Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-06 / 107.szám

fokon álló 'város lehet. — Városunkat tehát ilyenné kell fejlesztenünk ! Szellemileg városunk meghaladja és felülmúlja az összes szomszédos városo­kat, a mit a tervbe vett tanítóképző, új teljes papnövelde, főreáliskola és polgári leányiskola még csak fokozni fog. Gazdaságilag is messze előbbre va­gyunk a szomszédos városoknál. E tekin­tetben is van haladásra kilátás: az új sörgyár, a tervbe vett vinczellér- és alsó fokú gazdasági iskola, Garam-szabályo­zás és több ily intézkedés hathatós esz­közei lesznek ennek. Városunknak már ezelőtt is volt valami metropolis jellege, a mit az állam által készítendő hid, a Budapest-esztergomi vasút, az esztergom-nána-párkányi helyi érdekű vasút nagyban elő fognak moz­dítani. De mindez még nem minden. Városi viszonyainkat rendezni kell, utczáinkat szépiteni, kövezni, világítani ; magánépületeket emelni stb. De hogy ezt elérjük, okvetlenül kell, hogy egy nagy, erős szervezetű városunk legyen. De ez csak úgy lehet meg, ha városré­szeinket egyesitjük, s egyesült erővel tö­rekszünk a nagy czél elérésére l Hogy mennyi haszon fog háramlani a nagy Esztergom vármegyéből váro­sunkra, azt szükségtelen még fel is em­líteni; elég, ha arra mutatok, hogy ak­kor vissza fogjuk kapni kir. törvényszé­künket, hogy akkor szabad királyi város lesz városunkból. Városunk jövője tehát polgárai ke­zében van. Tegyék félre már egyszer azt az örökös pártoskodást, némítsák el azt az ellenactiót, még gyökerét is irt­sák ki. Figyelmeztessék már előre is a belügyminisztert arra, hogy készek min­den áldozatra, megyéjük és városuk ér­dekében. Két hatalmas egyéniség támogatja ezen nemes ügyet. Az egyik az ország eisö főembere, zászlósura, főpapja Va­szary Kolos herczeg-primás, a ki már ed­dig is annyit tett városunk árdekében, a mennyit a többi polgárai együtt véve sem. A másik, maga a belügy­miniszter a ki már [többször volt városunk vendége, s a ki minden alka­lommal kimutatta érdeklődését az ország egyházi fővárosának ügyei iránt és a ki­ben mint ügyünk legnagyobb védőjét, legerősebb támaszát leljük és találjuk meg. Zwillinger Ferencz. HÍREK. Esztergom, decz. 5. — A herczegprimás ujabb jótékonysága. Esztergom biboros érseke vasárnap fo­gadta S z a p á r y Pál grófot, ki a buda­pesti egyetem ifjúsága képviseletében tisztelgett s a főpapnak pártolásra aján­lotta az egyetemek kórházi egyesületét, melynek javára az operaházban nagy bált rendeznek. Aherczegprimás szokott szivé­lyességével fogadta Szapáry grófot, és nem­csak megengedte, hogy az operabált az adventben megtarthassák, hanem a költ­ségek fedezésére az egyesületnek 200 frtot is adományozott. — Eljegyzés. S z a 1 a y Béla primási uradalmi gazdatiszt vasárnap eljegyezte Niedermann Pál kir. tanácsos, fökáp­talani közp. ügyész leányát, Ágnest. — Értesítés. Az „Esztergomi kath. kör" által f. hó 10-ére tervezett matinéé — közbejött akadályok miatt — elma­rad, miről a kör t. tagjai ezennel érte­síttetnek. — Városi tanácsunk gyásza. Egymás­után kell hirt adnunk szomorú halálese­tekről. Most Keményfi János városi tanácsost sújtotta a kegyetlen sors, mely megfosztotta őt fiától. Keményfi Béla Esztergomvármegye utibiztosa volt, kit a halál fiatalon élte delén ragadott el. Hivatalos szorgalmának lőn áldozata a szánandó fiatal ember, mert körútján annyira meghűlt, hogy két heti szenve­dés után elhunyt. A mélyen sújtott csa­lád a következő gyászjelentést adta ki: Keményfy János mint édes apa, úgy a ( saját, valamint gyermekei nevében is fáj-1 dalomtelt szívvel jelenti felejhetetlen jó f fia, illetőleg testvérük Keményfy Béla Esztergomvármegye törvényhatósági út­biztosának folyó deczember hó 3-án esti fél 9 órakor, életének 33-ik évében, rö­vid szenvedés után történt csendes el­hunytát. A boldogult hült teteme folyó deczember hó 5-én délután 3 órakor fog lakásáról (Magyar-utcza 449. szám) a szab. kir. városi sírkertben örök nyuga­lomra tétetni. Lelkiüdveért az engesztelő szent-mise pedig folyó deczember hó 6-án délelőtt 9 órakcr fog a plébánia­templomban a Mindenhatónak bemutat­tatni. Esztergom, 1893. deczember 4. Ál­dás és béke lengjen porai felett I — Kopor­sóját ma nagyszámú diszes közönség ki­sérte az örök nyugalom helyére. Részt vett temetésén a megyei és szab. kir. városi tisztikar testületileg, az előbbi Krupianicz Kálmán kir tanácsos al­ispán, az utóbbi Dr. H e 1 c z Antal polgármester vezetése alatt. A részt­vevők soraiban ott láttuk Frey Fe­rencz országgyűlési képviselőt is. Ra­vatalára koszorút helyezett a gyászoló család, a megyei és városi tisztikar, N e­deczk y Kálmán, mint szerető barátja s többi barátai, a „Tarkaság" egyesület. Koporsóját díszegyenruhás megyei haj­dúk emelték a sírig, melynek hideg mélye zárta magába a javakorában le­tört fiatal életet. — A kereskedő ifjak vasárnapi estélye nagyon érdekes műsorral nagyszámú vá­logatott közönség jelenlétében ment végbe. Az estélyt Pfalcz Gizella úrhölgy nyi­totta meg kiváló zongora-játékával. Na­gyon tetszett Feigler János ur hegedű­játéka ; valamint P u d 1 e r Lipót szaval­mánya a „Bányaszerencsétlenség." Az es­tély fűszere volt azonban O k á n y i k Lajos komikus felolvasása „A párviadal", a mely után szinte elragadta a jókedv a társaságot. Az estélyt pompás vacsora fejezte be, s a társaság kedélyes han­gulatban éjfél utánig együtt maradt — Jegyző választás Gesztesi Miksa farnadi jegyző kispesti adóügyi jegyzővé f. hó 2-án történt megválasztatása foly­tán — irja farnadi levelezőnk — Farnád községéből e hó 15-én távozik, hogy el­foglalja új állomását. Távozása által a farnadi jegyzői állomás üresedésbe jön. Bár Gesztesi Miksa még nem adta be hivatalosan lemondását, a farnadi képviselő-testületben már is megindult az U J J e gyző választása iránti mozgalom. Ugy értesülünk, hogy Farnad-község kép­viselő testülete új jegyzőjévé Meszes Ferencz kurali jegyzőt szándékozik meg­választani, a kit már régebbről mint ügy­buzgó, szorgalmas közigazgatósági hiva­talnokot ismer. — Tűzoltók társasvacsorája. Az esz­tergom sz. kir. városi önkéntes tűzoltó egyesület és az iparos testület egy idő­ben társas vacsorát rendezett főparancs­noka, illetve elnöke Dóczy Ferencz név­napja alkalmából a Háromszerecsenhez czimzett vendéglőben. Ezen társas va­csorán körülbelül 80-an vettek részt és rendkívül lelkesült hangulatban a reg­geli órákig maradtak együtt. Éltették az ünnepeltet és kitűnően sikerült beszé­dekben méltatták érdemeit. — Az Esztergom Vidéki Gazdasági Egye­sület vasárnap tartotta