Esztergom és Vidéke, 1893
1893-02-19 / 15.szám
A nagy dunai állandó vashíd. A helyi sajtó hasábjain e nagyfontosságú kérdés több oldalról, lappangó egyéni, inajd a közérdek szempontjából erős vita tárgyát képezte, fóleg pedig az, hogy hol legyen a feljáró. É kérdéssel Viziváros ós a kir. város állottak egymással szemben s keltek a sajtó utján harcra, minek a íkereskedelmügyi m. kir. miniszter f. évi 4485/1. szak. számú leiratával most már véget vetett. A miniszteri leiratból láijnk, hogy a miniszter a feljárót a kir. város területén fogja és akarja létesíteni és pedig vagy a Lőriuc-utcáuak, vagy a Plébánia-utcának meuőleg. Hogy hol lesz e kettő közül, azt az állandó vashíd helyének végleges eldöntése után fogja elhatározni, mely kérdés viszont a rövid idő alatt foganatba veendő talaj-furások által fog végleg eldőlni. A szóban lévő miniszteri rendelet szövege a következő : Esztergom vármegye közönségének. Az Esztergom és Párkány között létesítendő állandó Duna-hid elhelyezésére, ossz nyilasára, szabad magasságára és a hid épitéssel kapcsolatos egyébb munkákra vonatkozó kérdések tárgyalása végett mult évi november hó 29-én 82031. szám alatt kelt intézkedésemmel december hó 17-óre egybehívott 8 ugyanakkor az összes érdekeltek részvételével elnökletem alatt megtartott értekezlet eredménye alapján a következőkről érieeitem a vármegye közönségét. A vármegye és Esztergom városnak az értekezleten részt vett képviselői által kifejezett azt az óhaját, hogy a kérdéses hid a Lflrinc-ufca, vagy a templomtét irányában épitessék, figyelembe venni kívánván, mind a két hely tanulmányozását s az e végből szükséges talaj-furások és helyszíni felvételek megejtésót egyidejűleg elrendeltem Végleges elhatározásomat e tanulmány, szükség esetén egy helyszíni tárgyalás eredményétől teszem függővé. A hidat egyelőre csupán közúti forgalom céljaira alkalmas berendezéssel szándékozom megópittetni, ugy azonban, hogy azon későbben esetleg helyiérdekű vasüt is átvezethető legyen. A hid össznyilása a viszonyoknak megfelelŐleg, szajbad magassága pedig akként fog megállapittatui, hogy ugy a hajózási, valamint a vasúti érdekek a lehetőség szerint kielégitessenek. A hidat és annak feljáróit az állam fogja megépíteni, — kikötöm azonban, hogy a hid építéshez szükséges területek az érdekelt községek ós a törvényhatóság által megszereztessenek, 8 ingyen az állam rendelkezésére bocsátassanak, önként érthető lévén, hogy amennyiben a hid épitéssel kapcsolatosan utcák szélesítése és rendezése válnék szükségessé, ennek eszközlése és az ezzel járó költségek vezetése, ugy sziutén a hídhoz vezető utaknak kiépítése ós fentartása beleértve a kis Duna ág áthidalását is, a vármegye illetve város és a netán érdekelt községek féladata leeud. A jelenleg fennálló hajó' hidon a forgalom attól a naptól kezdve fog beszüntettetni, a mély napon az uj hid a forgalomnak átadatik, a kis Duna ágon átvezető u. IÍ. primatiális hid aztthban továbbra is fen tartandó leend, még pedig az által, a ki arra a törvény értelmében köteles. E részben a törvényszerű intézkedések megteendők lesznek. Felhívom ahhoz képest a vá megye közönségét, hogy mindezekről Esztergom várost és az érdékeit kos*! is megfelelően értesítőé s fentebbi kijelentéseim és kikötéseim őket érintő része felett mielőbbi határozat hozatalra utasítva, a hozandó határozatokat, amennyiben azok az illető város vagy községek vagyoni megterheltetósével járnának, a vármegyét érintő kérdésekkel együtt a legközelebb tartandó közgyűlésen tárgyalja s a tárgyalás eredményéről az összes határozatok felterjesztése mellett tegyen jelentést. Értesítem végül a vármegye közönségét, hogy a •/. alatt idezárt verseny fel tét elek szerint a Dunában eszközleudő talaj fúrások biztosítása iránt pályázatot hirdettem. Felhívom a vármegye közönségét, hogy a vármegye közönség hatáskörébe eső, különösen a 8-dik § folytán szükséges intézkedéseket tegye meg a végből, hogy a szóban forgó munkálatok akadálytalanul végrehajthatók legyenek. Budapest, 1893. évi február hó 12-én Lukács s. k. A figyaaaaskmi ifjúság jubileumi főpróbája. (Kulissza titok.) Mogorván, lassú léptekkel haladtam a kuruc vezér nevéről elkeresztelt Bottyán János utcában a napokban, hogy mindennapi sétámat végezzem, (mert hát itt legszárazabb a járda) midőn egyszerre a gymnásium előtti közből eget verő harsány éljen és taps zavart meg gondolataim szövésében. Fölpillantok, de á zajt néma csend váltotta fel. Gondolataiul elejtett fonalának kárpótlásául egy más szülemlett meg az agyamban. Megvan! gondolám magamban s gyorsított léptekkel haladtain be a közbe, hogy kíváncsiságom kielégítsem. Nagy dolgok történhetlek az uj kaszinóban, gondoláin magamban, melynek ablakai épp a közbe nyitnak. íme, hogy tett a véletlen tudósítóvá ! mily nagyszerű titok birtokába jutottam ! Rögtőn megsürgönyzöm valami fővárosi lapnak, hogy az uj kaszinóban . . . de csitt! egy hatalmas orchester összhangjai szakiták újból félbe gondolataim, melyek a gymnásium emeleti díszterméből hangzottak alá. Lassan nyitottam fel a kapu ajtót, felsurrantain a lépcsőkön 8 a félig nyitva lévő ajtóba állottam. Bátorságot véve mindjobban kezdtem befelé húzódni a terembe. Épp a «Fine»-re érkeztein. De csakhamar kárpótolva voltam egy költői hévvel előadott szavallat által. A terem zsúfolva volt. A főgymuásiumi ifjúság volt a hallgatóság, a tanári karral élén, kiken kivül néhány vendég is volt. A terem nemzeti és pápai színekkel bevont főfalát XIII. Leo pápa arcképe ékité. Mintegy 50 tagu, énekesek és zenészekből álló orchester volt elhelyezve a katadrán, melynek tagjai — dicséretére legyen mondva a tanári karnak — a fŐgytnuásiumi ifjúság kebeléből valók. Az emelvény közepén két középkori pápai, majd két magyar öltözetű apród kedves alakja vonta magára figyelmem. Hatalmas zene és énekkarok váltakozva magyar, latin és görög nyelven, kötött ós kötetlen formában irt magán és párbeszédek, szavailatok tették változatossá műsort. Megvoltam hatva! Valódi lélekemelő ünnepi színezet és hangalat volt a teremben. A próba-előadás után odaléptem az egyik fő rendezőhöz s gratuláltam ueki .-t,W y r e&ybeállításáért. Ugye szép ! ? kérdő tőlem szokott modorával. Pompás 1 de fájdalom nem hallhatom meg 19-én, mert a «Fürdő»beu angagirozvn vagyok. Tudjál pout fél hatkor kedjük és háromnegyed 7-re vége lesz. Ezért garantirozok !— Akkor okvetlen eljövök, mert hízelgés nélkül moudvaigazán nagyszerű. Ajánlva magamat azon feltett szándokkal távoztam, hogy ezt el nem mulasztom. De nem is fogom ! KÍVÁNCSI. Az eszteigom-vizivárosi érseki nőnevelő intézet tegnap, szombaton szintén ünnepélyt tartott XIII. Leo pápa püspökségének ötvenéves jubileuma alkalmából. A szí ií t oly érdekes, mint; gazdag műsorban (16 számból állott) ezúttal az intézet polgári iskolai növendékei mutatkoztak be. Nyitányul Bohin «Fanfare»-ját adták elő zougoráu négy kézre Legény Marianne és Mezey Ilona. Azután Mezey Margitka szavalta kedvesen Sujánszky Antal költeményét «XIII. Leóhoz*. Míijd a polgári-iskolai énekkar adta elő a «Leo-Hymuus» cimü karéneket, melynek hegedű és zongorakiséretét Borovit ska Adolf ur, ós Perényi Irma k. a. játszották. «A gyermek a válóponton* egy nagyobb didaktikus költemény. Tárgya az, hogy a gyermeknek választani kell a vallás ós világi örömök közt és utoljára is a vallást követi. Peitly Janka és Tilicsek Irón személyesítették a rábeszélő szellemeket, Brenner Margit k. a. pedig a gyermek szerepét adta igen ügyesen. A műsor ötödik száma gyanánt Bartal Olga k. a. zongorázta Delibes finom «Pas des fleurs»-jót és később Hajas Anna «La Regata Venezianá*-t Liszttől Dosztál Olga fe. a. Kálmán Károly « Riadó* cimű költeményét adta elő átérzett szavalatban. «Az állom* című behízelgő zenéjü duót Perényi Irma ós Schönbeck Mariska kisasszonyok énekelték. A kedves kettőst Bellovits Ferenc és Borovitska Adolf urak kisérték. «Az ősz hajóst* Starkbauer Margit szavalta, «Heil Dir Leo»-t Krotky Karoliu német nyelven, és a «L'eglise»-t Nagy Gizella franciául. Kornócsy Józsefnek a pápához irt ódáját Szvoboda Román ka adta elő distingvált előadással. Volt. ezenkívül két karének is. Ki kell emelnünk még a műsor két legsikerültebb számát: Perónyi Irma ós Legény Marianne kisasszonyok zongorajátékát, előbbit melodikus felfogása, utóbbit pedig magyaros s a kis előadónőnól megcsodálnivaló érzésteljes játéka miatt. Az ünnepély a zárda egy földszinti tágas termében folyt le, olyan nagy közönség előtt, hogy alig maradt hely szabadon. Az emelvényen, min a kedves fehérruhás növendékek helyet foglaltak, a pápa feldíszített arcképe állott. A műsor befejezte után dr. Majer István püspök intézett pár buzdító szót a növendékekhez. Ujabbi dicséretre nem szorul a tisztelt nővéreknek már annyiszor tapaszalt és ezúttal is tanúsított páratlan buzgósága N—ó. Tanítáképeziel iaa&pély. XIII. Leo pápa ötvenéves püspöki jubileuma alkalmából az érseki tanítóképezde ifjúsága leguap d. u. fél 5 óakor tartotta ünnepélyét. Kék fehér lobogó hirdette, hogy ünnepe van a képézdóuek. A helyiségekben nem bővelkedő intézet II. oszt. tan terűiében folyt le » VJ*Vát&.** "uneoélv. A pápa élő virágokkal környezett fali képét két, öt águ kandahiber világította meg. A terein zsúfolásig megtelt az intézeti növendékek és vendégekkel. Ott láttuk a többek között dr. Majer István érseki helynököt, dr. Rosszival országgyűlési képviselőt, dr. Horváth Ferenc papnöveldéi tanárt, a bencés-rend és közélelünk számos tagját. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Pápai hymn iis. Előadta az intézeti dal- és zenekar. 2. Alkalmi költemény. Mucsenbacher Gyulától. Szavalta Holly István III.é. u. 3. Egyházi induló. GHucktól. Hegedűn előadlak Dubrovay János, Hidvéghy István, Vencel János III. é. n. ós Brenner Tivadar II. é. n. 4. Ünnepi beszéd. Moudta Veucei János III. ó. n. 5. Éji dal. Lehmantól. Előadták Dubrovay János és Vencel JánosIII.é.n. 6. XÍII. Leo élete és működése. Irta Ambrózy Béla III. é. n. Felolvasta Bittér Ernő II. ó. n. 7. Él őseink hazája. Schumauntól. Előadta az intézeti énekkar.. 8. Magyar egyházi szózat. Daniss Zsigmondtól. Szavalta Haris Béla III.. é. n. 9. Quodlibet. Előadta az intézeti zenekar. Zenekarra átírta Klinda Rezső. A minden részében sikerült műsorból, főleg ki kell emelnüuk Vencel János ünnepi beszédét, valamint a 14 tagból álló intézeti zenekar által praecise előadott zenészeti egyveleget, melyet Klinda Rezső tanár tir irt át. Az üunepóly végeztével dr. Majer István ő méltósága megköszönte ugy az igazgatónak, mint a tanári karnak 8ikerdus fáradozását, melyei az intézeti tanulók kiképezését előmozdítják és a nap emlékére 1000 darab arauy koronából álló alapitváuyfc tett az intézet javára, melynek kamataiból szor~ galmas tanulók lesznek jutalmazva ós segélyezve. Az alapítvány Leo pápa nevéről lesz elnevezve. Szűnni nem akaró harsány óljenzések jutalmazták a tanügy lelkes pártfogóját. Ezt követőleg dr. Walter Gyula intézeti igazgató az öröm ós hálaérzettől meghatott szavakbau köszönte meg az intézet és a t-auárikar nevébeu a nemesiéi kü adományt. Habár a nemes tett önmagát dicséri, mindamellett nem hagyhatjuk említés nélkül, dr. Walter Gyula igazgató urnák nemeslelkü önzetlen fáradozásait, mellyel képezdéuk ós tanügyünk terén az elismerés és őszinte hála hervadhatlan babérjait magának máris kiérdemelte. SPECTATOR. IIIIMK. — Lapunk mai száma tekintettel, a nagy ünnepre, melyet ma az egész kath. egyház ül, a szokottnál díszesebb kiállításban fél ív melléklettel és nagyobb mű gondot igénylő technikai kivitellel jelent meg. — A mai ünnepélyek. Két nagyszabású ünnepélynek lesz ma színhelye városunk. Az egyik a «Fürdő*-ben esti 7 órakor lesz, melyet a főkáptalan rendez, a másik a főgymnásium ujonau restaurált dísztermében fél 6 órakor. Mindkét ünnepély nagyszabású, a nap méltó megülése lesz. Hetek óta tart már dalárdánk próbákat, a ritka műélvezetet nyújtó műsor zenészeti részeiből. A főgymnásium tanari kara még a novemberi tanári ülésen határozta el mai ünnepélyét, melyre hónapok óta készült, szorgalmasan az ifjúság. Az ünnepélyek kezdetét pár óra választja csak el egymástól s igy kö**"" ' *•;'** lí *-°"ík megfog oszolni. Meiréklet áz „Esztergöiti &8 Vidóke" 1893. évi február Í9. (15.) számához.
