Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-19 / 31.szám

mondja ezt Körösi László „Esztergom" czimü derék monographiája 246-ik lapján, — Esztergom irodalomtörténetében is meglátszanak. Amint a primási alkotások a török hódoltságban elpusztultak, s amint megszűnt Esztergom az érsekség és fökáptalan középpontja lenni : azon arányban hanyatlott el teljesen az irodalom is. A másfélszázados küzdelmek alatt a törökök ellen kulturális tekintetben szomorúan elzüllött. Se főiskolája, se. nyomdája nem volt. Nagyszombatnak adta azt a sors pazarul, amit Esztergomtól megtagadott. Az újkor egyik megteremtő faktora, a nyomda, mely az irodalom műhelye, a könyvnyomtatás első három századában nem tudott fészket verni Esztergomban." Végre, miután a két magyar haza lelerázni kezdé magáról a tetszhalottak azt a mély álmát, melybe öt anyagi és szellemi végkimerültségében az évszázados küzdelmek és harczok merítették; miután Mária Theresia királynő dicső uralkodása a romokban heverő esztergomi várra és az elpusztult holt városra kiárasztotta éltető dicsfényét, oly föpásztort szemelvén ki az elárvult esztergomi érseki székre, a kinek legnemesebb vágya az volt, hogy a 277 esztendőn át távol volt fökáptalant és érseki széket Esztergomba, ösi székhelyére helyezze vissza: városunkra is ez időtől fogva egy uj szebb jövőnek, a felvirágzás szép korszakának hajnala kezdett hasadozni. És csakugyan; Barkóczy Ferencz gróf egri püspöknek az érseki méltóságra emeltetése nevezetes forduló pontot képez Esztergom kulturális történetében. A lelkes érsekkel együtt 1761-ben a nyomdászat is első bevonulását tartotta városunkba, követve Pest városát, hol 1758-ban létesült (Eitzenberger János által) az első nyomda, három esztendővel, Budát pedig követve 37 évvel, hol a Mátyás király alatt 1472-ben *fennállt első hazai nyomda után csak 252 esztendőre rá, t. i. 1724-ben keletkezett ismét nyomda. Esztergom első nyomdásza Royer Ferencz Antal, a pozsonyi régi Royer nyomdászcsalád egyik tagja vala. Barkóczy Ferencz gróf érsekkel jött Egerből, hová öt magas mecénása hivta volt meg Pozsonyból 1756-ban.*) — Royerunk szülei Salzburg*) Pauer az egyházi rend érdemei, s utána más ujabb források szerint. Németh János szakiró szerint (Memória Typogr. ... in Hung. 1818.) Royer már 1754-ben költözött át Egerbe. /" féljetek, mikorra a nyár eljön, már virítani fog a rózsátok, csakhogy azt hiszem, az enyém fog legelőször virítani . . . . Van a nagy boldogságnak egy szomorú ellentéte, a nagy boldogtalanság . . . Mikor valaki nagyon boldog, akkor éri leghamarább a boldogtalanság. Gizike vőlegénye is akkor érezte a pokol minden kinját, midőn legközelebb vélte magát a menyországhoz . . . Egy mulatság alkalmával meghűlt a szép kedves lányka s hiába volt a leggondosabb ápolás, alig pár heti szenvedés után elköltözött az égbe, társnőihez, az angyalokhoz . . . Mikor már nagyon beteg volt, elhivatta az ő négy barátnőjét s fájdalmasan mondta nekik : — Meghozattam a rózsafákat. Nemsokára megérkeznek, ültessétek az enyémet majd a síromra, hadd virítson ott . . . Nagyon szerettem volna, ha láthattam volna a virágját. De hát igy volt rendelve, megnyugszom. Zokogva hallgatták a szép Gizike szavait. Életében