Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-19 / 23.szám

fölött azóta, midőn 1848-ban a szabadság eszméi nemcsak Mag varországon, de Európa szerte elterjedtek. Bécs és Prága alkotmányt követeltek az osztrák kormánytól, melynek akkor Metternich herceg- volt a mindenható feje. Lombardia és Velence nyílt lázadásban adott kifejezést elszakadási törekvéseinek. A párisi forradalom a zsarnokság teijes leverésével végződött és a pozsonyi országgyűlés zajongva követelte az elkobzott alkotmány visszaállítását és a gyűlölt adminisztrátori rendszer megszüntetését. Ezen fontos események alapos félelembe ejthették ugyan a bécsi kormányt, mindazáltal a megrögzött konokságánál és gonoszságánál fogva hajthatatlan maradt és a népek jogainak megadásáról tudni sem akart, ami felett Bécs város közönsége anynyira felháborodott, hogy március hó 13-án forradalomban tört ki s a gyűlölt kormányt elűzte és Metternichnek, hogy bőrét megmenthesse, több társával együtt futva és szökve kellett Bécsből menekülnie. Ezen nagyfontosságú politikai események befolyással voltak ugyan a márciusi napokra, de a március 15-ikét egészen más ezeknél sokkal fontosabb tényezők idézték elö, amelyeket, hogy kellőleg megismerhessünk s méltathassunk, szükségesnél* tartom Magyarország történelmében 1848-at megelőzőleg 25 évre egy rövidke visszapillantást vetni. Az 1823-ik év volt az a nevezetes esztendő, amely egy lefolyt hosszú gyászos korszaknak zárkövét képezte egyrészt, másrészt pedig egy szebb s boldogabb jövőnek reményét keltette. Ekkor ugyanis több jeles iró hazánkfia, névszerint: Kazincy, Révai, Berzsenyi, Virág, Dugovits, Csokonay, Kis János, Dayka, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Szemére Pál és Kölcsey Ferenc mind megannyi remek irója Magyarországnak, belátva azt, hogy ha a magyar nemzet tespedése és elnémetesitése még tovább is tartani fog, akkor Magyarország léte felett a lélekharang megkondult és akkor bátran el lesz mondható, hogy Magyarország csak volt, de nem lesz többé soha ! egy szívvel, lélekkel elhatározták, hogy a magyar nyelvet művelni, azt az őt megillető polcra emelni, a magyar közszellemet ébreszteni, terjeszteni s fejleszteni fogják, mely hazahas vállalatuk keresztül viteléhez nyomban hozzá is fogtak az által, hogy lelkesítő hazafias müveket írtak s azokat az ország minden részeiben elterjesztették, majd a léhaságot, elnémetesedést és uszályhordozást maró gúnnyal ostorozták, mi közben Kölcsey megírván remek Hymnusát, amelyet, egyenesen a mindenható Istenhez fordult, kérvén öt eképpeu : «Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel* és mert nemzetét féltette a tovább üldözésektől és jogtalan zaklatásoktól, hozzá tette még ezen imaszerű fohászához azt is, hogy «Nyújts feléje védő kart Ha küzd ellenséggel.* Ezen hazafias vállalatot egy később irói nemzedék is Vörösmarthy, Bajza, Katona, Garai és Petőfi személyében teljes oda adással támogatta, kik közül Vörösmarthy örökbecsű szózatát irta meg, melyben eltérve Kölcsey irányától, egyenesen a magyar nemzethez fordult, felniva és intve őt hogy cHazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar,* s hogy ezen felhívása ne legyen kiáltó szó a pusztában azt remekül, dicsőén, lélekemelőén indokolta is azzal hogy «Bölcsőd ez s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar,* Mily remek, mily magasztos eszmék és gondolatok vannak, ezen néhány röpkeszócskában összegyűjtve, Összpontosítva ! Oda állítja a bölcsőt a sir mellé, de nem közvetlenül, hanem egy nagyjelentőségű «smajdan» szócskát ékel közbe s azután keresztül vezeti a csecsemőt, a gyermeket, az ifjút, a férfiút egy hosszú küzd-lnies életen s midőn ez pályafutását bevégezte, oda állítja őt a sir elé, mondván : ez az a föld, mely téged hordott és éltetett; ez az a föld, melyen apáid vére folyt; ez az a föld, a mely most midőn pályádat megfutottad, ölébe