Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-02 / 18.szám

A kegydij. Esztergom város képviselő testülete legutóbb tartott közgyűlésében ugyan­csak eltért attól a hagyományos szo­kásától, mely szerint tisztviselőit s azok családjait méltányos nyug, avagy kegydijbau részesiti. Ugy látszik, hogy a rendőrkapitány"! állás, nem igen teremt rokonszenvet, hanem ellenséget akármennyit s ebből lehet megmagyarázni, hogy még halálá­ban is jól esik egyiknek másiknak, ha megcibálhatják. Ez a hajsza nem egy városi tisztviselőnél azt a gondolatot, érleltél te meg, hogy talán még is jobb lesz állását ha lehet ugy felhasználni, hogy halála után hátrahagyott család­jának legyen mit a tejbe aprítani, mert megeshetik, hogy több olyan képviselő támad, kik készek még arra is, mint a hogy néhány é7 előtt egy képviselő mond!a, hogy azok a tisztviselők, kik aggkotuknál fogva, nem képesek tovább szolgálni, menjenek az aggok házába. Ha jól vagyunk informálva S.irlay Ede volt rendőrkapiiány özvegyének kegydiját a tanács 330 frtban javasolta megálliipitani, azzal okolván meg he­lyesen ezen javaslatát, hogy Sarlay Ede 33 évet töltött a város szolgála­tában és igy özvegyének nyugdiját férje állására, szolgálati idejére és fizetésére való figyelemmel, más nyugdíjazott öz­vegyek illetményével arányosan kell megállapítani. A pénzügyi bittság le­faragott a tanács által javasolt összeg-j bői 30 frlot s megállapította 300í frtban, a képviselőtestület ezt az osz-| szeget soknak tartolta s egyesek dör­gedelmes felszól lalása után leolvasz­totta 240 frira, mert mint egyik má­sik jónak látta hangoztatni, a kegydij adományozásánál sem a hosszú szolgá­lati idő sem a férj által betöltött ál­lás nem vehető figyelembe, hanem csakis az antypatia. Hát hiszen igaz, hogy a város nincs lekötelezve bárkinek is kegydijat adni, ád a mennyit akar s ád annak a kinek akar, csakhogy eddigelé nem volt eset, hogy a tisztviselők özvegyét méltányos nyug vagy kegydijban ne résaesitette volna, miért történt most, hogy a mél­tányosság tekinteten kivül hagyat otr,. Az egyik képviselő azt hangoztatta, hogy ő a legcsekélyebb összegben ja­vasolt kegydij megszavazásához járul, a másik a kegydij iránti kérelmet a napirendről kivánta levétetni, mondván, hogy ha majd az illető rászorul akegy­di.jra ismét kérelmezzen. Ebből az iucidesből megintervievol­tuk az özvegyet, belenéztünk a hagya­tékba s mit láttunk, azt, hogy boldo­gult rendőrkapiiány után maradt egy szérűskert föle és egy phylloxera által elpusztított szőlő fele, egyébb vagyonát elvitte a sok doktor meg a patika. Nos hát lássuk csak ki volt az a Sarlay Ede rendőrkapitány, kinek öz­vegyét arra sem érdemesítették, hogy kegydij tekintetében Hajnaly Józsefné, Klinda Károlyné, Hulényi Fereucné, Vándor Józsefné, avagy Niedermaun Endrénével egy sorba állítsák. Sarlay Ede, mint a nagyszombati seminárium uövondékpapja 1848-ban az önvédelmi hare kitörésével levetette papi öltönyét s beált honvédnek, ő is ott harcolt nemzetének, hazájának di­csőségére. Mikor aztán lezajlott a nagy küzdelem ő rá is, mint sok másokra, ráhúzták a cs. kir. mundurt és elvit­ték galiciába huszárnak. Két hosszú esztendőn közhuszároskodolt, mig végre altisztté nevezték ki. El lehet képzelni, hogy a papi öltöny uián, milyen ke­serves élete lehetett a honvédből lett cs. kii. katonának. Majd Galíciából, Olaszországba tették át, a hol szor­galma, képzettsége és nyelvismeretei következtében hadnagygyá lép*ették elő. De ő neki nem kellett ebből a di­csőségből, hanem jutalmul elhoesájtásál kérte, mit sok herce hnrca után mégis kapott Eljött haza szülőfalujába, hanem már akkor az apa, már. hiányzott, neki