Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-05 / 2.szám

teljesen benyújtani s elfogadásunkra őt 1 felkérni; ám Főpásztoruukuak országos s mint tudjak igon fontos teendői, me­lyek drága személyét sajnálatunkra sok­szor -lávoltartják, eddig nem nyújtottak kedvezőaUíalmai ily feltételünk teljesíté­sére ; de mindamellett nagy vigaszla­lásunkra vált Ő Hercegségének azon megelőző kegye, melynélfogva székfog­lalása alkalmával városunk szegényei közti kiosztásra az elnökséghez 2500 forintnyi nevezetes segélyösszeget ado­mányozni méltóztatott. Ezen nagylelkű -adomány szót osztásánál ugyan minden­nemű szegényeink ajkairól ezernyi áldás ^szál 11 fel nzegekbe; de ugy hiszem, mi is legbensőbb örömérzettel igtatandjuk közgyűlési határozatból jegyzőköny­vünkbe e fényes áldozatot s érette egy­letünknek is forró háláját. — Egyút­tal legnagyobb készséggel Ígérem a t. közgyűlésnek, hogy mihelyt kedvező al­kalom nyílik, nem késendem egyletünk fogadtatását kieszközölni s arról t. vá­laszt m á u y u 11 k a t é ti esi teái. Egyleti életünk ez évi legnevezetesebb mozzanata volt azon jelentékeny segé­lyezés, melyben mostoha sorsban lévő városunk lakosai Prímás 6 Hercegsége -szókfoglalása alkalmával s az ő kegyei­ből részesültek; mely kegyes adomá­nyából 6 Hercegsége kivánatához ké­pest az illető lelkész urakkali megálla­podás szerint kapott : I. Királyi városi 419 szegény család 1461 frtot. II. Vízivárosi 18 szegény család 139 frtot. III. Szenttamási 209 szegény család 545 frtot. IV. Szentgyörgymezei 119 szegény családj 355 frtot. Összesen 765 szegény család kapott 2500 frtot. Nem késtem a részletes kimutatást va­lamint a segedelinezettek nagy háláját kegyelmes Hercegünkkel közölni; s mint­hogy egyletünk elnöksége által eszkö­zöltetett ezen nagy segédei mezes, bi­zounyal a T. közgyűlés helyén talá­landja, hogy Ö Hercegségének váro­sunk szegényei iránt tanúsított kegyét, meleg háláját közgyűlésünk is kifejezze s ezt jegyzőkönyvünkbe is igtassa, any­nyival inkább, mert nagyon is jókor, égi áldásként jött e nagyobb adomány, miután városunk szegényei közt oly nagy volt a szükség, hogy az igényelt segedelmezésekreszokott évi bevételünk mellett még szorgalmi tőkénk neveze­tes részét is segélyezésekre kellett for­dítani. E szerint utolsó rendes közgyűlésünk óta, vagyis a lefolyt"epvleti év'alatt egyletünk állal, ideértve ő Hercegségé­nek adományát is : I. Királyi városi szegények 2111 frt 39 kr. II. Vízivárosi 223 frt 90 kr. III. Szt tamási 940 frt 20 kr, IV. Szentgyörgymezei 603 frt 50 kr V. Künnlakó megyei 40 frt segélyezésére fordítatott összesen 3918 frt 80 kr. Ezenfelül szegény betegeknek gyógy­szerekre kiadatolt 9 frt 90 kr. így egyévi segélyezésekre összesen kiadtunk 3928 írt 70 kr o. ó. E helyen meg kell jegyeznem, hogy e segéde 1 mezesekuél, mint, a közgyűlés alkalmával, ugy azonkívül a segóiyzé­sek főleg a t. egyleti tagok ajánlataik, vagy hatósági bizonyítványok voltak az irányadók. Közgyűlésünk határozataként a vá­rosi kisdedovódában a sz. karácsonyi ünnepély a kisdedek megajándékozásá­val és több szegény gyermecskénok rii liauein ük kel i el 1 árasával kik üI dö ttein k rendezése mellett megtartatott és pe­dig legjobb sikerrel s ezért, nagy kö­szönetlel tartozunk ama kiküldőit úr­nőknek, nevezetesen Rudolf Mihályuó, Kaau Jánosné, Reviczky Gáborné, Mun­kácsy Károlyné, Frey Főrendié, Föld­váry István né és Szecskay Kornél né Ő nagyságaiknak, kik mi fáradságot