Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-26 / 17.szám

5. Megtérítések 1Í85 i 14 »• 6. Katonai megtéri tések bői 7102 » 56 » 7. Közoktatási jövedelmek 5117 » 30 » 8. Kölcsönökből 13140 » — » 9. Különfélékből 4100 » — » 10. Rendőri jövedelmek 796 » — » 11. Pénztári maradvány 120 » — » A födözet főöszszege 79788 frt 50 kr A szükségletből 114612 frt 34 kr Levonva a födözetet 79788 » 50 » Hiány 34823 frt, 84 kr mely az állami adó után kivetendő pótadó után lesz fedezendő. Ennek kapcsán nem lesz érdektelen felemlíteni azt, bogy az elmúlt 1892. évben a költségvetési tervezet szerint a szükséglet 109903 frt 82 kr ra, a födözet pedig 81356 » 50 » ra volt előirányozva, vagyis mig 1892. évre kisebb szükségleti összeg volt előirányozva, mint 1893-ra, addig 1892-re nagyobb bevételi összeg volt költségvetésileg előirányozva. Tényleg pedig az 1892. évben a kiadás összeseit volt 113216 frt 35 kr vagyis 3312 frt 53 krral több, mint az előirányozva volt. A tényleges bevétel pedig 1892. évben 113243 frt 45 kr volt, beleszámításával a hiány fedezésére kivetett s beszedeti, pótadóuak. Az elmúlt 1892. évben a pótadó átlagos számítással 65% volt, mig 1893. évre a hiánylatból Ítélve 70—71% lesz, 5 — 6%-al magasabb, mit azon körülmény idéz elő, hogy a katonai pótadó alapba való fizetés megszűnvén, az eddig e cimen fizetett adó, ezentúl a rendes pótadó címén lesz fizetendő. A jubiláló Esztergom.*) Esztergom, febr. 19. Már szombaton este hatalmas lobogók csünglek alá templomaink tornyáról, intézeteink ós középületeinkről s megkondultak a harangok összes temJomainkban. A város ünnepies szint öltött magára s már a délután folyamán kezdődtek meg az ünnepélyek, melyek sorrendjét az érseki zárda nyitotta meg, ltot az ünnepély d. n. 3 órakor vette kezdetét. Fél 5 érakor az érseki tanítóképezde helyiségében folyt le az ünnepély, melyről mint az előbbiekről, olvasóinknak már beszámoltunk. *) Lapunk muU számából térszíne miatt maradt ki. VIII. o. t. kisértek Marschner éji dalában. Az érzelgős dalt, a műsor egy komolyabb része Szabó Szilveszter tanár urnák latin classikus nyelven irt : «Carmen Panegyricum»-ja váltotta fel, melyet, Honik Ede VIII. o. n. pap adott elő, átérzett előadásban. Mintha a villára cikázott volna át a termen s gyújtott volna lángra mindenkit, ugy villanyozta fel Pisuth Aladár VIII. o. t. cimbalmon előadott magyar dalaival a figyelmes kedélyekel, melyeket; Pécsi Gusztáv VIII. o. n. pap hatásos ünnepi beszéde volt csak képes újból lebilincselni. A műsor e része kiválólag dicséretet érdemel, mert nemcsak szabatos előadási modorával érdemelte ki Pécsi a taps viharokat, hanem mint a szép nyelvezetű és tömör irálya beszéd szerzője is. A műsor hetedik száma, Werner búcsúja volt, Nessler cSakkingeui trombitás* c. operájából, melyet a gyúrna sinmi ifjúság lyrai tenoristája, Németh j Gyula VIII. o. t. adott elő kellemes hangjával. Kis szomszéduéiu egészen elérzékenyült, midőn egyszerre Lacó Győző VII. o. n. pap a kathedrára lépve, kezdte : «Hymnos heortaios», Rózsa Vitáitól, s folytatta Homer nyelvén. A 9. számot újból a főgymn. ifjúság zene és énekkara töltötte be. Weber «Preciosá»-jából adván elő a vadászdalt. Egy-két ütem eléneklése után egyszerre csak abban maradt az egész, elhallgat olt a kar. A hallgatóságon a zavar és részvét jelei kezdettek mutatkozni, mintha sajnálníi, hogy a hatalmas kar már az elején akadt meg. Kis szomszédném nyugtalankodni kezdett, mintha érdekelve volna a