Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-14 / 4.szám

Feladatunk tehát, hogy a tudatlanság sötét birodalma a tudományos vegytan ragyogó fáklyája által megvilágittassék és e tudományt a mezőgazdaság és különösen a szőlőmüvelésre való jótékony alkalmazásában tanulmányozzuk és megismerjük. Ez pedig csakis a vinczellériskolák felállításának és ezekben és ezek által szakavatott borászok képzése által érhető el kik, mint a gyakorlati vegytan apostolai, arra volnának hivatva, hogy teljes erővel és mindenütt megküzdjenek a hagyományos előítéletekkel és igy a vinczellért és bortermelőt necsak károsodástól óvják meg, hanem a szőlőtalaj kielégítő jövedelmét varázsolják elő ott is, ahol az közönséges viszonyok közt eddigelé nem volt lehetséges, vagy csak a véletlentől függött. A szőlőbirtokosra nézve a borász vagy borchemikus ma már elengedhetetlen szükséggé vált s ennek folytán a szakképzett vinczellér ma már akár becsületes, de a legtöbb esetben tudatlan pinczekezelőt állásából kiszorította. A dolog igen világos. Mert amaz a tudományt képviseli, emez a hagyományos szokást, az empirizmust, mely nem egyéb, mint egy helytelenül alkalmazott, mindennemű káros következményekkel járó chemia. A nagybirtokos tehát nem lehet már kétségben az iránt, váljon egy tudatlan jószágkezelőt, vagy egy becsületes önologot, vagy oenochemikust állitson-e be uradalmába ; legfeljebb kétsége lehet választásában ama jószágkezelő és egy kevésbbé tiszta jellemű borász között, ki e nevet önhatalmúlag bitorolja ; azonban még ezen esetben is az utóbbiaknak lesz előnye az első fölött, mert hisz egy kevésbé becsületes borász csalásra számított mübort szőlőfürt nélkül is fog előállitani tudni, holott a legbecsületesebb jószágkezeiő is a legjobb fürtökből gyakran a legnyomorultabb bort fogja előállitani. Melyek tehát a jó bor előállításának főfeltételei ? Hogy jó bort nyerjünk, mindenekelőtt jó szőlőfajtákat kell telepítenünk, a talajt jól kell trágyáznunk, a fürtöket akkor megszednünk, ha már érettek, az erjedési folyamatot gondosan ellenőriznünk, hogy a mustot idejében lehúzhassuk. Végre a bort jó pinczékbe alkalmas edényekbe kell vert. Ajka nyitva volt, pillája gyöngéden lecsukva, kis kezével képes folyóiratot szorongatott. A bankdirektoron kinos izgatottság vett erőt. Letérdepelt a szőnyegre, hogy lássa a képet. Héraklész volt, az ép egészséges, igazi férfi mythoszi alakja. Hámor Albert szinte megkövült az ijedségtől. Egyszerre kinyíltak szemei. Megértette azt a drámát, melynek az ö kis felesége önfeláldozó, szomorú főhőse, aki aranykalitkában sorvad el e boldogság nélkülözése miatt. Nem zirégi pénzért susogó selyemért, hanem azért marad jó, mert annak nevelték. Bocsáss meg- hörögte kétségbeesetten. Adok neked mindent. Rabod leszek, kivánj tőlem bármit. Az asszonyka fölrezzen. — Mit akarsz . . . — Kivánj tőlem bármit, adok-, zokog a megtört ember. Férjének kétségbeesett, bűnbánó arcza szinte földeritette előtte az iszonyú valóságot, szomorú sóhajtással susogta. •—• Küld vissza e drága ékszereket, add el a lovaidat, nem kell . . . Adj egy csepp boldogságot. Újlaki Antal. eltennünk a megfelelő hőmérsék tekintetbe vétele mellett. Most azon fontos kérdés vár megoldásra, miképen vagyunk képesek mindezeket lelkiismeretesen keresztülvinni szükséges a szakismeretek nékül ? Bármennyire szabadkozzék mai nap a szegény jószágkezelő, nem ér el vele semmit, mert le van győzve, ki van szorítva az őt túlszárnyaló és iskolázott szakférfiú által, kinek most már az ő helyén ama tisztes feladat jutott, hogy tudásának gyümölcsét a szőlőmüvelés javára érrékesitse. Ezt jó lesz meggondolniuk a birtokos uraknak. Ne felejtsék el, hogy a világ nagyot változott, ujabb és ujabb intézkedések törtek magoknak utat, és miként a bérkocsi után a mozdony, az olajlámpa után a gáz és a villamos fény következett, akként foglalta el helyét az empirizmusnak a gyakorlati chemia tudománya, melynek képviselőjeként a szakképzett borász tekinthető. Ki jó bort akar inni, vagy jobban mondva, ki pinczéjének termékeit előnnyel akarja értékesíteni, annak szőlőszeti tanulmányokkal kell foglalkoznia. A jelige most már ugy hangzik: a parasztnak a munka, az úrfinak az iskola való. E szükségesség elől immár a mai kori mintagazdaságok