most beszélt először szomorú dolgokról, eddig mindig csak vig szavak hangzottak ajkiról. A rózsafák akl-or érkeztek meg, midőn már Gizike kinn pihent a temetőben. Mind az öt fát a sírjára ültették; most ott virit mind az öt tÖ. Mind az öt fán fehér rózsa nyilik. Olyan tiszta fehér, mint annak a „szép lánykának a lelke volt .... Bártfayné Róza. ból szakadtak Pozsonyba, s mint hazájukból kivándorolt protestánsok ott nyomdát állítottak. — Ferencz Antal fiuk azonban — okulhatván azon szüntelen zaklatásokon, melyeknek szülei felekezetük miatt ki voltak téve, áttért a katholikus hitre s szívesen fogadta meczénása, Barkóczy püspök meghívását Egerbe, hol azonban csak 2—3 évig működött. Az uj érseket Esztergomba követvén, az egri nyomdát sógorára, Bauer Károly Józsefre, ezelőtt szinte pozsonyi nyomdászra bízta s 1761-től 1765-ig, azaz jóltevöje, az érsek korai haláláig városunkban működött. Petrik Géza nagy bibliographiai munkájában Royer Ferencz Antal esztergomi 5 esztendei nyomdászi munkálkodásának — leszámítva mindazon hivatalos érseki és polg. hatósági nyomtatványokat, melyeket a tudományos könyvészet mellőzni szokott — aránylag csak kevés nyomait találjuk. Ha már az a körülmény is némileg föltűnő, hogy az 1761 és 1762 esztendőről egyetlen egy nyomtatványáról sincs eddig tudomásunk: a Royer esztergomi működésére eső többi három év (1763—1765.) az ő nyolcz nyomdai termékével sem mondható nagyon termékenynek. Igaz azonban, hogy van e nyolcz nyomdatermék közt 3—4 terjedelmesebb, mely tekintve a hazai nyomdászat akkori elmaradottságát s technikai fogyatkozásait, kipótolja csekély számukat. Hadd örökítsük meg e helyütt Esztergom városa első nyomdájának, Royer F. A. sajtói alul kikerült termékeit. Ezek időrendben a következők: 1.) 1763. Sancti Chrysostomi de sacerdotio libri sex. Ad usum cleri Strigon. Jussu et impens i s . . . . Princ. Franc. Barkóczy. . .. . (8-rét 15 lev. f 2t6 lap) Juxta Exemplar Parisiense. (Ez tehát tulajdonképen utánnyomatnak tekinthető). — 2) 1763. Exuquiae Dni. Emereci e comit. Eszterházy Epp. Nitriensi , . . . 4JI 1763. (folio 7, lap) — 3.) 1763. Muratori, Lud. Ant. De charitate christiana . . , . tractatus morális. Ex ítalico .... ab Frid. Schupanzigh. (4-rét 20 lev. f 744 lap.) — 4.) 1764. Tapolcsányi Gergely . . . . Gróf Eszterházy Imre .... nyitrai püspök .... pompás eltakaríttatása alkalmatosságával stb. 30|XII. 1763. (folio. 71 levél.) — 5.) 1764. Cyrilli dicta vet. Testamenti et s. Scripturae. Recusa juxta expl. Lutetiae A. 1638 ed. (4-rét 4 lev. f 120 lap.) — 6.) 1764—1765. Masillonü J. B. Sermones ad ecclesiasticos .... Ex gallico . . . . Jussu et impensis Frc. e comit. Barkóczy .... recusi. 2 Tmi. (4-rét 10 lev. f 298 lap. és 1 lev. f 277 f 1 lap.) — 7.) 1765. (Széless Georg.) Descriptio inscriptionum ecclesiae metropolit. Strigon. (folio 8 lev.) — 7.) Év nélkül. Gregorii S. Papae .... liber reguláé pastoralis .... etc. 4-0. (302 lap.) — Mindössze tehát 7 latin és 1 magyar nyomtatvány. Az előbbiek közül az í-sö és 6-ik számú terjedelmesebb theologiai munkákat a bőkezű érsek saját költségén nyomatta ki újra. Fájdalom, a tudonányok és a nyomdászat e lelkes pártfogója tervbe vett egyéb nagy alkotásainak már kezdetén, városunk kulturális újjászületésének nagy kárára 1765. évi június 18-án elhalálozván, az első esztergomi nyomda is megszűnt, a mennyiben Royer Ferencz Antal a Barkóczy érseksége után bekövetkezett tizenkét évi széküresedés folytán munka hiján Esztergomot itthagyni kényszerült és Kalocsára költözött át, majd későbben (1774-ben) Pesten találjuk öt folytatva művészetét. Royer után ötvennégy évig nélkülözte Esztergom a könyvnyomtatás áldásait. Harmincz esztendei széküresedések közben két prímásunk is viselte e magas mélóságot 24 esztendőn át (Batthiányi József gróf bibornok 23 évig, Károly Ambrus főherczeg 1 évig), de mindkettő Esztergomon kivül székelvén, azonfelül pedig sem a hazai sem a külföldi politikai s társadalmi viszonyok nem kedvezvén az irodalom mivelésének, Esztergomban e hosszú időn át sem bírt újra otthonra találni a könyvnyomtatás művészete, mígnem ismét egy fenkölt lelkű, áldozatkész és hazafias érzésű prímásnak székbe igtatása a primási széknek és fökáptalannak Esztergomba való visszahelyezésével együtt a szellemi haladás leghathatósb faktorát, a könyvnyomdát is felelevenítette halottaiból. (Folyt, köv.) Színház. A cxiterás. (Apr. 14.) Az első igazán telt ház, a legsikerültebb előadása Dobóéknak. Gondoljuk, hogy ezentúl még több üyen sikert is regisztrálhatunk. A Cziterást a budapesti népszínházban is egyre fokozódó hatással adják. Csiky Gergely szövege után irta Murai Károly a jóizű mókák sorozatát, behízelgő zenéjét pedig Konti József csinálta. Itt előre tesszük, mi volt legmaradandóbb hatású az egész darabban. Az a couplet, amit a két eredeti titkos rendőr, Gól és Pól énekelt. (Hegyessy Gyula és Leővey Leó.) Klasszikus két alak volt ez az egy pár hájfejü spiczli, mintha egyenesen a Szentiván-éji álomból szakadtak volna ide az esztergomi színpadra. Az „És ön hiszi?* kupiét eredeti bakugrásokkal játszták, az egész színház majd eldűlt a kaczagástól. Egetverő tapsot és éljenzést kaptak különösen a következő helyi zamatú versszak után: „Ha nem tudod, hogy hány az óra, Eredj nem messze egy orás boltba, Nappal üres, benne senki sem jár, Egy kényes okból a gazdája elmegy már, Nyilatkozott, hogy ártatlan, Hogy hazafi érzelme van. (Gól) És ön hiszi? (Pól) Én nem, Hát ön hiszi? (Gol) Én sem, pedig az újságban volt ben.

u Kivált a kis Hegyessy tetszett a közönségnek, ki már nyíregyházáról nagy népszerűséget hozott magával. Itt is a közönség kedvence volt. R é t h y Lina bájos kis Kukurilli volt, Szatmáry Zsuzsi pedig tüzes, élénk Rozetta. Csak egy kis pihenés kellene e rokonszenves színésznőnek, hogy hangjának rekedtsége teljesen elmúljék. Dicsérőleg kell még megemlékeznünk Dobóról (Kukurilló) és Betleniről (Pabló). A többiek is elég jól megálltak helyüket. Kar és zenekar ezúttal egész kifogástalan volt. Vasárnap délután fél helyárakkal «Sanyaró Vendel» adatott. A czimszerepet Hegyessy Gyula alakította. Kár, hogy nagyobb közönség nem látta a bohóskodást, mert ez Hegyessy legjobb alakításainak egyike. Az asszony verve jó. (Apr. 15.) Vasárnap este pedig Lukács Sándor új népszínműve ment. Az egész a szép Zsófi (Szatmáry Zsuzsi) története körül forog. O bolondítja magába a legényeket, és csélcsapságával szerencsétlenné is teszi őket. Ime az egyik már (Szilaj Ferkó) börtönbe került, mert Zsófi vőlegényét féltékenységből az esküvő napján agyonlőtte. A szép Zsófi utoljára igazán megszeret egy csinos legényt, Csákány Pistát, (Betleni László) s végül feleségévé lesz. Előbb azonban sok mindenféle bajon kell a szereplőknek átlábolniok. Zsófiba szerelmes fülig két eredeti legény, Dudás Mihály (Hegyessy) és Bogár Dani (Dobó). Az előbbi sangvinikus, az utóbbi melancholikus, de mindkettő egyformán bolondul és haragszik egymásra. Kalász Istvánné, a mokány asszony szerepét Csókáné adta ügyesen. Idősebb lányát Mihályfi Juliska. Rajtuk teljesedett be a darab czimének nagy igazsága, hogy az asszony verve jó. Nem ártott volna több nyelves menyecskének megnézni ezt a darabot. Viczát Károlyi Böske adta bájosan. Az ennivaló kis Vicza minden áron férjhez akar menni, mert már elmúlt tizenöt éves, de mindenki kineveti nagy szándékait. Végül mégis akad egy könyörületes legény, Szilaj Ferkó (Frank) és beköti a kislány fejét, Pilátus Mátyás (Leövey) eredeti falusi jegyző volt. Nem csinált semmit a darabban, hanem azért mégis mindég: mosta a kezét. Közönség a felsőbb régiókban szépszámmal. A lengyel zsidó. (April 16.) Mindenki látta már Újházinak ez egyik legremekebb alakítását a budapesti nemzeti színházi >an. Nagyon nehéz helyzete volt tehát Dobónak, mert az összehasonlítás elkerülhetlen. Meg kell mondanunk, hogy Dobó — egy vidéki kis színkör, mint nagyon szerény környezethez képest — igen jól megállta helyét. Játéka nem nélkülözte a mélységet, az erőt, tragikumot. Legsikerültebb alakítása volt a darab szerkezetéből folyólag az álomlátás nagy jelenete. Itt Dobó igazgató igen jeles színésznek mutatta be magát. Az ő szerepe mögött a többi mind másodrendű. Ilyen kisebb alakításokban jeleskedtek: Karolyi Böske, Lomniczy Béla, Csókáné Júlia, Leövey Leo és Németh János. A suhancz. (Apr. 17.) Nagy és szép közönség nézte végig. Ez annak köszönhető, bár a Suhancz már elcsépelt darab, hogy jobban szeretjük az operettet és a színlap vendégmüvésznő: Hegyi Janka felléptét jelezte. Hegyi rutinnal mozgott a színpadon, hangja is meglehetős, bár egészben kielégítetlenül hagyta a közönséget. Jó volt Dobó. Bizot komikus szerepében, jeles H eg y e s s y mint Durand fűszeres. Jóizű kupiéival ismét nagy derültséget keltett. R é t h y Lina (Eliz) bájos és kedves volt mint mindég. Németh János kemény tábornok volt, de szerettünk volna hálás szerepében több komikumot látni. A kis Dobó Sárika nagyon ügyesen viselte Emil báró groomjának uniformisát. *. Ma, szerdán V á r a d i Antal uj drámáját, a „Raphael^-t adták, ilyen szereposztással: Chrysostomos: Németh János, Cartiglione gróf: Betleni László, Raphael: Lomniczy Béla, Giolio Romano: Leővey Leo, Garafalló: Nagy Gyula, Ferrari: Hegyessy Gyula, Antonio: Kresz Irma, Margaritta: Csókáné, Stella: Károlyi Böske. — Holnap, csütörtökön Guthy Sarolta felléptével A szultán. Előkészületen: Montgodin úr felesége, Csillaghullás, Tót legény Amerikában. Gondolatok. A kétkedés mindent megmérgez és nem öl meg semmit. Contesse Diane. * A nő a világ teremtése óta egy cseppet sem változott meg: ha visszavinnéd a paradicsomba, megint csak azon kezdené, hogy megkinálna az almával.