fennakadás által. Egyszerre csak minden tekintet és figyelem a terem nyitóti ajtója felé irányult, melyen át, a bosszú épület másik végéből, az elhangzott egy-két ütem halk visszhangja halolt be. Igy ment ez tovább is. Az előladott részeket a visszhang újból viszszaadia. Természetesen nagy taps követte a sikerült előadást. Merészen, bátran ós az ünnepi hangulattól áthatoltan lépett Pokomándy Béla VIII. o. t. elé, hogy Várkonyi Odiló «Dicsőilő ódá»-jával magasztalja a ker. világ egyházi fejedelmét. Igazi költői hév uralta mindvégig szaval lat;it, melyet nagy elismerésju'almazoiI. Az érdekes műsort Donizetti KLÜ

1 cia di Lammermoor* c. operájából előadott kar fejezte be, melyben a főgymn. ifjúság ének és zenekara tüntette ki magát újból. A műsor minden számát hatalmas tapsok és az elismerés egyéb kitörései jutalmazlak, mei lyukból nemcsak az ifjúságnak, de a tanári kar több tagjának is jutott ki, kik részben, mint szerzők, majd mint rendezők fáradoztak az ünnepély fényének emelésén. Igy ft. S/.abó Szilveszter, ft. Rózsa Vitái és ft. Várkonyi Odiló tanár urak, mint a műsor egyes számainak szerzői, továbbá a humoros kedélyéről ismeretes ft. Schedl Arnulf a hatalmas, mintegy 70 tagból álló zenekar összeállításával és betanításával, ft. Aesay Ferenc a műsor irodalmi részének rendezése körül szereztek maguknak elismerésre méltó érdemeket. De dicséret illeti az egész tanári kart ft. Villányi Szaniszló igazgatóval élén, moly nemcsak fárad az ifjúság oktatása, tanítása körül, de mely oly szép eredményű fáradozást képes felmutatni, mint amilyennek egyik -tanújele az ünnepély volt. A szép ünnepélyen ott voltak a többek közt dr. Cibulka Nándor papnöveldéi igazgató, apál-kanouok, Pellet József kanonok, dr. Rosszival István kanonok, dr. Walter Gyula képezdei igazgató, hal óságaink, tisztikarunk teje, számos tagja s a főgymn. tanári kara stb. stb. ... de, pont háromnegyed 7 óra, a műsornak vége, sietek a Fürdőbe, hogy lássam, mint lesz ott, mert arra vagyok nagyon siet. Az asztalon orvosságos üvegek, csészék, poharak kimondhatlan össze-visszaságban ! A szoba hátterében egy férfi és két nő áll út ágy mellett, melyben görcsök és önkívületben hánykolódik egy fiatal csinos riö s taszítja el magától az öt csittitani akaró ápoló kezeit. Azon pillanatban meg voltam már győződve, hogy kedélybeteggel, •— hisztériában szenvedő nővel van dolgom, — kivel miként az orvosságos üvegek mutatták, az előttem járt collegák már megtették kötelességeiket. Az üvegek tartalmának felerésze már hiányzott s ebből már tudtam azt is, hogy a csillapító szerekből a megengedhető legnagyobb adagot immár bevette a beteg s ime — a máskor csalhatatlan gyógyszer itt felmondta a szolgálatot. Átgondolva a helyzetet, beláttam, bogy itt ujabb gyógyszer rendelése mi eredményre sem vezetne s hogy csakis akkor leszek képes megküzdeni a hisztériás rohammal, ha a betegre lelkileg eléggé hatni birok. Csendesen az ágy lábtóli végéhez állottam ugy, hogy a világosság lehető élesen reám esett s szemeimet merően a betegre függesztve lestem a pillanatot, mikor az engem észre vesz. Ez rövideu be is következett, mit egy éles sikoltás jelzett s azon pillanatban a merevséghez hasonló mozdulatlanságba esett betegem, szemeit pedig az örült félelem kifejezésével emelte reám. Az éles sikoltásra jöttek magukhoz az ápolók is s az első meglepett tekintetük Után némi megnyugvással néztek felém. A szenvedő most ismét dühöngeni kezdett: «Ki ez ? Mit akar ? Vigyétek el innen ! Metr akar ölni ! Én azonban nem engedve magamat megzavarni a beteg kiáltozása által s szemeimmel folytonosan g mereven rá nézve lassan eltoltam az ágytól az ápolókat s egész közel hajolva az ismét mozdulatlanhoz, erős, biztos hangon ezt mondtam : •Parancsolom, legyen nyugodtan.