sem kíméllek, hogy e karácsonyi ünnepély lehetőleg legkedvesebben ós leghaszno­sabban sikerüljön. A folyó évnek rendkívüli eseménye voU a kolerának feltűnése, mely most is Ázsiából Európába átcsapván, tudva­levőleg Hamburgban iszonyúan pusztí­tott, s mivel napjainkban a vasuii köz­lekedés állal a ragályos nyavalyáknak terjesztése is könnyebb, méltán félnünk kellett, hogy nálunk is járványszerü­leg fog terjedni, legkivált azért is, mert a szomszéd Budapesten máris feltűnt. Hála Istennek, városunk és megyénk — egy-két esetet kivéve — ugyan megkíméltetett, a hatóságok mégis a kolera elharapódzása ellen a kellő intézkedéseket meglelték, s a híveiről atyailag gondoskodó prímás 0 Herceg­sége azon óhajtását is nyii váuitá, hogy a legszegényebb laktársaink javára nép­konyha lépteti essék éleibe, mely hoz kegyes volt tetemes anyagi segélyt is fölajánlani. A helybeli járvány bizottság­nak buzgó elnöke Nagyságos Kruplanic Kálmán kir. tanácsos és alispán urnák átirata által egyletünk is felhívatott ily népkonyha létrehozásának eszközló­lázas tűzben fénylenek . . . Mi bajod Pista, mi bajod már megint ? . . . — Semmi édes Arankám, válaszolt amaz ; sőt inkább nagyon őrülök, hogy téged boldognak láthatlak; és kérni fogom a jó Istent, hogy mindig is az maradhass. Most pedig szivem utolsó óhaját szeretném kö­zölni veled. Ezt a házat, melyben oly sok boldog percet töltöttünk együtt, ezúttal férjed szerető hajlékával cseréled föl, ne­künk tehát el kell válnunk. Kérlek, szen­telj az én emlékemnek is a többi között rövidke pillanatot és gondolj néha arra, a lti téged oly igen szeretett, a ki több óhaj­tott volna neked lenni mint rokon, több mint testvér, a ki ... Itt hirtelen elakadt szava, de szemei, melyek e pillanatban soha nem látott tűzben égtek, érthetővé tették a félbeszakított mondatot. Egy halk «aii» föl kiáltás lebbent el Aranka ajkáról. Nagy, kerekre nyilt sze­meivel zavart pillantást vetett Pistára, s meglepetett hangon kérdé töle : — Hát te a lányok gyöngye alatt en­gem értettél ? . . . — Igen, válaszolt Pista. Én téged sze­rettelek kimondhatatlanul, de szerelmem­nek immár vége. Bűn volt talán tőlem, de reménylem, hogy az Isten, s utáuna te, megfogjátok ezt nekem bocsátani. Hidd el Arankám, ugy érzem most magam, mint érezhetné magát az,, ha valakinek a szivét kitépnék és arra kényszerítenek, hogy sziv nélkül, érzés néikül élje át hát­ralévő napjait ; kinek még működik az agya, él beune a gondolat, de már nem tudja mit tesz az érezni, mit tesz az — sze­retni. Én a legközelebb eltávozom, s soha többé arcod eló nem kerülök. De szivem­ben híven fogom szende vonásidat őrizni és legvégső gondolatom téged fog fölke­resni. Rejtsd szivedbe e titkot és . . . élj boldogságban ! Észrevétlenül kisurrant a vendégsereg közül . . . Aranka hirtelen rosszulétről pa­naszkodva szobájába vonult. * Reggelre járt az idő. A kukások hangos kukorikolással jelezték a hajnal közeledtét. |Az egybegyűlt vendégek lassan szétosz­lottak, végre a házbeliek is egy kis nyug­vóra tértek. Hát Pista, ... ő is lenyugodott ? . . . Valóban lenyugodott . . . Ott találták meg a kertben, a nagy diófa alatt, mely az Ő kedvelt tartózkodási helye volt, ha­laványan — élettelenül a harmatos fűben. Szemei őrökre bezárvák, hogy ne lát­hassa többé azt, kit nem ő bírhatott. Meg­jósolta már ezt a kakuk hét nappal előtte és kényszerité rá Aranka szelíd tekintete. Soha se tudta ezt meg senki. VENCELL JÁNOS. — Photoplastikumnak-nak