nem zárkózhatnak el, és az észszerű talajmegmunkálás bámulatot gerjesztő eredményei, a mező, istálló és pincze iskolázott ápolása, az élősdiek és növényi betegségek sikeres leküzdése: hatalmas, messzehangzó szóval hasonló intézkedések utánzására szólítanak fel oly helyeken, hol az uradalmak eddigelé még késlekedtek, hogy a tudomány választására határozzák el magukat és a tapasztalatiságot, mely nekik oly kiszámithatlan károkat okozott, az elavult szokások lomtárába száműzzék. Fájdalom, a phylloxera hazai bortermelésünket is teljesen megsemmisítette és aránylag nagyon nagy csekélység az, a mi az ország és kormány részéről az elszegényedett szőlősgazdák érdekében történik. Elfeledjük, hogy a földterületi elszegényedés és a tudatlanság mindenkor féket eresztett a mértéket nem ismerő szenvedélyeknek és hogy ezek a legnagyobb veszélyt szülhetik ugy az állam, mint az egyes polgárok szabadságára és a közrend és biztonságra nézve. Nem elegendő, hogy védekezés esetére egy szép hadsereggel bírjunk, hanem elmélkednünk kell a hazai termékek szaporításáról és a bortermelő osztály erősbitéséről is, mely hazánkban nem az utolsó adóforrás a szabadság költségeinek fedezésére. Ez becsületbeli kérdés, — „point d'honneur". Másrészről azonban gazda és borász se feledje el soha, hogy a tudomány a hatalom, a tudatlanság pedig a szegénység és szolgaiság szülőanyja volt és marad mindenha. CSARNOK. Meghalt ... Csak hét betűből álló szó. Azért lehet oly könnyen kimondani. De hogy mit érez az ember ennek az egy szónak a hallatára az igen sok mindentől függ. Annyi legbizonyosabb, hogy kevesen vannak köztünk olyanok, kik mikor hallották e szó: „meghalt" meg nem illetődtek volna már egyszer-kétszer életükben ; mert feltehetem, hogy mindenikünk vesztett el egy olyan vérbeli rokont, vagy jóbarátot, kiről ha elhangzott e kurta szó meghalt — megilletődött és érezte annak hatalmát, — borzasztóságát. Mert borzasztó is ez a szó meghalt, mikor azt kivált olyanról mondják, ki az életnek még kezdetén volt. Értem azt az életet, mikor az ember abban a korban van, mikor önmagát többé-kevésbbé ismerni tanulta és az életben érvényesülni, hogy ugy mondjam most már élni akar. Egy virág, mely a kertben a májusi természet erejétől áthatva nyílni akar, s nem lehet, mert szivét megcsapta a váratlan vendég: egy jégharmatos hideg éjszaka, és mert erre nem volt elkészülve és mert a májusi este langyos szellője elringatta, — meghűlt és meghalt, mielőtt nyílhatott-, érvényesülhetett volna szinpompájával, illatával. A kertészkedő megsajnálta a virágot, melynek már előre örült. Megsajnálta csak, — s hogy látta hervadását nem rendült meg, s nem érezte a pusztulás borzasztóságát, mert voltak a hervadó virágnak társai, fivérei, nővérei, fiuk és leányok. Könnyen talált vigasztalást ezeknél. De mit szóljon az, ki egyetlen gyermekét, egyetlen fiát, fivérét nővérét, barátját veszti el akkor, ennek az „egyetlen meghalt"-nak nincs párja, nincs társa, kinél az anya, testvér és barát vigasztalást keresne és találhatna? Ily esetben érezzük a „meghalt" szó borzasztóságát legjobban. Még meg sem üllepedhetett annak a sírnak frissen ráborított hantja, — még messze van az az idő is, mely begyepesitette-, vagy nyiló virágokkal ékesítette volna, mely körül e gondolataim időznek most, visszavarázsolva a mult édes emlékeit. Még előttem van kedves csintalanságával az a helyes kis fiúcska, ki a udvaron az orgonabokrok között, — mikor az orgonafa piros fürtű virágai legjobban illato tak — bujdosott, hogy ott szerető nővérei megkeresték; s ha megtalálták vígan kaczagott fel, ha elfogni nem tudták, — mert nem akarták. Még előttem a nyájas kis diák, mikor még a syntaxis és algebra bekötött könyveivel hóna alatt sietett a szép iskolába jókedvűen, — sohasem lehangolva — húzódozva. Még előttem az életerőtől duzzadó piros arcz, a mindig mosolygó, mikor a sikos pályán ügyesen tovasiklott, hogy szinte látni vélte az ember a tiszta téli levegőnek jótékony téli hatását a fejlődő ifjúra. És nem rég ideje még, mikor az a nyájas ifjú megnyúlva, beesett halavány arczczal üdvözölt. Pestről jött akkor, hogy valahol Itália enyhe ege alatt helyrehozza azt, a mi fejlődésének hirtelenségében elmaradhatott. — A beesett halavány arcz megdöbbentett, s