Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-15 / 30.szám

ESZTERGOM es mm Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 6 frt — kr, 3 „ - „ 1 „ 50 „ - 50 „ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—io-s2eri hirdetésnél 10 0 j 0 , n—20-szorinál 15 0 | o 1 E

£Y negyedévi (26-szor) és egy félévnél]" (52-szer) JO° | 0 , egész évinél (i04>szer) 25 0 | c engedmény. Az esztergomi reáliskola. Esztergom, ápr. 14. Dr. Homann Ottó úr, tankerületi főigazgató a legutóbbi időben az esztergomi középiskolák látogatása ügyében Esztergomban járván, azon nézetének adott kifejezést, hogy a városi alreáliskola a kor követelményeinek semmikép sem felel meg. A két legkiáltóbb kívánalom az, hogy nincs jó tornaterem, és a tanárok fizetése olyan nevetségesen csekély, hogy ebből létezni és családot fontartani nem lehet. A miniszter már két izben megintette a föntartó várost, hogy azonnal orvosolja a bajokat, és még mindeddig mi sem történt. Csak a harmadik intés van hátra, s ha a város figyelmen kivül hagyja ezt is, szomorú következménykép a miniszter meg fogja vonni az iskolától a nyilvánosság jogát, ami egyértelmű a megszüntetéssel. Mert a miniszter nézete az, mint a főigazgató úr magát kifejezte: vagy jó iskola, vagy semilyen. Igy állván a dolog, városunk e kulturális intézete komoly válság előtt áll. Az iskolák érdeke a közönség érdeke, nekünk is foglalkoznunk kell tehát ez égető kérdéssel, annál is inkább, mivel az ügy elébb-utóbb a föntartó város közgyűlése elé kell hogy kerüljön. Az első kérdés az, van e Esztergomnak egyátalában szüksége reáliskolára. A mi véleményünk kategoricze ez: van. Az iskolába beiratkozó tanulók létszáma évenként átlag 150. (Négy osztályban!) Ez a tekintélyes számú ifjú nem kerül össze puszta véletlen alapján, hanem azért, mert ilyenféle iskoláztatásra szorul. Tehetősebb apák ide járatják fiaikat és nem a gimnáziumba, ha a technikára akarják adni őket idővel. Készülő kereskedőknek, iparosoknak ez iskola felel meg legjobban. Nem akar minden szülő gyermekéből lateinert nevelni, tehát nem adja a gimnáziumba, aztán csak négy középiskolát akar vele végeztetni. A reáliskolát polgárivá átalakítani Jcsak azok akarhatják, kik a retrográd iránynak hivei. Ne visszafelé menjünk, hanem előre, ne szüntessük meg a középiskolát, hanem fejlesszük és javítsuk a meglévő alapon, mert még a nagyon jó polgári iskola is kevesebb, mint egy, a viszonyoknak lehetőleg megfelelő középiskola. A reáliskolát Esztergom város tartja fenn, nagy szűkmarkúsággal. Persze ennek oka van, és ez a váAz Esztergom és Vidéke tárnája. Gréf Csáky Albin. A mostani kultuszminiszter alakját egy nemsokára megjelenendő életrajz teszi aktuálissá. Jövő hét elején fog megjelenni Molnár Viktor tollából Csáky Albin életrajza. A nagy közönség elé jutása előtt baráti kézből eredő kedvezés révén ezennel bemutatunk belőle egy érdekes részletet. A monográfia Írójának jellemzésére álljanak itt Falk Miksa szavai, melyekkel Molnárról megemlékszik boldogult Trefort Ágost emlékének szentelt egyik dolgozatában: „ . . . a mit Molnár Viktor, egy fiatal ember, a kit semminemű vérrokonság nem kötött a boldogult miniszterhez, ennek érdekében tett, azt csak tisztelettel és bámulattal lehetett nézni . . . Molnár egész éjeken át Trefort ágya mellett ült, lélekzését lesve, és minden pillanatban kész a beteget megnyugtatni, ha ez lázas képzelmeiböl felriadt. Ez nem volt a hivatalnoknak magaviselete főnökével szemben, hanem egy fiatal embernek önfeláldozó odaadása egy aggastyán irányában, a kit szive mélyéből szeretett és tisztelt. Ezen odaadás pedig még indokaira sem lehetett más, mint teljesen önzetlen, mert Molnár igen jól, sőt mindnyájunknál jobban tudta, hogy Trefort napjai meg vannak számlálva és hogy soha többé nem lesz abban a helyzetben, miszerint fiatal titkárának bármi módon viszonozhassa megbecsülhetetlen szolgálatait. " Ezzel átadjuk a szót a tanulmány szerzőjének: „Kevesen hitték, hogy gróf Csáky Albin, midőn 1888-ban, szeptember havában a vallás- és közoktatásügyi ministérium élére állott, rövid idő alatt Magyarország egyik legrokonszenvesebb ministere, a politikai életnek pedig irányadó államférfia lesz. A nagy közönség alig ismerte őt akkor; távol a fővárostól, egészen feledékenységbe ment a kiegyezési tárgyalásokban való nyilvános szereplése és idöközönkint a főrendiházban tartott egyegy beszéde; annyit azonban sejtettek, hogy kiváló ember lehet, mert valahányszor egy ministeri tárcza az u tóbbi években megüresedett, mindannyiszor az /irányadó körök gróf Csáky jelöltségét emlegették, de egyúttal hozzátették, hogy nehezen fogja felcserélni teljes függetlenségét és nyugodalmas előkelő állását, melyet mint Szepesvármegye örökös és valóságos főispánja a család ősi fészkében elfoglalt, az annyira zaklatott miniszterivel. Ez imponált a közönségnek. Ritka és nem mindennapi ember lehet az, a ki nem kivan minister lenni és e szokatlan, meglepő dolog bizalmat ébresztett kiváló tulajdonságai és különönösen dicsért közigazgatási tehetsége iránt. De e bizalom nem gyökerezhetett meg, mert eddigi nyilvános működése — úgy vélték — egészen távol tartotta őt ros szegénységében keresendő. Az adózók terhei már is roppant nagyok, a pótadó szinte elviselhetien. Esztergom képviselőtestületének tehát nagyon meg kell gondolnia, ha már eddigi kötelezettségei mellé még egy újabbat venne fel. Igy gondolkozott a tanügyi bizottság, mely a minap elhatározta, hogy a bajok orvoslása czéljából fel fog irni a kultuszminiszterhez aziránt, hogy az eddig élvezett kétezer forintnyi évi szubvenczió még ugyanennyivel, esetleg többel megtoldassék. Újabb állami szubvenczió, ez lenne az igazi helyes megoldás. Akkor aztán lenne mindjárt hygienikus, a kor kívánalmainak megfelelő tornaterem, és a tanárok megkaphatnák a tanári fizetés minimumát 1200 forintot Ez irányban kellett volna fölvilágosítani a főigazgató urat és általa a minisztert, nem pedig minden baj kútfejét az esztergomiak nembánomságában és maradiságában keresni. Ámbátor, hogy maradiak vagyunk és kényelemszeretők, ez is igaz. CSARNOK. a vallás- és közoktatásügytől. Különösen a tanügy emberei nem voltak megelégedve a választással. Egy dilettáns mágnás-ministert láttak benne, aki nem fog soha törődni a hozzáforduló ügyes-bajos néppel és semmibe se fogja venni a szegény falusi tanítót, nem fogja megérteni a tanügy férfiait, azok panaszait és óhajait. Az autonóm felekezetek meg azt híresztelték róla, hogy ultramontán és azzal érveltek, hogy a pápa különben nem tüntette volna ki legnagyobb rendjelével, a Szent-Gergely-rend nagykeresztjével, ha a katholika egyház érdekében kifejtett buzgalma által nem érdemesítette volna magát arra. És e hir még tápot is nyert az által, mert tudták, hogy oly férfiút kivan ő felsége és a kormány a vallásministérium vezetésével megbízni, a ki már személyiségénél és múltjánál fogva eleve biztosítékot nyújt az egyházi köröknek, hogy Trefort Ágost ministerségének utolsó éveiben egynehány egyházi kérdés felvetése által lappangó, de már nyilt kitöréssel fenyegető egyenetlenségeket elcsititani, békében kiegyenlíteni akar és tud. A közvélemény tehát tartózkodó állást foglalt el vele szemben és várta kormányzási tényeit. Gróf Csáky pedig mindezeket a híreket elolvasta az újságokban; nem szólt semmit, hanem dolgozni kezdett. Ministeri működését azzal kezdte meg, hogy sorra meglátogatta a fővárosi tanintézeteket és alaposan megnézett mindent. Kossuth Lajos életéből. Pest vármegyének 1842-ik évében tartott egyik közgyűlésére, melyen személyesen más ezer hallgatóval jelen voltam, visszaemlékezve, a történtekről szeretnék egyet-mást elmondani, különösen egy, az időben elsőrendű politikai kérdés vitatásáról, mely a gyűlésnek főtárgyát képezte. Fáy András Pest vármegyének az időbeli elsőrendű férfia, és szabadéi vüségéről országszerte ismert vezérszónoka, a mondott időben (a gyűlés napjára nem emlékszem) egy indítványt tett, melyben többek között eként nyilatkozott: Itt az ideje, hogy Magyarország kiváltságos osztálya, t. i. a nemesség, is részesüljön a közteherviselésben, az a nemesség, mely a haza minden jótéteményében részesül, katonamentes, a törvény előtt személyére nézve kivételt képez, a közigazgatást egyedül uralja, adót nem fizet és semminemű terhet nem visel, szóval oly kiváltságokat élvez, milyet Európa egy államában sem élveznek. Ezen kiváltságos helyzet, úgymond, nem egy igazságot szerető, lovagias nemzethez illő állapot. Itt van az ideje annak, hogy a nemesség lemondván előjogairól, ha a hazának minden javát élvezi, a közteher viselésében is kell, hogy résztvegyen, és a terheket a néppel együtt aránylagosan magára vállalja. Az érdeklődés már kellemesen hatott a közönségre. Nemsokára kiszivárgott, hogy a gróf mindennap ott van ministeri hivatalában és csak késő délután távozik onnan. Tehát egy olyan gróf, a ki dolgozik, még pedig alaposan, mert a legkisebbnek látszó ügyre is kiterjeszti figyelmét. A gróf tehát komolyan veszi hivatalát és arra törekszik, hogy minél előbb önállónak és függetlennek érezhesse magát az elébe terjesztett kérdésekben. Ez több volt, mint a mennyit hittek, mert nem várták, hogy saját szellemének, képzettségének és szorgalmának bélyegét akarja nyomni a reá bizott ügykörre, hogy egész otthonosan fogja berendezni magát. Alapos ember, vélték a szakférfiak; legalább jogos érdekeinket figyelembe veszi és igazságos elbánásban fogunk részesülni. De a jó adminisztráció még nem elégíthet ki bennünket; nekünk egy olyan minister kell, a kinek eszméi is vannak, a ki a tanügyet előbbre vinni, culturális intézményeinket fejles zteni akarja és tudja is. Ezt a kívánságot is teljesítette gróf Csáky. Első beszédében, melyet tárczaköltségvetésének tárgyalása alkalmával — rövid egynehányhavi ministersége után — a képviselőházban elmondott, oly tartalmas és nagy gyakorlati érzésről tanúskodó programmot fejtett ki, hogy a kételkedők nagy táborából alig maradtak meg néhányan. A programm beszéd nagy hatást tett,