Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-02 / 18.szám

Esztergom, márc. 1. Tagadhatlan, bogy váltás- és közokta­tásügyi miniszterünk tevékeny részt vesz nevelésügyünk reorganizálása tárgyá­ban. Óriási léptekkel haladtunk az utolsó negyedszázadban a szellemi művelődés terén. Csodálatra ragadtuk még a kül­földet is, mely nem várta, hogy mű­veltség tekintetében oly hamar nyomá­ban legyünk, sőt elérjük. A kor köve­telményei és a mindinkább nehezedő életviszonyok már mindkét nembeli if­júságunktól oly mérvű működést kivan a szellemiek terén, mely egészen alkal­mas arra, hogy a test egészségéről, fejlődéséről teljesen megfeledkezve azon államok sorába lépjünk, hol a halandóság aggasztó mérveket ölt. Ily körülmények között lehetetlen a legnagyobb örömmel és bizalommal nem üdvözölnünk azon áldásos gondoskodást és mnnkálkodást, melyet paedagogu­saink élükön a szakmiuisterrel a testi nevelés terén kezdnek kifejteni. Ily kiváló intézkedések egyikéül üd­vözöljük a miniszternek azon legújabb rendeletét, mely a játszóterek létesítése tárgyában 1893. évi 1. sz. a. látott napvilágot s valamennyi iskolafenntartó hatósághoz van intézve. Kiemeli a ren­delet, hogy a fejlődő ifjúság testi ne­velésére kiváló gondot kell fordítani. Az eddig is kötelező tornatanitás nem elegendő az ifjúság iskolai, szellemi igénybevételének ellensúlyozására. Hát még az oly gyermekeknél pl. leányok­nál, hol a tornatanitás nincs is az iskola tantervébe felvéve mint nálunk ! Elősorolja azon társadalmi bajokat, melyek a test fejletlensége egészség­telensége mellett aggodalmat keltő mó­don mutatkoznak:. Már a régiek a játékban találták meg azon eszközöket, melyek az ifjú­ság testét és lelkét felvidítják, felele­venítik és a káros, korai tulérettségtől távol tartják. A játék valóban igen becses nevelési eszközül szolgál. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy gyermekeink játszhassanak. Ját sz­íhassanak pedig ne csak otthon, hol arra alkalmuk ugy is kevés, de játsz­hassanak a szabadban, csoportosan, mennyire lehet tanárok, tanítók és ta­nítónők vezetése alatt és ugy, hogy játékuk valóban üdülést, szórakozást nyújtson nekik. Es ezt különösen ki­emeljük leányainknál is ! Nem egy szü­lőtől hallottunk panaszokat, hogy leá­nyaik már kiskoruktól, a magoltatásra szoríttatva, egész napjukat csak annak szánják, nem sokat, törődve az értelem — és még kevesebbet a test fejleszté­sével. Délelőtt az iskolából hazajövet, tanulják a délutáni feladatokat, me­lyekkel a túlbuzgóság elhalmozta őket. Délután késő estig készülnek másnapi feladataikra s mindez akkor, amidőn az elemi iskola módszertana ismételve kiemeli, követeli, parancsolja, hogy elemi iskolás gyermekeknek lehetőleg mindent az iskolában kell megtanul­niok, házi feladatul csakis a legszük­ségesebbet hagyván. Igen ajánljuk meg­szív leiésül tanítónőinknek ! Ha tekin­tetbe vesszük még a sok zongorát, franciát, kézimunkát stb., valóban be­láthatjuk, mennyire ráfér e szegényekre a test edzése. Hasonlóan, de még sem egészen ugy van ez a fiuknál is. Azok, velük szü­letett hajlamaiknál fogva nem veszik oly lelkiismeretesen a dolgot, nem oly szorgosak, sokkal szilajabbak szabadab­bak a leányoknál. Azok több alkalmat találnak a játékhoz, futnak, ugrálnak, sőt csoportosan játszanak is. Mindezt azonban nem csak igy véli a minister. 6 a játékokkal egyúttal a játék kedvet is megakarja honosítani és állandósítani, hogy megszokja az ifjú­ság a testi mozgást életszükségletnek tekinteni, mi által az ifjúság erősebbé, egészségesebbé, a gyermekekhez való szórakozás iránt fogékonyabbá váljék és el legyen vonva a felnőttek után­zásától, a tiltott élvezetek haj hasznsá­tól, s több affélétől, mi a lélek tisz­taságát megmételyezi. Hogy mindezt csakis tervszerű veze­tés mellett lehet elérni, az természetes. Pályázatok vannak kiírva, hogy a játék­hoz vezérkönyvek készütjenek a gyer­mekek korához és neméhez képest. Tan­folyamok lesznek rendszerezve a tan­erők számára, kik a játékok tervszerű, a test fejlődésének megfelelő