Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-03 / 106.szám

fejlődnie ama termelési ágaknak, melyek a többi számára a legfontosabb nyersanyagokat; a szenet, vasat s egyéb fémeket szolgáltatják. Igaz ugyan, hogy a nyugat-európai országok, igy pl. Anglia, Franczia-, Németország és Belgium, sőt a szomszéd Ausztria is, melyek a bányamunkások százezreit foglalkoztatják, a termelés nagysága és értéke tekintetében is jóval túlszárnyalják hazánkat, — de azért a magyar bányászat a viszonyokhoz képest éppen nem jelentéktelen. Ugyanis évenkint mintegy 20—25 millió forint értéket termel és körülbelül 45 ezer munkásnak nyújt keresetet azonkívül, hogy ugyancsak mintegy 50 ezer ember talál a bánya- és kohóipar körül közvetve foglalkozást, mint fuvaros, napszámos stb. Szenet, vasat, sót és ezüstöt tekintélyes mennyiségben termel Magyarország, sőt aranytermelése tekintetében Oroszország után a második helyet foglalja el Európában. Tehát éppen azért, mert egy virágzó bányamivelésnek természeti és egyéb feltételei az országban kétségtelenül megvannak, felette sajnálatos, hogy a közgazdaság e jelentékeny ágára a közigazgatás és a törvényhozás egyaránt oly kevés gondot fordított. A parlamentben alig képviselte valaki érdekeit, a volt kereskedelmi minisztériumban pedig ugy szólván a hamupipőke szerepét játszotta és az egész bányaosztály a kiegyezés óta csupán két, sőt néha egyetlenegy személyből állott. Ennek sajnos következménye pedig az volt, hogy a bányaügy fejlesztése és országos szervezése körül negyedszázadonkeresztül semmiféle jelentékenyebb akció nem létesült. A bányászat államilag s társadalmilag szervezetlen maradt. A törvényhozás maga is e téren egyetlen jelentékenyebb legislatorius intézkedést nem létesített, mire mutat az is, hogy a külön magyar bányajog mai napig sincsen megalkotva s Magyarországon mindeddig az 1854-iki osztrák bányatörvény van érvényben. • A hazai viszonyainknak megfelelő új magyar bányatörvényjavaslatot ugyan már két évtized előtt kidolgozták, átdolgozták és számos értekezleten tárgyalták, — de azért mai napig sincsen törvényerőre emelve. Ugyanez a pangás volt észlelhető maga a bányászati adminisztráció körül is, melynek újjászervezése körül úgyszólván semmi sem történt. A bánya hatósági ügyosztály a minisztériumban mai napig is szervezetlen, a mennyiben sem megfelelő számú, sem pedig kiváló szakképzettségű személyzettel nincsen ellátva; a külső bányahatóságok pedig hasonlóképp régi, elavult szervezetokben maradtak meg. Társadalmi téren is ugyanazzal a sajnálatos jelenséggel találkozunk, hogy a bányászat érdekeit az illetékes tényezők szintén nem karolták föl az ügy jelentőségéhez mért erélylyel. Igy pl. a bányász- és kohászegyesület eszméje éveken át vajúdott s az részint a krónikus közöny, részint a szervező erők kellő akciójának hiánya miatt létre nem jött. A bányászati szakirodalom nem fejlődött; messze elmaradt a többi európai hasonló irodalmak mögött s a bányászat tehnikai, gazdasági és társadalmi érdekeit úgyszólván egyetlen, magas színvonalon álló, szakfolyóirat sem képviseli. Mindezeken kivül hazai bányászatunk állapotát általában jellemzi az a körülmény, hogy a nemesfémbányászat egyforma állapotban vesztegel, a rézbányászat évek óta hanyatlik, vas- és szénbányászatunk pedig csak lassú tempóban halad előre. A széntermelésnek, különösen — az ország kiterjedt széntelepei ellenére Ausztria és Németország szénbányái még folyvást versenytársai saját piaczaínkon. Ez annál szomorúbb, mert hazánk széntermelése az ország különböző részeiben fekvő gazdag réztelepek föltárása s üzembevétele által bizonyára rövid idő alatt a jelenleginek kétszereséig lenne fokozható s az illető vidékeken számos munkáskéz foglalkoztatható. Igy pl. a borsódmegyei sajó-kazai széntelepek, a zsilvölgyi szénteknő stb., úgyszintén a már fejtés alatt álló délmagyarországi, pécs vidéki s egyéb szénterületek is még nagymennyiségű szénnel láthatnák el az ország-ót. Az imént vázlatosan jelzett tényekből Önként kínálkoznak a következtetések a bányászat ügyének fellendítése körül követendő eljárást illetőleg. Az államnak mielőbb szervezni kell a bányászat egész adminisztrációját, a központi és külső bányászati közigazgatást. A törvényhozásnak sürgősen meg kell alkotnia az egységes magyar bányajogot és esetleg egyébb intézkedések által is megteremtenie a bányaügy gyorsabb fejlődésének föltételeit. A sajtónak és társadalomnak pedig, különösen az illető érdekköröknek fel kell karolniok a bányászat gazdasági és társadalmi érdekeit. Ekként juthatna el, minden tényező által kellően támogatva, Magyarország bányászata a fejlettség ama fokára, mely azt közgazdasági jelentőségénél fogva ma is, de jövőben még inkább, méltán megilleti. HÍREK. Esztergom, decz. 2. — Dr. Walter Gyula a biboros primás titkára herczegprimási és főszentszéki ügyésszé neveztetett ki. Az uj titkár már elfoglalta hivatalát és bokros teendőinek elintézésében a herczegprimás oldalán nagy buzgóságot fejt ki. Most teendői még a főszentszéki ügyészi dolgokkal is megszaporodtak, — Egyházi kinevezések. Legújabban Hinfner Béla garamújfalusi segédlelkész hasonló minőségben Garam-szentBenedekre, Demény Dezső dömösi segédlelkész pedig szintén hasonló minőségben Vágszerdahelyre helyeztettek át. — Esztergom virilistái. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete legtöbb egyenes állami adót fizető tagjai 1894. évre érvénnyel- bírandó névjegyzékének kiigazítása czéljából a városi közgyűlés által megválasztott küldöttség decz. 4-ik napján d. u. 3 órakor, esetleg folytatólag decz. 5-én d. u. 3 órakor a polgármesteri hivatal helyiségében tartja ülését. — Az esztergomi kereskedelmi társulat november 29-én v. ülést tartott, melynek határozatából folyólag kérvényt terjesztett fel a kereskedelemügyi ministeriumhoz, kérve azt, hogy amennyiben ez évben karácsony előestéjének napja vasárnapra esik, midőn az üzletek törvény értelmében zárvák, kivételkép engedje meg, hogy azok ez alkalomból nyitva tarthatók legyenek. — A kereskedó-ifjak holnapi estélyének érdekes műsora a következő lesz : 1. „Impromtu" Chopintói, zongorán előadja Pfalcz Gizella k. a. 2. „Egy gondolnt bánt engemet" Petőfitől, szavalja T r é b a Elemér úr. 3. „A párviadal," felolvassa O k á n y i k Lajos úr. 4. a) „Nocturne" Bőglertől, b) „Ábránd" Lolától, hegedűn előadja Feigler János úr.,5. „A bányaszerencsétlenség" Gabányi Árpádtól, szavalja P u d 1 e r Lipót úr. 6. „Magyar ábránd" Székelytől, zongorán előadja Pfalcz Gizella k. a. — A vasárnapi munkaszünet tárgyában hozott törvény, mint sok egyébb, kellő ellenőrzés hiányában csak irott malaszt. Ezen tudat késztette kereskedelmi társulatunkat arra, hogy hatóságainkhoz kérvényt adott be, melybén az 1891. évi XIII, t. czikkbe ütköző azon kihágások megszüntetésére hívja fel hatóságainkat, mely szerint a félreeső, de még a föutczákon is a dohányárulás ürügye alatt a kiskereskedők, szatócsok nagy része nyitva tartja üzletét s a törvény által kiszolgálni meg nem engedett árukat ad el. — Egyetemi ifjak bálja Esztergomban. Ujabban vett értesülés szerint a jövő farsangon a Budapesten tanuló esztergomi egyetemi ifjak által rendezendő bál tisztikara a következő: Elnökök: Parcsetich László, az egyetemi kör elnöke, Rényi József és Rudolf Béla. Alelnökök : Pisuth Kálmán, Albecker Károly és Mezey Bérezi. Titkárok: Lipthay K. Kabina S. Áidori V. és Pataki F.; Háznagy: Baross János. Pénztárosok: "Szlávy Elemér, Groh S. Eisler E. és Erdélyi K. Tánczrendezök : Szabó László, Rogrün Ede, Felsenburg Emil, Benes Gyula és Pokomándi B. Számvizsgáló : Haugh Béla és Zwillinger Ferencz. Tegnapeste 7 órakor tartották nagygyűlésüket, melyen a bál idejét s annak egyéb módozataithatározták meg, s melyről annak idején mi is megemlékezni fogunk. — „Majd ha fagy." A tornaegyesulet kerthelyiségében készített műjégpálya irán t városszerte nagy az érdeklődés. Az egyesület intézői valóságos ostromnak vannak a kérdezősködésekkel kitéve, hogy t. i. mikor lehet már korcsolyázni? mire a kurta, de találó válasz : „majd ha fagy I" — Betörések. Állandó rovatunkat ismét folytathatjuk. Dorogon tegnap virradóra ismeretlen tettesek több dorogi gazdának pinczéjébe betörtek és nagyobb mennyiségű pálinkát, bort, egyéb élelmi czikket s többféle szerszámot elloptak. A tetteseket a föszolgabiróság körözi. — Arról már beszámoltunk, hogy a dömösi református templomot is feltörték kedden éjjel, s az ajtót kifeszitve, a szegények perselyét elvitték. Most kézre kerültek az „ismeretlen tettesek" csavargó suhanezok személyében. A jómadarak a járásbíróság börtönében várjak megérdemlett büntetésüket. — - Tejvizsgálat. Több oldalról érkezett már panasz a helybeli rendörséghez, hogy a piaczi tejárusok az eladni való tejet annyira hamisítják, hogy szinte élvezhetlen. E miatt pénteken S i n g e r Henrik városi állatorvos a piaczon tejvizsgálatot tartott, s mintegy 20 liter tejet, mint vizzel hamisitottat kiöntetett. — Nincs fűthető czella. Megírtuk mult számunkban, hogy V i t t r a Péterné bajnai asszonyt, akit közveszélyes őrültsége miatt külön zárkába kellett volna helyezni, ilyen hiányában kénytelen volt a kórház-gondnokság Győrbe szállítani, amí az alispáni hivatal közbejöttével ma megtörtént. — Vármegyénk állategészségügye nem a legjobb lábon áll, a mennyiben a ragadós tüdölob, a mely miatt a szomszédos megyék, sőt Felső-Magyarországnak majd minden megyéje zár alatt van, megyénkben is fellépett több helyen. Igy már régebben hirt adtunk, hogy a kenyérmezői Krausz-féle szeszgyárnál is találtattak tüdövészes marhák, a minek folytán a kenyérmezői pusztát jövő év april haváig a szarvasmarhák ki- és bevitelétől el kellett zárni. Most Bátor kész in a Kobek-féle uradalomban is fellépett ez állatbetegség. Ezért a földmivelésügyi miniszter rendeletére ezt az uraén szívesen elmegyek, de várakozni nem akarok, azért csak zárd be boltodat, úgyis sötét van már. Becsuktam tehát a boltot, és hazavezetem a púpost, ki oly sok tréfát űzött és feleségemet annyira megnevettette, hogy szegény majd meghalt nevettében. Ez mind jó volt, de Szerencsétlenségünkre vacsorára csukát adott feleségem: a mint igy eszünk és Hakim tréfát tréfára halmoz, fészkelődik és arczát fintorgatja, egyszerre elsápad, visszahanyatlik és székestül a földre zuhan. Halszálka akadt a torkán és a szegény bohócz megfulladt. Ki Írhatná le ijedségünket, hatalmas szultán ? 1 Bíróság, vesztőhely, kötél, egyszerre lebegtek szemeim előtt és rémültömben majdnem eszemet vesztém. Allah il Allah I mi lesz belőlem? mit csináljak? kiálték egyre. Holnap bizonyosan felakasztanak, mert azt fogják hinni, hogy én vagyok a gyilkos. Feleségem előbb tért magához. „Legfőbb teendőnk — monda — az, hogy a halottat házunkból eltávolítsuk; épen most jutott valami eszembe. Harmadik szomszédunk egy zsidó orvos, ki az emeleten lakik. Vigyük oda és tegyük a zsidó lépcsőjére, igy megszabadulunk tőle. Igazad van asszony; lám te okosabb vagy nálamnál. Fogd meg a púpost lábainál, én meg üstökénél kapom meg és előre. Betakartuk a halottat és az orvos lakása felé indultunk. Odaérvén az ajtót már zárva leltük, miért is feleségem erősen kezdett kopogni. Végre kijött a zsidó szolgálója és kérdezé, hogy mit akarunk. Egy beteget hoztunk, mondám én tettetett hangon, kinek gyors segélyre van szüksége, csak hívd elő hamar uradat, nesze itt van egy arany foglaló, hogy ne gondolja, miként hiában kell fáradnia. A leány bement, mi meg fogtuk a púpost és hamarjában legfelsőbb lépcsőre ültettük, de úgy, hogy a legkisebb érintés is letaszítsa. Ezzel kereket oldottunk és megfutamodván, hazáig meg sem állottunk. Tervünk sikerült és bakótól, kötéltől, vesztöhelytöl többé nem rettegvén, nyugodtan aludtunk reggelig. Ma reggel rémületemre hallom, hogy a szegény ártatlan zsidó orvost fel akarják akasztani. Ezt nem engedhetem meg, azért is lélekszakadva futottam a vesztőhelyre, hogy az egész eseményt felderítvén, az ártatlan orvos kivégezését meggátoljam. Igy áll a dolog, hatalmas szultán és ebből kitűnik, hogy a púpost senki sem ölte meg. mert a hal szálkáján fulladt meg szegényke." Ezzel számtalan hajlongások közt vonult vissza, helyet engedvén a zsidó orvosnak. „Hatalmas és kegyelmes uram, nagylelkűség és kegyesség napja, minden igazhivő uralkodója 1" kiáltott fel az orvos, a szultán lábaihoz borulva. „Száradjon el nyelvem, ha nem szólok igazat és lábaimnál akasztassanak fel, ha nem ugy mondom el a dolgot a mint valósággal történt. — Tegnap este bejő hozzám a szolgáló és egy zekinát mutatván, monda: Uram az utczán két ember van egy beteggel és azt akarjak, hogy gyógyítsad meg; foglalóul adtak egy zekinát, hogy hiába ne fáradj. Aha, gondolám, ezek gazdag emberek, sietnem kell, hogy kívánságuknak megfeleljek. Felkapom hálóköntösömet és kifutok, anélkül, hogy a világító szolgálót bevárjam. A mint a lépcsőknek rohanok, lábam valamiben megbotlik ugy, hogy majd leesem és bum, bum, bum, egy nehéz test a lépcsőkön legurul. Elődeim Istene 1 kiálték fel, mi történt itt ? ! Ráchel, lámpát! Egész testemben remegtem; végre előjött a lámpa és én lerohantam a lépcsőkön, hogy lássam mi történt. A mint leérek, majd megütött a guta, mert ime ott feküdt a beteg, kit meg kellett gyógyítanom és egy tagját sem mozdítja. Lelöktem a szegény beteget és szörnyet halt. Jaj, jaj, apáim Istenei Mit tévő leszek, felakasztanak, kivégeznek, becsuknak, kenyér és viz mellett tartanak! Oh Mózes és próféták, könyörüljetek rajtam, mert fejemet vesztem! Ráchel, Ráchel te okos leány vagy, mit csináljunk? Igy kiáltoztam, rimánkondtam, de Ráchel csak nevetett és azt mondta, hogy csak takarítsuk ki a házból a veszedelmes vendéget. Mellettünk lakik a s?ultan udvari szállítója, monda, oda visszük a halottat és beeresztjük a kürtőjébe. Ráchel mondám, ezen gondolat aranyat ér, a zekina felét megtarthatod; ugy tesszük a mint tanácsolád. Felfogtuk tehát a halottat, ki nem más mint felség udvari bohócza és elvittük a szállító házának tetejére, hol a kürtön leeresztettük. Hála Istennek, gondolám, Ráchel és a próféták segítettek rajtam. Ezzel lefeküdtem és reggelig csendesen aludtam. A mint reggel az utczára jövök, hallom* hogy szomszédom a szállító ki fog végeztetni, mert egy embert, ki éjjel kürtőjén keresztül házába lopózott, agyon vert. Lelkifurdalásaimtól indíttatva elmentem a vesztőhelyre, hogy magamat bevádolván, ártatlan szomszédomat megmentsem. Ez az én történetem hatalmas szultán és szórol-szóra a legtisztább igazság." (Vég« köv.)