is sokkal jobban benőtt a feje lágya, hogy pályáját elölről kezdje, a kor nem vári, azok az évek, melyek az ifjút az os­kolák falai közé vezeték, elnémullak. Kenyér után kellett látni, mert az öz­vegységre jutott anya, nem volt abban a helyzetben, hogy fiát is eltarthassa. Kenyeret kapott, — évi 250 frtlal dotált kenyeret — Esztergomnál a vá­rosi pénztárnál. Kezdte mint pénztári liszt és végezte 33 évi szolgálat után mint rendőrkapiiány. Hűséges kezelője volt a városi pénzeknek, tisztességes rendőrkapitánya volt a városnak. Nem ált senkinek útjába, nem vágyódott a dicsőség, hírnév uán, pedigsokkal többet állott a halállal szemben, mint azok kik ől még siíjában is sárral dobálják. Életének egy részét a dicsőség me­zején, egy részét az önkény jármában, de legnagyobb részt — 33 éven ke­ress! ül — a város szolgálatában töl­tötte el, utolsó éveit pedig a halállal való folytonos vívódásban. Mi ugy tudjuk, hogy az ilyen pálya, még az ellenség részérói is elismerés­ben szokott részesíttetni. '/. hírük. — A hercegprímás köszönete. A pápai jubileum alkalmából rendezett díszhangverseny létrehozójának és egyik lelkes fő rendezőjének Sujánszky Antal püspöknek, a hercegprímás a következő köszönő levelet küldötte : «Méltóságos és főtiszt. Püspök ur ! A hozzám beér­kezett tudósításokból örömmel értesül­tem, mily fényesen sikerült az Eszter­gom katholikus közönsége által XIII. Leo pápa ő Szentsége ötven éves püs­pöki jubileumának tiszteletére ós em­lékére szervezett Leo ünnepély. Mint­hogy ez ünuepóly rendezésében orosz­lánrésze volt méltóságodnak a nélkül, hogy fáradozásának sikereiben — a megjelenésbeli betegsége által akadá­lyozva lóvén — közvetlenül gyönyör­ködhetett volna, nem tehetem, hogy ugy méltóságodnak, mint a többi ren­dezőknek és közreműködőknek fárado­zásaiért legőszintébb köszönetemet ne nyilvánítsam, fölkérvén egyszersmind méltóságodat, hogy azt az illetőknek tudo­mására hozni szíveskedjék. Midőn még szívből kívánom, hogy betegségéből mi­előbb felgyógyuljon, állandó jóindulat­tal maradok stb. Vaszary Kolos, bibor­nok, hercegprímás, esztergomi érsek.» gyorsan forgolódott, ha akart, esakhogy — s ezért volt «ein sehr sehlechtes Ma­teriális — ritkán akart. örökké hazakívánkozott az anyjához, meg az édesséhez, a széphez, a jóhoz, ki hites társa lészen néki egykor és puliszkájának megfőz© je. Persse, nem eresztették. Mor­gott, dühösködött, borzasztó dolgok dőltek le száján s villogott véres, eres szeme, mint két tüzes parázs, — mindez azonban nem használt semmit. A «parancs» hajlé­kony ág, roppant erővel ősapja vissza, ki engedelem nélkül próbálja meghajtani. Nem próbálta Gligor Maglan sem, — kiszenvedte a harminchat «kicsi* hónapot, ugy lódult haza. Egy darabig még emlegették idomtalan testét, kemény, vastag, barna ökleit, azután uj bundások jöttek s elfelejtődött Gligor a cpreszakai telharule* (tolvaj), mintha nem is lett volna soha. Egyszer aztán megjött 6 is. Kevesen ismertek reá régi társai kézül a midőn megjött a transporttal s azonnal fegyver alá állott. Még nehezebb, még idomtalanabb, még nyersebb lett; igazi havasi tolvaj, dühös, mouorva és lázzadó minden .csöpp vére. Harmadnapra már vasra verték s hét napig szigörgött kenyéren és vizén, mig ismét vállára vette az egész front szemeláttára földhöz yágotfc puskát. Fölvette Gligor Maglan, — mit tehetett... A másnap reggeli Rapporton azt kér­dezte töle főhadnagy ur Szedlicska, hogy az ördög bujt-e beléje, vagy a preszákai gonosz, hogy ily engedetlen mokány lett belőle mindjárt az első néhány napon ? Nem tudod, adta Reserwistje, hogy mi az a Pulver und Blei ? — Tudom, domnu Obalant — mormogta vissza