vezetésébe lesznek beavatva. Legelső leendő azonban mit a mi­nister az iskola fenutartóktól kivan, a megfelelő játékszerek berendezése. Azon reményünknek adunk kifejezést, hogy városunk lelkes vezetői sem zár­kóznak el eme, a jövő nemzedékek ér­dekeinek előmozdítását célzó nemes tö­rekvéstől. Játszótereket rendeznek fia­inknak és leányainknak. Nagyobb súlyt fektetnek gyermekeink testi nevelésére. Hogy arra városunkban valóban van okunk bizonyítja a halálozások feltűnő nagy száma a születésekhez képest. Gon­doskodnunk kell tehát egészségesebb generátióról ! A játszóterek helyét kijelölni, mi nem vagyunk hivatva. A miuisterí ren­delet ismertetésével csak annak inten­tióit közöljük. A játszótereknek terje­delmeseknek, árnyékosoknak, pázsittal bontottaknak s lehetőleg a szél elleu védetteknek, az iskolákhoz közel fek­vőknek kellene lenniök. Bár minden iskola szomszédságában lehetne egy ját­szóiér. Erre pedig legalkalmasabbak lennének a tágas iskolaudvarok. Saj­nos, hogy ilyenekben szűkölködünk! Tanügyi férfiaink vállvetve a pol­gársággal azon legyenek, hogy e való­ban nemes feladat megoldását szivükön viseljék, a minister eme rendeletét mi­előbb végrehajtsák, hogy mielőbb ün­nepelhessük azon szép napokat, melye­ken gyermekeink csoportos ós tervszerű játékaiban gyönyörködni fogunk ! Városi közgyűlés. Esztergom, febr. 27. Rövid egy heti időközben másodízben ültek össze a város atyái. Nem voltak heves jelenetek, mint a költségvetési vitánál, az általános hangulatot egy­részt a baráti részvét, másrészt pedig a rokonszenv és tisztelet uralta. Esz­tergom város közönsége polgármestere, As „Esstergcm és Vidéke" tárcája. ELSŐ SZERELMEM. Miként a tavasz nyilt s bimbó fakad a fán, A mezőn virág kél, dal madár ajakán, A tél fagya után újra csörg a patak S titkos kéj lakik az erdők hűse alatt; Szivemben is akónt fakadt a szerelem, Bimbó volt először, — virág lett hirtelen! Majd a nap hevétől gyenge kis szirmai Elkezdtek fonnyadni, le kezdtek hullani; S mikor mind lehullott, csak a szára maradt: Egy kinos emlékkel lett szivem gazdagabb. THÜRNER JÓZSEF. ha bosnyáknak, hereegovenak valamelyik rabló albánnal, vagy egy-egy szemtelen török úrral, maga igazította, ha bírta s maga pusztult el átlőtt koponyával ebbéli tusakodása közben, ha dühe vad kockajá­tékában vakot vetett. Nem tudott erről még a szomszédos völgyben sem senki. Vándor darvak nem krákogtak róla, — el­pusztulhatott szép csendesen magára, mint a meglőtt farkas a nádasok mélységében, — komédiát ugyan nem tettek érte sehol. A mi pompaság fakad a természet rop­pant műhelyében, mind rá árad erre a hegyes országra. Nagy gazdagsága virág­nak, fának, — széles változatossága a szár­nyas családoknak, sastól kezdve le a ve­rébig s elegendő bősége mindenféle nyáj­nak a völgyek karámjaiban s a hegyek il­latos legelőin. A természet e bőkezű aján­dékai s a vidékek gyönyörű panorámai között századok óta csodálatos szegénység­ben él mégis a nép, — egyenlő kultúra dolgában a természettel. A föld megtermi azt a keveset könnyen, a mire szükségük van ; az állattenyésztés — főfoglalkozása az egész tartománynak — ellátja őket az élet ama primitív feltételeivel, melyek a testi életre okvetlen szükségesek. Semmi sincs abból, a mi nem okvetlen szükséges, se a családban, se a gazdaságban. Kerekes rokka perdül a házak törpe boltja alatt ima is, mint egykor s durván ácsolt fa eke túrja a földet. Egyébb jónak a szükségét­nem érzi senki. írásnak, olvasásnak tudo­mánya csupa bolondság itten és jámbor mese. Hahó ! Ez Bosznia, a Ennyit tudtak róla a boldog szüzföld. hadjárat legelső, idején — egy viraulával se többet. Vad­regényes pompás földség, díszben és ékes­ségben Schweitz legszebb vidékeivel vetekedő — lusta és kényelmes népség, szegény, buta és alázatos, — beszéltek jókedvűen a legelőbb mozgósított ezredekben s hitték is erősen, hogy igy van. Jó dolguk lesz a bosnyákok szépséges országában — nem is hadjárat lészen az ott nyilván, hanem csak egy kellemes quadrille egy-két vidám for­dulóval, napfényes földön. Azután hazajön­nek megint s az egész tournée-nak vége. # S ímhol nem napfényes földön, hanem esőben és szélben vánszorgott a leküldött első regiment előbb a meszes Trnac hit­vány utjain, majd Karstban. Két nap óta szakadatlanul szitált az eső. Vízcseppek, a melyek embert, állatot bepacskolnak, azu­tán vége a bolondságnak, kisüt a nap és megszárad az elhajszolt szegénv ember, csak játék, — apró, finom, szúrós cseppek, melyek átszivárognak a táborozásban elvá­nynlt szürke posztón és ráülnek a vállra, a mellre, mintha egy-egy hüllő nyálazna be hideg nedvességgel a párolgó emberi testet. Ez a kínszenvedés. S nehéz minden ebben a nedvességben, a köpeny, a fegyver. A nyomorult fegyver, mely öt hét óta nem repült vállához egyetlen embernek, még az éjjeli posztoknak sem. Előbb valami korhadt táborba lökték a regimentet, azzal a paranccsal, hogy várjon. S az ezred várt. A legénység bevágta ma­gát a barakkokba, egy darabig küzdött a nyomorúsággal és a piszokkal, azntán bele­butult mindkettőbe, többé nem undorodott a bogaraktól és nem fintorgatta orrát. Tartalékos katona vala javarésze. Szakállas reservisták, kiket ugy parancsoltak be mezei munka idején fegyver alá bosnyákot és nyomorúságot látni. Otthon maradt szépséges Maros mentén lábán drága élet, az asszony, a kicsi gyermek. A gazda el­ment — Isten irgalma óvja a hazavalókat, neki itten kell fetrengenie a tábor barakk­jaiban, itten vánszorognia ebben sivár, szomorú Karstban, hol idegen viszhang veri vissza az ajkáról lepattanó keserűsé­get s ahol egy csomó haragos felsőbb'em­ber bitangolja az égnek valamennyi szent­jével egyvelesleg az ő fejét is. Egyformák mind. Hetek óta nem hallszik semmi azokból a durva, de jókedvű szamárságokból, me­lyek friss színekkel világítják be a kaszárnyák levegőjét és kitartásra buzdítják nehéz szol­gálata közben a bakát. Magába húzódik mindenki és hallgat. Nem bolondoznak még a dobosok, ezek a cégeres betyárok sem többet. Jókedvű barázdabillegetők, a kik nélkül híjjá van a katonai frekven­ciának, mogorva varjukká változtak egy pár hét alatt, miutha korbáccsal verték volna vissza beléjük a máskor a túlontúl ömlő tréfát. Volt a tizenegyedik század második sza­kaszában egy oláh baka. A*t ugy hívták, hogyGligor Maglan, Szálas nehéz ember, — a legrosszabb katonai <Mafcerial» közül való. Ugy állt minden rajta, mint egy koppadt tevén s huta volt és kötekedő és ezenfelül nem tudta rendben tartani még a srázsa­mester sem, pedig az értett hozzá. Gligor megmaradt mindvégig közembernek, ámbár jó katona volt, birta a szolgálatot s ügyesen, • - •Városi ás megyei érdekeink közlőn ve * ; * MEGJELENIK HETEN KÍNT KÉTSZER : °" _ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK I ™ótoi 100 szói? 75 kr, mo­— DUNA-UTCA 48. SZÁM, w 200-ig 1 frt 50 kr, 300-ig 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: hova a lap szellemi reszel, kő/lemének küldendők. Bétj egdíj 3 0 kr. Eeé«7. évre - - - 6 frt — kr. ». . n ~Z u . -~ T . . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodó szerint legjutáiiyosab­Pél évre 3 frt - kr. M fl U U-H l V ft I ft L. bau közül , eUiek . Nesyed évre 1 frt 50 kr. SZECHKNYI-TEl! U2, Eoy Szám ára 7 kr. hová lap hivatalos ég m.<gán hinlniései, a nyiittéibe szánt közte- NYILTTÉR sora 20 kr. M. . —, — £ menyek, előfi/.et( s wi iiénzek AB reklamálások in*ózen<lí>lc , , <| Irta: ABONYI ÁRPÁD. Ormótlan sziklás hegyek és szüzföld, melyet fa eke szánt. Vénséges erdők a he­gvek oldalában, hol teljes bátorsággal cam­mogott vadszeder után a medve, ember nem járta sűrű nádasok a völgyek lapályá­han, hol szabadon kölyközött a farkas és senki őket, az ő végtelen nyugodalmukban nem háborgatta. Békesség és vég nélkül való tunyaság uralkodott muzulmánok, bosnyákok, albá­nok, hercegovcok között az egész tarto­mányban időtlen idők óta. A mi csúfság esett valakivel, maga torolta meg, — baja *) Mutatvány szerzőnek „Bosnyák képek" c. az Athenaeumnál megjelent kötetébői. A játékról és a játszóterekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom