Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-04 / 1.szám

ESZTERGOM inínnoi PO Mnnvni nnnn es raiB Megjelenik hetenként kétszer: csitöptökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész ke Fél évr . Negyed vre Egy hópra Egyeszám ára 6 frt 3 „ 1 „ kr. 50 50 7 VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól 200-ig 1 frt 50 kr., 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkivul 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , 11—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli (78-szor) 20 0 j 0 • egész évinél (156-szor) 25 0 | 0 engedmény. Nyilitér sora 20 kr. — Virradni kezd. Esztergom, január 3. Ha jelek nem csalnak, az újonnan bekízöntott esztendő városunk történetén epochális jelentőségű lesz. Eltuntve a már épülő állandó híd ügyől, az országgyűlés által már megavazott Budapesti új-vasuti összeköttéstöl, melyek bizonyára rendkivüfontos és városunk fejlődésére és oelkedésére nézve megbecsülhetleivivmányok; azonban ezek már a lelyt évben elhatározott tények volk. A Vfontosabb s mintegy zárköve azo óhajoknak, melyektől mi városunk Mdogulását várjuk, a város-részek:gyesülése, mint megbízható forráól halljuk, már a küszöbön áll. Városik országgyűlési képviselője F r-y Ferencz néhány nap előtt szentesen érintkezett H i er o n y m i belügyminiszterrel; élénk színekben ecsetelte a személy- és vagyon kbiztonságának teljes hiányát, reámutatott, hogy városunk jelen zil; helyzete tovább nem tűrhető. A nister ezen előterjesztésre ajánlkozói hogy elküldi J e k e 1 f a1 u s y mi tanácsost a veszélyeztetett koiztonság helyreállítására. I Azonban országgyűlési képviselőnk a minisztertől nem ideiglenes, hanem gyökeres gyógyítást kért és kimutatta, hogy az nem lehet más, mint a városok egyesítése. Képviselőnk érvelése oly meggyőző erővel hatott a belügyminiszterre, hogy ez kimondta és többszörösen ismételte a következő nagy horderejű szavakat: „azonnal elrendelem a városrészek e g y e s i t é s é t." Az országnak volt alkalma többször megismerni Hieronymi belügymin iszter erélyét és szívósságát fontos országos ügyekben, midőn rövid néhány hét alatt keresztülvitte az ország fő- és székvárosának újjászervezését, az . évek óta sürgetett káposztásmegyeri vízvezeték elkészülését stb. mely müveletek kivitelénél akadályoktól nem rettent ^vissza; ennélfogva bizton elvárhatjuk most, hogy ily helyi érdekű ügy gyorsan el fog intéztetni. El nem mulaszthatjuk, hogy a vármegye alispánját, ki jelenleg a főispáni teendőkkel is meg van bízva, ez ünnepélyes alkalommal fel ne kérjük, hogy az esetben, ha a minisztertől véleményadásra fel fog kéretni, ne a vármegye régi tradiczióiból kifolyó véleményt adjon, mely városunk A i újévi örömünk. — Elbes, egy kétségbeesett tárczairó. — Tamávértanu püspök nevére kereszteltetetaz anyám. Szinte a jövőbe látott az é« anyám, én sem adom alább a kereszténég első Tamás vértanujánál. Csak két tgot említek: keresztapám váltig magr néptanítónak kivánt taníttatni. Elerrett koromban pedig beugrattak, hogíépjek fel egy biztos kormánypárti őrületben. így lettem én JMpldnélküli-.más. Egyéb pechjeimről Usfallgatok. ht méltóztatnak tudni, a nevemnapom :czember 29-ére esik, éppen ezen a nap mélabúsan billegtem a szerkesztösoe. Bosszút állok az emberiségen — gdoltam — irok egy olyan tárczát, ar.yben az összes Kanári-szigetek lakóikipusztitom. A szerkesztő megszólít: — Ha:, Aquinói Tamás én önt meglepem. — Tal az aquinói előnévvel ? — Nerazzal, hanem ezzel a kis rellumeráczial, a nevenapján. Remélem, ezután jobbirczákat fog irni? Tukoray Lóránd méfem csinált kétségbeesettebb arczot, mintn erre. De félre nobilis büszkeség, yettem a szerkesztői renumerácziót. ugva mondom önöknek: Lsupa kétpnlás numismatika volt, az pjpesti hatos: jelentékenyen képviselve. Kegy teljes leereszkedéssel bocsájtott el magától a szerkesztő. — Édes merinói illetve aquinói, tudja mit vegyen rajta: egy újévi malaczot. Az újévkor egy családi szimbólum. Menjen kedves tárczairó, most éppen piacz van, lepje meg a kedves nejét. Beléptem a szerkesztőségbe, mint egy Kozarek és kiléptem belőle, mint Héthársy Balambér, az ablakfüggöny palástba bujt Báthory István. így alakított át az újpesti numismathika. Elszántan törtettem a lityek-latyakban a malaczvá sárra, de útközben egy czukrászda mellet ügettem el. És az ablakból oly kívánatosan, oly bájolón mosolygott elém a grillástorta disznó jelmezben, hogy mint „Ízléses" tárczairó nem is sokáig tépelődtem a felett, hogy ne inkább ezt vegyem-e meg. Végre is ez egy türelmes és ennivaló malaczocska, mig a másik ? . . . A féltuczat gyerekem oda lenne a sivitásától. Kifizettem a malaczot és a lakásomra mentem. Otthon aztán olyan titokzatos voltam, mint Fandora szelenczéje. Végre jött a fehérkötényes édességgyakornok. Az üvegtáblán mosolygott a grillás malacz. Esztikét ekkor mosdatta az anyjuk, de még könyein keresztül is mosolygott az új jövevényre. A feleségemről azt képzeitem, hogy ő a grillás láttára e

gy vígjáték fináléját cselekszi és boldog mosollyal veti magát karjaimba. Ajakáról pedig grillásszerüleg csorog le az ódai lendület: — Boldoggá tettél Tamás. Szó sincs róla. irányában mindig ellenséges volt — hanem mutassa meg az alispán ur, hogy ő e városnak nemcsak szavakban, hanem tényekben is barátja, és akkor igazi maradandó érdemeket fog magának szerezni. Mielőtt mai czikkünket befejeznők, még egy nyilatkozattal tartozunk F r e y Ferencz országgyűlési képviselőnknek. Ki e lapok hasábjait figyelemmel kisérte, különösen a képviselő választások ideje alatt, tapasztalhatta, hogy mi nem álltunk a képviselő ur pártján, sőt sokszor személye és pártállása e lapokban éles támadásoknak volt kitéve, ezen körülmények azonban nem késztethetnek arra, hogy az igazi érdemek előtt szemet hunyjunk és azt kicsinyeljük, esetleg agyonhallgassuk csak azért, mivel politikai álláspontunk nem egyezik meg a képviselő úréval. — Az „Esztergom és Vidéke" csak annyiban foglalkozott a politikával, a mennyiben városunk é rdekét szóban forogni látta. F r e y képviselő ur rövid két évi működése alatt megmutatta, hogy szülővárosának és lakóinak érdekét igazán szivén hordja. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy számos választói és nem választóinak magán ügyeit tekintet nélkül a poliA feleségem megsemmisítőén fitymálta újévi klenodiumunkat (a melyért hajh! hányan fognak meghalni, a tárczáimban.) — Ezt te vetted, te . . . Tamás? — En . . . De mit akarsz ezzel mondani ? A feleségem nem mondott semmit hanem jelképesen rémitett: sírt, mint a záporeső. Ha a nagy zsilipet megnyitják, megindul az ár: a hat gyerekem a jerikói csataharcz zavaros lármáját imitálta. Az összegabalyodott családi szcénában őrült kergeséggel száguldottam be a szobát, mint valami drámai hős. — Magyarázatot! — szavaltam vérbeborult szemekkel. A feleségem készségesen szolgált vele. — Ez az újévi malacz hátra kapar, nem pedig előre. A jövő évben sem lesz belölünk semmi. Egy családi szcéna keretében tanultam meg az újévi babonát, hogy az újévi malacznak előre kell kaparnia. Farsangi dramolette. Vigan rakták a párok a csárdást. A czigányok emelvénye előtt álltam s a fülembe kongattam a czimbalmos futamait. Onnan néztem a mosolygó lázas arczokat, a ragyogó szemeket s a felhevült fiatalok elegáns rekedtséggel kiáltották a már-már kimerülő czigány-primásnak : — Sohse halunk meg! tikai pártállásra az intéző köröknél hathatós támogatásban részesítette és nem rajta mult, ha nem aratott mindenben sikert. Első fellépése az országházban, midőn a valláspolitikai kérdésben bátran felemelte szavát és minden tekintet nélkül választóira, meggyőződésének sikerült szónoklatban kifejezést adott, csak dicsőségére vált városunknak. Végül fel kell említenünk, hogy képviselőnk az állandó híd, a vasút és városunk egyesítése ügyében számos alkalommal érintkezett a kormány tagjaival, a hid ügyében interpellácziót is akart intézni, mely csak azért maradt el, mivel Lukács miniszter határozott Ígéretet tett, hogy a hid építése el lesz határozva, mihelyt a herczegprimással a vám ügyében rendezés történik. Az épület betetőzése a városok egyesítése. Ha ez — mint most már bizton hisszük — nemsokára bekövetkezik, tisztán képviselőnk érdeme lesz, ki kellő időben megragadta az alkalmat e fontos kérdés megoldására. E város lakóinak közóhaja létesül; egy szebb jövőnek nézünk elébe. Ilyenkor megszűnik minden pártállás és szívesen bevalljuk, hogy Frey Ferencz országgyűlési képviselő urezen egyedüli ténykedéseivel elévülhetlen S a tánczosnők szemiben épp oly féktelen szilajság ragyogott, mint az urakéiban, a legettikettesebb, finnyás kisaszszony is zsebkendőt lobogtatva járta, forogta a csárdást, nem látva, hallva semmit sem, csak a vér ösztökélte a régi jó csárdásbolonditó frisre, a mialatt még a nagymamák szive olvadt meg ötven esztendőkkel ezelőtt. . .. Azok a kedves, jó, öreg nagymamák.. Néhány lépésnyire előttem szőke leány tánczolt. Hosszabban megakadt rajta a szemem. Szelíd, szende, mondhatni bánatos arcza különös ellentétben volt ragyogó szemeivel és azzal a kitartó tűzzel, melylyel már egy félóra óta rezgett, forgott, hol itt, hol ott a párjával. Kis csipke zsebkendőjét kezében tartotta. Hol magasan lobogtatta, hol ajkaihoz szorította. Feltűnt, hogy köhögött és mindig akkor emelte szájához a kendőt, szabadon hagyott félkezével. Jobban szemmel tartottam a madonna arczu szőke leányt s nagy megdöbbenéssel vettem észre, hogy a halk, rekedt köhögés folyton ismétlődött. Eszembe jutott Dumas Fils Margitja és szánakozó tekintettel néztem a mosolygó arczot piros rózsáival, a lihegő keblet, melyből időközönkint azt a csúnya köhögést véltem hallhatni. Újra ajkaihoz emelte a kendőt s ekkor már piros foltot láttam azpn. A tánczosok kurjongattak, a czigány uj csárdásba fogott, a szőke leány Az Esztim és Vidéke tárczája.