fogad, örök nyugvóhelyet ad és hantjával eltakar ! A Szózat és Hymnus tisztelt uraim a magyar nemzetnek mindenkor és minden időben örökbecsű szellemi kincsét képezte és fogja képezni, mert mig a Hymnus mid az ifjaink ajkairól felzeng a mindenható Istenhez: vigaszt, reményt és megnyugvást nyújt a szenvedések és zaklatások korszakában, addig a szózat lelkesít, tettre buzdit, erőt és kitartást kölcsönöz, a további küzdelemre. Ezekhez tisztelt uraim méltóan sorakozik Petőfinek rendkívüli hazafiasságáról tanúskodó Talpra magyarja, melyben ő is Vörösmarthy irányát követve szintén e magyar nemzethez fordul, feUnván és figyelmeztetvén öt, hogy talpon legyen mert «hi a haza.» S midőn ezen figyelmeztetését előre bocsájtja egyszersmind megfenyegeti a zsarnokságot és a nemzet nevében esküt tesz a magyarok istenére «Hogy rabok tovább nem leszünk* Az irodalmi téren kifejtett ezen nagyszabású és fényes eredményekre vezetett munkássághoz, mintegy támogatásképen hozzájárult még több lelkes hazánkfiának a politikai téren kifejtett ténykedése is. Minthogy azonban beszédem keretén messze kivül esik, hogy azokat mind névszerint felsoroljam s tetteiket méltassam, azért itt csak a vezérféííakról fogok inegemlékeziw s ezek közöl sorrend szerint először gróf Széchenyi Istvánról, a ki az 1825-iki országgyűlésen szeizett tapasztalatait érvényesítendő, nemcsak politikai, de közgazdasági téren is, fényes eredményeket vívott ki, a miért öt a hálás magyar nemzet, a ^legnagyobb magyar* jelzővel tüntette ki. Követte öt Deák Ferenc a haza bölcse, a ki bölcs mérsékletével és széleskörű jogtudományával a nemzetet igen sok veszélytől és jogsérelemtől megóvta. Majd Vesselényi Miklós báróval találkozunk, a ki mint az ellenzék dicső vezére rettenthetlen bátorsággal küzdött a szabadelvű eszmékért, nem riadva vissza még a bebörtönöztetéstŐl sem. Mig a történetemnek egy messze kimagasló alakja következik nagy hazánfia Kossuth Lajos személyében, a ki lángleikével és lángoló hazaszeretetével meggyújtván a szent szabadság szövétnekét, annak világításánál kivezette a magyar nemzetet az egyiptomi sötétségből, az ígéret szent földére ! Ezek voltak tisztelt uraim azon nagyfontosságú tényezők, a melyek a márciusi napokat előkészítették és a melyek március hó 15-én a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméjének megvalósításával, oly csattanós kifejezést nyertek. A pesti márciusi napokra vonatkozólag a történelem aranybetükkel jegyezte fel gyémánt lapjaira, hogy a mozgalom lelkes vezérférfiai névszerint Jókai, Petőfi, Vasváuy, Irányi, Vidats János és Nyáry Pál március hó 14-én délután a Pilvas-féle uri-utcai kávéházába összeültek s tanácskoztak, miközben Petőfi talpra magyarját a kávéházi nagy közönség előtt elszavalván, azzal olyan óriási hatást idézett elö, hogy már másnap az egész város talpon volt s a múzeum terét — mely akkor a demonstrátiók kiindulási pontja volt — zsúfolásig megtöltötte, a hol Petőfi a mu- j zeum lépcsőiről talpra magyarját újból elszavalván, Jókai pedig azon 12 pontot, melynek cime volt «mit kivan a magyar nemzet* felolvasván, ezt a fellelkesített tömeg óriási éljenzések közt elfogatta s magáévá tette. s Innen a nagy közönség Pest főbb utcáit bejárván s mindenütt a szabadságot és a vezérférfiakat éltetvén, a Landerer-félé nyomda elé vonult, a hol a talpra magyar és a 12 pont sok ezer példányban kinyomatván, a nép közt azonnal szétosztatott Ez zolt a szabad sajtó legelső terméke. Innen a nagy emberáradat a városháztérre ment, hogy ott a városi tanácsot 12 pont elfogadására felkélje s midőn e végből a mozgalom vezérférfiai a tanácsterembe felmentek, ott a városi tanácsot máimind együtt találták s dicséretére legyen mondva ezen tanácsnak, a 12 pontot minden vonakodás nélkül elfogadta s ennek jeléül azt nyomban aláírván, erről a nagy közönséget a városház erkélyéről azonnal értesítette. A lelkesedés ekkor tetőpontjára emelkedett s ezzel a szabadság Pesten hivatalosan kihirdetve lőn. A nagy közönség innen Buda várába ment fel s ott Stancsics Mihály politikai államfoglyot és vele együtt tévedésből Murgu Egtim oláh írót és tanítót is — aki a magyar állam elleni izgatásaiért volt elzárva — kiszabadította s mindketöjüket diadalmenetben Pestre átvitte. E közben tisztelt uraim Pozsonyban is nagyfontosságú események történtek, a mennyiben az országyülés belátva azt, hogy fölirataival Bécsben nem boldogul, mert azok vagy félretétetnek, vagy egyszerűen visszaküldetnek, az országgyűlés mindkét háza elhatározta, hogy egy nagy küldöttséggé alakul s Bécsbe felmegy, hogy ott a királyt, az alkotmány visszaállítására s független felelős minisztérium kinevezésére s a hozott törvények szentesítésére felkérje. Midőn ezen nagyküldöttség március 15-én István főherceg vezetése alatt külön hajóval Bécsbe felment, az ottani lakoság részéről leírhatatlan üdvrivalgással fogadtatott. Nem ugy azonban a Burg lakói által, a hol a küldöttség megjelenésekor nagy volt a rémület, a félelem, volt lotásfutás, tanácskozás, mert márciusl5-én egész éjjel, március 16-án egész nap, mig végül március 16-án éjjel István főherceg aki a tanácskozásban folyton részt vett hivatta Kossuthot és Batthyánit s midőn ezek a Burgban megjelentek ott a király határozottan kijelentette, hogy a magyar nemzet jogos kívánalmait teljesíteni kész és a ki egyszersmind megbízta Batthyánit magyar felelős miniszterim megalakításával. A küdóttség ily fényes eredményekkel csak március 17-én estefelé érkezett vissza Pozsonyba, s midőn a hajó a láthatáron feltűnt, a Duna partot ellepet nagy sokaság részéről riadó éljenzéssel fogadtatott, a mely mindadig tartott mig csak a hajó ki nem kötött. A küldöttség tagjainak egy része István főherceget kisérte lakására a primási palotába, mig a másik része Kossuth és Batthyán vezetése alatta zöldfa-vendéglőben szállt meg, mely előtt mintha a földből bujt volna elö, megjelent 3000 fáklyás és mintegy 60,000-nyi közönség, mi közben Kossuth több társával együtt az erkélyre lépvén, onnan két óráig tartott s érces hangon elmondott remek beszédében a küldöttség eljárásának eredményéről beszámolt s midőn beszéde folyamán odáig jutott, hogy mindent t. i. a reformokat, — egyedül István főhercegnek köszönhetjük, a ki ő felsége előtt határozottan kijelentette, hogyha a magyar nemzet jogos kívánalmait tejjesiteni nem hajlandó, megszűnt Magyaroszág nádora lenni, olyan óriási éljenzés keletkezett, hogy Kossuth a beszédét tovább nem folytathatta, mert a fáklyás menet megindult s egyenesen István főherceg lakására ment, a hol őt is fáklyás zenével tisztelte meg. A nagy közönség innen csak 18-án reggel 4 óra tájban oszladozott szét. Az események ezek után gyorsan követték egymást. Az alkotmány visszaállíttatott, a független felelős minisztérium kineveztetett, a hozott törvények szentesítettek s az országgyűlés ő felsége a király, április hó 11-én a nemzet örötnzaja közt személyesen rekesztette be. Vele voltak ezen alkalommal az udvartól Ferenc Károly főherceg és Ferenc József mostani királyunk ő felsége is. Az országgnülés berekesztése után a követek és főrendi tagok a szélrózsa mindew irányában elszéledtek s a minisztérium leköltözött Pestre, hogy ott a hozott reformok keresztülvitelét eszközölje. Az egész ország örömárban úszott, mindenfelé Tedeumok és hálaadó istenitiszteletek tartattak, örömére annak, hogy ily korszakot alkotó reformok minden vérontás és megrázkódtatás nélkül voltak keresztül vihetők és dicsőítésül annak, hogy most már nem csak egy kiváltságolt osztály részesül az alkotmány jótéteményeiben, hanem Magyarország összes lakossága is, lerázván magáról a háromszázados rabigát, s felvétetvén az alkotmány sáncaiba, mindnyájan rang ós osztálykülönbség nélkül, szabadokká és egyenlőkké lettek a szabad hazában. Amen. Frey Ferenc országgyűlési képviselőnk a «szabadság ! egyenlőség ! testvériség !» hármas jeligéből indulván ki, ecsetelte a szomorú helyzetei, melyet a vallásharcok teremtetlek, poharát a békére, a testvériségre emelte. Szenttamási Béla ügyvéd a «Tarkaság»-ra s attnak lelkes titkárára Liszkay Alajosra ürítette. A takarékpénztár közgyűlése. Az esztergomi takarékpénztár f. hó 16-án tartót In évi rendes közgyűlését, melynek főérdekességü tárgya az igaz* gaiói jelentós volt, amelyben foglalt javaslatokat, a mórleget, a nyereségfelosztási tervezetet a közgyűlés változatlanul elfog«d'n. Ezen igazgatói jelentésből kiemeljük a következő fontos és közérdekű részt: «Köztndomásn dolog, hogy a legtöbb vidéki takarékpénztár a rendelkezésére álló tőkékel; és igy nagyobbrészt a betéteket is a biztosan elhelyezett ós a mellett jól jövedelmező jelzálogos kölesönökbe szokta fektetem', tudjuk mindnyájan azt is, hogy amily célirányos, biztos és jövedelmező ezen pénzel helyezés, ép oly egyoldalúnak mutatkozhatnék az a társulotoknál elhelyezett nagyobb bel éti tőkék esetleges tömeges felmondása alkalmával, mert mig a belételek rövid 3 havi, vagy ennél kisebb idejű felmondással minden körülmények között kifizetésre várnak, addig az oly igen jól elhelyezett jelzálogos kölcsönök csak legjobb esetben 3 havi, vagy ennél jóval hosszabb idő múlva tehetők pénzzé. E visszás helyzet megszüntetése céljából alakult a magyar ipar és kereskedelmi bank kezdeményezése folyiáu, a magyar takarékpénztárak központi jelzálog bankja, mely társaság üzletköre, a magánosok részére való direkt jelzálog kfllcsöiiüzlet kizárásával főkép saját zálog levelek kibocsájtása alapján a vidéki pénzintézetek jelzálogos követeléseinek megszerzéséből áll. Még pedig oly feltétellel, hogy az engedményező pénzintézet, az átadott követeléseknek a bank kamatlábát esetleg meghaladó kamat többletét továbbra is élvezendi. Ez által megoldottnak tekinthető a fent előadott méltán jogos aggodalom, mert- a vidéki pénzintézetnél oly nagy mérvben kultivált jelzálog kölcsönök, esetleges nagyobb mérni betéti tőkék felmondása alkalmával, kellő biztosíték mellett engedményezés utján lesznek értékesíthetők, később kedvezőbb pénzügyi viszonyok beáitavai a a cedáló intézet által újból vissza válthatók. A bank 2.000.000 frt teljesen befizetett alaptőkével még a mult évben megalakult, imént körülirt főüzletágát azonban csak az átruházások illeték mentességének törvényhozás utján leendő megállapítása után óhajtja megkezdeni. Társulatunlc, melynek 3 és fél millió forint alaptőkéből, több mint, 2 millió forint van bekebelezett kölcsönökben |elhelyezve, már rég óhajtotta egy oly intézménynek létesítését, minek folytán örömmel csatlakozott azon társintézetekhez, melyek e nagy hézagot pótló, fontos missióra hivatott bank létesítése körül csoportosultak és az esztergomi takakarékpéuzfár saját, jól felfogott, érdekében, az igazgató választmány határozata folyiáu 100 db. 500 frtos részvénnyel, tehát 50.000 frt alaptőke jegyzése által lépett az alapítók közé. Es midőn még jelentenek, hogy az alakult, magyar takarókpénztárak központi jelzálog bankja hozzájárulásunkat kellőleg méltányolva, társulatunk képviseletében Reusz József igazgató urat igazgatósági taggá, sőt ennek kebeléből végrehajtó bizottsági tagnak választotta meg, kérjük ebbeli intézkedéseinket is tudomásul venni.* Az igazgatói jelentésből látjuk, hogy a betét és kölesönökbe elhelyezeti, tőke a befolyt, üzleti óvbeu í

/

i millióval gyarapodott,. A választmányból kilépett 14 tag helyébe ugyancsak azok választattak be. Uj tagul Munkácsi Károly főkáptalani főszámvevő választatott meg. A felügyelő bizottságból kilépett 3 tag, újból be választatott. MUNKATÁRSAINKAT felkérjük, hogy a húsvéti ünnepi számba szánt közleményeiket lehetőleg f hó 28 ig szerkesztőségünkbe beküldeni szíveskedjen ek.