Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-15 / 111.szám

István iparhatósági biztos, Fritz György, Heischmann P'erencz, Horn Adolf börgyáros, Magyary László, Mann Lajos, Matus Károly, Mittelmann Bódog szeszgyárigazgató (Kenyérmező), Neumayer Károly, Niedermann József ipartest, jegyző, Nógrádi Jenő szerkesztő, Oltósy Ferencz gyáros, Dr. Perényi Kálmán lapvezetö, Reiter Jakab, Schenkengel Antal gépgyáros, Vanitsek Rezső, Villányi Szaniszló főgymn. igazgató, Vörös Ferencz, Waldvogel József, — Betörés. Nem közönséges betörés történt tegnap Kecskeméthy János esztergom-vizivárosi kereskedő diszműés papirkereskedésében. Egy eddig ismeretlen betörő mintegy 200 frt ára levélbélyeget s 30—40 frt készpénzt vitt el. Az eset következőkép történt: A betörő — bizonyára helybeli — a Városházutczában a Kecskeméthy-ház falához támasztott egy lámpásgyujtogató létrát, mely rendesen a Városház-utcza egyik falára van akasztva. A létrán egy udvaron levő faépület tetejére hágott s onnan az udvarba ereszkedett. Legelsöbben a pinczét látogatta meg, hol megízlelvén az ott talált palaczkokat, többet magával vitt. Itt a vakablakban gyertyára is akadt. Az udvarról egy üvegajtón a konyhába lehet jutni. Az ablak üveg széleiről ügyesen lefaragta a ragaszt s az üveget leemelte s a tolózárral csukott ajtót felnyitván, a konyhába lépett A gyertyákból többet meggyújtott egy többágú gyertyatartón, s a belső szobába hatolt. Itt mindenekelőtt kalucsnit húzott a lábára, hogy lépteivel zajt ne keltsen. Majd a bolt ajtóhoz ment, de előbb egy erős fúrót az ajtóba furt, mellyel az ajtót az ajtófélfához erősítette, hogy könnyen meg ne lephessék. A boltajtónál erösebb ellentállásra talált, mert az belül három tolózárral volt megerősítve. Itt is ugy járt el mint a másik ajtónál: az üvegről körül leszedte a ragaszt, aztán kivette s a tolózárakat ilyenformán kinyitotta és az üzletbe lépett. Kedélyes ficzkó lehetett, mert czigarettára akadva, rögtön rágyújtott, s dohányozva végezte működését Mindenekelőtt a pénztár tartalmát zsebre vágta, mely lehetett 30—40 forint. A tulajdonos ugyanis a kulcsokat a boltban felejtette s igy könnyen kinyitotta a fiókot, azután a bélyegtartó fiókból zsebi:lt el valami 200 frtnyit, ugy hogy összesen 1 drb. egy krajczáros bélyeget hagyott ott, mintegy iróniábul. Végre midőn befejezte működését, az utczára nyiló ajtón — re bene gesta — eltávozott. A házbeliek ugyan észrevették a betörőt de — talán félelemből — nem merték megakadályozni. 'A csendőrség megindította a nyomozást, s már nagyszámú gyanús egyénnél tartott házkutatást, de ma estig eredménytelenül. A vizgálatot éjjel is folytatják. — Az esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár folyó hó 12-én tartotta Dr. Walter Gyula elnöklete alatt második igazr gatósági ülését. Walter üdvözlő beszédében fölemiitette, hogy a pénztár előmunkálatai már annyira előhaladtak, hogy működésének megkezdése csak napok kérdése. Pa u 1 o v i c s Géza, ki eddig pénztárnok volt, megválasztatott igazgató alelnöknek, helyette pénztárnokot azonban még nem választottak. A felhivás az iparhatóság és pénztár részéről a napokban lesz kibocsátva. A körorvosokkal és gyógyszerészekkel való tanácskozásra egy szűkebb körű bizottság küldetett ki. A mult gyűlésen lemondott Schmidt Gyula igazgatósági tag helyébe Turán y i Györgyöt választották meg. — Kinevezés. A győri kir. ítélőtábla elnöke Polgár István ügyvédjelöltet és Schrammel Imre végzett joghallgató, m. kir. posta- és távírdatisztet a győri kir. ítélőtábla kerületébe dijas joggyakornokokká nevezte ki. — Követésre való példa. A jubiláló Jókai és a turini remete Kossuth Lajos müveinek pártolása a pozsonymegyei Szeli község értelmes lakosságát is élénken foglalkoztatta. Az ev. lelkész és az uradalmi számtartó hazafiúi beszédben ajánlották Jókai Mór müveinek megrendelését. De mert voltak, kik Kossuth Lajos összes müveit is kívánták, a község elöljárói a kérdést legszebben oldották meg, ha Jókait akkor Kossuthot is, s mindkét indítványt elfogadták. Az