Esztergom és Vidéke, 1894
1894-05-20 / 40.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. | Megjelenik hetenként kétszer: | —_ J csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: S hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos I Egész évre 6 frt — kr. f és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Fél évre 3 „ — „ \ reklamálások küldendők: t Negyed évre .' . . . . . 1 ,, 50 ,, \ | Egy hónapra — „ 50 „ | Dutia-UtCZa $2. Szám (TÓth-ház). \ Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ | fl^p^ 32. telefonszám "^ÍO Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt xo kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , 11—ao-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (sa-szer) ao 0 j 0 , egész évinél (104-szer) 35 0 | 0 engedmény. * ®— NyilHér sora 20 kr. *-®->Pénzintézeteink. Köztudomású dolog, hogy a magyar pénzintézetekben rengeteg menynyiségű pénz van elhelyezve, mely hogy nem hever gyümölcsözetlenül, arról bizonyságot tesznek az évi zármérlegek és az osztalék, mit az aránylagos forgalom által teremtett jövedelemből nyújtanak az igazgatóságok a tőke boldog tulajdonosainak. Hogy a forgalom és tőkejövedelem, az egyes intézetek keletkezésétől számítva, évenkint mily arányokban növekedett, arról nincsenek biztos adataink, de annyit tudjunk, hogy pénzintézeteinknek majd mindenike felvirágzott s vagyonilag biztos és jó lábon áll. Nagyon természetesen az olyan intézetekre, melyeket a nagy közönség tart fenn, a melyeknek felvírágozásához a társadalom minden rétege hozzájárul, a közélet terén bizonyos erkölcsi kötelezettségek is nehezednek, melyek elől kitérni alig lehet s melyeket megtagadni elfogadható okkal nem is lehetne. Elismerjük szíves készséggel, hogy pénzintézeteink az efajta erkölcsi kötelezettségek elől nem igen szoktak kitérni s anyagi erejükhöz mérten hozzájárulnak minAz Esztergom és Vidéke tárczája. A csap. — Az ^Esztergom és Vidéke* eredeti tárczája. — Nem volt az egész bácsi szerb diocézisban szebb rácz pap Borisics Bogolyubnál. Erre ugyan nem mernék esküt tenni, mert nem volt szerencsém a rácz papok szépségversenyén, jury tagnak lenni, hanem azt tartották legalább hívei róla. N Elég az hozzá, hogy Borisics szép, és még hozzá legény ember volt. Hogy miért nem házasodott meg, az örökre titokban maradt, és csak ama bizonyos karlóczai felsőbb körökben terjedt el róla az a hir, hogy püspöki székre aspirál. Borisics uram egy szegény tanítónak a fia volt. Mikor a nagyreményű fiu fejecskéje atyja iskolájának már minden tudományát bevette, az bevitte öt Karlóczára, a ráczok Rómájába. Itt azután végig koptatta a gimnázium mind a nyolcz osztályának padjait, bogoszlovoskodott és gyakonoskodott; és végre sok izzadás és még több fázás és koplalás után, elérte vágyainak legfőbbjét — egy kis falusi parochiát, mely ugyan nem volt valami nagyon gazdag, hanem azért pópája mégis elég tisztességesen megélhetett belőle. Meg is békült volna papunk mindennel valahogyan, csak egy dologgal nem volt megelégedve. Fiatal ember volt, s szeretett volna valamelyes szórakozást találni, erre pedig ebben a rongyos fészekben nem talált. Az egész faluban den nemes, jótékony, emberbaráti intézmény és egyesület segélyezéséhez, hogy mondhatjuk, alig van alkotás, mely egyúttal pénzintézeteink áldozatkészségét is ne hirdetné. De megvalljuk őszintén, mi a pénzintézeteknek társadalmi szereplését és ügykörét nem kizárólag a humánus