az oláh, — azt akarom, hogy el­pusztuljak . . . — Ilyen semmirevaló ember . . . No, so was ! Van szeretőd ? — Feleségem vagyon ! — Gyermekeid ? — KettŐ, — dunyogta kicsit ellágyulva az oláh s lenézett a földre, — két kis leányom. — Ja, so, so . . . hümmögetett Herr Oberlieutenant Szedlicska s vonogatta fel­rántott szemöldökkel a vállát. Persze, persze! Hanem hát vigyáz magadra, édes fiam, nem segíthetek rajtad .. . . S elfordult gyorsan a «Domnu ObalanU, hogy ne lássak arcát. Neki is van odahaza egy szegény édes anyja, ki siratja, min­dig siratja s a kitől a mozgósításkor bucsut kellet venni. Áldott, jóságos öreg asszony, — látja-e még ? Sokat elnézett Gligor Maglan nak lenn a bosznavölgyi táborban is ; a nagy, drómó oláh azonban engesztelhetetlen volt. Bor­zasztó düh vonaglott ajakán, ha eszébe jutott, hogy után na sirdogal otthon az asszony s pusztul a jószág, a melyre nem visel gondot senki. Az asszony gyenge, beteg is volt, kis gyermekei is vannak, az egyik csecsszopó még, — mi lesz mind­nyájukkal '? S ö, ímhol, nem mehet haza, hogy rendet tegyen, segítse, védje, táp­lálja őket, — itt kell rothadnia a többi­ekkel, ezek között a gaz bosnyákok között, a kik okai annak, hogy el kellett hagyni a feleségét, a gyermekeit. S forrongott, duzzadt, meg behorpadt széles melle j —• majdnem kiszakadt belőle a szive, ez a legkegyetlenebb ellenség, — rosszabb száz bosnyáknál. # Esőben, szélben vánszorgott bizony a re­giment a Karstban. Reggeltől délután négy óráig tartott e szakadatlan járása a Gol­gothának fölsebzett lábbal, bőrig ázva. Ak­kor egyszerre : halt! Nem történt semmi különös, csak egy szolgálattevő tiszt érkezeit meg sebes vág­tatva a Brigade-Commandótól. Parancsot hozott. Az ezredes végig futotta a papi­rost. Nyolc napi veszteglés «bei der Müble iNr. 12.» — s szigorú utasítás arra, hogy a lakosság élete és vagyona feltétlenül megkímélendő. Rekvirálni, lopni, zsarolni' pénzzel, v»gy anélkül szigorúan tilos. A ki — parancs ellen cselekedvén — kárt tesz valamelyik benszülőtt testi épségében • j lövessék azonnal főbe. A parancsot nyomban kihirdették s azzal indultak tovább a 12-ik számú malom felé, • a melynél ujabb nyolc napig fognak ázni. Egy sziklás fordulónál öreg bosnyák paraszt csatlakozott a nehezen masírozó regimenthez. Nyilván tudta, hogy nem sza­bad bántani ebben a völgyben senkit, — jobbnak lattá tehát inkább az ezredhez való csatakozást, semhogy egy-egy a hegyi utakon portyázó vérszomjas patrouille puskagolyóinak tegye ki bőrét. Azok a szé­kely bakák fenn a sziklák között nem kímél­ték a szopós gyermeket sem . . . Gligor Maglan ettől fogva vissza-vissza­' nézett a vén bosnyákra. Ebben az egy ben riadt össze az egész faj ellen lobogó benső dühe. Ez a sárga arcú, álmos szemű, törődött, ! szegény ördög szívta maga ellen háborgó lelkének zavaros, tüzes poklát, mely el­emésztette vérrel az agyát, a szívét, hogy dörömbölt és sajgott odabenn minden. S egyszer csak elordította magát a nagy drómó oláh. Aztán lerepült válláról a fegy­ver s a nyomorult vén bosnyák keresztül lőtt mellel rogyott össze, alig pár lépés­nyire a kapitánytól. Egy pillanatig még ví­vódott a halállal, azután megmeredve, ki­tátott, véres szájjal maradt a földön. Gligort azonnal vasra verték. — Mit tettél, bolond oláh ? ordított reá a főhadnagy. Hímmel Sacrament az ilyen marhába ... — El akarok pusztulni, Domnu Obalant, — rikácsolta elkékült arcezal az ember, — Isten verje meg, aki idehozott! Szegény feleségem, házam, gyermekeim, meg min­den . . . jaj, jaj 1 . . . S tépte, szaggatta a haját, a ruháját, — azt hitték megörült. Talán meg is őrült, — mert sirni kezdett végig omolva