választmányi ülé­sét a kaszinó termeiben M e s z é n a Já­nos alelnök elnöklete alatt. Alelnök elő­terjeszti, hogy az egyesület elnöke gróf M a i 1 á t h György az elnökségről lekö­szön. A választmány leköszönését nem fogadja el, hanem elhatározza, hogy fel­kéri öt, álljon el e szándékától, egyúttal inditványoztatott, hogy a Mailáth által adományozott 500 frt gyümölcsöztessék, s örök időkre mint M a i 1 á t h-alap ke­zeltessék. Ezután tárgyalták a jövő évi költségvetést, a mult évi számadások átvizsgálásával pedig Wi m m e r Ferencz, B ü 11 n e r Róbert, és Szegedi Sán­dor bízattak meg. Végül elhatározta a választmány, hogy — tekintve az egylet szerény vagyoni helyzetét — a földmi­velésügyi minisztériumhoz kérvényt fog felterjeszteni, melyben az egyesület anyagi segélyezéseért folyamodik. — Az esztergomi Magyar Állam, a je­les „Esztergomi Hirlap" megint a más háza előtt söpör és mivel kinos figyelem­mel olvassa minden sorunkat, hol lehetne találni czáfolni valót, itt is ott is fölfö­döz valamit, ami neki szemet szúr. Leg­utóbb a Neri szt. Fülöp leveléről irt tár­czánknak ront neki keztyütlen kézzel. Bátorkodunk figyelmeztetni igen tisztelt kollégánkat, hogy kegyeskedjék ezentúl a saját ügyeivel foglalkozni. S amint mi nem kötünk beléje többnyire szerfölött gyarló közleményeiért, ne gyakoroljon a mi tárczáink fölött se kritikát, mert erre bárki mást illetékesnek tartunk, csak az „Esztergomi Hirlap"-ot nem. — Hogy eddig követett elvünktől az egyszer el­térjünk, íme lássuk az E. H. legutóbbi számának egy hirét találomra. — A J ó­kai-jubileum alkalmából a városi tanács tudvalevőleg úgy határozott, hogy Jókainak városunk üdvözlő feliratot küld­jön, rendelje meg Jókai művejnek disz­kiadását, azonkívül pedig az Oreg-utczát Jókai-utczának nevezze el. Ezt a hirt | kommentálván „a nemzet nagyjait kegye­! lettel tisztelő" E. H., nagylelkűen bele­legyezik az üdvözlő föliratba és Jókai müveinek megvételébe, de az utcza elke­reszteléshez már ilyen megjegyzést fűz*: „Ez a megjegyzésünk van arra a kiszivár­gott hirre, (Ez a hir az E. és V. nov. 24-iki számából szivárgott ki, de ciceró­val és a legfeltűnőbb helyen ! A szerk.) hogy a városi tanács az üdvözlő iraton és az ünnepelt iró müvei diszkiadásának meg­rendelésén kivül még egy utczának az ünnepelt iró után való elnevezését is aján­lani fogja a közgyűlésnek. Est modus in rebus. Nincs arra sem Jókainak, sem Esztergomnak szüksége, hogy az ünneplésben úgy k i­te gy en magáért és a figyelmet igy magára irányítsa." — Bo­szankodnunk kellene, ha nem volna a dolog annyira nevetséges. Jókainak va­lóban közönyös lehet, hogy mikor az egész ország ünnepli, egy kis vidéki vá­ros hozzájárul-e az ünnepléshez, vagy sem. De nekünk szükségünk van rá, hogy egy ostoba nevű utczát a ma­gyar Írófejedelem nevéről nevezhessünk el. Jókait mi még egyáltalában sehogy­sem ünnepeltük. Más városok díszpol­gárrá választották, elhalmozták szerete­tük mindenféle jelével, — és mi ? — A midőn a tanács pótolni akarná a vét­kes mulasztást, még akadnak bizonyos — a középkorból ránk maradt — ele­mek, akik soknak találják az ünnep­lést I —• Ilyen nemes eszméknek letéte­ményese több mint egy év óta a jeles Esztergomi Hirlap. Ő is akarja Jókait ünnepelni, csak ne olyan nagyon. Csak egy kicsit. Legjobb volna talán semmit, mert hiszen az a szegény Jókai, amellett, hogy első helyet foglal el a világ most élő legnagyobbjai közt, azon? kivül — kálomista. — Szomorú, na­gyon szomorú, amikor még nagyjaink ünneplésébe is belevegyíti az ultramonta­nizmus az áldatlan vallási huzavonák disszonancziáját. Olyan nemzet megsem­misül rövid idő alatt, amely nem azt nézi, igazán nagy-e az, akit ünnepel, ha­nem hogy katholikus, lutheránus, vagy kálomista-e? — Az állandó Dunahid építése a fa­gyasztó hideg daczára most is folyamat­ban van. Az előkészületeket a tavaszi, tulajdonképeni építéshez az egész télen át végzik, igy a próbaméréseket, fúráso­kat s az anyaggyűjtést. Az anyagraktár­nak mintegy 4 holdnyi területet kel­lett Párkány mezővárosától bérelni, mert ily terület a mi partunkon nem áll rendelkezésre, másrészt pe­dig a tél beálltával az építési telep­nek a fővárossal vasúton való közleke­dése megszakittatnék. Legérdekesebb a pillérek alapozásának munkálata, mely „caisson"-nal, gőzgép segélyével sűrített levegő alkalmazásával megy végbe. E czélra hatalmas buvárharang-féle ércz­hengereket bocsátanak a viz alá, hol a munkálatokat végzik. A hidhoz való Összes anyagok, nemkülönben a működő gépezetek is mind Magyarországból ke­rülnek ki, kivéve a pillérek gránitburko­lata, mely Mathause n-ból szállíttatik, mivel hazánkban üy minőségű gránit, a mely a viz erejének anyira ellentál Íjon, nem található. A hídnak a tervezet sze­rint 1895. év június havában kell befeje­ződnie. — Ipariskola-ülés. Ma délelőtt iparis­kola felügyelőbizottsági ülés volt a vá­rosház tanácstermében, melynek tárgya volt a mult évi számadások átvizsgálása, s a jövő évi költségvetés. — Verekedés. (Állandó rovat.) Vasár­nap éjjel H. J. tímárlegény és L. E. mózes-vallásu polgártárs találkoztak a szenttamási Rózsa-utczában. Ez a kis szűk köz, amilyen piszkos, ép olyan nevezetes­ségre tesz szert verekedéseiről. A tímár­legény, meg az izraelita honfitárs is nem egészen erkölcsös kalandok után jöttek hazafelé, s úgy látszik, nem kifogástalan józansággal egymásba kötöttek. L. E. összekarmolta ellenfelének arczát és vadonatúj ruháját leszedte róla. Termé­szetesen nem maradt ennyiben a dolog, folytatása lett reggel virradóra 6 órakor. Ekkor már mindketten táborkarral jöttek, harmadmagával mindegyik, s megkezdő­dött a dulakodás. Vége az lett, hogy L. E.-t jól helybenhagyták, sőt a tímár­legény egy kővel úgy megdobta a jám­bort, hogy késő délelőttig ott helyben fájlalta a veséjét. — Most már igazán komolyan kérjük nz illetékes közeget, hogy az ilyen veszélyeztetett pontokra, a hol alig múlik el éjjel verekedés nélkül, megbízható, erélyes felügyelőt rendeljen ki állandó éjjeli szolgálatra. — Vasárnapi munkaszünet. Tudvalevő­leg az esztergomi kereskedelmi társulat is folyamodott a kereskedelmi miniszter­hez, hogy tekintettel arra, hogy kará­csonyeste meg Szilveszter-napja az idén vasárnapra esik, mikor az ünnepekre szo­kásos bevásárlásokat a fogyasztóközön­ség teljesíteni szokta, kivételkép engedje meg, hogy az üzletek ez alkalomból nyitva tarthatók legyenek. Lukács Béla keresk. miniszter most rendeletet intézett valamenyi törvényhatósághoz, a melyben megengedi, hogy a f. évi de­czember hó 24-ére és 31-ére eső vasár­napokon az ipari és kereskedési telepe­ken az ipari munka, illetőleg adás-vevés egész napon át végeztethezsék. — Érdekesl Mi érdekes? A Heck­s c h e r József hamburgi bankár kimutatása, mely lapunk mai számának hirdetései közt olvasható. E bankház a helyben és a környéken kapott megbízások gyors, pontos és hallgatag teljesítése által oly jeles hírnévre tett szert, hogy a jelzett hirdetésre olvasóinkat e helyütt is bátcr­kodunk figyelmeztetni. IRODALOM. — Uj politikai napilap indul meg „Magyarország" czimmel deczember hó 20-án Budapesten. Szerkesztője és tulajdo­nosa dr. Holló Lajos, a rövid idő alatt országos kapacitássá lett orszgy. képvi­selő lesz. Főmunkatársa B a r t h a orszgy. képviselő, helyettes szerkesztője I n­c z é d y László. A lap iránya független­ségi és 48-as. Nevezetes ujitás az új lap­nál, hogy elkészülésének idejét úgy fog­ják beosztani, hogy már reggelen­ként a vidéki olvasók is kézbekaphas­sák. Munkatársai közt a hozzánk küldött előfizetési felhívásban több kipróbált új­ságírót és előkelő függetlenségi párti kép­viselőt találunk. A „Magyarország" való­ban érezhető hiányt van hivatva pótolni, mivel a függetlenségi pártnak mindez ideig a kis képes „Budapest"-en kivül más sajtóorgánuma nem volt. Szerkesztői üzenetek. Öngyilkos. Helyben. A vers ügyében szíveskedjék ellátogatni hozzánk d. e. 11 és 12 óra között. — Sz. A. Budapest. Köszönjük az tíjjabbi remek küldeményt. Legközelebb jön. Csak minél gyakrabban. — K. S. Budapest. Hoziuk a Kará­csonyi számban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos NÓGRÁDI JENŐ. 9415 sz. — 1893 tkvi. Árverési hirdetményi kivonat. Az esztergomi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Molnár István és neje Zell Borbála p.-maróthi lakosoknak mint végrehaj tatóknak Szi­korszki Anna p.-maróthi} lakos mint vég­rehajtást szenvedett elleni 40 frt. töke­követelés, ennek 1876. évi szeptember 29-től járó 8°/ 0 kamatai, 27 frt. 30 kr. per, 47 frt. 50 kr. végrehajtási és 8 frt 50 kr. árverés kérvényezési költségek kielégítése iránti végrehajtási ügyében az ezen kir. jbiró­ság mint tkvi hatóság területén fekvő Szikorszki Anna nevén álló, a p.-ma­róthi 793. sz. tjkvben A I 1—6 sorsz. a. V12 kültelekre 369 frtban, az ugyanazon tjkvben (2983—2984) hrsz. a. felvett zág­rajti dülőbeli szőlőre 270 frtban, s végre az ugyanazon tjkvben 3181 hrsz. a. felvett bonczhegyi szőlőre 52 frtban Összesen 691 frtban megállapított kikiáltási árban az árverés elrendeltetvén, árverési határnapul 1894. évi febr. hó 14-ik napjának d. e. 10 órája Pilis-Maróth községházában kitüzetett azzal, hogy ezen határnapon fönti in­gatlanok esetleg a kikiáltási áron alól is elfognak adatni. Bánatpénzül leteendő a fentebb era­litett ingatlanok kikiáltási árának io°/<>­ka. Árverezni szándékozók tartoznak a bánatpénzt készpénzben, vagy óvadék­képes értékpapírban a kiküldött kezeihez letenni, avagy annak a bíróságnál tör­tént előleges elhelyezéséről szóló elis­mervényt átszolgáltatni. A vételár tetszés szerinti részletben 3 hó alatt fizetendő az árverés napjától számított 6% kama­tokkal. Kelt Esztergomban a kir. járásbíró­ság mint tkvi hatóságnál 1893. évi no­vember hó 15-én. Gönczy, kir. aljárásbiró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom