Esztergom és Vidéke, 1893
1893-03-02 / 18.szám
A kegydij. Esztergom város képviselő testülete legutóbb tartott közgyűlésében ugyancsak eltért attól a hagyományos szokásától, mely szerint tisztviselőit s azok családjait méltányos nyug, avagy kegydijbau részesiti. Ugy látszik, hogy a rendőrkapitány"! állás, nem igen teremt rokonszenvet, hanem ellenséget akármennyit s ebből lehet megmagyarázni, hogy még halálában is jól esik egyiknek másiknak, ha megcibálhatják. Ez a hajsza nem egy városi tisztviselőnél azt a gondolatot, érleltél te meg, hogy talán még is jobb lesz állását ha lehet ugy felhasználni, hogy halála után hátrahagyott családjának legyen mit a tejbe aprítani, mert megeshetik, hogy több olyan képviselő támad, kik készek még arra is, mint a hogy néhány é7 előtt egy képviselő mond!a, hogy azok a tisztviselők, kik aggkotuknál fogva, nem képesek tovább szolgálni, menjenek az aggok házába. Ha jól vagyunk informálva S.irlay Ede volt rendőrkapiiány özvegyének kegydiját a tanács 330 frtban javasolta megálliipitani, azzal okolván meg helyesen ezen javaslatát, hogy Sarlay Ede 33 évet töltött a város szolgálatában és igy özvegyének nyugdiját férje állására, szolgálati idejére és fizetésére való figyelemmel, más nyugdíjazott özvegyek illetményével arányosan kell megállapítani. A pénzügyi bittság lefaragott a tanács által javasolt összeg-j bői 30 frlot s megállapította 300í frtban, a képviselőtestület ezt az osz-| szeget soknak tartolta s egyesek dörgedelmes felszól lalása után leolvasztotta 240 frira, mert mint egyik másik jónak látta hangoztatni, a kegydij adományozásánál sem a hosszú szolgálati idő sem a férj által betöltött állás nem vehető figyelembe, hanem csakis az antypatia. Hát hiszen igaz, hogy a város nincs lekötelezve bárkinek is kegydijat adni, ád a mennyit akar s ád annak a kinek akar, csakhogy eddigelé nem volt eset, hogy a tisztviselők özvegyét méltányos nyug vagy kegydijban ne résaesitette volna, miért történt most, hogy a méltányosság tekinteten kivül hagyat otr,. Az egyik képviselő azt hangoztatta, hogy ő a legcsekélyebb összegben javasolt kegydij megszavazásához járul, a másik a kegydij iránti kérelmet a napirendről kivánta levétetni, mondván, hogy ha majd az illető rászorul akegydi.jra ismét kérelmezzen. Ebből az iucidesből megintervievoltuk az özvegyet, belenéztünk a hagyatékba s mit láttunk, azt, hogy boldogult rendőrkapiiány után maradt egy szérűskert föle és egy phylloxera által elpusztított szőlő fele, egyébb vagyonát elvitte a sok doktor meg a patika. Nos hát lássuk csak ki volt az a Sarlay Ede rendőrkapitány, kinek özvegyét arra sem érdemesítették, hogy kegydij tekintetében Hajnaly Józsefné, Klinda Károlyné, Hulényi Fereucné, Vándor Józsefné, avagy Niedermaun Endrénével egy sorba állítsák. Sarlay Ede, mint a nagyszombati seminárium uövondékpapja 1848-ban az önvédelmi hare kitörésével levetette papi öltönyét s beált honvédnek, ő is ott harcolt nemzetének, hazájának dicsőségére. Mikor aztán lezajlott a nagy küzdelem ő rá is, mint sok másokra, ráhúzták a cs. kir. mundurt és elvitték galiciába huszárnak. Két hosszú esztendőn közhuszároskodolt, mig végre altisztté nevezték ki. El lehet képzelni, hogy a papi öltöny uián, milyen keserves élete lehetett a honvédből lett cs. kii. katonának. Majd Galíciából, Olaszországba tették át, a hol szorgalma, képzettsége és nyelvismeretei következtében hadnagygyá lép*ették elő. De ő neki nem kellett ebből a dicsőségből, hanem jutalmul elhoesájtásál kérte, mit sok herce hnrca után mégis kapott Eljött haza szülőfalujába, hanem már akkor az apa, már. hiányzott, neki