ebben a percben a földön, mint egy gyermek. Másnap reggel is szomorú volt az idő s esett az eső. Herr Oberlieutinant Szed­licska roszkedvü, elsötétült arccal nézett le tizennégy sápadt baka előtt a nyirkos földre. Félfüllel hallotta, hogy valaki halk hiingon olvassa az ítéletet, azután min­denki elnémul A főhadnagy össze rezzent, ő következik most. S elkiáltotta nyersen, parancsolva : — Feuer! — Azzal elfordult és félrenézett. Gligor Maglan idomtalan vastag mellét e pillanatban tizennégy puskagolyó szak­gatta össze. Halló! Ez Bosznia . . . dr. Helc Antal iránti bizalmának és rokonszenvének oly fényes és szép jelét adta, melyről a legnagyobb elismeréssel kell szólllan«nk. Pontban 10 órakor jelent meg Krup­lanic Kálmán kir. tanácsos alispán ő nagysága, ki megnyitván az ülést, előadta a köv/gyülés ogyedüli tárgyát, a helyettes polgármester megválasztását. Felemli­. tette, hogy amennyiben a polgármes­ternek felfüggesztése folytán ideigle­nesen helyettes polgármestert nevezett ki, Keményfi János tanácsnok szemé­lyében, az 1886. évi XXII. t. c 84. § a értelmében joga van a képviselő testület­nek a polgármester felfüggesztése folytán helyettest választani, mely jogával ha a város képviselő testülete netalán nem élne, ugy hivatkozott törvény értelmében a polgármesteri teendőket ideiglenesen az állásában legidősebb ta­nácsnokra bizhatja. Keményfi János állolt fel s kérte »a alispánt, hogy amennyiben a polgármes­ter hivatali felfüggesztésének főoka, az idei költségvetés késői belerjes tése azáltal, hogy az már letárgyalva a me­gyéhez beterjesztetett tárgytalanná váll s ameuuyiban az, az alispán ur hatás­körébe tartoznék, szíveskednék a pol­gármester urat, az ellene megindít ott fegyelmi eljárásnak befejezése előtt még hivatalába visszahelyezni, annál is in­kább, mert a küszöbön lévő kaszárnya, yashid, vágóhíd építésének, kivitelének szálai annak kezében vannak összpon­tosítva s ennélfogva a város érdeke is kívánja azt. Amennyiben pedig az, az alis­pán ur hatáskörén kivül esnék, a maga ^s tisztviselő társai nevében azon in­dítványát terjeszti elő elfogadáskép, hogy a város a helyettes polgármesteri választás jogával ez alkalommal ne él­jen, egyúttal pedig kérteaz elnöklő alis­pint, az4igy mihamarabbi megoldásának ügyébeu való szíves közbenjárásra. Dr. Földváry István tiszti ügyész a polgármester személye iránt táplált álta­lános rokonszenv folyomáuyakép pártolja az indítványt és nehogy ez a jövőre nézve pniecedenf=ül szolgáljon, a határozatot olykép kéri kimondani, hogy a közgyű­lés helyettes polgármestert azért nem választ., mert választási jogával ezen alka­lommal élni nem kíván. Általános helyes­lés és éljenzés között fogadta el a Köz­gyűlés ez indítványt, melynek határo­ssá tk-ép váló kimondása után a közgy ti­los feloszlott. — 8549 üdvözlő távirat és levél érkezett a pápához a világ minden részéből 50 éves püspöki jubileumi alkalmából. Nevezetesen pedig vasár­nap az évforduló napján 6230, hétfőn 1415 ós kedden 904. A hétfőn és ked­den érkezettek, a tengeren túli ós vi­lágrészünktől messze fekvő tartomá­nyokból valók. — Zarándok ut Rómába. F. évi április 5-óu egy nja ! >bi zaránd sereg fog útnak indulni Rómába. A zarándok­latot érdekessé fogja tenni azon körül­mény, hogy ugyanazon időtájban fog a hercegprímás is Rómába utazni, hogy a kardinális kalapot a kousistoriumban átvegye. Ugy értesülünk, hogy a zarán­doklatot a hereegprimás fogja a pápá­hoz vezetni, és bemutatni. Azok, kik ezen útban részt akarnak venni, Dr. Kiss János, szt. István társula.i igazgatóhoz fordulhatnak Budapestre Lövész u. 13 szám alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom