Esztergom és Vidéke, 1893
1893-02-02 / 10.szám
levelezések felolvasása és tudomásul vételéből állott. Egyik legfontosabb tárgya a Budapest-Dorogli-Esztergomi helyt érdekű vasút engedélyeseinek kérvénye volt, melyben a vasnt törzsrészvényeinek jegyzésével való létesül hetesének előmozdítását kérik. Megyénk belátva, hogy a mennyiben a tervbe vett vasút forgalmi érdekeinknek lenne hivatva szolgálni, elvben a kórvény kedvező elintézését látná jónak, amennyiben azonban megyénk ily célra fordítható alappal nem rendelkezik, illetve azt az Esztergomfüzitői vasút törzsrészvényeinek jegyzésével már kimerhette, kimondotta megyénk, hogy annyiban kész a vasat létesithetésót előmozdítani, hogy a törzsrészvények jegyzésére 500 db, egyenkint 100 frtos, vagyis összesen 50.000 frt névénókii Esztergom-füzitői vasúti részvényt ir alá. Ezt következőleg a különféle bizottságok alakíttattak meg, illetve egészíttettek ki. Az állandó választmányba az 1893 — 1895. évekre megválasztatlak : Andrássy Gyula, Bodros József, Boron kay Lajos, Braun Sándor, dr. Barián János, Fehér Ferenc, Frey Ferenc, Geiger Ferenc, Havasi Imre, Héya Tivadar, Ivanics István, Kobek István, Luchzenbiicher István, dr. Lipthay János, Mattyasovszky Kálmán, Mattyasovszky Lajos, Mattyasovszky Vilmos, Mészáros Károly, Nórey Kálmán, Niedennann Pál, dr. Palkovics Jenő, Palkóvics Károly, Revicky Károly, Reusz József, Szabó Iván, S/.egedy Sándor, Szegény-és dolog házak. Figyelemmel kisérve a napisajtó hasábjait, látni fogjuk, hogy a socialismus, a társadalmi eszmék eme ifjúkorát •élő ujs/ülött, mint kezd napról-napra izmosodni, erősbülni. Politikusok, államférfiak kötetekre menő könyveket írtak már össze, de mind hiába. On, hol fejét a társadalmi rendet rettegtető sárkány felüiötte, áldozatokat kíván, melyet ha nem fékeznek, hatalmasságában *gyre nő, mint a lejtőnek eresztett hógomolyag, ha pedig levágják fejét, minden kiömlő vércsepp helyén, egy-egy uj nő. Nem az erőszak, nem áz elleniállás az, mely a társadalom e fekélyét tűzzel vassal lenne képes kiirtani, de a józan ész, mely a láperót vonja meg tőle, ott hol már van, s hol még csak tünetei mutatkoznak, csirájában fojija el. A könnyű, muukal<erüléssel való megélés, henye, erkölcstelen életmód, feslett erkölcsök azok, melyek a tulajdon fogalmának kizárólagosságát, nem a térvény beiüiben, hanem az egyéni érdek törvény ellenes módon való legyezgeiéfiében találják. A munkakerülés, a henye, tétlen életmód az, mely megszüli a társadalmat bontó eszméket. Régi és örökké igaz példa ; hogy a munka nemesit. A figyelmet, gondolkodást összpontosítja a munkában s a munkára. Szoktassuk munkára a dologkerülőt, s megmentettük öt a társadalomnak. Állítsunk fel dologházakat, szoktassuk munkára a henyólőt. Ha lapunk mult számának hasábjain közzétett féléves jelentését megyénknek, olvassuk, megdöbbentő a szám, melyei bűnügyi statisztikánk felmutat. Megismerkedve a büntetendő cselekmények nemével, az azt elkövető egyének társadalmi állásával, önként befogjuk látni a dolog házak üdvös intézményét. Ha figyelembe vesszük a jelentésnek az egészségügyi állapotokra vonatkozó részét, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék előttünk az, hogy a halandósági számaránynak legnagyobb conlingensét az 1 éven alóli gyermekek szolgáltatják s az, hogy a meghallak közül 500 nem részesült gyógykezelésben. Ezen eszméktől vezéreltetve, elhatározta megyénk azt, hogy feliratot fog intézni a kormányhoz, egy felállítandó szegény és dolgozó ház érdekében. Törvényhozásunk nem vonta még tárgykörébe ezeknek törvény n'jáii való szabályozását, arra egyedül kormányi rendeletek lé'ezuek s igy esetről-esetre, a kormánnyal folytatandó tárgyalások eredményétől függ a kérdés megoldása. Nem foglalkozunk bővebben a kérdések fej 1 égetésével, mert azok a közbiztonsági és közrendészeti politikának képezik tárgyát. Hogy a szegény és ezzel kapcsolatban a lelencházak felállítását már elődeink is belátták, igazolja a történelem, mely az első dologház felállítását a nyolcadik századba viszi vissza. Nagy jelentőséggel bírnak közbiztonság szempontjából a dolgozó házak, melyeknek célja a munkakerülő, csavargó, feslett, és erkölcstelen életű egyéneket munkához szoktatni. A felállítandó dologház, melye' megyénk felállít látni javalt kényszer dologház lenne. Nem a társadalmi rendet, a törvényt megszegő bűnös büntetésére, hanem a csavargók és koldusok számára álliiattuék az fel, hogy munkára szoktatva, mint hasznavehető közegei a társadalomnak adassanak vissza. Ha városunk és szomszédos községeink utcáin végig tekintünk, látni fogjuk az ép tes'ü munkakerülőket, kik csak a munkás járó-kelőknek állják utjókat. Megütközéssel látunk 6 — 10 éves gyermekeket párosával, hármasával, kik a boszautásig menő tolakodás révén szerzett garasokon verseny-cigarettázást rendeznek. Üdvösnek mutatkoznék, ha kormányunk a felterjesztést kedvezően intézné el, mi nemcsak szegény ügyüknek óhajtott megoldása lenne, de másrészt őre lenne a közerkölesiséguek ós védője egészségügyi állapotainknak. Megyei közgyűlés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága január 30-án rendkívüli közgyűlést, tartott. A főispáni szók üresedése folytán, megyénk alispánja, Kruplanic Kálmán kir. tanácsos nyitotta meg s elnökölt az ülésen. A közgyűlési tárgyreud előtt bejelenti, hogy ő Emiuentiájának, a hercegprímásnak bihomokká történt kinevezése alkalmából a megye részéről és nevében üdvözölte a bibornokot, mit a közgyűlés helyesléssel vett tudomásul. A negyvenegy részből álló tárgysorozat nagyrészt felsőbb rendeletek, jelentések, As „EsztDrgozn és Vidéke" tárcája. EPILOG. <Eiftlejtv8.» e. Blbeszélff költeményből. Pusztulás vagy halál minden létnek vége ! Egynek fenn áll, másnak eltűnik emléke, S hogy élt, küzdött, vérzett, szeretett . . . [szenvedett, Nem jelzi más csak a fejfa sírja felett! Bennem is, — a már tett útra visz[szanézve, — Felidéződik az elmúlt idők vésze. .Az elmaradt báltér ... a szeszélyes végzet ... A küzdés, a harc ... a szenvedés . . . [enyészet . . . 8 ilyenkor kát kezem homlokomra nyomva Oda gondolok egy épülő sírdombra, Két szerény kis szóra fenn a sírdomb [felett : tKüzdötfc — kiszenvedett* IZSÓT LIA. — Esztergomi rajz. — Sajátságos egy teremtmény vagyok én. | A mikor iskolába jártam, igen sokszor apám legnagyobb örömére másutt tartottak vissz* ebédre és pedig olyan helyen, 1 ahol a jövendő dicső nagy alakjai és vezérférfiai, a deákok nem szeretnek hivatalosak lenni. Nekem is sokszor jutott ki azon szerencséből, hogy különösen rajztanárom visszatartott egy kis barátságtalan ebédre az iskolában. Rajz óra ! Még most is borsódzik a hátam, ha arra visszagondolok. Szegény rajztanárom, ha tudtad volna, hogy valaha még egy sálon des refusós létesül, enyhébben bántál volna velem. Hát ha az én rajzaim is bekerülhettek volna oda. j Sajnos, nem jól vezetett, elnyomta csupán csak szunnyadozó tehetségemet, melyet ha fölébresztett volna, ugy ez most egy hetedhét országra szóló vak lármát csapott volna. Hogy meg van bennem a tehetség, az érdekes, érdekfeszítő, a regényes iránt, már sokan mondták nekem. Oh mily szépen diszlett volna ott a sálonban díszes képem, melyen egy híres, téli, esztergomi vadászatot ihletett és szakavatott ecsettel festettem volna le. De íme rajzta i nárom lelketlensége, ember ismerethiánya' elzárta előlem az utolsó refugiómat : a retusét, és én kin rekedtem ebben a hideg téli időben. Most mindenhonnan kizárva, kedves lapomnak hasábjai közé menekülök és bánatos szívvel lefestem, ha már nemi lehet ecsettel, legalább tollal, azon érdekes 1 vadászatot, mely másfél napig tartott sj melyről, ha előre értesítik az első hazai vadásztársaság tagját, biztosan mind fölrándultak volna. Kollegák ! másfél napig tartó hajtó vadászat. Mi lehet örömteljesebb Nimród dicső utódjaira nézve ? Nem pezsdül föl ereitekben Magyar vére, ki egypár napig is haj-! landó volt kergetni egy szarvast? Lássátok! egy ilyen élvezettől meg voltatok fosztva, másfél napig vadászni. Hányan meg hányan keresik fői Szahara sivatagjait, Kelet-India őserdeit, hogy a véreng/.ö vadak életét kioltsák s prémeikkel megrakodva büszkélkedve térjenek vissza. Mi pedig, szegény sorsú Nimródok rágjuk az irodában naphosszat a tollat, s mily nagy az örömünk, ha néha néha napján az öreg apánutói örökölt gyilkos szerszámmal kivonulhattunk a mezőre, hogy az ugrándozó tapsi fülesek számára egy kis dilettáns hangversenyt rendezzünk. Most pedig egy véres szaju, ragadozó vadra tartottunk vadaszatot másfél napig és hogy a szivetek még nagyobbat dobogjon, ismétlem, másfél napig. Elképzelem azokat az irigységtől sápadt arcokat és szemeket, melyeket az tel.ső hazai vadásztársaság*, «erdélyi medve tenyésztő egyesület*, «fel vidéki vadkan irtó szövetkezet* s «alfóldi farkas hizlaló testület* tagjai majd vágnak, ha elolvassák a' hivatalos közlönyben, a «Vadászok Lapjá*ban, mert annak is elküldöm a tudósítást, hogy miként kergettük azt avérengző vadat, hogyan lövöldöztünk rá másfél napig a nélkül, hogy eltaláltuk volna és ha nekünk rontott, mily gyorsasággal menekül: tünk a legközelebbi házba. Bárcsak szegény j tollam nem mondana most, midőn mindezeket leirom, olyan csütörtököt, mint a minőt az akkori vadászat alkalmával a puskám mondott. Dieső ősünk Nimród! erősítsd és vezesd a tollamat ép ugy mint puskámat szoktad, j hiszen most is csupán a te dicsőségedet i akarom zengeni, ébreszd föl legalább te bennem azt a rajzoló képességet, ha már tanárom ezt elmulasztotta. Lássuk legelőször a vadászat színterét* A vadász terület négy egymástól független birtokos kezében van, kiknek egyik része hallani sem akar arról, hogy egyesítsék a területet, dacára a sok előnyének, a mi az egyesítésből származhatnék. Mindegyik csupán a maga területén akar vadászni. Mar pedig én, aki tagja vagyok a négy hazai vadasz egyesületnek, bátran merem állítani, hogy a hajtó vadászat annál érdekesebb, minél nagyobb területen történik. Ez volt az . első akadály, a mi mar sokat lerontott az érdekességből. Egyszerre azonban megjelenik a vad, vérző szájjal rohanván ós a négy vadászterület tagjai a területek határszélein lesbe állanak. , > . Csillogott a fegyver s kinos meglepetés szállta meg a járókelőket. Oh ha jelen lehettek volna a régiséghuvárok, mily bő alkalmuk lett volna fegyvertanulmányokat eszközölni. Az első s legnagyobb vadászterület vadászai megjelentek puskákkal s ezt a szót mint helybeli szokásunk megköveteli, egész tisztelettel ejtem ki. Hiszen ezen szerszámok őseink hadi dicsőségének eszközei és szemtanúi voltak. Oh hány pogány életét oltottak ki Anno Dni 1527. és a következőkben. íme a vaskorszak. A második területen még mindig a kőkorszakot becsülik legtöbbre s azért hivatalos vadászai éles kövekkel fölfegyverkezve jelentek meg. A harmadik területen azt tartják, hogy a jó somfabotok többet érnek a mostani igen E S Z ÜT Eífj^t)! flU^ ^ ^ESL £ # ~ ; • Városi iiie^vH átWkéink közlönye* ZT^TT^TTTTZ MKGJKLENIK HETENKINT KÉTSZER: °* „„ - J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG i HIVATALOS HIUDETKSEK I «cui íoo HÖI* 75 kr, íoo. pifiiPi7K»rs'm ÍR- UUNA-UTCZA 48. SZAM, Béiyegdij 30 kr. fcLUtf i£M*,bi AK . hoYa R j Múltom! részét itletR közlemények küldendők. . , Egé*z évre - 6 frt — Ur -a—— MAGÁN HIRDET IÍSEK megállapodás szerint legjalányosabFöl évre 3 frt — kr. KIADÓHIVATAL: bau közöltetnek. Negyedévre- - - - 1 frt r,0 kr. KZÉ^ÍKNYI-TÉU S82, KVITTTÉ^ 9n * Egy SZám ára 7 kr. hová a lap lihafa'os <•« m^áu hipl*t68ei, a nyilttórlie színt közle- MiliilbK soia 40 kr. 1 — £ ""'tiyek. el«"n" > t' í «i \>ém«k leklamá'ások intézeu'Uík «§ ——* - ó
