Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-17 / 39.szám

oly ellenszenv tárgya, mint irtózat tárgya vala egykor az Isten választott népénél ama nyavalya, melyből az üdvözítő gyógyitá ki a beteget, — a bélpoklos­ság: Felséged kegyelmesen belátni mél­tóztatik, mikép ezek fönállásával mindig a mult rémjeit látva szem előtt a nem­zet, bizalmában, hitében, reményében, és szeretetében hajótörést szenved. Végül, Felséges Király a történe­lemre hivatkozunk. Nagy volt a fejede­lem, nagy a nemzet maga, midőn övéi körében, — az apa gyermekei közt — élt a király. Mióta szűnt meg e nemzet dicsősége? mióta a Csele patakja nyeié el az utolsó magyar királyt, ki e házban lakott, és Magyarország a többi kegyel­tek közt mostoha gyermekké lön. Felséged legmagasb kegyelmében Önmaga elismeri a magyar nemzet érett­ségét; — hazánk területe legnagyobb, kétszer, háromszor" akkora, mint Felséged bármely országáé. — Mi nem vagyunk számító zsugoriak, kik a kegyeletet mér­legre vetik; nem szükkeblüek, kiket a lelkesedés és vett jótétemény szikrája nem éleszt; —• alkotmányos ösvé­nyen a szeretet szalagán könynyen vagyunk vezethetők. — Méltóztassék Felségednek körünkbe jönni, hova az 1536-ik 57-ik, 1546-ik 18-ik, 1741-ik 7-ik, 1792-ik 5-ik és több más törvény­czikkek hívják; — borítson Felséged a nemzet jogai őszinte teljes helyreállítá­sával fátyolt a mult fájdalmira; kegye­letes, törvényes kormányzat által legyen Felséged a nemzet kegyeltjévé, — Fel­séged otthon érzendi magát népétől kör­nyezve, és a nép szeretete leend azon sziklavár, melynek erős falai közt a ki­rály nagysága biztosan honol; úgy Fel­séged Buda várából Mátyás dicső korá­nak boldogságát áraszthatja a magyar nemzetre, és összes népeire. Dicső fel­adat ez, nagy, és királyi I — A nagy Korvin 400 év óta porlik, és mostanig is él a hálás nemzet emiékében. Többnyire Császári Királyi legma­gasb kegyelmébe ajánlottak, hódoló tisz­telettel öröklünk Felségednek Kelt Esztergomban, 1861. évi január 21-iki közgyűlésből alázatos hú alattva­lói; Esztergom Vármegye Közönsége." Az októberi diploma kíbocsájtása után, melynek alapján a fájdalmas emlékű 10 évi szünetelés után a törvényhatósá­gok alkotmányadta jogaikba visszahe­lyeztettek, ekkortájt, miként az előző számban ecseteltem, vették kezdetüket a tön kapott bár szerény, de a megélhe­tést biztosító állást. Villámszárnyakon sietett haza. Hiszen várja őt az, akinek köszönheti a kitartást a létért való küzdelemben. . Delibb, boldogabb párra ritkán adta az örökre összefűző áldást az Isten szol­gája, a sziv tiszta mélyéből csak nagy néha hallatszik az oly boldogító — igen. Jöttek a küzdelmek, az igazi szen­vedések órái, a midőn átlátta, hogy kép­telen annyit szerezni, hogy belőle meg­élhessenek. A felsége kishitű, gyenge volt, a legelső kínálkozó alkalommal elszökött. . . . telhörgött az oltár lépcsőjénél, verte mellét sziláján, vadul; társai össze­súgtak. — Imádkozik, nagy a bűne, nagy nagyon. Először meg akarta ölni, kereste min­denütt ; a nagy fájdalmakba bele betege­dett. Idehozták félholtan; a szerető gon­dos kezek megtartották az életnek. Ott maradt náluk, szivébe zárva a rettenetes kint. A szeretet és hit kibé­kítette az Istennel; most az emberekkel akar kibékülni. . . . Rázendül az orgona, felharsog