Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-02 / 10.szám

Vancsó %nla, Véghelyi Ödön, Villányi Szaniszló és Vimmer Ferenc Az Igazoló választmányba 1893. évre: Andrássy Gyula, Boronkay Lajos, Lucenbacher István, Mészáros Károly és Pnlkovics Károly. Az állandó bíráló választmányba az 1893—1895. évekre megválaszoltak: Havaá Imre, Héya Tivadar, Kobek István, Mattyasovszky Lajos, Villányi Szaniszló. A lóavató bizottságba: az esztergomi járásba Gangéi János, a párkányi járásba Vancsó Gyula. Tiszti ügyészi helyettesül ez évre Pongrác Zsigmond ügyvéd választatott meg. A statisztikai bizottságba a hiányzók helyébe megválasztatott Braun Sándor ós Komlósi Ferenc Az egészségügyi bizottságba az 1893 — 1895. évekre : Boronkay Lijos, Frey Ferenc, Havasi Imre, Mattyasovszky Kálmán, Mészáros Károly, Niedermann József, Revieky Győző, Szabó Mihály és Vimmer Fereuc Az adókivető bizottságba a bánya adó tárgyalásához szakértő tagokul az 1893 — 1895. évekre Buráuy János és Eggenhofer József. A vármegyei tanító nyngdij-alap igazgató választmányába 1893 1895-re Boronkay Lajos, Mészáros Károly, Palkovics Károly, Villányi Szaniszló. A közigazgatási bizottságból kilépett 5 tagnak helyébe 1893 -1895-re beválasztattak : Andrássy Gynla, Havasi Imre, Héya Tivadar. Niedermanu Pál és Revieky Károly. A központi választmányba az 1893—1895. évekre beválasztalak : Andrássy Gyula, Barta Ármin, Benedek József, Boronkay L;»jos, dr. Burián János, dr. Földváry István, Gangéi János, Geiger Ferenc, Hamar Árpád, Mattyasovszky Kálmán, Mészáros Károly Niedennanu Pál, Szegedi Sándor, Varga Benedek, Villányi Szauiszló és Viuimer Fereuc. Végül az erdészeti bizottságba szakértő kültagul Vimmer Ferenc választatott meg. Nyílt levél dr. Rigler úrhoz. Tisztelt Uram i Ne vegye tőlem rosz néven, ha mindjárt soraim elején kifejezem azon véleményemet, — hogy «a nedves lakásról irt eikke nem járt azon következményekkel, melyektől ön túlságos szerénységében félt — egyszóval tisztelt uram, ön csalódott. — Először is e lapok tisztelt szerkesztője nem dóba a papírkosárba cikkét és önérzete is tán súgja, közleménye nem képez lapinlteléket, - sem «érdekességet nélkülöző firkál mányt.» Vájjon Esztergom szépei önt a «kiálhatatlan* diszjelzŐvel láiják-e el, arról nem birok tudomással, koromnál fogva már nem forgok azon körökben és mini «dr. bácsit* nem is igen tisztelnek meg ez iráuybaui bizalmukkal; azonban anynyit mégis sikerült megtudnom, hogy városunk azou szépei, kiket Ön is komolyan vesz, szívesebben olvasták az ön cikkét, mint holmi fűzfa poéta érzel géseit. Ami pedig az «erős leves és vesepecsenye mottóval bíró, bacillusokat megvető, illetőleg nem hivő Tudós Urak* nézeteit, illeti, akiknek kritikájától annyira fél, ezek véloményétt illetőleg a legalaposabb informál ióval szolgálhatok és hallja íme a szigorú kritikát. A nedves lakásról irt cikk legnagyobb dicséretet érdemel, 1-ször azáltal, ami nincs benn e. Ugyanis dacára annak, hogy ön, fisztelt doktor ur, mint Fodor egyet, tanár assistense, saját tapasztalára alapján tényleg látott és ismer is bacillusokat, azért még sem irja le azokat, nem szándékozik ezen téreni jártasságát a közönséggel ismertetni, cikkét nem irta ki tudományos könyvekből, — magas, u. n. érthetetlen stílusban uem óhajtojt cikke által a közönség szemében oly tudoinánynyal felruházva látszónak lenni, amellyel tényleg nem bir; hanem, most következnek közleményének positiv tulajdonságai ; — irt a népnek oly tárgyról, amely mindenkit érdekel, mely tényleg nagy fontossággal bir a közegészségi viszonyokra, irt Ön oly nyelven és irállyal, melyet mindenki megért és ezzel a «közjó»-uak igen is tett szolgálatokat. Mert csak is ilyen közlemények mehetnek át a nép vérébe és csak ugy lesznek javítva közegószségi állapotaink, ha nemcsak a szakemberek, hanem a népnek minden rétege át lesz hatva azon tudattól, bogy; egészséges lakás és talaj, jó ivóvíz ós! köztisztaság valódi fényezői a közegész-! ségi felvirágzásnak, mindezeknél fogva| tisztelt ur, irjon csak a helyi lapokbaí mennél gyakrabban és mennél többet,' Ön állásánál fogva is leginkább van hivatva erre és meg fog győződni, hogy sem a szerkesztő nem fogja kiátkozni, a szép leányok sem fogják kinevelni »s végül, bogy a Tudós Urak kritikájától sem kell oly nagyon fé nie, azt mai levelemből láthatja. HYGIEA. IIIIUÍK. — Vaszary hercegprímás Bécsben. 0 Felsége január 3L-óu kihallgatáson fogadta Vaszary Kolos magyar hercegprímást. Miután a kihallgatás teljes fél óráig tartott, valószínű, hogy egyházpolitikai kérdések is kerültek szőnyegre. — Bíbornoki esku. Vaszary Kolos bíboros hercegprimáM Bécsben vasárnap délelőtt fél tiz órakor tette le a bíbornoki esküt ós irta alá az erre vonatkozó okmányokat. Mint tanuk szerepeltek mgs Wilpert pápai követ és B 'lopót ocky Kálmán tábori püspök ő inlga. Jelen voltak még "Wiuter kationok aligazgató, Hettyey Samu spirituális, Berginauu tanulmányi felügyelő, dr. Kohl Medárd ós gr. Del la Porta. — Vaszary Kolos hercegprímás áldozatkészségének ujabbi jelét adta,! amennyiben, megyénk szegényebb sorsul lelkészeinek felsególósóre 5000 frtot adományozott. <*uv/infin v vauiii'a — Á veszprémi püspök körlevele. Hornig Károly dr. báró veszprémi püspök körlevele a

4 polgári házasságról most jelent meg. A körlevél egyenesen a hivőkböi van intézve, kiknek a papság köteles a terjedelmes körlevelet két egymásután következő vasárnapon a szószékről felolvasni és megmagyarázni. A körlevél éppen ezért népszerű nyelven, a dolog mélyebb bonyodalmait kerülve szól a hívekhez, fejtegeti az egyház tanítását és felfogását a házasság széni seggről ós a végén fordul a vegyes és polgári házasság ellen. Az utóbbira nézve lényeges az a kijelentése, hogy mid'ín az állam a polgári házasság behozatalát kimondja, azért is megtámadja a kath. szentséget «mert midőn az állami hivatal előtt végbement cselekedetet törvény előtt érvényes házasságnak mondja, kijelenti, bogy az egyházi, vallási cselekedetei feleslegesnek, semminek tekinti.* Minek kell a polgári házasság? «Erro a kérdésre nem tudok válaszolni kedves híveim ! hacsak uem mondanám azt : azért kell, mert azzal a keresztény házasságot alá akarják ásni.» A polg. házasság mellett szóló okokkal foglalkozva, csak az egységes házas sági jog argumentumaival foglalkozik v alamivel behatóbban. A vége felé összefoglalja, hogy «nein igazság, nem jog, nem méltányosság tehát az, hogy a vallásos embert kényszerítsék a házasságnak mint szentségnek kitagadrására . . . nincs is családi, nincs politikai, nincs hazai érdek, mely a polg. házasság behozatalát kívánatossá tenné, sőt ellene szól számos fontos ok, nom/.eti ugy, mint egyházi ...» A pásztorlevelet bizonyos relatív mérséklet ós józau egyszerűség jellemzi, mely éppenséggel nem csökkenti hatását. — Fehér Ipoly pannonhalmi főapát és helybeli főgymnásiumunk kegyurának névüunepót, mint országszerte a bencés székházakban, Esztergomban is fóuyenyeseu megülték. A bencéseknél mult hó 29-én este diszes társaság gyűlt egybe, hogy országos tanügyi kitűnőségünk neve iránt a tisztelet adóját lerója. Ott láttuk a megye, a város, a katonaság, a tanügy, a közigazgatás, a primatiális uradalom, az egészségügy és kereskedelem legkiválóbb képviselőit. Esti nyolc órakor a jelesekből álló kedélyes társaság válogatott, gazdag terítékű asztalhoz ült és a fácáuy-pecsenyéuél megindult a pezsgő felköszöntők árja, melyek elsejét szokás szerint szellemtől sziporkázva a ház ura sütötte el. A felköszöntők a kitűnő főpap mar is országos hirü érdemeit magasztalták. A név ünnep napján ünnepélyes istentisztelet volt az összes ifjú- ós a főgymu. növeudékpapság részvétele mellett a ferenciek templomában. (Egyjelen volt.) — LOSkay Jeromos primási uradalmi plenipoteníiarius rendi főuökének Fehér Ipoly főapát urnák név ünnepére mult hő 28-áu Pannonhalmára utazott. — Dr. Walter Gyula ur, képezdei igazgató, mint örömmel értesülünk betegségéből már teljesen fölépült, ugyanannyira, hogy a budapesti katholikus kör 16-tk felolvasó estélyen tegnap «Az irodalmi élet fejlődése a régi Rómában* cimü értekezését olvasta fel. A fögymnasiumi ifjúság 8-ára jelzett zártkörű táncmulatságára való meghívót vettük. A farsang legsikerültebbjeinek egyike szokott lenni ifjúságunk e mulatsága, melyre már iiaurvbau folvnak az előkészületek. — Veszett eb járt január 31-én a délelőtti órákban Szfc. Tamás község területén, melyet a hatósági intézkedés puskalövéssel tett ártatlanná. sokszor hamisított acélnál s azért embereiket ezekkel fegyverezték föl A negyedik terület megerősítette a tudósok véleményét, hogy t. i. az emberiség hajdanában Esztergom vidéken a bronz és réz .korszakot is átélte s épen azért vadászaik a dikuvium után fönmaradt réz fokosokat hozták magukkal. Még mondhatja valaki, hogy mi őseink szokásait nem tartjuk tiszteletben ! S ha mindezek után i'lyen állítást merne kockáztatni, annak ugyancsak a fejére rá olvashatunk. Mert hát kérem, nem tartjuk mi is azt a init őseink, hogy a becsületes ember télen § s nyáron 8 órakor ottbon van, s azért az uteákat esak igen gyéren világítjuk ki. A régi kézmondáshoz, hogy <kiki a maga háza előtt söpörjön», szívósan ragaszkodunk s azért saját házunk előtt sem a port, se a sarat, se a havat, de meg a jeget sem távolítjuk el. Ezenkívül sok ilyen szép szokást rajzolhatnék le, de a mostani rajzomra nem fémek, majd csak keresünk azoknak is egy uj képteret. De bocsánat, hogy tárgyamtól egy kissé eltértem, ez kérem rajzomban egy félrehúzott vouás melyet amint a nagy művészek képein, nem a nagy közönség, csak Ők képesek megérteni. A vadászok fegyvereikkel tekintve lenéző szempillantásokat vetettek egymásra. Kié leszen a dicsőség ? ez a gondolat gyötörte őket és ez tüzelte a hadjáratra, mindegyik szerette volna a vadra tulajdon jogát érvényesíteni, de hiába kinos bizonytalanságban voltak, egymás területét halál büntetés terhe alatt tilos átlépni, a bestia meg csak rohant, harapott jobhra balra, de illetőségi bizonyítványát nem mutatta be sem az egyik sem a másik hatóságnál. Legjobban megörültek az egész vadászatnak a boltosok, mert egyszerre megtelt boltjuk huszharuiinc emberrel, kiket azonban csupán a félelem kergetett bele s igy azon örömük, hogy az esztergomiak már egyszer helyben is fognak tömegesen vásárolni és nem mindent Budapestről hozatni, fiaskót vallott. A tér le van festve, magáról a vadászatról keveset beszélek, mert illusztrálja szomorú állapotainkat, mert hisz talán mindenki megérte te, hogy az a vérengző vad semmi egyéb, mint egy veszett eb volt, a [fogyatékos intézkedéseknek és a szétdaraboltság káros következményeinek szomorú példaképei azon tiz áldozat, a kik életüket a jeles és tudós Pasteurnek, de nem hatóságaink éberségének megköszönhetik. Budapesten az el nem fogadott képek számára van Sálon des refusés, én nem bánom, ha azt mondják, hogy az én rajzom is csak odavaló, mert a leghelyesebb kifejezés, mellyel illethetik, hogy az összhang teljesebb legyen, repfuscher, de én avval nem törődöm, de azoknak a kik rajzom célzatát megérteni nem akarják, csak azt mondom, ne csak a magán érdekek, de az összes testvér városok közös java és közóhajtása lebegjen szemeik előtt, mert nagyon könnyen rásüthetik mások Esztergomnak kinai fallal szétválasztott négy területére ezt a cimet; Sálon des refusés az egész ország csavargói, a vármegye veszett kutyár és sok egyéb más dolgok szamára. IGAZ HUBERT. KI HITTE VOLNA Lehet, hogy csak por volt, mit két kicsiny kezével szórt a világ szemébe, de mindenesetre rózsaszín, kápráztató por. Mintha csak megbűvölte volna azt az egész skeptikus világot, mindenki hitt neki, hitt derült arcának, mosolygó szemparjának. Eleinte nagyon erősen figyelték, vájjon nem csak szerep, jól betanult szerep, amit játszik elvérzö szívvel. Nem tudták elhinni, hogy oly könnyen veszi, hogy vége annak a s/.ép álomnak, mit éveken át álmodott. Midőn először látták külön-külön, a leányt iobbra, a férfit balra lestek, várták a könnyet, sápadt arcot. . . Csalatkoztak. A leány talányt adott fel, fejtse meg, aki tudja. A leánysziv titkának megfejtését sok okos ember kisérte meg, de azért a probléma — titok marad ezentúl is. S mikor kisirt szemű, beesett arcú, megtört nőt akartak találni, víg, derült szemű, piros képű leány igézte meg a kedélyeket. Volt olyan is, aki egészen megneheztelt reá és nem egy hang ítélte el: hogy ily hamar feled. Hiába a leány hűség, szerelem frázis, kár azt keresni itt a földön. Pedig a leány feledte végképp. Mulatott bárki társaságában és ott találták mindenütt. Pikáns, csepp arcával, két nagy szemével találkoztak minden helyen, hol szórakozni lehet. De azért hangos sem volt, túlságosan sem kacagott, dehogy ! Egyszerűen jól érezte magát és absolute nem búsult egy férfi után, ki elég ostoba volt, őt elhagyni. S mire újra rügyeztek afak, boldog menyasszonyt vett körül a tavasz enyhe lege. A vőlegény nagyon magas és nagyon szőke volt. Korrekt, tökéletes ember ós hozzá jó parthie, lévén tanár a főiskolán és a mellett tulajdonosa egy csinos falusi birtoknak. A mit aztán a szép ara álmában elgondolt, már megvalósítva is találta. A hány leányos mama csak létezett, mind irigyelte a leánytól ezt a remek, pompás embert. Ezt a higgadt, komoly férfit, kinek ez életben csak egy célja van : aző szépséges jegyesét boldoggá tenni. S a leány örömének egy ember még sem hitt. Csak egy ember látott rémeket fényes nappal ; szerette volna, ha ugy leli egyszer, amint eltemeti arcát és sir, zokog keservesen. Ez az aggódó, gyáva ember az édes anyja volt. Megfo^iatlan félelem í bénította meg. Ugy számolta az órákat, perceket a leány esküvőjéig mikor végre j — végre rnár csal: 24 óra hiányzott, hogy gyermeke egy erős férfi oltalmába kerül, először érezte azt a nehéz súlyt szivén kissé j könnyebülni. A menyasszonyi ruhát is már elhozták. Azt a szűzi fehér selyem, sejtelmes suhogásu fenséges menyasszonyi öltönyt. A (leány oda simította alakjához, gyönyörűen illett a tiszta fehér selyem, sötét haja finom arcához. Az anya, ki mellette állt nézte avval a bálványozó elragadtatással, mire csak egy anya képes, kinek az ö leánya a legislegszebb minden asszonynép között. A menyasszonynak is tetszett a ruha — Önmaga és ott az ara pompája között, olyan furcsa gondolata támadt, maga is nevetett, amint kimondta: «Milyen szép