e percztöl szivem fájt, ha az ifjúra és övéiie gondoltam. Rövid néhány év telhetett el azóta és ime az a halotthalvány ifjú megvállasodva, megizmosodva férfias kifejezéssel arczán tűnik elém. — Szivem örült rejthetetlenül. Megmentve az életnek az élet kezdetén a férfiasság mezét öltve fel látom őt egy ennivaló hölgyecske oldalán. íme az ifjú Esztergom, — avagy az ifjú esztergomiak. Ily kedves párt ritkán láttam egymás mellett haladva. — Üde* ség, egészség, gondtalanság, nyájasság, kedvesség és az ébredő szerelem az ifjú arczokon . . . Mit gondolhattam mást, minthogy nem tán a Hymen rózsalánczai fűzik együvé őket. De nem igy volt megírva a csillagok között. Régi mese az már, azért is szoktak meg annyira. Az az ennivaló hölgyecske, mi okból, vagy tán oka sem volt, férjhez ment — de máshoz. 'Az én ifjúm pedig nyájasan üdvözölte az uraszszonyt. Akkor is májusi éjjel volt. Talán akkor csapta meg az ifjú szivét a jégharmatos éjjeli szellő; mert az ifjú naprólnapra sápadtabb lett. Hervadni kezdett; de társai nem voltak; ö volt az egyetlen egy. Az anya Vigasztalhatatlan. És én a nekrológ olvasásakor igpzán megrendültem, hiszen hervadásáról mit sem sejtettem. Éreztem én is e szó borzasztóságát, hogy : „meghalt." Erezte talán az enni való menyecske is . . . * * S a mi szintén a csillagokba van írva, hogy „feltámadunk" — az vigasztal minket a te sírodnál is kedves ifjú és a viszontlátás reménye, a hit szava. Addig a részvét könyüi könnyítsék az édes anya mérhetlen fájdalmát, kinek egyetlen fia voltál. Legyen könnyű a rögös hant fölötted és ha a virágok megnyitnak sírodon, ne hervassza el őket a májusi szellő. A szeretet angyala őrizze porodat és emlékedet 1 Merényi Ferencz. HÍREK. Esztergom, január 13. — Személyi hirek. V a s z a r y Kolos herczegprimás állapota egészen kielégítő s csütörtök óta határozott javulás állott be. Látogatásokat azonban még mindeddig nem fogad, hanem az érdeklődő látogatók egy kitett könyvbe jegyezik be neveiket. — Az uj nagyprépost. A M a j e r István püspök halálával megüresedett nagypréposti állás betöltése iránt — irja a P. H. főpapi körökben nagy az érdeklődés. Az a hír, hogy B o 11 i z á r püspök lesz nagyprépost, alaptalan. Boltizár kineveztetése által három idősebb főpapot mellőznének, ami nagy elégedetlenséget keltene. Évtizedek alatt egyszer történt ilyen praetereálás egy Lipthay nevű főpappal, aki különben beteges volt. Simor Forgách grófot szerette volna annak idejében mellőzni, de egyszer aztán Forgách azt kérdezte Simortól, hogy talán halálát várja és erre Simor Forgách mellett foglalt állást. — Nagypréposttá Sujánszky Antal lesz legközelebb ki« nevezve. — Az esztergomi kath. kör január 22-én a „Fürdő" vendéglő nngytermében tombolával egybekötött tánczestélyt rendez. Kezdete 8 órakor. A vacsora alatt a körnek járó újságokat árverezik el. — Az esztergomi tornaegyesület mü korcsolya pályája a mult héten megnyílt s a közönség használatára átadott. A pálya és a fűtött helyiségek használatára, a választmány határozata értelmében évad és napi jegyek fognak kiadatni. A napi jegyek a pálya pénztárnál árusitatnak, mig az évad jegyek előjegyzés folytán adatnak ki. Előjegyezni lehet s mai naptól Müller Gyula úr vasárus üzletében Előjegyzésre, a következő jegyek adatnak ki. Évad jegyek : A) Tagok részére : a) Rendes tagok részére „szabadjegyek." b) Pártoló tagok, továbbá a pártoló és rendes tagok családtagjai r<szére „évad jegy"-ek. Ára 2 frt. B) Nem tagok részére, a) Nem tagok részére „évad jegy"-ek. Ára : 5 frt. b) Katonatisztek részére; „kedvezményes évad jegy"-ek. Ára; 3 frt. c) Tanulók részére, tekintet nélkül a tagságra, s tekintet nélkül arra, hogy fiuk, avagy leányok: „tanuló jegy"-ek. Ára: 2 frt. A pálya pénztárnál a következő jegyek adatnak ki: Napi és belépti jegyek A) Tagok és azpk családtagjai részére: „napi jegy"-ek. Ara: 20 kr. Ha azonban a jégpályát igénybe nem veszik, úgy szabad bemenettel birnak. B) Nem tagok részére, a) Napi jegyek, a jégpálya és fűtött helyiségek használatára. Ára : 40 kr. b) B e 1 é p t i j e g y e k, melyek egyedül a pálya megtekintésére és a fűtött helyiségek használatára adnak jogot. Ára : 20 kr. c) Napi j eg y e k katonatisztek részére. Ára : 30 kr. Jegyzet: A korcsolyák őrizéséröl és