is sokkal jobban benőtt a feje lágya, hogy pályáját elölről kezdje, a kor nem vári, azok az évek, melyek az ifjút az oskolák falai közé vezeték, elnémullak. Kenyér után kellett látni, mert az özvegységre jutott anya, nem volt abban a helyzetben, hogy fiát is eltarthassa. Kenyeret kapott, — évi 250 frtlal dotált kenyeret — Esztergomnál a városi pénztárnál. Kezdte mint pénztári liszt és végezte 33 évi szolgálat után mint rendőrkapiiány. Hűséges kezelője volt a városi pénzeknek, tisztességes rendőrkapitánya volt a városnak. Nem ált senkinek útjába, nem vágyódott a dicsőség, hírnév uán, pedigsokkal többet állott a halállal szemben, mint azok kik ől még siíjában is sárral dobálják. Életének egy részét a dicsőség mezején, egy részét az önkény jármában, de legnagyobb részt — 33 éven keress! ül — a város szolgálatában töltötte el, utolsó éveit pedig a halállal való folytonos vívódásban. Mi ugy tudjuk, hogy az ilyen pálya, még az ellenség részérói is elismerésben szokott részesíttetni. '/. hírük. — A hercegprímás köszönete. A pápai jubileum alkalmából rendezett díszhangverseny létrehozójának és egyik lelkes fő rendezőjének Sujánszky Antal püspöknek, a hercegprímás a következő köszönő levelet küldötte : «Méltóságos és főtiszt. Püspök ur ! A hozzám beérkezett tudósításokból örömmel értesültem, mily fényesen sikerült az Esztergom katholikus közönsége által XIII. Leo pápa ő Szentsége ötven éves püspöki jubileumának tiszteletére ós emlékére szervezett Leo ünnepély. Minthogy ez ünuepóly rendezésében oroszlánrésze volt méltóságodnak a nélkül, hogy fáradozásának sikereiben — a megjelenésbeli betegsége által akadályozva lóvén — közvetlenül gyönyörködhetett volna, nem tehetem, hogy ugy méltóságodnak, mint a többi rendezőknek és közreműködőknek fáradozásaiért legőszintébb köszönetemet ne nyilvánítsam, fölkérvén egyszersmind méltóságodat, hogy azt az illetőknek tudomására hozni szíveskedjék. Midőn még szívből kívánom, hogy betegségéből mielőbb felgyógyuljon, állandó jóindulattal maradok stb. Vaszary Kolos, bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek.» gyorsan forgolódott, ha akart, esakhogy — s ezért volt «ein sehr sehlechtes Materiális — ritkán akart. örökké hazakívánkozott az anyjához, meg az édesséhez, a széphez, a jóhoz, ki hites társa lészen néki egykor és puliszkájának megfőz© je. Persse, nem eresztették. Morgott, dühösködött, borzasztó dolgok dőltek le száján s villogott véres, eres szeme, mint két tüzes parázs, — mindez azonban nem használt semmit. A «parancs» hajlékony ág, roppant erővel ősapja vissza, ki engedelem nélkül próbálja meghajtani. Nem próbálta Gligor Maglan sem, — kiszenvedte a harminchat «kicsi* hónapot, ugy lódult haza. Egy darabig még emlegették idomtalan testét, kemény, vastag, barna ökleit, azután uj bundások jöttek s elfelejtődött Gligor a cpreszakai telharule* (tolvaj), mintha nem is lett volna soha. Egyszer aztán megjött 6 is. Kevesen ismertek reá régi társai kézül a midőn megjött a transporttal s azonnal fegyver alá állott. Még nehezebb, még idomtalanabb, még nyersebb lett; igazi havasi tolvaj, dühös, mouorva és lázzadó minden .csöpp vére. Harmadnapra már vasra verték s hét napig szigörgött kenyéren és vizén, mig ismét vállára vette az egész front szemeláttára földhöz yágotfc puskát. Fölvette Gligor Maglan, — mit tehetett... A másnap reggeli Rapporton azt kérdezte töle főhadnagy ur Szedlicska, hogy az ördög bujt-e beléje, vagy a preszákai gonosz, hogy ily engedetlen mokány lett belőle mindjárt az első néhány napon ? Nem tudod, adta Reserwistje, hogy mi az a Pulver und Blei ? — Tudom, domnu