az ének. Küzködik még néhány pillanatig, az­után felkel az oltár lépcsőjéről, és átszel­lemült arczczal énekli ö is a többiekkel: — De profundis exclamavi ad te... Zalaváry Ferencz. szűnni nem akaró többrendbéli csaló­dások. Nemsokára ugyanis a helyett, hogy a nemzetnek alkotmányos sérelme orvos­lást nyert volna, az adó behajtása, az ujonczállitás, törvény rendelte úton és módon eszközöltetett volna, és ez által a nemzetnek jogos kívánsága és sérelme az egybehívandó országgyűlés megtartása által orvosoltatott volna, minnyájunk ré­mületére megjött az úgynevezett örök emlékű február 26-iki Pátens, vele együtt nemsokára az adó behajtásának elrendelése, E lap szives olvasói nem kétlem fel­fogják, és velünk átérzik a hatást, melyet bennünk, mint az időbeli alkotmányos tényezőkben a fentebbi rendeletek okoztak. Mi azon ünnepélyes meggyőződésben éltünk, hogy az októberi diploma által IO éven át szenvedett jogsérelme a nem­zetnek orvosoltatni fog, mi abban a meg­győződésben voltunk, hogy az óhajtott országgyűlés mielőbb összehivatván, tör­vény által szentesitett jogainkba vissza­lépünk. E helyett azt kellé tapasztalnunk, hogy. ismét csalódásban éltünk. Képzelhetni, hogy mi, akik meg­választásunk alkalmával a királynak hű­séget, az ország alkotmányára, annak szentesitett törvényeire eskünket letettük, azt megtartani magunkat a februáriusi pátens által köteleztük, hogy mi mit éreztünk. Nem lettünk volna azonban magya­rok, nem lettünk volna hazafiak, ha mind­ezekre kétségbe estünk volna ; végső re­ményünket felséges királyunkba helyez­tük ; hittük, hogy ha meggyőződik a ki­rály arról, hogy a magyar nemzet tán­toríthatatlan hűség, szerető és hódoló tisztelettel viseltetik irányában, és ha meggyőződik arról, hogy a magyar nem­zet csak úgy érzi magát boldognak, ha koronás királyok által szentesitett tör­vényeit és alkotmányos jogait meg­tarthatja. Ezen tántoríthatatlan hűség, hazánk iránti feláldozó szeretetünknek kifejezést adandók, néhai Szcitovszky herczegpri­más Esztergom megye főispánjának tud­tával és beleegyeztével Palkovits Károly első alispán 1861-ik évi april 8-án egy rendkívüli közgyűlést hiván össze, abban sérelmeink tolmácsolása mellett, a febru­áriusi Pátensre vonatkozólag, úgy mint az elóbbít, saját maga által fogalmazott, és a közgyűlésben közlelkesültség köze­pette felolvasott, közakarattal elfogadott, hazafias, az egész országban, sőt azon túl is nagy figyelmet ébresztő, szózatnak is beillő javaslatot nyújtott be. (Folyt, köv.) Meszéna Ferencz. A tűzoltók jubileuma és zászló­szentelése. Már pünkösd vasárnap meglát­szott a város arczulatán, hogy nagy dolgokra készülünk. A házak nem­zetiszínű zászlókkal fellobogózvák, sür­gés-forgás az utczákon. Különösen sok tűzoltót lehetett látni, amint büsz­kén feszelegtek délczeg egyenruhájuk­ban. A küldöttségek egyrésze eznap érkezett és szálásoltatott el a vendég­szerető esztergomiaknál. De a prog­rammszerű ismerkedési estély a „Ma­gyar király^-ban elmaradt, valamint az esti 9 órai takarodó is. Május 14-én reggel öt órakor mozsárlövések jelezték az ünnepély kezdetét. Nemsokára rá a katonai zenekar riadója verte fel a békésen szendergő város csöndjét. Kilencz óra után minden épkézlábú ember a Széchenyitérre sietett, hol már fölál­lítva