Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-19 / 15.szám

XIII. LEO PÁPA ÜNNEPE. Yálságos időket élünk, minőket talán még soha sem látott a világ; de nem azért válságosak ez idők, mintha a válság végső kifejlődésében az egyházra, vallásra nézve legkisebb kétségeink lennének. Nemcsak az isteni jóslat és •biztosítékba vetett bizalom, de már a külvilág jelenségei is, mint amannak részben való teljesedése, ugy tüntetik fel hívő lelkünk előtt a helyzetet, mint folytonosan javulói- a vallásra nézve. Csak az isteni gondviselést tagadó ember volna képes kétségbe vonni az Isten ujjának figyelmeztető nyomait. Több pápának adta Isten megérni áldozó papságuk Ötvenedik évfordulóját, de püspökségének félszázados jubileumát csak kevés ünnepelhette. Az egész keresztény világ mindannyiszor kegyelettel ülte meg azokat, de a katholikusok fiúi hódolafa és szeretete talán még sohasem nyilvánult világszerte bensőbben és általánosabban, mint jelenleg. A világ, mintha .belefáradott volna a vallás elleni harcban és vágyna visszatérni a boldogitó egységhez. A legkülömbözőbb nemzetek elválasztva egymástól, nyelv és eredet,, éghajlat és szokások által, vetélkedve készültek megünnepelni Krisztus földi helytartója jubileumát. Egyesülnek imában, a hűségnek és ragaszkodásnak feliratok utján való nyilvánításában, a javaitól megfosztott pápa számára szeretet-adományok felajánlásában, ünnepségek rendezésében a keresztény egységnek bámulatos kifejezését adva. Ezen tüntető örömnyilalkozatokba, az ünnepi harangok megkondulásába, mint indító okok jó részben belevegyülnek XIII. Leo pápa, a szent aggastyán személyes tulajdonságai és magasztosán tündöklő erényei. Az é kimagasló' tehetségeit, mély és széles körű tudományát, a kormányzásban 8 államférfin bölcsességben tap in tatteljes eszélyét nagy szelídséggel együtt járó törhetetlen szilárdságát, a tudományok, művészetek és általában a keresztény civilisaiio előmozdítására irányuló állandó törekvéseit és azoknak szegénysége dacára fejedelmi bőkezűséggel való támogatását: mindezt elismerik benne azok is, kik akár vallási, akár politikai tekintetből magokat elleneinek vallják s a pápai székre emeltetése óta korunk legnagyobb állainférfiai közé sorozzák. Tizenöt éve lesz holnap febr. 20-án, hogy pápává választották és szinte kétségbeejtő viszonyok közt vevé át az egyház kormányzatát és nevéhez mégis már az egyházpolitikai, humanistikus és civilatorius sikerek, diadalok oly fényes sora fűződik, hogy méltán monda róla egyik bibornok Lűcanns költővel : « Jupiter es quodcumqne vides, quoeumque moveris> (Jupiter vagy bárhova tekintesz, bármerre fordulsz.) A pápa — mondja egy gondolkodó fő —a fehér rabszolgák socialista forrongásait, n tudományos hitetlenségnek üzelmeit mind megfigyeli és gondjainak keretébe vonja, szervezi a szellemi harcok bajnokait. XIII. Leo tudja és érzi, hogy ő .nemcsak a hívók szemében Krisztus földi helytartója, hanem hogy ő az egész világ nagy jelentőségű fejlődésének központja. Nem csoda, hogy XIII. Leo szózatát a kath. világ épugy, mint a hitbeli közöny követői nagy figyelemben részesítik. Leo szól és szava mindannyiszor a szelleminek, az erkölcsinek kiemelése az erőszak, az anyagiság süppedékeiből. Anglia ós Irbou, Német- és Spanyolország, az Egyesült Államok és Brazília, Belgium és Oroszország tanácsát követték. A szabadelvű Portugál elragadtatásában dicsőítő éneket zeng, midőn látja, hogy afrikai gyarmatában hogyan terjed a műveltség XIII. Leo aegise alatt. Nekünk magyaroknak más nemzet éknél bizonyára nincs kevesebb okunk a katholikus világ hódolatteljes tüntetéseihez