cselekedetekben és a könyőrület munkájában keressük, valaminthogy üzleti működésüket sem tartjuk annyira megszorithatónak, hogy az csak kölcsönözésekre és értékpapírok forgatására szorítkozzék. A pénzintézetekre nálunk az az igen szép és kulturális tekintetben igen fontos feladat vár, hogy megteremtsék a magyar gyáripart, melyre a vidéki városoknak ma-holnap égető szükségök lesz, ha a munkásosztályt nem akarják kitenni a biztos nyomornak, a kényszer-elzüllésnek. Mert ha vesszük, hogy az ilyen tervek és kezdeményezések, melyek néhol a gyáripar megteremtését czé1 ózták, mily indolencziával találkoztak, ugy akarva, nem akarva, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a vidéki városokban a kereskedelmet és ipart emelni egyesek kezdeményezésére épen nem lehet, hanem a nem volt más kaputos ember, mint néhány vén rokkant granicsár tiszt és a falu jegyzője, ki ifjú korában birkákat őrzött, később örmesterségig vitte a katonaságnál és végre a jegyzöségbe jutott. Ezekkel nem igen lehetett valamire menni. Borisics uramnak hát másutt kellett ismeretséget és mulatságot keresni. És talált is. A szomszéd faluban lakott egy doktor, egy tekintélyes, diplomás férfiú. Ami tekintélyét illeti, az óriási volt, legalább a falusiak féltek tőle mint az ördögtől. Tűzzel, vassal irtott ez a nevezetes férfiú mindenféle nyavalyát falujában, és oly eredménnyel kúrálta pacienseit, hogy akit egyszer gyógyított, soha se nem mert többé beteg lenni. Róla mesélik, hogy egy izben beállított hozzá egy gyomorfájós granicsár. A doktor, aki épen rossz kedvében volt, nagy mérgesen ráförmed: — No, mi a bajod? — A gyomrom fáj, szól az atyafi. — Feküdj le. Az atyafi lefekszik, a doktor pedig hirtelen ráugrik a gyomrára, néhány taktus kólót tánczol rajta, s azután nagy lelki nyugalommal lelép rola, és rárival, hogy keljen föl. A pácziens nagy jajgatva feltápászkodik. — No, fáj még a gyomrod? — Nem fáj, válaszol a szegény ördög, félve, hogy az orvos tovább fogja gyógykezelni. — Nem, hát fizess husz krajczárt és menj Isten hírével. Evvel a doktorral ismerkedett meg Borisics, és rövid idővel megismerkedétőke faktorainak kell az ügyet kezökbe venni és megvalósítani. Hogy a magyar pénzintézetek ez irányú törekvése milyen lanyha, az nagyon ismeretes dolog s nem szorul bővebb bizonyításra. A túlságos óvatosság, hogy ne mondjuk: c z o p f, mely intézeteinknél honol, azt tartja, hogy ilyen váltakozó jövedelmű üzletekbe bocsátkozni nem szabad; holott egy gyártelep létesítésénél a jövedelem bizonytalansága sokkal kisebb mérvű, mint pénzintézeteink mostani üzérkedése. Tudtunkkal ugyanis több százezer foritnra rugó értékpapír hever pénzintézeteinkben, melyeknek árváltozása sokkal inkább ki van téve az esetleges veszteségeknek, mint bármely nagyobb szabású iparvállalat. Ha a fővárosiaktól eltekintve, a vidéki pénzintézetek működési körébe tekintünk, azt látjuk, hogy a nagyobb gyárak és ipartelepek létesítése csak a pénzintézetek kezdeményezése és hozzájárulásával éretett el. És hisszük, hogy ha pénzintézeteink jövőre még inkább levetkőzik eddigi elzárkozottságukat s viribus unitis veszik kezökbe a gyáripar elhanyagolt ügyét, az okvetlenül fel fog virágzani, mert a közönség is sük után, mindennapos vendég lett a háznál. Ezt a vonzódást azonban aligha a doktor kozmás kukoricza-pálinkája okozta, hanem inkább talán fiatal felesége tüzes szemeinek mágneses hatása. Történt egy izben, hogy a pópa korán hajnalban befogatott egy hívével és bement a városba. Itt összevásárolt mindenféle szükséges dolgot, többek közt egy böcske sört is. Hazafelé át kellett mennie az orvos faiuján. Borisics felhasználta az alkalmat és beállított a doktorhoz. A doktor, mint rendesen, igen szívesen fogadta. Felesége még inkább. A pópát nyomban meghívták ebédre. A doktorné ugyancsak sürgött-forgott a konyhában, kedves vendége tiszteletére. Borisics egyre közelében volt és amennyire a férj jelenlétében lehetett, tette a szépet a menyecskének. De csakhamar mind a ketten észrevették, hogy a doktor most nagyon fölösleges persona ; jó volna tőle szabadulni. De mikép ? A doktort el kell távolítani, akár áldozatba kerül is. A pap leleményes fickó volt; rövid néhány perez alatt készen volt tervével. Kiment a tornáczra és kikiált kocsisához. — Csika Lázó, hallod-e, jó volna a lovakat megitatni; reggel óta nem ittak. — Dehogy nem ittak, hiszen a városban itattam őket. — Mégis jó lesz azért őket megitatni, és egyúttal ihatsz is egy-két pohárka pálinkát, jöjj ide, megfizetem. Ez hatott. Csika Lázó haladék nélkül ment itatni a lovakat, de még inkább magát. Mikor a kocsis eltávozott s igy nem nagyobb bizalommal járul hozzá áldozataival. Ha gondolkozni fognak pénzintézeteink igazgatóságai arról, hogy a most forgalomban levő tőke évrőlévre veszíti helyét, ugy a részvényesek és a munkás osztály, a kereskedelem és iparfejlesztés érdekében is akarniok kell, hogy a vidéken nagyobb gyár- és ipartelepek létesüljenek, mert ezek hiányában egész társadalmi és közéleti fejlődésünk csak üres ábrándozás. Vidéki városaink. Gsáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter a mult hetekben Pozsonyban járt. Utazásának egyedüli czélja rokonainak meglátogatása volt. Ez azonban nem gátolta meg a jó pozsonyiakat abban, hogy elő ne hozzák neki a harmadik egyetem dolgát. Rég fáj reá foguk. Csáky előde Trefort meg is ígérte nekik. Azóta heves harezot folytatnak a harmadik egyetemért versenytársaikkal, főleg a szegediekkel. A miniszter nem késett a válasszal. És ez a felelet nem igen tetszett a pozsonyiaknak. Annál jobban esik mindazoknak, akik a vidéki városok emelkedését kívánják, habár Csáky gróf egyéb nézeteinek nagy részében nem is osztoznak. volt senki a ház környékén: igy szólt a pap a doktorhoz. — Brate, nem is tudod, mit hoztam neked ? — Ugyan mit? — Jöjj a kocsimhoz, majd megmutatom, szól ravaszul pislogatva Borisics. — Oda mtnnek a kocsihoz és a pópa kipakolja a saraglyából a sörös hordócskát. A doktor szörnyen megörül neki. — Ezt még ebéd előtt megkóstoljuk. — Jó, jó — szól a pap — de előbb csak vigyük le a pinczébe, mert itt fön nagyon megmelegszik. Elindulnak hát a pincze felé, és leviszik a garádicson a hordót. A pinczetorokban, a vakablakon megpillant Borisics egy csapot, ezt szemfényvesztő ügyességgel észrevétlenül becsempészi reverendája zsebébe, hogy ha keresik, ne legyen kéznél. Lenn a pinczében azután nagy hevesen kiveszi a pópa a hordóból a dugót, mire az összerázott sör elkezd kifelé futni. — fcogd be brate, fogd be — kiált a doktorhoz — én meg majd keresek valahol egy csapot, és szalad fel gyorsan a lépcsőn. — Hozz rongyot is, szól utánna a pinczéböl a doktor. A pópa alig várta, hogy szabadulhasson. Amint fölért, legkisebb gondja is nagyobb volt, mint doktorra, sörre csapra és más ilyen prózai dolgokra gondolni, hanem inkább költőibb foglalatoskodás után nézett. . Mig odafön Borisics uram a szép