hívják azt az érdekes látványosságot, a mi a Grrünwald-féle házban (Széchenyi-tér) a legközelebbi napokban megnyílik. Plasz­tikus fotográfiák láthatók a világ min­den tájáról termósztliü kivitelben. Kü­lönösön felhívjuk a tanulságos fónykép­gyújíeinéuyre az iskolák ifjúságának fi­gyelmét. sere. Ennek folytán én célszerűnek tartottam a t. választmányt okt. 16-án ülésre egybehívni, melyben beható esz­mecsere után határozatba ment,, hogy egyletünk nemes feladatához képest; és alapszabályaink éneimében ugyan kész szegény laki ársaiu kon segíteni s így a t. járvány bizottságnak is kezére járni, következőleg a netán hatóságilag nyi­tandó népkonyha élelmezésére is felü­gyelni, valamint a hátra maradandó kolera-árvák részére ruha- és pénzse­gélyt gyűjteni; nemkülönben csekély erőnkhöz képest e jó célra 50 forintot, s ha szükség lenne, még további 50 forintot, ajánlóttuuk fel ; s ily határo­zat unkát valamint a járványbizottság Ngos elnökével, ugy primás 0 Her­cegségével is közölni kötelességünknek tartottuk. — Midőn ezt a t. közgyű­lésnek bejelentjük, hisszük, hogy ily intézkedésünk jóváhagyásával fog talál­kozni. Azonban a jó égeddig ezen iszonyú be­tegségnek terjesztésétől városunkat ke­gyesen megóvta, s igy a járvány bizott­ság is a népkonyhának megnyitását elhalasztotta. Ha netalán a körülmé­nyek annak megnyitását szükségeinek, mi azt meg fogjuk tenni, a mi tehetsé­günkben áll. Továbbá t. k. ! sajnálattal kell tu­datnom, hogy egynémely tagtársunkat tőlünk a kérlelhetlen halál elragadta, nevezetesen Forster-Fejór Annát, Héya­Vagyon Ottiliát, Hyross Eniestiuát, kik­nek a Mindenható adjon örök üdvös­séget ! — Egynémely tagot: pedig saj­nos elköltözés által vesztettünk el u. m. Grivicsics ezredesué asszonyt, Feich­tiuger-Ujváry Anna asszonyt, Nedecky Izór kisasszonyt. Uj tagot ez évben csak hármat nyer­tünk Kuauz Nándor püspök ur, Mohay­Vesztrócy Betti, uruő ós Helc Etel kisasszony személyében. Vajha a tagtársak uj és uj részt­vőket szerezni szerencsések lennének ! Minél többöii leszünk, annál több jót tehetünk kedves varosunk ós megyénk lakóinak és több áldásra tehetünk szert. Jótevőink között — a fftntebbieken fölül — első helyen a Főkáp'alant kell feltüntetnem, a melynek hű keze­lése alatti Szabó József püspök-féle alapítványból 157 frt és 59 krt és a Majer István féle alapítvány után 50 frt kamaiot kaptunk. Pénzintézeteink szívességéből kap­tunk ós pedig az esztergomi takarék­pénztártól 20 frtot, a kereskedelmi és iparbanktól 25 frtot s a párkáuyi ta­karékpénztártól 10 frtot. Knauz Ő méltóságától tagdíjon fölül 3 frtot ; Lukács László kanonok ur 3 tagdíjban ajánlott fel 6 frtot ; Vizei­Ida úrhölgy tagsági díjon fölül küldött 3 frtot; egy mulató társaságtól 4 frtot; Inéit, gróf Csáky Károly apátkanonok úrtól pedig a kisdedóvodai szegény kis­dedek számára 50 pár kis harisnyát kaptunk ajándékban. Fogadják mind­nyájunk őszinte köszönetét. Összes évi bevételünk volt 4496 frt 41 kr, összes évi kiadás 4025 frt 10 kr. E szerint készpénz áll rendelkezésünkre 472 frt 31 kr. és 347 frt 03 kr. szor­galmi tőkében. A jótékony-egylet vagyonállapota I. alapítványokban : 1. Az esztergomi Főkáptalan kezelése alatt van boldogult Szabó József püs­pök-féle alapítvány (melynek 4% ka­matait a Jótékony-egylet nyeri) 3500 frt. 2. Ugyan a főkáptalan kezelése alatt van Majer Istvánnak a Jótékony-egylet javára tett alapítványa 1000 frt. 3. Az esztergomi takarékpénztár kettős alapítványa ugyanott elhe­lyezve 250 frt. 4. Az esztergomi volt «sórült hai­cosokat segélyező egyleU részéről a ta­karékpénztárban van elhelyezve 100 frt. 5. Cher ni Antal al esperes ós nagy­rippényi plébános alapítványa a kereskedelmi ós iparbankban elhe­lyezve 100 frt. 6. Az esztergomi kereskedelmi és iparbankban 29 frt 50 kr. 7. Értékpapírban alapítvány 100frt. Összesen 579 frt 50 kr. II. Szorgalmi tőkében. Az esztergomi ós párkányi takarók­pénztárban elhelyezve 347 frt 3 kr. Tisztolt közgyűlés ! Jelenleg 476 szegény, többnyire ügyefogyott családok részéről nyújtatott be segélykérő folyamodvány, s a t. ta­gok részéről pedig szinte sok szegény figyolembe ajánl tátik ; bátorkodom ezek részére a rendelkezésünkre álló összeg­ből négyszáz forintnak kiutalását ajáit­lani. Bár többet lehetne indít ványoz­uom, mert mint saját tapasztalásukból tudni méltóztatnak, a rossz termés és kereset miatt a uyo.nor igon nagy. Elvégre kivált a jószivü uőtagokuak nagyon figyelemökbe ajánlom, hogy a kegyességökhöz folyamodók valódi SZÖ­génysógökről és munkakóptelensógökről maguknak teljes meggyőződóst méltóz­tassanak szerezni, mert a munkaképes méltatlanoknak dédelgése, valamint a közerkölcsisógre, ugy a közbiztonságra és jólétre káros befolyással van. Ezzel jelentésemet befejezvén szoká­somhoz híven, az Irgalomnak Istene s a jószivü emberek előtt legbecsesebb ós legkedvesebb irgalmasságot gyakorló t. tagtársaimnak ily legnemesebb, legál­dásosabb hazaszeretetükért forró hálá­mat nyilvánítván, szent ügyünket to­vább is kegyes pártfogásukba a legme­legebben ajánlom.» Reáliskolai segély-egylet. Az esztergomi kir. városi reáliskola igazgatósága f. hó 2-ára értekezletet hívott össze az «Esztergomi reálisko­lai segitő-egyesület» megalakulása cél­jából. A meghívottak közül vagy ti­zenhatan gyűltök össze a városház ta­nácstermében. Csekély szám az ügy közérdekéhez képest, de a másfél tucat résztvevő mind olyan, hogy szava na­gyon nyomatékosan hat az esztergomi közélet serpenyőjében. — Az értekez­let lefolyásáról imigyen adhatunk szá­mot : Dr. Feichtinger Sándor az értekez­let elnöke üdvözli az egybegyűlt ér­deklődőket, ismerteti az összejövetel célját, a moly nem más, mint a reál­iskolai segély-egylet megalakulása. Elő­adja az egyesület feladatát, mely sze­gény reáliskolai tanulóknak iró- és rajzszerekkel, könyvekkel és ruhával való segélyezésében állana. A reális­kolai igazgató ós tanári kar — úgy­mond — már egy alapszabály-terveze­tet is dolgozott ki, a melynek felol­vasott első pontját elnök ajánlására az értekezlet egyhangúlag elfogadta. A tervezet második pontja is a tagok osz­tályozására nézve elfogadtatott, csupán a tagsági dijak nagyságának megálla­pításánál merült fel némi vélemény­különbség. Mattyasovszky Lajos, dr. Helc Antal, Bellovits Ferenc, dr. Wal­ter Gyula, Obermayer György, Kaán János felszólalása után határozatba ment, hogy az alapszabály-tervezet mó­dosításával az alapitó-tagsági díj 25 frt legyen, ami 5 évre vagy egy ösz­szegben fizetendő le, vagy évi 5 frtos részletekben kamatok nélkül. A ren­dos-iagsági dij évenkint 1 frt. Pártoló­tag lehet, ki bármennyi összeggel vagy adománnyal az egyesület céljaihoz já­rul. Dr. Helc Antal indítványára jelen értekezlet nem tűzte ki feladatául az alapszabály-tervozet további pontjainak megvitatását, hanem erre egy szűkebb bizottságot küldött ki. Egyúttal köröz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom