Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-08 / 28.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE Megjelenik hetenként kétszer: \ csütörtökön és Vasárnap. f Előfizetési ár: | Egész évre 6 frt — kr. \ Fél évre . . . . . . 8 „ — „ í Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ i Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ £ Egyes szám ára — „ 7 „ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésmimmum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél ro 0 I o t n—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0 ] 0 , egész évinél (104-szer). 25 0 | „ engedmény. f&— Nyilttér sora 20 kr. — A szoczializmus. Esztergom, ápril. 7. (p.) Korunk az ipari előhaladottságnak kora. Nagy városoknak büszkén égfelé meredő füstös kéményei, s az alattuk működő rettenetes gőzgépek óriási munkája, mely nagyszerű produktumaival bámulatra ragadja a szemlélőt, tanúskodik arról, hová fejlődött a szellem erejével az anyagiság. Az emberiség nagy részének kényelmére, hiúságának előmozdítására, más részének napi szükségleteinek f-dezésére működnek éjjelnappal folyton a gyárak ezrei. Tagadhatlanul nagy és az emberiség jó részére hasznos a gyárak munkája által létesített ipari előhaladottság, ámde meg kell gondolnunk, hogy mindez az emberiség egy nagy töredékének keserves fáradsága által történik s ez a töredék azt a nagy hasznot, mit a munkája által nyújt, testi-lelki erejének megtörésével fizeti meg. A szabadelvű eszmék, a szabadság, egyenlőség hangzatos elvei megszüntették immár a szolgaságot, s a jobbágyság eltörlése felszabadította az embert az egyéni alávetettség alól, s mégis azt kell tapasztalnunk a műAz Esztergom és Vidéke tárczája. Eszti. A mi kis városunkban általános feltűnést kelt minden idegen arcz, különösen ha oly szép, mint az én legújabb ismerősömé, a kis Esztié. Mert bizony takaros egy kis leány az .az Eszti, legalább mindenki azt mondja róla, a ki ismeri. S ki ne ismerné? Ha végig megy az utczán, kezében könyveivel, és ragyogó fekete szemeit figyelmesen, lopva az emberre veti, a melyekből üdvözülést és elkárhozást egyszerre olvashatni ki, akkor mindenki egyformán bámulja meg, s szinte szeretne először üdvözülni azok által, hogy azután azok miatt kárhozzék el. Én rám is szép szemei tettek először mélyebb benyomást, mégpedig akkor, a mikor ragyogtak, ragyogtak az örömtől, fénylettek az édes szívből jövő kaczagástól. Volt neki egy fiatrl, nem épen szép, de okos tanára, a természetrajzot adta elő. Azt rebesgették, hogy nem is jött volna másképen ilyen kis városba, ha Eszti után nem bolondult volna annyira, hogy miatta kész volt fényes pályáját megszakítani, csakhogy az ö közelében lehessen, csakhogy vele mindennap beszélhessen. Eszti pedig ki nem állhatta; a mikor csak tehette, boszantotta, a miből a tanár ur azt akarta kiolvasni, hogy ezt azért veit nyugat államaiban, hogy az ember ismét önkéntes rabszolgaságba jut, pusztán életfentartási kényszerűségből. A gazdag, hatalmas munkaadónak, a gyárosnak rabszolgája lesz a szegény munkás, mert éjjel-nappal oda van kötve a lelketlen masinához, csak azért, hogy csekély élelmét megkeresse, s mert szégyenli, hogy koldulni menjen ahhoz a munkaadó gazdaghoz, ki majd akkor, midőn testi és lelki erejét az ő szolgálatában feláldozta, könyörtelenül segély nélkül túlad rajta, mint egy elhasznált gépszögön, vagy keréken. S megunja végre, hogy örökkön elcsigázottan, miként a barom, rágja száraz kenyerét, fellázad s igyekszik menekülni a szomorú helyzet alól. S ha akad, ki lángszavával felbuzditja őket, a ki szilaj kezekkel rántja meg a népriasztó vészharangokat, a ki nyíltan hangoztatja szabad harsány szavát, hozzá csoportosul, hogy méltányos engedményeket csikarjon ki attól a gazdag könyörtelen úrtól, ki, mig sok ezer számára koplalva dolgozik, a lágy kereveten pihen. Igy támad az anarkhia. Tudatára ébred némely lelkesítők gyújtó szavai után a gépnek fehér rabszolgája annak, hogy más is leteszi, mivel érdeklődik iránta, hiszen a közmondás is azt tartja, hogy a szerelmesek ingerkednek. Ha tudta volna szegény tanár úr, hogy mennyire szereti öt Eszti . . .1 Egyszer bekopogtatott a tanári szobába az én legújabb ismerősöm. Szörnyű, komoly arczczal megy oda a tudós pro- \ fesszor úrhoz, a kinek persze egyszerre melege lett és zavarában székkel kínálta meg tanítványát. A pajhos szép leány elfogadta, leült, a mire a tanár úr még jobban izzadott és hogy a renomé helyre legyen állítva, ő állott fel. Eszti előadta jövetele czélját, hogy az erdőben sétálva ezt a valamit találta, nem tudta, hogy mi az, elhozta tehát a tanár úrnak, a ki bizonyosan tudni fogja miiétét, A tanár úr annyira tudta, hogy egy egész órán át csak arról tartott előadást. Hogy mi volt az, azt Eszti elmondta társnőinek az óra után. Házi gazdája fia festette be zöld festékkel a két hetes kenyérbelet. Erre nevetett ő olyan jó izüen, hogy még könnyei is kicsordultak és szemei oly fényesen ragyogtak, mert hiszen nevetségessé tette azt, a ki utána rajongott. Azóta folyton vágytam a kis pajkos Esztikével megismerkedni, de ö mindig oly elzárkózott volt, hogy tolakodás nélkül nem lehetett hozzá közelíteni. De végre mégis sikerült, még pedig ö ismertette meg magát először, de ugyancsak nem sok dicsekedni való van vele. Ő az isko'ából jött ki, vidáman, nevetgélve, mint mindig. Kedvesen csahetne az ő állapotja, csak kényszeríteni kell a munkaadót engedmények adására. S ezt teszik i;. Sztrájkolnak, s ha ez nem vezet eredményre, bombáznak. S vizsgáljuk mostan, méltányos-e a követelés. Bizony nagyon is méltányos. Az a szegény munkás egész napon ott működik erőmegfeszitéssel a gyárban vagy bányában szünet nélkül, sőt éjjel is. Nem élhet családjának, oda van kötve a géphez. A családi kötelék laza, hisz életfentartás végett még a nő is munkálkodik a férjjel egyetemben. Gyermeknevelésről szó sem lehet ilyenkor. Felső iskola nélkül nőnek fel a gyermekek, de még szülői oktatás nélkül is, mert erre nem érnek rá, 12—14 évig. Ekkor már ő is munkába áll. Óh hányszor láttam én, mikor az apa egy félórai pihenésre hazatért, hogy a kis fiu, aki még alig cseperedett fel, ment dolgozni a bányába, a hol előbb atyja abbahagyta. Igy nőnek fel tudatlanul, érzéketlenül. Oly állapotok ezek napjainkban, melyek maradandók nem lehetnek. Ezen segíteni kell, ha nem is ugy, mint azt a szoczialisták és az anarkhisták akarják. A munkás-segélyezés csogott társnőivel, épen egy kedves bohóságát beszélte el nekik, ő volt köztük a szóvivő. Lassan, csendesen ballagtam utánuk. Teli tüdővel szívtam azt a balzsamos illatot, a mely egész lényéről szétáramlott. Valami olyan leírhatatlan édesség volt az egész leányban. Úgy vágytam az arczába tekinteni hosszasan, elmerengve. Nem állhattam tovább, a mint mellette elmentem, önkénytelenül hosszasan kutatva arczába néztem, szemeinek pillantását keresve, mintha azt mondtam volna: — Aranyos, nézz reám, hiszen pillantásod is boldogít. Ő csakugyan rám nézett, de szemei szikráztak, a beszéd abba maradt és inkább susogva, mint beszélve mondta: •— Szemtelen l Csak ezt az egy szavat és ebben az egy szóban annyit. Ez az egy szó, ez az egy gondolat oly lesújtó volt reám, hogy szótlanul, leverve, és megalázva ballagtam tova, nem merve még fel sem nézni, féltem, hogy minden ember azt mondja nekem. — Szemtelen. De vájjon csakugyan van-e valami szemtelenség abban, ha én annak, a kit úgy vágytam megismerni, ha annak én a szemébe nézek? Hiszen csak menyaszszonynak van meg az az előjoga, hogy nem szabad reá feltűnően, kutatva tekinteni. Eszti pedig nem menyasszony, sót még nem is szeret, legalább o azt mutatja, hogy a ki őt oly nagyon szereti, azt ki nem állhatja, nevetségessé teszi mindenki előtt! első sorban van hivatva arra, hogy ne kelljen a szegények gyermekeinek nevelés nélkül felnőttük előtt munkába állni. A helyes munkabeosztás, vasárnapi teljes munkaszünet, munkabér emelése mind oly tényezők, melyek czélravezetők, és eredményesek. S ezt figyelembe kell venniök az illetékes köröknek, mert napjainkban ezek olyan állapotok, melyeket fontolóra kell vennünk, hogy el ne mérgesedjenek, mert a hanyagság társadalmunknak rettenetes megrázkódtatásával fog végződni. A szoczialisták eszméi napjainkban annyira számottevők az országok életében, mint akár a mult század végén a franczia forradalom eszméi. Lassan kell őket keresztülvinni, mert máskép világ-felforgatásra vezetnek. Memorandum az Esztergom szab. kir. városi ujonan építendő közkórház ügyében. 4.) Megfelelne-e olyan kórház a követelményeknek, mely a jelenlegi renoválása, esetleg kibővítése alapján készülne ? Itt két alkérdés merül fel u. m. 1.) Maradjon meg és javitassék ki a régi, s oldalt építtessék hozzá egy új szárny. Volt elég időm gondolkodni másnap délig. Akkor azután megjelent két úri ember az irodámban, mindketten jó barátaim, hogy elégtételt kérjenek a tanár úr nevében Esztikén elkövetett sértésemért. Nem értettem sehogysem, íhogy hogyan jön a tanár úr ahhoz, hogy Esztikét pártfogásába vegye. De nem volt szabad sokat töprengenem, a kihívást elfogadtam. A párbaj megtörtént komolyabb sérülés nélkül. A tanár úr kapott gyengébb karczolást a jobb vállára. De annál nagyobb lett a hire. Kis városunkban mindig nagy hajlandóság volt a pletykára, különösen, ha ilyen dolog adta elő magát. Senki sem értette a tanár úr viselkedését; voltak, a kik gúnyosan mosolyogtak. Megvallom, magam sem voltam tisztában az egész dologgal. ... Lassan napirendre tértünk a história felett. * Felbontom ma a hírlapokat, Kezembe akad köztük a mi kis városunk hetilapja is. Egykedvűen futva rajta keresztül, már-már le akarom tenni, a midőn az utolsó rovatban feltűnik a hymenhír, hogy a tudós professzor úr eljegyezte magának a szép Esztit, a kivel régen szeretik már egymást, és igy mindkettőnek régi kívánsága teljesedik be. .... Hja, hát igy vagyunk 1 Zalaváry Ferencz.