* A hatás meglepő volt. Gyönge összerezzenés után a görcs által összehúzott izmok engedni kezdtek, az eltorzult arc visznyerte rendes kifejezését s egy mély sóhajtással a párnákba dőlt betegen. Kihasználandó az elért eredményt, elég hangosan,de monoton hanghordozással beszélni kezdtem: «Ezentul nyugodt, nyugodt lesz ! Nem mozdul ! Aludni fog ! Csukja le szemeit! Most már álmosodik. Most lassan elalszik. És most már alszik. Aludni fog továbbra is egész, egész csendesen ! Nem mozdul, nem hali semmit, nem lát semmit! Három óráig fog igy aludni ! Akkor felébred ! Görcse már nem lesz többé. Szépen felkel ágyából, felöltözik s a pamlagra ülve, megvárja, mig eljövök. Addig egy szót sem szól. Ha eljöttein, — már nyugodtan beszélni is'fog — s teljesen egészséges! Most elmegyek ! Aludjon csendesen \» És betegem csakugyan elaludt s csendesen-maradt. Pontosan 3 óra múlva felébredt, szó nélkül felöltözött s mikor eljöttem, mosolyodva beszélgetett arról, hogy mily kedves Küry Klára a szultánban. A heteg hozzátartozói csak bámultak s hihetetlenül csóválták a fejüket. Az elmondattak óta két hét telt el. A tegnapi szép délután látogatóm volt. Betegem jött megköszönni fáradozásomat. Óvatosan kérdezősködtem a roham előtti egészségi állapotáról. Nyugodtan a következőkről értesített: •Intelligens, gazdag szülök egyetlen elkényeztetett gyermeke. Anyja rendkívül ideges nő volt, a, ki sokszor szenvedett migramben s Ő is látta gyermekkorában, hogy ilyenkor zsebkendőjét szakgatta, magáttan beszélgetett, sokszor sirt, máskor órákig is mozdulatlanul ült a pamlag sarkában. Anyja halála után nevelő intézetbe került, a hol társnőinek legcsekélyebb tréfái is rögtön haragba hozták, sÖt néha ilyenkor el is ájult. Atyja nem sokára meghalt s ő nagynénjéhez került, kitől rövid idő múlva férjhez ment. Házassága boldog, csak gyermekei nincsenek. Házassága óta tqbbször erős fejfájása volt, midőn rósz kedvű lett, nem tűrt maga mellett senkit s folytonosan komor gondolatok kínozták. E baj azonban rendesen elmúlt egy nap alatt s azután ismét teljes egészségnek örvendett. Rohama előtt, melyhői ma csak kevés gyöngeséget érez, azután fejfájással kelt fel reggel.. Dél felé fájdalma erősbödött s nyugtalanul szaladgált a szobában. Az ebéd miatt feldühösödött a cselédjére, a mi teljesen öukivületbe hozta. Rohamából csak annyira emlékszik, hogy iszonyú görcsök gyötörték, melyek néha az ágybóli kidobással fenyegettek, férjét csak néha ismerte meg s teljesen csak akkor jött eszmélethez, mikor ráparancsoltam, hogy legyen nyugodtan. További szavaimra jóleső bágyadtság vett erőt rajta, majd elaludt s károm óra múlva felébredve a gyengeségen kívül teljesen jól érezte magát s egészséges mind a mai napig. .:„ Miként való viselkedését a jövőben megszabva s egyébb tanácsokkal elátva, boldogan távozott túláradó köszönetének nyílványitása után betegem. — íme tisztelt olvasó, — ez az a mit elmondani akartam. — Regényíró tollára méltó ez eset,, melynek számos társával találkozik a mi ideges asszonyainknál az orvos. A mai ferde nevelés s az ideges hajlam átörökölhetősége és ragadós volta itt egy érdekes példában nyer bizonyítékot, melyben egy talán kezdetben csak a divatot utánzó, majd szokássá vált migrainben szenvedő anyának egyetlen gyermeke ezen borzasztó haj áldozata lett. — Időszerűnek tartottam elbeszélni éléményemet — s ha egy — a divatot talán igen kedvelő fiatal anya ezt elolvassa, talán iparkodni fog azon, hogy migrainjét leküzdje, ne hogy gyermekét is utolérje az a szomorú sors, a miben az én betegemnek most először volt része, de a mely — ki tudja, — hányszor okoz még neki ezentúl bajt, hozzátartozóinak pedig fájdalmat és szomorúságot. Dr, RIGLEK. Tizenkilencedikén már a hajnali órákban hirdették a várfokán eldördült hatalmas mozsárlövések a kath. egyház nagy ünnepét. Délelőtt templomainkban ünnepi misók voltak. A délután ós est folyamán a főgymn. ifjúság ünnepélye ós a fokáptalan által rendezett díszhangverseny volt. A főgymnásiumi-ifjuság jubileuma. Nem éppen, hogy a főpróbán tett igérelemnek eleget tegyek, hanem főleg azért látogattam el az ifjúság ünnepélyére hogy szem ós fül tan uja legyek a szép sikerűnek Ígérkezett jubileumnak. Siettem, hogy elég korán érkezzem meg, de mégis elkéstem. Nem kezdődött ugyan még meg az ünnepély, de a terem már zsúfolva volt s nekem épp az ajtóban jutott még olyan hely, honnét mit sem láttam. Cselhez folyamodtam ! De ez az én lábam volt! szollottam a megütközés hangján, mintha valaki csakugyan rá hágóit volna. Szomszédaim körülnéztek s ugy látszik egyik sem akarta magára venni, mert hát nem is vehetie. Csak egy előttem álló uri ember kapta fel a lábát s nyitott magának előre utat, mit én felhasználva szintén előbbre jutottam. (Ugyiátszik tyúkszemé, féltette.) Majd egy ábrándos lelkű kis leány érkezésekor, a hölgyek iránti udvariasság révén egy-két lépéssel előbbre jutottam s épp melléje kerültem. Hullámos fürtjein legeltettem szemeim, midőn egyszerre Billigmann Leo byuiniisának hatalmas akkordjai tettek figyelmessé, hogy a műsor megkezdődött. Hegedű és zongora kísérettel adta elő a főgymn. ifjúság énekkara a hy minist, melynek lecsendesüliével Janec Jusztin III. o. és Lestyánszky Dezső II. o. tanulók középkori pápai, Bozsenyik Jónás III. o., majd Helc Ernő II. o. tanulók magyar apród öltözetben léplek elő s meghajtván magokat a jelenlevők előtt, Urbányi Gyula VIII. o. n. papnak párbeszédét adták elŐ épp oly hibátlan és bátor, mint kedves előadásban. «Isten véled ! messze ful a tengeren, a távolban . . . .» voltak a kedves kis apródok végszava Ah! . . . egy halk sóhaj tört ki kedves kisszomszoinszódnóm kebeléből, ugy látszik a távol érzete visz hangra kelt lelkében. De mi az! ? mintha valóban visszhangra kelt volna sóhaja, hangzott fel: «Ali miért vagy olyan távol édesem* stb. Németh Gyula VIII. o. t. tenorján, kit Mezey Bertalan, Pataki Jákó és Slohl Kornél Díszhangverseny a fürdőben Felette díszes és előkelő közönség adot! találkát f hó 19-én egymásnak a «Fürdó» vendéglő alaposan, csínnal és ízléssel restaurált nagytermében, hogy a ritka műélvezetet nyújtó estólyuek tanuja legyen. A szó legszorosabb értelmében zsúfolva volt a terem s igy elképzelhető, hogy mily tropikus hőség fejlődölt ki rövid idő alatt, mit nemcsak a nagy terem még mindég rosz ventillatiója, (mi maradt a régi) hanem a rendjelek csepegtetésében bőkezű gyertya lusterok helyét pótló csinos lámpa csillárok is nagy mérvben fokoztak. A díszes hölgy koszorún felül ott láttuk főkáptalanuuk és papságunk részéről : Dr. Majer István c. p. főkáptalani nagyprépost, dr. Mally,) János, gróf Csákv Károly kanonok, dr. Pa-