ekkép megszerzett könyvek első alapját fogják képezni a községben felállítandó nyilvános könyvtárnak. — A földmivelésügyi miniszter leiratban értesiti Esztergom vármegye közönségét, hogy R á c z Sándor, Székesfejérvár sz. kir. város és Fejér vármegye, továbbá Komárom és Esztergom vármegyék és P e s t-P i 1 i s-S o 1 t-K i sK u n vármegye felső részeinek területéből alakított szölöszeti és borászati kerület felügyelőjének székhelyét Székesfehérvárról Budapestre tette át. Ennélfogva mindazon, megkeresések, melyekkel szakügyekben a vármegye közönsége hozzáfordulni óhajt, Budapestre czimzendök. — Az állandó dunahid építési munkálatainak haladására a langy időjárás nagyon előnyös. A Dunaparton a kioszk táján az izmos nyárfákat döntögetni kezdik, mert a tömérdek kö a melyet a hídépítésre összehordnak, tágas helyet igényel. Ott feküsznek már a nagy köhalmazok s az épitési vállalkozó most egy hídmérleget állított fel, s a fuvarosokat a kő súlya szerint fizeti. — Iparkamarai közgyűlés. Most vettük a győri kereskedelmi és iparkamara folyó évi november hó 24-én J e r f y Antal elnöklete alatt tartott rendes t évi közgyűlésének jegyzökönyvét. Érdekesebb pontjai közé tartozott a kereskedelmi miniszternek a kamarához intézett leirata az iparszövetkezetek alapítása tárgyában. Ez ügyben felszólalt Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk és kamarai kültag, ki előadja, hogy ha iparosaink körében oly hangulatot észlelne, mely a miniszteri intencziónak megtestesitését nálunk lehetővé tenné, erről a kamarának értesítést nyújt. Az esztergomi ipartestület ez ügyben való érdemleges nyilatkozata beterjesztésére 15 napi halasztást kért, mint az elnök megadván, a nyilatkozat beadásának határidejét folyó évi deczember havára tűzte ki. — Gyászjelentés. Az „Esztergomi Hirlap" gyászjelentését megkaptuk. Ez a particzédula meglehetősen uj nyomokon halad, amennyiben gyászkeret nélkül kicsinyített másolatban közli a lap első oldalát a Reutter-féle entrepisedes pompes funébres szívességéből. A rövid de velős szöveg szerint az E. H. a legnagyobb esztergomi hetilap, egyúttal a legolcsóbb is, mert előfizetési ára csak . . . stb. A jeles újság úgy látszik hosszúság szerint hirdeti magát, mint a vásznat szokták, — akarjuk mondani a pokróczot. A hallottas ház az Oregutczában van, amit semmi áron nem akart elkeresztelni Jókai-utczának. Requiescat in pace! — Furfangos ravaszsággal szedett rá három esztergomi lókupecz egy parasztgazdát a mult napokban. K. József ugyanis kissé mámoros fővel a szölgyéni vásárra igyekezett, mikor a hajóhidnál csatlakozott hozzá a fentemiitett három lóüzér. Párkányba érve, betértek egy korcsmába, leültek és iddogáltak. A gazda már jó rózsás színben látta a világot, mikor a három ember rábírta, hogy kifogván lovait, engedje az övéket a kocsi elé fogni. Az országúton cserét ajánlottak neki, mit ö eleinte ellenzett, de a kupeczek kifogtak rajta s a marhalevelet is elvették töle. Szölgyénbe érve a vásárbiró elé vitte a egyikük passzusokat, mig másik kettő betért ott is egy pohár sörre. A vásárbirónál a kupecz saját nevére íratta a lovakat. Majd 5 is a korcsmába ment, hol egy darabig mulattak, aztán hazaindultak s a jól elázott gazdát hazavitték, kinek a szesz annyira megzavarta fejét, hogy a dologról mit sem tudott. Reggel bámult csak, miként kerültek istállójába az idegen lovak. Az ügyet aztán jónak látta a rendőrkapitányság elé vinni. — Tolvaj cseléd. Özv. Nagy Ignáez helybeli kocsmárosnénak régebben feltűnt már, hogy aprólékos pénze, a melyet rendesen nyitva álló asztal-fiókokban szokott tartani, több izben eltűnt. Utána járt a dolognak s végre sikerült neki a tolvajra akadni, cselédje Muszka Anna lelédi leány személyében. Ez a bizalommal visszaélve egy izben 6 frtot csent igy el s falujába menve ott lakodalmon elköltötte. Máskor meg egy cselédleány társánál helyezett el három forintot. Ez volt a veszte. Annak ugyanis feltűnt, hogy agy titkolózva adta neki a pénzt, s feljelentette a gazdasszonyának. A leányt aztán, ki ruhaneműt