volt egy diszes emelvény a zászlóanya és a koszorú-lányok ülő­helyeivel. Másik sátor a zászlószög­beverés aktusára szolgált. Vaszary Kolos bíboros herczeg­primás ezalatt a belvárosi plébánia­templomban végezte Boltizár József félsz, püspök és esztergomi érseki helynök segítségével a bérmálás szer­tartását. A bíboros 8 óra előtt tiz percczel érkezett diszes fogatán a templom bejáratához, hol udvari papsága és nagy számú papi assziszten­czía várakozott rá. A főpap az or­gona ünnepélyes hangjai közt áldást osztogatva vonult be székvárosának templomába, hogy legelső nyilvá­nos szereplését a bérmálás szép szer­tartásával nyissa meg Esztergomváros területén. Rövid mise után, mely alatt a Dal- és zenekedvelők egyesülete kipróbált vegyeskara egyházi éneke­ket, Perényi Irma k. a. pedig egy pár gyönyörű szólót énekelt, kezdetét vette a bérmálás szertartása. Hatszáz bér­málkozó gyermek és hatszáz bérma­szülő állott fel tömött sorokban. A herczegprimás és Boltizár püspök adta fel az ájtatosan térdeplő gyer­mekeknek a szentséget. A Széchenyi-térre és a templom­hoz vezető Duna-utczába a követ­kező tűzoltó-egyletek vonultak fel zeneszóval saját zászlóik alatt jelző­táblákkal: Az ünneplő Esztergom kir. városi önkéntes tűzoltó-egylet, élén Dóczy Ferencz főparancsnokkal, az Esztergommegyei tűzoltó-egylet Re­viczky Győző főparancsnok vezetése mellett, a győri, komáromi, érsek­újvári, lévai, szentendrei, bátorkeszi, bucsi, únyi, váczi, süttői, piszkei, bajnai, tokodi, balassagyarmati, pár­kányi, nagybényi, budapesti hivatásos és budapesti önkéntes, lábatlani, ipoly­sághi önkéntes tűzoltó-egyletek és az annavölgyi meg a tokodi bánya­társulat tűzoltósága stb. Mindjárt a bérmálás után a temp­lom szentélyében a herczegprimás ünnepélyesen felszentelte az egylet zászlaját és aztán az oltárról a diszes közönség felé fordulva érces hangon gyönyörű beszédet mondott, ecse­telve az ünnep jelentőségét és to­vábbi kitartásra buzdítva a tűzoltó­kat. Majd beverte a legelső szeget a zászló nyelébe a jelmondattal, mi tudósításunk alábbi részében olvas­ható. Az ünnepélyes aktus alatt a templom szentélyét Esztergommegye és város díszruhába öltözött notabi­litásai és nagyszámú előkelő közön­ség töltötte meg. Ezután a herczeg az egybegyűltek éljenzése közt ko­csira ült és palotájába hajtatott. A sorrend szerint most az egy­let díszközgyűlése következett volna a városház tanácstermében, de ez el­maradt az idő rövidsége miatt. Igy is 11 óra lett, mire az egyletek a Széchenyi-téri bekerített helyre vo­nultak. Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk neje, a zászlóanya elfog­lalta helyét, mellette a tiszta fehérbe öltözött koszorúlányok bájos serege sorakozott. Nagy grácziával teljesítet­ték e tisztet a következő kisasszo­nyok : Brenner Margit, Brutsy Nelli, Frey Berta, Görz Juliska, Hessky Anna, Magos Emmike, Magurányi Olga, Nagy Erzsike, Schönbeck Ma­riska, Schönbeck Márta, Szecskay Margit és Tillmann Margit. Az ég ekkor megirigyelte az ünnepély eddigi sikerét, és hatalmas záporra nyíltak meg az ég csatornái. A tűzoltók ugyan jól összebarátkoz­nak a vízzel, ha t. i. evvel ők oltják a tüzet, de ha a viz őrájuk szakad, ennek fele sem tréfadolog ; tehát meg­lehetős zavar keletkezett. Kis időre elállt az eső, és kezdetét vehette a szögbe verés ünnepélyessége. Egymás­után lépett a lombkoszorús sátor alá a főkáptalan, a megye, a város, az intézetek, egyesületek, egyházak, kül­döttségek képviselete és jelszó el­mondása mellett az újdonsült zászló nyelét egy-egy aranyozott szöggel látták el. Majd a koszorúslányok meg­koszorúzták a zászlót, és azután ez átadatott Dr. Helcz Antal elnök által a főparancsnoknak. Délben 1 órakor banketre gyűl­tek össze a résztvevők a „Magyar Királya vendéglőben. Az asztalfőn Boltizár József félsz, püspök foglalt helyet, mellette jobbról és balról Dr. Helc Antal polgármester, Müller von Müllenau alezredes, Frey Ferencz orszgy. képviselő, Dr. Fehér Gyula plébános, Dr. Récsey Viktor, Boron­kay Lajos, Niedermann József rend­őrkapitány, Csupics Emil gör. kel. lelkész, Kollár Károly főjegyző, Dóczy Ferencz főparancsnok, Altorjay csend­őrszázados, Munkácsi Károly főszám­vevő, Reviczky Győző főszolgabíró, Dr. Földváry István főügyész, Ho­ránszky Nándor orszgy. képviselő az egyesület vendége, Palkovits Ká­roly, Magos Sándor, Andrássy János főjegyző. E főasztal mellett még jobb­ról és balról is asztalok állottak, hol a többi vendégek foglaltak helyet. A bankett 250 teritékre volt tervezve, de sok hely üresen maradt. A la­koma végén Boltizár József félsz, püspök emelkedett fel és nagy szó­noki hatással lelkesítő beszédet mon­dott a király ő felségére. A beszédet a jelenlevők állva hallgatták végig. Utána Frey Ferencz éltette a her­czegprimást, Dr. Helc Antal a zászló­anyát és a koszorús-lányokat, Palko­vits Károly ugyancsak az ünnepély szép hölgyeit, Andrássy János a pre­zideáló püspök urat, Beliczay Gyula a jelenlevőket, Brutsy János Dóczy Ferencz főparancsnokot, az egész ün­nepély rendezőjét, és Esztergom kö­zönségét, Hauser József, a győri tűz­oltók parancsnoka a vendégek ne­vében Esztergom polgárait, Dóczy Ferencz a résztvevőket, Reviczky Győző a herczegprimást, Horánszky Nándor Dr. Helc Antal polgármes­tert, Dr. Helc a helybeli gyalogezred tisztikarát. Ide írjuk még az ízletes és magyaros menüt is, mely Bokros Károly konyhájának valóban becsü­letére vált: Étrend. Liba leves zöld borsóval franczia módra. Tok tar tár mártással. Vesepecsenye körözve. Liba- és borjúsült salátával. Almás és krémes béles. Fekete kávé. Alkalmi cukorkák. Czétényi. 3 órakor tűzilárma verte fel a bankettező közönséget. Persze csak díszgyakorlat volt az egész. Képzele­tíleg az épülő kaszárnya még le nem bontott régi épületei égtek. Az oltás tréfás munkájában a roppant közön­ség megelégedésére ügyeskedtek derék tűzoltóink. Délután a zászlóanya és koszorú­lányok tiszteletére népünnepély tar­tatott a szép május tavaszi pompá­jában ékeskedő kovácspataknál. A jelszavak, mellyel az egyesület meghívott vendégei a zászlonyél szögeit beverték, a következők: He rczegprimás: „Nisí dominus custodierit civitatem, frustra vigilat, qui custodit eam." (Ha csak az úr nem őrzi e várost, hiába vigyáz, aki azt Örzí.) Frey Ferenczné zászlóanya: „Buz­dítsa ezen zászló önfeláldozó nemes tettekre követőit." Bolti zár József félsz, pöspök és érseki helynök a főkáptalan képv: „Szeretni az istent, a királyt és hazát legyen jelszavunk." — Kruplanicz Kálmán alispán megye képv: „Hűséggel a király -

Next

/
Oldalképek
Tartalom