szívvel-lélekkel csatlakozni. Hazánk sz. István királytól fogva jó- ós balsorsban mindig szoros viszonybanállott a papsággal. Hasonlólag XIII. Leo pápa minden alkalommal kifejezést adott nemzetünk iránt táplált kiváló vonzalmának. Különlönös szeretetének jelét adta hazánk iránt, midőn 1886-ban a magyar püspöki karhoz körlevelet intézett Buda visszafoglalásának kótszázados emlékünnepe megölésekor. Ötven éves papi jubileuma alkalmával nála hódoló zarándokoknak 1887. nov. 30-áu Simor János bíboros beszédére XIII. Leo azt válaszolta, hogy a magyarok érzelmeinek e nyilvánulásában az ősi erényt ismeri fel, azon erényt, melyet Magyarország miudeu jó- ós balszerencse közt megőrizett s a mely azt már alapításakor dicsőivé tette, midőn sz. István houalkotó müvében az apostoli sz. széknél és nem máshol keresett pártfogást. Ha egész nemzetünk megújítja ez ősi erényét a sz. szék iránt, nem maradhatunk hátra mi eszteigouiiak sem, mint a magyar Sión árnyékában tartózkodók. Csatlakozzunk fiúi hódolatuttkkal mi is diesó első királyunk székhelyéről az egész világ népeihez — szivünkből hangoztatjuk cTártad meg Isten sz. atyánkat Krisztusnak helytartóját.* ARCAS ROUANUS. *« OT* £.2® &&&& is a magyar tSrtéastir&s Bómiban. XIII. Leo pápa 1883. aug 18-án De Luca, Pitra és Herngenrőther bibornokokboz intézett «Saepe numero considerantes* levelében a vatikáni levéltár kincseit a történet kutatók számára megnyitotta. Az 1815-ig terjedő okmán^k szabadon felhasználhatók. A történelemre nézve ezzel egy uj időszak nyílik meg. A X. századtól fogva 1815-ig nincsen az egyetemes történelemnek korszaka, melynek közelebbi ismerésére, több oldalú megvilágítására a vatikáni levéltár kínoséi gazdag anyagot ne nyújtanának. JJlidön Theiner Ágoston állott a levéltár élén, ez majdnem teljes korlátlansággal rendelkezett a levéltárnak alig sejtett kincseivel s azzal majdnem ugy hánt, mint *gy személyes ditetantismnssal összeállított és csupán egyéni érdekből használt magán könyvtárral. Rendezett levéltár kezelésről, Prutz szerint szó sem volt, Theiner a késelés ujabb technikai szabályait nem is ismerte. Ezen eljárás kedvezőtlen eredményei most is tapasztalhatók, mert Theiner okmányokat tett közzé anélkül, hogy azok eredeti helyét megjelölte volna, máig is hiába keresik azokat; más okmányokat helyükből kivett és máshol helyezett el a nélkül, hogy megjegyezte volna, hova helyezte el. Ezen tekintetben jegvzi meg Prutz nagy érdem illeti meg Hernrőter hibornokot, bogy a rendszeres kezelést behozta és a tudománynak szolgáló adatokat készségesen kiszolgáltatta. A vatikáni levéltár igy XIH. Leo intézkedése következtében hozzáférhetőbbé tétetvén, már eddig is a történet tudomány előbbre vitelében élénk sürgés-forgás mutatkozik. A dolgozók számára tágas, világos terem van berendezve. Egyedüli ékessége XIII. Leo pápa mellszobra, alatta e felirattal : «Leo XHL Pontifex Maximus Históriai Studii8 Consulens Tabulariae Arcana Reclusit Anno MDCCCLXXX.* A dolgozókat, kik közt minden müveit nemzet képviselve van, a levéltár őrök vezetése mellett a szolgák folyton ellátják uj munka anyaggal A haladást, irja a prot. dr. Prutz, mely a vatikáni levéltárban történt, igen nagyra kell becsülni. Maga a dolgozó terem ritkitja párját. Az olasz államlevéltár, a párisi, «Alröhives Nationales* valamint a berlini «Statsarcbiv» helyiségei messze mögötte maradnak. Mint fonebb emiitettük, minden műveltebb nemzet felhasználta XIII. Leo pápa ezen liberalitását. Minta hires Prutz dr. mondja: «Az igazság megköveteli, hogy tágabb körökben is tudomásul vétessenek a történtek és a legnagyobb