Obalant — mormogta vissza az oláh, — azt akarom, hogy elpusztuljak . . . — Ilyen semmirevaló ember . . . No, so was ! Van szeretőd ? — Feleségem vagyon ! — Gyermekeid ? — KettŐ, — dunyogta kicsit ellágyulva az oláh s lenézett a földre, — két kis leányom. — Ja, so, so . . . hümmögetett Herr Oberlieutenant Szedlicska s vonogatta felrántott szemöldökkel a vállát. Persze, persze! Hanem hát vigyáz magadra, édes fiam, nem segíthetek rajtad .. . . S elfordult gyorsan a «Domnu ObalanU, hogy ne lássak arcát. Neki is van odahaza egy szegény édes anyja, ki siratja, mindig siratja s a kitől a mozgósításkor bucsut kellet venni. Áldott, jóságos öreg asszony, — látja-e még ? Sokat elnézett Gligor Maglan nak lenn a bosznavölgyi táborban is ; a nagy, drómó oláh azonban engesztelhetetlen volt. Borzasztó düh vonaglott ajakán, ha eszébe jutott, hogy után na sirdogal otthon az asszony s pusztul a jószág, a melyre nem visel gondot senki. Az asszony gyenge, beteg is volt, kis gyermekei is vannak, az egyik csecsszopó még, — mi lesz mindnyájukkal '? S ö, ímhol, nem mehet haza, hogy rendet tegyen, segítse, védje, táplálja őket, — itt kell rothadnia a többiekkel, ezek között a gaz bosnyákok között, a kik okai annak, hogy el kellett hagyni a feleségét, a gyermekeit. S forrongott, duzzadt, meg behorpadt széles melle j —• majdnem kiszakadt belőle a szive, ez a legkegyetlenebb ellenség, — rosszabb száz bosnyáknál. # Esőben, szélben vánszorgott bizony a regiment a Karstban. Reggeltől délután négy óráig tartott e szakadatlan járása a Golgothának fölsebzett lábbal, bőrig ázva. Akkor egyszerre : halt! Nem történt semmi különös, csak egy szolgálattevő tiszt érkezeit meg sebes vágtatva a Brigade-Commandótól. Parancsot hozott. Az ezredes végig futotta a papirost. Nyolc napi veszteglés «bei der Müble iNr. 12.» — s szigorú utasítás arra, hogy a lakosság élete és vagyona feltétlenül megkímélendő. Rekvirálni, lopni, zsarolni' pénzzel, v»gy anélkül szigorúan tilos. A ki — parancs ellen cselekedvén — kárt tesz valamelyik benszülőtt testi épségében • j lövessék azonnal főbe. A parancsot nyomban kihirdették s azzal indultak tovább a 12-ik számú malom felé, • a melynél ujabb nyolc napig fognak ázni. Egy sziklás fordulónál öreg bosnyák paraszt csatlakozott a nehezen masírozó regimenthez. Nyilván tudta, hogy nem szabad bántani ebben a völgyben senkit, — jobbnak lattá tehát inkább az ezredhez való csatakozást, semhogy egy-egy a hegyi utakon portyázó vérszomjas patrouille puskagolyóinak tegye ki bőrét. Azok a székely bakák fenn a sziklák között nem kímélték a szopós gyermeket sem . . . Gligor Maglan ettől fogva vissza-vissza' nézett a vén bosnyákra. Ebben az egy ben riadt össze az egész faj ellen lobogó benső dühe. Ez a sárga arcú, álmos szemű, törődött, ! szegény ördög szívta maga ellen háborgó lelkének zavaros, tüzes poklát, mely elemésztette vérrel az agyát, a szívét, hogy dörömbölt és sajgott odabenn minden. S egyszer csak elordította magát a nagy drómó oláh. Aztán lerepült válláról a fegyver s a nyomorult vén bosnyák keresztül lőtt mellel rogyott össze, alig pár lépésnyire a kapitánytól. Egy pillanatig még vívódott a halállal, azután megmeredve, kitátott, véres szájjal maradt a földön. Gligort azonnal vasra verték. — Mit tettél, bolond oláh ? ordított reá a főhadnagy. Hímmel Sacrament az ilyen marhába ... — El akarok pusztulni, Domnu Obalant, — rikácsolta elkékült arcezal az ember, — Isten verje meg, aki idehozott! Szegény feleségem, házam, gyermekeim, meg minden . . . jaj, jaj 1 . . . S tépte, szaggatta a haját, a ruháját, — azt hitték megörült. Talán meg is őrült, — mert sirni kezdett végig omolva ebben a percben a földön, mint egy gyermek. Másnap reggel is szomorú volt az idő s esett az eső. Herr Oberlieutinant Szedlicska roszkedvü, elsötétült arccal nézett le tizennégy sápadt baka előtt a nyirkos földre. Félfüllel hallotta, hogy valaki halk hiingon olvassa az ítéletet, azután mindenki elnémul A főhadnagy össze rezzent, ő következik most. S elkiáltotta nyersen, parancsolva : — Feuer! — Azzal elfordult és félrenézett. Gligor Maglan idomtalan vastag mellét e pillanatban tizennégy puskagolyó szakgatta össze. Halló! Ez Bosznia . . . dr. Helc Antal iránti bizalmának és rokonszenvének oly fényes és szép jelét adta, melyről a legnagyobb elismeréssel kell szólllan«nk. Pontban 10 órakor jelent meg Kruplanic Kálmán kir. tanácsos alispán ő nagysága, ki megnyitván az ülést, előadta a köv/gyülés ogyedüli tárgyát, a helyettes polgármester megválasztását. Felemli. tette, hogy amennyiben a polgármesternek felfüggesztése folytán ideiglenesen helyettes polgármestert nevezett ki, Keményfi János tanácsnok személyében, az 1886. évi XXII. t. c 84. § a értelmében joga van a képviselő testületnek a polgármester felfüggesztése folytán helyettest választani, mely jogával ha a város képviselő testülete netalán nem élne, ugy hivatkozott törvény értelmében a polgármesteri teendőket ideiglenesen az állásában legidősebb tanácsnokra bizhatja. Keményfi János állolt fel s kérte »a alispánt, hogy amennyiben a polgármester hivatali felfüggesztésének főoka, az idei költségvetés késői belerjes tése azáltal, hogy az már letárgyalva a megyéhez beterjesztetett tárgytalanná váll s ameuuyiban az, az alispán ur hatáskörébe tartoznék, szíveskednék a polgármester urat, az ellene megindít ott fegyelmi eljárásnak befejezése előtt még hivatalába visszahelyezni, annál is inkább, mert a küszöbön lévő kaszárnya, yashid, vágóhíd építésének, kivitelének szálai annak kezében vannak összpontosítva s ennélfogva a város érdeke is kívánja azt. Amennyiben pedig az, az alispán ur hatáskörén kivül esnék, a maga ^s tisztviselő társai nevében azon indítványát terjeszti elő elfogadáskép, hogy a város a helyettes polgármesteri választás jogával ez alkalommal ne éljen, egyúttal pedig kérteaz elnöklő alispint, az4igy mihamarabbi megoldásának ügyébeu való szíves közbenjárásra. Dr. Földváry István tiszti ügyész a polgármester személye iránt táplált általános rokonszenv folyomáuyakép pártolja az indítványt és nehogy ez a jövőre nézve pniecedenf=ül szolgáljon, a határozatot olykép kéri kimondani, hogy a közgyűlés helyettes polgármestert azért nem választ., mert választási jogával ezen alkalommal élni nem kíván. Általános helyeslés és éljenzés között fogadta el a Közgyűlés ez indítványt, melynek határossá tk-ép váló kimondása után a közgy tilos feloszlott. — 8549 üdvözlő távirat és levél érkezett a pápához a világ minden részéből 50 éves püspöki jubileumi alkalmából. Nevezetesen pedig vasárnap az évforduló napján 6230, hétfőn 1415 ós kedden 904. A hétfőn és kedden érkezettek, a tengeren túli ós világrészünktől messze fekvő tartományokból valók. — Zarándok ut Rómába. F. évi április 5-óu egy nja ! >bi zaránd sereg fog útnak indulni Rómába. A zarándoklatot érdekessé fogja tenni azon körülmény, hogy ugyanazon időtájban fog a hercegprímás is Rómába utazni, hogy a kardinális kalapot a kousistoriumban átvegye. Ugy értesülünk, hogy a zarándoklatot a hereegprimás fogja a pápához vezetni, és bemutatni. Azok, kik ezen útban részt akarnak venni, Dr. Kiss János, szt. István társula.i igazgatóhoz fordulhatnak Budapestre Lövész u. 13 szám alá.