is lopott, Nagy Ignáczné bepanaszolta a helybeli rendőrkapitányságnál, mely is az ügyet illetékesség szempontjából a bünfenyitő bírósághoz fogja áthelyezni. — A magyar királyi államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint a csavargözös meneteknek Esztergom város és Esztergom-csavargőzös megállóhely között folyó évi deczember hó 7-én történt megszüntetése folytán a budapestmarcheggi vonalon közlekedő személyszállító vonatok ezen megállóhelyen további rendelkezésig nem fognak megállani és ugyanezen okból Esztergom város részére közvetlen menetjegyek sem adatnak ki. — Eddig szól a hivatalos értesités. Hogy a vonatok most már nem állanak meg a csavargőzös állomásnál, ez természetes, mert csavargözös nem közlekedik. Ennek oka is természetes, mert a Duna zajlik. De az már kevésbé természetes, hogy a csavargözös-társaság ezt akár falragaszok, akár a helyi lapok útján nem tudatja a közönséggel. Több oldalról vettünk panaszt, hogy jóhiszemű utasok kimennek ebben a nagy sárban az állomáshoz, és csak ott tudják meg, hogy a propeller már nem közlekedik. — Méltányos kívánság. Szakértő tollából felszólalást veszünk a hirlapbélyegek árának leszállítása ügyében. Közöljük e levelet annál is inkább, mivel a kérdés már a fővárosi sajtóban is fölszólalás tárgyát képezte, A sajtóban és az országgyűlésen is — úgymond — többször felszólaltak a magyar hírlapirodalom érdekében: vitatták már az utczai szabad elárusitás tilalmának és a hírlapi hirdetések bélyegilletékének eltörlését; de a posta és a hírlapvállalatok egymáshoz való viszonyát nem mérlegelték, ha csak azt számba nem vészük, hogy említették a félkrajezáros postautalványlapot, mint a hírlapirodalom terjedésének egyik akadályát. Általában nálunk a posta sem a törvényhozásban nem részesül kellő méltányolásban, sem az irodalomban a megillető müvelésben. A postabér már magában véve megadóztatása a szellemi közlekedésnek. Látszólag hirlaptarifáink mérsékeltek, ha azonban vizsgáljuk, hogy mínö arány van a lapok előfizetési dijai és a postabér között, látjuk, hogy hetilapjaink előfizetési dijaikból átlag 10—20 százalékot, a drága napilapok 15—20 százalékot, a szélesebb körben elterjedt lapok 26 százalékot, a a kisebbek 30—40 százalékot fizetnek postabér fejében. Ez a teljesített szolgálat értékét meghaladja. Az alkotmányos korszak óta a posta szép és előnyös haladást tett, fejlődése azonban nem rendszeres, egyoldalú és következetlen. Mig a társadalmi élet kényszere következtében majd az egyik, majd a másik ágnál mérsékelték a díjakat, a hírlaptarifa első rendezése óta változatlan maradt, sőt e tekintetben még visszaesést is látunk, mert az ötvenes években lapközvetitö illeték czimén csak 10—15 sz

^~ zalékot vontak le a lap árából. Ma, mikor uj pénzegységünk van, méltényos, jogos volna a hirlapbélyeg árának leszállítása 100 darabonkint egy forintról egy koronára. — Védelem. Lassan czammog a kesztölczi szürködmönös gazda az alkapitány elé; erőlködve, hogy a sapkát levegye fejéről: „Csés jónapot adjon az úr Isten!" s nyújtja a kezét parolára. „Hát begyüttem, ihol az idéző czédula, oszt csináljuk el azt a kis sort." Az alkapitány előhívja a panaszost, akinek kendőkkel van bekötözve a feje. Alkapitány: „Gregor bátya, kend hagyta ugy helyben ezt az embert?" — A szűrös ember egyet ránt a vállán: „Az ám, a Galagonyás táján összekülönböztünk, oszt nagyon lágy volt a feje, s a kampósom nagy léket kapott." — „Tehát beismeri tettét?" — „Ha muszáj," — Jói van, ezért a törvény elitéli kendet, de mielőtt az ítéletet kimondanám, nem tud valamit a mentségére felhozni? — „Tudni tudnék, de hát izé . . . no sokan vagyunk itten." — „Csak mondja ki bátran mi az?" — A szürkodmön megmozdul s az ember egy nagy kosarat helyez a biró asztalára: „Tiszteli az anyjukom, egy néhány tojást küldött . . — Borzasztó verekedés. Ma délben telefonon jelentették a rendőrkapitányságnak, hogy a kispiaezon rettenetes verekedés folyik. Segítséget kért a piaczi örszemlész a verekedők szétválasztására. Tudósítónk rögtön a helyszínére utazott. Itt már óriási néptömeg csődült össze a verekedők körül. A dulakodás tetőpontra hágott. A verekedők egyike társát földhöz törülte, de az ismét talpra állott. Magáról a küzdelem keletkezéséről következőket sikerült megtudnunk: Hájas Kata, a Kofabirodalom feje, tudvalevőleg gesztenyeárulással foglalkozik a kispiaezon. A verekedés egyik hőse gesztenyét akar venni, de mialatt a gesztenyéket vizsgálja, a kezéből furfangosan egy gesztenyeformára idomított szurkot a rostélyra ejt, s rhegvévén a 2 kr. ára gesztenyét, távozik. Nemsokára éktelen illat tölti el Hájas Kata asszony orrát. Nézelődik a tettes iránt, midőn a verekedés másik hőse felfedezi kilétét. Mire a tettes annyira felingerül, hogy az árulónak neki uont. Ebből keletkezett a rettenetes dulakodás, s folyik egész délig, rendőri segítség nem érkezik. Végre a tolongó népen keresztül töri magát F. csizmadiamester, magasan villogtatva a lábszijat, s a verekedés egyik hősét fülön ragadva, hatalmasan púffölni kezdi a szíjjal, a mely veszélyes közbeavatkozást látva a másik börgyakornok is kereket old. — Iskolakerülő gyermekek. Az E. L. irja, állítólag megbízható forrásból, hogy városunkban vagy roo iskolás gyermek elkerülte az iskolázást olyanformán, hogy a tanköteles gyermekek összeírása alkalmával a szülök eltagadták egyik-másik gyermeküket. Van olyan család is, amelynek három gyermeke közül egy sem jár rendesen iskolába. Oka ennek a szülők kényelemszeretete lenne, mert úgy gondolják, minek küldjék iskolába a gyerekeket, mikor otthon a házkörüli munkánál szükségük van rá. — A magyar repülőgép. A magyar mérnök- és épitészegyletben dr. Martin Lajos kolozsvári egyetemi tanár tartott előadást a „repülő gépről.

0 Nem repülő gépet, hanem csak egy oly kereket készített, mely repülő gépben használható, mint tehert emelő alkotó rész. Az előmutatott mintakerék olyan szerkezetű, hogy a tengely körül forgatott lapátok, ha lefelé járnak, kinyujtatnak, ellenben ha felfelé járnak, bevonatnak. Az előadót a felolvasás végével lelkesen megéljenezték. — Esztergom halottjai. November havában elhunyt Esztergom kir. városban 35, az esztergomi járásban 108, a párkányiban 98, az egész megye területén 241 egyén. — Ismeretlen öngyilkos. NyergesÚjfalun a Duna jobb partján a mult napokban estefelé egy fiatal ember intelligens külsővel, czilinderkalapban egy ladikra ült, azt a parttól eloldva, beevezett a folyó közepére s ott eldobva az evezőt, a víz hullámaiba vetette magát. Rögtön elmerült. A gazdátlan csolnakot a halászok fogták ki, benne volt a czilinder, egy pár vörös finom kutyabörkeztyű, egy á jour szélű zsebkendő és egy ezüst női óra. Hogy ki volt a szerencsétlen fiatal ember, azt még nem tudja senki. — Az önkéntesek. A honvédelmi miniszternek a képviselőház elé terjesztett jelentése szerint összesen 1047 önkéntes szolgált a közös hadseregnél, Í81 a honvédségnél. A tiszti vizsgát sikerrel letették amott 847-en, itt 169-en ; önként viszszaléptek 29-en, illetve 3-an; elbuktak 29-en, illetve 7-en. A második évi szolgálatra utasitattak 126-an, illetve 13-an. A mult év folyamán a közös hadsereg magyar ezredeiben 129 öngyilkosság és 58 öngyilkossági kísérlet; a m. kir. honvédségnél pedig 34 öngyilkosság és 16 öngyilkossági kísérlet fordult elő. — Újságíró, a gyóntatószékben. A vasszög nem üti ki magát oly biztosan a zsákból, mint az újságíró kiüti magát az újságíróból. Könnyebb a vérszopó tigrisnek báránynyá szelídülni, mintsem a zsurnalisztának eltitkolni, hogy ö a napi élet hirsóvár krónikása. Kitűnik ez az alábbi történetből, melynek hőse talán éppen az önök alázatos szolgája, ki e sorokat megírja. Gyónni ment az újságíró. A modern zsurnalisztáknak ugyan köttnyü a lelkiismerete, mert annyi a dolga, hogy nem ér rá vétkezni. De azért az önök riportere mégis elment gyónni. Mikor ő vétkeinek lisztáját elmondaná és a pap a penitencziára térne, az ujságiró ezt a kérdést teszi föl: — Főtisztelendő úr már most maga mondja meg, hogy nincs-e valami jó hire? *) A vízkúra háttérbe szorittatik. A