bálára méltó haladás konstatáltassék, mely XIII. Leo intézkedéséből a vatikáni levéltár hozzáférhetőségére s hasznavebetőségére nézve történt. Németország részéi öl fáradhatatlanul dolgoznak a «Monumenta Germaniae Historica« számára. — A «Gőrres-Vérein* jeles szakembereket tart Rómában a vatikáni levéltár kiaknázása céljából. — A bajor kormány az uralkodó Wittelsbacb-báz történetére vonatkozólag gyűjtet adatokat. Ausztriának is van már Rómában szervezett történeti intézete. Rendes évdijakkal ellátott két szakférfiú állandóan búvárkodik a levéltárban, A kormány részéiről is két tudós gyűjt adatokat a Habsburgok legrégibb történetéhez. Sickel tanár napvilágra hozta Nagy Ottó egy fontos diplomáját és bebizonyította a «Liher Duirunss cimü kéziratot, mely a VIII. és IX. századok homályos történetét uj világításban tünteti fel. Serénjen munkálkodnak Rómában a franciák is, kiknek van romai francia iskolájuk (l'école Francaise de Romé). Jó részben összeállították már XIII. század regestáit. A többi egymás után következik. E nagymérvű történet-kutatási mozgalom koronáját képezi XIII. Leo azon elhatározása, hogy az összes pápák regestái kiadassanak. Jaffé ésPotthast «RegestaPontificum Román orum» kiegészítését Tosti-ra, a nagyhírű bencés történetíróra, a vatikáni levéltár egyik őrére bizta, ki mellé segítségül rendelt más négy bencés tőrténetbuvárfc. Palmieri Gergelyt, a vatikáni levéltár II. Őrét, Sarcander Jánost, Stasiny Károlyt és Caplet Anselmet. A «Moniteur de Romé* szerint a pápai Regesták fenmaradt gyűjteménye kezdődik VH. Gergely lyel (1073.) és V. Sixtusig kizárólag (1585) 2022 kötetet képez. V. Sixtustól a mult szazad végéig a kötetek száma 2000 ; összesen tehát valamivel több van 4000 kötetnél. E regestákboz hasonló mennyiségű acták, emlékiratok, jegyzékek járulnak, ugy bogy a Vatikán archívumai kétségtelenül leggazdagabbak az egész világon. E mellett legfontosabbak is, mert a pápák összeköttetésben állottak az egész világgal, majd közvetlenül, majd hittéritők által. Ki ne ismerné Róma vonatkozásait hazánkhoz is ? E regesták alakja rendes és legnagyobb folio. Lapjaik finom pergamen, az írás legnagyobb részt szép és tiszta; a mi azt bizonyítja, hogy mily nagy gondjuk vala a pápáknak nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is. Ismeretes, hogy hazánkban főpapjaink és káptalanaink bőkezö hozzájárulása következtében egy nagyfontosságú vállalat indult meg, melynek cime « Vatikáni magyar okirattár.* «Magyarország történelmének — mondja j Ipolyi — egyik fő kútforrása a vatikáni levéltár. Nemzetünknek a római szent székkel való szoros s tartós viszonyát a pápai okmányok hosszú sora hirdeti. Történetirodalmunk ez okiratok nyomozásával, öszszegyüjtésével és kiadásával bár századok óta foglalkozik, mai napig sem meríthette ki. A XV. század óta a históriai kutfö és j okmány vizsgálat a tudomány magasabb színvonalára emeltetvén, egyes kiváló topásztoraink és szerzeteseink által lön az oklevél nyomozás megkezdve. Ezen hazai okmánytari munkálatok kiegészítésére vállalkoztak a «Monum«nta Vaticana Hungarica» kiadói. »A római szentszék levéltárait — irja Fraknói Rómából, ki most tudvalevőleg a telet állandóan ott tölti — azokhoz a bányákhoz hasonlíthatni, melyekben a bányász minél mélyebbre ér, annál gazdagabb, érdekesebb rétegeket tár föl. 25 esztendő juta gyakran szállottam le aknáikba és elmondhatom, hogy most néhány hónap lefolyása alatt talán még jelentékenyebb eredmény jutalmazta fáradozásomat mint bármelyik megelőző alkalommal.* Pedig Fraknóit köztudomás szerint a vatikáni levéltárban nem egy magyar kutató előzte meg. A sorozatot a^XVII. század második felében Rómában működő magyar jezsuiták nyitják meg, kik állásuk előnyeit nemzetük történeti múltjának felderítésére is értékesítették. Ismeretes Cseles páternek 11 kötetből álló másolat gyűjteménye a budapesti egyetemi könyvtárban. Ugyanott Hevenesy, Kaprinay és Pray nagy kézirat gyűjteményeinek számos kötetét római okmánymásolatok töltik meg. A mult században Dániel erdélyi pap nagynevű főpapjának, gróf Battyányi Ignácnak és Koller Ignác pécsi püspökének Klimónak megbízásából dolgozott az örökváros könyv és levéltáraiban. Dániel becses gyűjteménye a Gyula-fehérvári püspöki könyvtárnak fökincse. Koller a péesi püspökség történetéről szóló monumentális munkájában használta fel kutatásainak eredményét. A jelen század első felében megszakad a sorozat. Fejér György az ő Codex diplomaticusában a régi jezsuita másolatok felhasználására szorult. Annál nagyobb hálára kötelezte le a magyar származású Theiner Ágoston föntebb emiitett hibái dacára a hazai történetil ást, hogy Roskoványi Ágoston püspök buzdítására a magyar püspöki kar költségén két nagy folio kötetet nyomatott Rómában, melyek 1217-tol 1526-ig 2219 Magyarországot érdeklő okiratot tartalmaz. Mily csekély részét képezi ez annak a mit a szent szék levéltára: hazai történetírásunk számára fentartottak, azt a Vatikáni magyar okirattár eddigi kötetei tanúsítják. Ama roppant anyagkészlet átkutatása és felhasználása egy ember erejét ós idejét messze túlhaladó feladatnak bizonyult. A pápai levéltár adatai nem oly régiek mint ezt bárki hitte volna. Azon viszontagságok közepette, melyeken Róma és a szentszék keresztül ment, a levéltárakat is sokszor érte pusztítás. Ezek a XIII. századot megelőző időből feltűnően keveset tartottak fenn. A pápai okiratok másolatait regesta kötökből a IX. XI. és XIII. századból csak öt maradt reánk. A XIII. századbeli regesta kötetek száma sem emelkedik 44-nél magasabbra és az eredeti oklevelek, a pápához intézett iratok száma szintén nem nagy ; ezen századból csak néhány százra megy. Igy történt, hogy az Árpádházi királyok magyar vonatkozású okiratait az eddigi kutatók könnyen kimeríthették és le kell mondanunk arról a reményről, hogy pl. Szilveszter pápának szent István királyhoz intézett iratait, va-iy II. Endre arany bullájának Rómába küldött példányát fölfefedezbetnők. A XIII. század végével azonban mondhatni mesés arányokban szaporodik az anyag. A XIV. század hói 800-ra megy a regesta kötetek száma. A XV. sz. történet búvára már több mint 3000-rel áll szemben. És ha ezen két század mellett a XVI-iknak első negyedét is tekintetbe veszszűk, azon korszakot, mely az Árpádok házának kiliol tától a mohácsi vészig ér a pápai levéltárakban nem kevesebb, mint 5000 kötettel találkozunk. Mivel pedig ezen kötetek jórésze másfél ezer darabot k tartalmaz, világos, hogy milliókra megy m oklevelek száma Fraknói püspök halhatatlan érdeme lesz, bouy a magyar nemzet sem maradt a többi müveit népek mögött és hazánknak is lesz állandó történeti intézete Romában, hol XIII. Leo pápa a magyar tudósoknak is alkalmat nyitott magyarhoni vonatkozású kutatásokat eszközölni. Országszerte hálával fogadták a püspök azon áldozat kész elhatáre * zását, melylyel egy római-magyar történet intézet alapításával hazánk történetírása ke* rül szerzett érdemeire feltette a koronát. Mind* ezt azonban nem tehette volna, hogy ha XII?/ Leo pápa a magyar tudományosságnak err> alkalmat nem nyújt. A magyar tőrténeleif kedvelőinek is tehát hosszú életet kell ki vánniok ily tudomány pártoló kegyes pá> páuak. RÉCSEY VIKTOR.