Esztergom és Vidéke, 1893
1893-02-05 / 11.szám
A millenium. Esztergom, febr. 4. Észrevétlenül, de gyors léptékkel közeledünk urna naphoz, időhöz, melyen nemzeti nagyléiünk ezredéves múltjára lek inthetünk vissza. Néhány év és másod ezredéves nemzet leszünk. Büszkén nézhetünk vissza az ezredéves küszöbről és hálálkodva emelhetjük fel kezeinket a Gondviseléshez, mely ntainkon vezérelt, Magyarország Védasszonyához, ki bennünket megoltalmazott. Büszkén, hogy annyi vész és oly sok csapás után nemcsak vagyunk, de számítunk is az európai nemzetek sorában. Van-e magyar ember kinek szive örömtől ne dobbanna fe!, van-e magyar ember, kit a lángoló hazaszeretet tettre, munkára ne serkentene, hogy a nagy nap méltó megünneplésben ne részesitessék ? A nagy mozgalom élén az ország szive Budapest áll, olt fognak az ünnepélyek lefolyni, fővárosunk lesz tanúja az örömkönnyeknek, a nagy pompának és ünnepségeknek, mi pedig jó vidékiek itthon csendben fogjuk olvasni a .napi sajtóban a történteket, avagy ha kedvünk ós pénzünk telik, ugy lerándulunk, hogy bámuljuk az ünnepi szint öltött fővárost. Be vájjon a hazaszeretet nyilvánulása csak a fővárosra maradjon korlátozva ? Nem ! Az ünnep nemzeti, a hazaszeretet tüze a Kárpátoktól az Adriág, hol csak egy magyar van, fellángol s kész áldozatot hozni a nagy nap emlékének. A főváros nagyszabású ünnepélyek rendezését tervezi, melyek részben maradandó és látható nyomokat, emlékeket fognak maguk után hagyni, részben pedig csak az emlékezetben fognak élni. Az ünnepélyekot a főváros rendezi, mely rendezésben a vidék részt venni, befolyni uem fog. Jelen lehet ugyanis mint szemlélő, de nem mint intéző. Az ünnepélyességek műsorának egyik része a kiállítás, alkalmat fog ugyan nyújtani a vidéknek a résztvételben, de a vidék szerepe itt is csak passiv lesz, mert az egész kiállítás az ünnepi műsornak csak egy, habár nagyszabású és fényes, de másodrendű része lesz, annál is inkább, mert a kiállítás az eddigi tervezetek szerint országos és nem nemzeti jellegű lesz. Joggal kívánhatja a vidék, hogy a nemzeti nagy ünnepen ne csak saját jóvoltából, de hivatalosan is képviselve legyen, bogy a rendezőségnek képviseltje is, a fővárosival hasonló szerepű és jogú tagja, legyen. Hogy a főváros fogná ez irányban a a mozgalmat megindítani, nincs még tudomásunk róla, de a tapasztaltakból erre következtetést vonni, hiu ábránd lenne. Rajtunk, a vidéken a sor, hogy felemeljük szavunkat, hogy e részben készségünket felajánljuk, sőt — értve az ország összes vidékét — hogy csatlakozási szándékunk figyelembevételéhez jogokat formáljunk. A főváros fog arról gondoskodni, hogy a nagy napnak maradandó ért látható emlékei maradjanak. Itt-ott vidéki városok is megindították már a mozgalmat, hogy necsak a főváros palotái, de a szegények kunyhói is résztvegyenek a nagy nap megünneplésében. Ünnepélyek rendezése, szobrok, emléktáblák felállítása stb. által fogják megörökíteni a napot. Történelmi szereplésekben gazdag városunk nem vonhatja ki magát abból, bogy az adott viszonyoknak megfelelőleg és habár tekintetbe vételével az anyagiaknak, részt ne vegyen. Gondolkodjunk e tárgy felett, üljük meg mi itthon városunk falai között nemzeti létünk ezredéves ünnepét, hogy gyermekeink, unokáink is résztvegyenek a hazaszeretet tüzének fellángolásában. Hadd tudják azok is meg már kora ifjúságukban, hogy mi a hazaszeretet. Emeljünk maradandó emléket, véssük ércbe, kőbe e napot, hadd tekintsen vissza reánk az utókor, miut Magyarország hazafiaira. Városunk nyugalma. — Levél a szerkesztőhöz. — Esztergom, febr. 4. Közügyeink és városi érdekeinket melegen szivén hordozó b. lapja hasábjain az utóbbi időkben megelégedéssel olvastuk, városunk nyugalmát hónapok óta izgatottságbau tartó veszettebek garázdálkodásairól szóló tárgyilagos sorait, melyekben feladataink tudatában, mint a helyi sajtó egyik képviselője, hatóságaink éberségét, figyelmét a veszélyeztelett közbiztonság érdekébon felhívja, szigorú és erélyes rendszabályok behozatala és alkalmazására. Hatóságaink hoztak szigorú végzéseket, melynél fogva eb otthon csak megkötve tanlintó, mi helyes, mert ezáltal nem csak a háznép, do a házba bejárók is megvannak óva az esetleges veszélytől. Helyes az intézkedés, hogy eb utcára csak szájkosárral ellátva és pórázon vezetve bocsátható, de mi haszna az erélyes végzésnek, ha annak végrehajtása nem a megfelelő eréllyel eszközöltetik. Nem szájkosárral, de uton, útfélen látunk szájkosár nélkül ebeket, sőt hatalmas komondorokat, ugy a kir. várda területén, de méginkább ós főleg szomszédos városaink területén/ Nem kételkedünk hatóságaink jóindulatában, de rendeleteinek végrehajtását fogyatékosnak látjuk. Azok végrehajtásában megkönnyítené hatóságaink munkáját maga a lakosság, ha azt, törvényt tisztelő polgárokhoz illőon respeelálná, de ott, hol találkoznak oly könnyelműen gondolkozó ós lelketlen emberek, kik már csak azért is szájkosár nélkül bocsajtják az utcára kutyájokat, hogy hadd fogják azt be, ily körülmények közt, hatóságaink feladata, habár anyagi áldozatok árán is, de feltétlenül szigorú rendszabályok alkalmazását behozni. Az adatok arra vallanak, hogy uem is egyedül a kir. és szomszédos városrészekben, hanem a megye területén lévő községekben is garázdálkodnak a veszett ebek, miként azt hivatalos jelentések erősitik. Sőt valószínű, hogy (Rajz Esztergom történetéből.*) Esztergom a XIII. században a gazdagság, fény és hatalom tetőpontján állott. A város háromnegyed részét gazdag francia, belga és lombard kereskedőit lakták. A Dunán hosszú sorban horgonyoztak a külföld kereskedelmi hajói, melyeknek árbocain a legkülönfélébb lobogók lengtek. A Duna partján nagy áruházak terültek el, melyekben az árusok és vásárlók nyüzsgő csoportjai hullámzottak. A városban magában is élénk kereskedelmi élet volt kifejlődve. Minden külföldinek meg volt saját területe, a melyben letelepedhetett és a nielyet elhagynia nem állott szabadságában. Mint egy kis Babylonban, hallhatók voltak Esztergomban a különféle nemzetek iiyeívei. Mig az egyik ufccábar. Homér nyelvén beszéltek, addig a másikban franciául csevegtek és a harmadikban a zengzetes olasz szó hangzott. Minden nép ide hozta legdrágább áruit, itt halmozta fel fényűzési cikkeit, itt kínálgatta értékes kincseit. A legszebb és legfinomabb selyembársony- és szövetáruk a görögök, a legértékesebb ékszerek, arany- ezüst- és gyöngy*) Felolvastatott a kereskedő ifjak egyesületének f«br. 2-an tartott estélyen. Érdekesnek tartottuk közölni a rajzot, b^r adataiban ívm mindenütt követi a történelem megállapított tényeit, a mit különben a novellisztikus iái feldolgozás nem is tesz szigorúan síüksegessó. A ezsrk. áruk a lombardok, a legújabb és legizlésesebb butor és pipere cikkek a franciák áruházaikban voltak felhalmozva. Tudván azt, hogy az ügyes kereskedő odairányitja szerencséjének hajóját, a hol a fényes üzletek reményei kecsegtetik: könnyen elképzelhetjük, hogy ily hatalmas kereskedelmi és ipartelep csak is azon kőrülményuél fogva létesülhetett Esztergomban, mivel nem hiányzott a megfelelő kereslet oly mértéke és foka, amely a vállalkozók óhajait, várakozásait tökéletesen kielégíthette. Nem csak gazdag és viruló volt a város anyagi helyzete, hanem volt itt gazdag és hatalmas lakosság is. A legtekintélyesebb nemesi családoknak, leggazdagabb főuraknak, a hatalom képviselőinek volt Esztergom nemcsak állandó székhelye, hanem legkedvesebb tartózkodási helye is. A Duna felett büszkén kiemelkedő kegynek sziklacsucsán diszlett a terjedelmes és erős vár, melyet hatalmas bástyái csaknem mtgközelithetlenné tették. A vár középrészén ragyogott a fényes főtemplom, mely nagyobb ünnepek alkalmával páratlan látványt nyújtott. Az istentiszteletek közelgése idején szemkápráztató díszben vonultak fel a város előkelői, nagyjai és gazdagjai. Egymásután jöttek a csillogó páncélba öltözött lovagok, kik levett főveggei, délceg paripákon kisérték a főpapot. Mögöttük haladtak az ország főurai drága fogataikon. Utánnuk a gazdag céhek ; a francia és lombard, a belga és görög kereskedők és iparosok festői nemzeti öltözeteikben. A férfiak disze^apatait a nők követték, kik öltönyeik szépségével és ékszereik gazdagságával egymást túlszárnyalni iparkodtak, meg akarták talán szégyenítem a természetet, mely pedig a legbőkezűbben halmozta el őket pótolhatatlan előnyeivel. Ugy látszik ez régi igen régi kiváltsága Esztergomnak, mert az elvitázhatatlan tény, hogy r erről máig is hires. Es higyjék el t. uraim és hölgyeim, hogy hazánk kevés városában van oly sok szép nő és oly kevés nösülési akarat mint Esztergomban. Ugy-e bár t. hölgyeim igazam van ?Bármily szépek és kecsesek voltak is Esztergom hölgyei a Xffl. században mindazáltal ezen idők férhai elkövették azt az udvariatlanságot, hogy — bár sokáig vitatkoztak felette — Eris almáját mégis Babette asszonynak, egy boldog aranyműves nejének Ítélték oda. A krónikások elfeledték megörökíteni, miben rejlett Babette asszony nagy szépsége. Egyet azonban nem feledtek el, mintha csak arról akartak volna bizonyítékot hátrahagyni, hogy az udvariasság nemes tulajdonának hiányában szűkölködtek. Azt írják ugyanis, hogy Babette asszonynak rendkívüli szépsége mellett azon egy nagy hibája volt, hogy tudta, mennyire szép és hogy valahányszor az utcára lépett, mindég volt rajta valami meglepő, valami szenzációs. Egy alkalommal olyan ruhában jelent meg, melynek minden darabját, sőt még apró czipöcskéit is arany -ékesité. Más alkalommai minden ékszer nélkül volt a királyi kertben látható. Hosszú szőke haját leeresztve viselte, mely karcsú derekát, mint egy köpeny elfedte egészen a sarkáig. Babette asszony* szép hajával nem is csekély veszedelmet idézett elő a fiatal urak körébén. Az ifjabbik Héderváry egész vagyonát feláldozta, hogy csak egy szálat kaphasson belőle. E/.zel ment Héderváry mint keresztes vitéz a szent háborúba, hol a vágyódás és a szerelem kínja közt, meg is halt. A poéták sokáig énekeltek arról az egy szál aranyhajról, mely elég erős volt az izmos férfiút a setét sírba vinni. Fájdalom, nem sokára elérkezett azon idő, midőn az énekesek elnémultak, művész kezek nem nyúltak hangszerek után, mert mindent elnémított ez a borzalmas szó: «Jönnek a tatárok !» Mint a felhő, melyet förgeteg bajt, Ugy közelgett a nem is sej tett veszély. A költő elnémult, a nép jókedve aláhanyatlott, mindenki szomorkodott, csak a pénz a sóvár szaracénus njongott Örömében, mert a jövevények zsebét uj pénzbányának tekinté. Ugrón érsek csakamar átlátta, mily nagyveszély fenyegeti székhelyét, utuak indult embereivel és ment faluról-falura, városrólvárosra, hogy magának a legjobb vitézeket a közelgő ütközetre összegyűjtve. Ezen fáradalmas utazásban a poéták voltak Ügrou leghűbb emberei, kik dalaikkal a harcosokat bátorították. Sajnos, de a tatárok még hamarább jöttek mint bárki gondolta volna. A fegyverfogható nemesek elhagyták kedvenc városukat Esztergomot, a bátor ifjak elváltak Esztergom szépeitől. A szerelem rózsalánca szétszakadt, mert,a hazát veszély fenyegette. ____ © Városi és megyei érdekeink közlönye® u ,. _ _ _ _ .~ ———• MEGJELENIK IIETENKINT KÉTSZER : _ * HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HíROETESEK t »,ót w íoo 75 kr, 100; ——— . DUM-UTCZA 48. SZÁM. to1 m '* 1 {H ll^t kT' 1 " 2 * 95 ELOHZEI'ESI AR: hoTíl j ^„j^j ^wél nj^ta kd/.tanén?Mi knId»?ndÖk. . . — Egén/, évre 6 W — l«r -— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint; legju'ÁnrosabEél évre ij frt - kr. KIADO-HIVATAL: ban közöl ietn»k. -' Negyedévre 1 frt 00 kr. SZÉ(!fíEN Yl-'l'tón 882. NVirTT^P~~. Egy SZám ára 7 kr. bová a lnp bna'a'o« *'s migán liir>l«rései, nyiUfótl>e afeíijt közle- JNiJ.LIIivk 8ora kr. Q _ . , Y @ m.'ny_ek, eI"(i+*t>-i pénzek «'s reklamá'ások intézen'l<">k Q 1 u ......— h MmmMkt tárcája.
