mari néni Így felelt.: —- Az ám. Vagy azt mondta: — Az idő borult. A mire Mari néni azt felelte: — Lehet, hogy még ma kitisztul. Azután virágot tűzött a Pista bácsi nyaka mellé, a kabátba. Jó bácsi volt ám ez. Valahányszor odaültem hozzájok, mindig adott egy krajczárt, hogy menjek el a boltba és vegyek czukrot; de azt is megmondta, hogy ne itt a szomszédban vegyek, hanem a másik boltosnál, a melyik meszszebb van, mivelhogy az jobbat árul; és azt is mondta, hogy ne siessek, mert eltöröm a lépcsőn a lábamat. Bizony nem fogadtam szót Ki is járna lassan, mikor czukorért megy. A lábamat pedig nem szoktam eltörni. Mikor visszaérkeztem, újra Mari néni mellé ültem, és szopogattam a czukrot. Jyet elfoglaló prímások a főispáni állásra is vetettek fényes pozíciójukból némi fényt. De sem ők, sem a legutolsó két főispán gróf Forgách Ágost és gróf Mailáth György nem voltak vér a mi vérünkből, test a mi testünkből. Kruplanicz Kálmán Esztergom vármegye szolgálatában gyűjtötte érdemeit. Lassan emelkedett mai fényes állására. Mint aljegyző, főjegyző, majd alispán a komoly munkának, a kötelességtudásnak, tapintatnak, körültekintő óvatosságnak embere volt. És a mi nem utolsó dolog, testtellélekkel esztergomi; Esztergom-Vízivárosban születve, azóta életének javát a mi körünkben töltötte el. Ismer mindnyájunkat, kicsinyt és nagyot egyaránt. Tudja bajainkat, vágyainkat, törekvéseinket. Éles szeme már régen felismerte nemcsak a vármegye, hanem a város pótolni való hiányait. Kitűnik ez az installácionális küldöttségeknek adott válaszából. De világos épen e válaszokból, hogy e hiányokon ő nem csak akar, teljes jó szivéből óhajt segíteni, de bizonyára f o g is segíteni. Főispáni beiktatás. Esztergom, jun. 2. A mi különben néha kétségbeejtően csendes városunk e hó 31-én Pista bácsi megsimogatta a fejemet és megint adott egy krajczárt, hogy vegyek piskótát, és hogy jó messze menjek, lassan, mert a ki siet, abból nem lesz okos ember. Igy ajándékozott meg négyszer-Ötször is egy délután, s azt hiszem, a király fiával sem bántak ugy, mint velem. Néha még Budára is átmentem törökszilváért. Egyszer aztán meguntam a sok édességet. Nem kellett se czukor, se piskóta. Pista bácsi sok krajczárt adott akkor, csakhogy vegyek valamit. Zsebre tettem a krajczárokat és kijelentettem, hogy se menni, se venni, sem enni nincs kedvem. Akkor az ölébe vett, és a köpönyegével betakarta néha a fejemet. Ilyenkor mindig czuppantott. Szerettem volna látni, hogyan czuppant a szájával, de nem mutatta meg egyszer sem. Nevettek, hogy olyan kíváncsi vagyok. Mari néni olyan piros volt, mint a cseresnye. Egyszer pedíg azt mondták, hogy madár jön ki a kályhalyukból; csak lessem és fogjam meg. Egész délután ott ültem a kályhalyuk előtt. De a madár nem mert előjönni, mert ők a másik szobában mindig suttogtak és czuppantottak. A Mari néni mamája ilyenkor sohasem volt otthon. A misékre járt és a Ütaniákra. Egyszer korábban jött haza, mint vártuk. Pista bácsit ez meglepte. A nénit is. teljesen ki volt vetkőzve arczulatjából. A középületeken és magánházakon lengő zászlók, feldíszített kirakatok, a megélénkült forgalom már szerdán délután jelezték, hogy Esztergom szokatlan dologra készül. Ez a nem mindennapi esemény volt az ujonan kinevezett főispán Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos ünnepélyes beigtatása. Korán reggel mozsárlövések jelezték a nagy napot. Az istentisztelet. Reggel 9 órakor, a hagyományos szokáshoz hiven istentisztelettel kezdődött az ünnepély; Boltizár József félsz, püspök fényes segédlettel pontifikált. Az első padsorokat Kruplanicz Kálmán főispán mellett a vármegye és város notabilitásai töltötték meg. A templom többi része is telve volt intelligens közönséggel. A choruson a._dai*-és zenekedvelők egyesületének férfikara Kempter miséjét adta elő a nála megszokott precizitással. Gyönyörű szólókat énekelt Feigler Károly úr. Az „Ave Maria" különösen olyan szépen sikerült, hogy a közönség majd megfeledkezett arról, hogy templomban van és tapsolni szeretett volna. A diszközgyűlés. 10 órakor színpompás képet nyújtott a vármegyeház ódon nagyterme. A barna falakról a herczegEngem nem lepett meg. — Mit keres itt ? — kérdezte a néni. Aztán azt mondta: — Takarodjék ! Rettenetes pillanat volt! Kérdeztem aztán Mari nénit, hogy miért kellett elmennie Pista bácsinak? — Mert nincs pénze! — felelte búsan Mari néni. — Nincs pénze? — szóltam elcsodálkozva, — már hogyne volna pénze. Mindig tele van a zsebe pénzzel. Egy délután Mari néni elment Pista bácsival sétálni. Nekem adtak egy levelet. Azt mondta Mari néni: —• Vigyázz e levélre és add oda a mamának. Egész estig mindig ott álltam a levél mellett. Kutya levéli — szóltam megfenyegetve, — innen ugyan el nem szököl. Este hazajött a Mari néni mamája. Elolvasta a levelet és felkiáltott: ™ Jaj 1 jaj l jaj 1 Azzal belevágódott a fotelbe. Mondom neki: — Miért sir néni ? Azt mondja: — A gazember t A gazember I — Ki az, néni ? — A Pista, az a te kedves Pista bácsid. — Már az nem igaz — feleltem bátran, — a Pista bácsi jó ember, mert nekem sok czukrot vesz. Erre ö tovább sirt, és azt felelte, hogy csacsi vagyok. prímások, Esztergommegye régi főispánjainak arczképei nézték a szokatlan sürgést-forgást. íme megérték ők, hogy a főispáni székbe nem főpap, nem mágnás ül, hanem egy egyszerű nemes ember. A terem zsúfolásig megtelt a vármegye szine-javával. Pompás díszruhák kerültek elő a szekrények rejtekéből. A közönség többi része is ünnepi ruhában és hangulatban gyülekezett. A szűk karzat elegáns hölgyközönséggel volt telve. Andrássy János főjegyző kevéssel 10 óra után megnyitotta a gyűlést és felkérte a törvényhatósági bizottságot, hogy egy küldöttséget válaszszon, amely a főispán úr ő méltóságát meghívja az installáló rendkívüli közgyűlésen való megjelenésre. A közgyűlés evvel Palkó vits Károly, Reviczky Károly, Dr. Helcz Antal, Kobek István, Komlóssy Ferencz. Mattyasovszky Vilmos, Reviczky Győző és B. Szabó Mihály urakat bizta meg. Nemsokára a főispán szűnni nem akaró éljenzés közben megjelent a teremben. Kruplanicz elfoglalván elnöki székét, tudatja a közgyűléssel ő felsége a király által vármegyénk főispánjává való legkegyelmesebb ktneveztetését. Egyúttal kéri a kinevezést tudató belügyminiszteri leiratnak, mely a vármegye közönségéhez intéztetett, felolvasását. Bartha Ármin aljegyző felolvassa a leiratot. (Éljenzés.) Ezután az új főispán leteszi a Sok-sok idő telt el. A fák sárga ruhába öltöztek, de nagyon hideg lett, hát hamar levetették és hóbundát meg fehér boákat vettek magukra. A mint iskolába mentem, Mari nénivel találkoztam. Hogy összerebbentünk l Hogy örültünk egymásnak 1 Százszor is megcsókolt, aztán felültetett a lóvonatura ; aztán elvitt messze, egy kis házba. Ott találtam a Pista bácsit is, meg egy kis Jóskát. — Látod, szólott Mari néni, ezt a gólya hozta. — Neked hozta? — Nekem ám. — Mondd meg neki, hogy hozzon nekem is. Szerettem volna egy ilyen kis Jóskát. Bolondos vig ficzkó volt. Mindig nevetett és keze-lába járt mint amotóla. Fogni is tudott ám a lábával! Azután azt kérdezték tőlem, mit csinál a mama ? Megmondtam, hogy reggel kávét főz, délben pedig levest. Tegnap czukros kását ettünk. — Szokott-e sirni ? — Nem. Mikor ráér, csak akkor sir. — Emleget-e minket ? — Hogyne. Azt mondja: Szegény Mari, elszöktette a gazember! És ott imádkozik a Mari néni arczképe előtt. Telerakták a zsebemet süteménnyel. Az egyik zsebembe beletették a Jóska arczképét és felírták rá:„Anagymama unokája". Azzal felültettek a lóvonatura és hazaküldtek.