Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-29 / 104.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VARÖSI ES fiDCGriffel ERDEKEINK KÖZLÖNYE, f"*"*™^^^'^^ \ Megjelenik hetenként háromszor: \ | Hirdetések: É j szerdán, pénteken és Vasárnap. j Szerkesztőség és kiadóhivatal, j " íva ^g^ t %^ 1 I Előfizetési ár: •' ! J hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Bélyegdij 30 kr. | Egész évre 8 frt - kr. f és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Magánhirdetések négyzet aai^, Ezenkívül 3Q kr. bélyegdij. f ^ Fel évre , 4 „ — »| i reklamálások küldendők: í Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt t frt 20 kr. 5—ro-szeri hirdetésnél i Nep-ved évre 2 i $ IO °lo> 20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli / | Egy hónapra '. '. . . ~ ; 70 J Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). j niI I Egyes szám ára .....—„ 8 „ \ -.. f Nyilttér sora 20 kr. I U™,^^^ U^r 32. telefonszám. "#i Társadalmi pangás. Egyik közkeletű frázis, és az al­kalmi szónokok ajkán valósággal ba­nálissá vált immár, hogy a társada­lom pang, erőtlen és csak torzsalko­dik. Politikai összemérkőzésekben merül ki, a győző féktelen praepoten­tiával lepi el a közéletet és a társa­dalmi Önkénytes összetársulásban az előkelő helyeket, mely aztán elég ok arra, hogy az ellentétes párt tagjai sértett önérzetből, kényelemszeretetük leplezésére, — lemondjanak minden közcselekvésről. A győző párt pedig beleun a társadalmi nobile officiumok fárasztó viselésébe: és meghal min­den kulturális, szépészeti és ember­baráti czélunk. Meghal az emberben az a vágy, hogy társas érintkezéssel tegye kellemessé pihenésének perczeit. Bizonnyal mondom: a párttusák öl­ték meg a társadalom munkáját a legtöbb helyen. Bizonyos kiskorúság­ról tesz ez tanúságot, hogy az alkot­mányos csatározásokban kapott se­beket nem tudjuk behegeszteni. Óh, mikor jössz el te, társadal­munkat gyógyítani hivatott veres­kereszt, mely bekötözvén beteg tár­sadalmunk sebeit, lábra állittanál. Hi­szen olyan nagy igazsága van a klasz­Az Esztergom és Vidéke tárnája, A Grand Gaféban.*) - Paris — Sir a nóta, magyar nóta Muzsikálnak este óta Messze, messze, idegenben, Mesebeli tündér kertben, Egy párisi fogadóba; — Fogadóba! Mennyi érzés, mennyi bánat, Szive van tán a nótának. Oly szomorún sirdogálja: Miben áll a mulatsága, Kondoroson a bojtárnak, A bojtárnak. A teremnek minden lángja, Mintha pásztortüzzé válna. — Csak itt lent a czifra lányok Fényes urak, asszonyságok, Nem figyelnek a nótára, A nótára! Nevetgélnek, beszélgetnek, De ők arról nem tehetnek. .. , Tudja a jó Mindenható, Mi is azon sírnivaló I Hogy a ménes ott delelget, Valahol, egy csárda mellett, — Csárda mellett! Szat)Ole3ka Mihály. *) Mutatványul szerzőnek «H a n g u­latok» czimű, sajtó alatt lévő verskötetéből. Ára fűzve 3 korona, diszkötésben 5 korona. Megjelenik szikus műveltségű Szontagh Gusz­távnak, midőn a következőket mondja* j,A társadalmi élet biztosítja külső sza­badságunkat, védi jogainkat és java­inkat s eszközli, hogy az ember biz­tosított szabadságával szellemi czél­jait, végrendeltetését létesítheti.* Vagy miért akadnak oly kevesen, a kik irodalmunk bölcselőjének, Greguss­nak axiómáját figyelembe nem veszik: „Téved, ki táplál oly hitet, Hogy mások nélkül el lehet. Még jobban, aki ugy bizik, Hogy öt nem nélkülözhetik." Igen, igen, mert ezeknek a n é 1­külözhetleneknek erőszakos önteltsége szintén mélységes nagy ok a mi társadalmi pangásunkban. Hiszen nem az a baj minálunk, hogy társadalmi összetársulásra hi­ányzanék a vállalkozás kedve. Az egyesületekben pazar módon rendel­kezünk, elannyira, hogy ma már az egyesületi tagságnak is lehet valaki koldusa. De mit mivelnek e társa­dalmi egyesületek? Az erő-elforgá­csolás képessé teszi-e e társadalmi összetársulást ? arra igazán nem gon­dol senki. Azért rendéikezünk ezzel a közkeletű frázissal, hogy a társa­dalom pang, szomorúan pang. Egy érdekes levél. — Aktuális tárcza a polgári házasság ötletéből — Bizonyára aktuális érdekű ebben a mi polgári házasságos világunkban egy tizenhatodik századbeli olasz papnak VIII. Kelemen római pápához intézett merész humorú levele. Olyas dolgot müvelünk manapság mi is az országunk­ban, mint akkor N e r i Fülöp Olaszor­szágban, csakhogy mi sokkal nagyobbat, sokkal komolyabbat merészelünk: daczo­lunk teljes tisztelettel s behozzuk a pol­gári házasságot az egyház kedve ellenére is. Ha meggondoljuk, hogy N e r i tiszte­lendő ur ama hires, korszakalkotó C e 11 i­n i n e k kortársa: hamar belátjuk, hogy méltó összehasonlítani a mi korunkat avval az érdekes korral. Az összehasonlítást magát megteszi akármelyik olvasó, ha egypár vonással jellemezzük ama letűnt korszakot. A tizenhatodik század elején a kép­zőművészet teljesen felszabaditá magát a középkori barbárság hatalma alól, és szabadelvű, vidám hatásokra merészelte irányozni alkotó erejét. A mi azonban a nemes emberi természetben értelemre, észre, vallásra vonatkozott, mindaz éppen­séggel nem élvezett működési szabadsá­got. Északon a müveit emberi elme avult hagyomány ereje ellen küzdött és mint­hogy szavakkal, észokokkal nem lehetett boldogulni, fegyverhez kellett nyúlni. Ezren meg ezren, kik leikök üdvösségét még ez év folyamán. Megrendelhető „Szabolcska Mi­hály, Szász-Régen" czimzéssel. Előfizetéseket szíves­ségből lapunk szerkesztősége is elfogad. Uj vásártér Esztergomban. Esztergom, nov. 28. (J.) A napokban a rendőrkapitány hivatalában egy néhány polgárból álló társaság beszélgetett a város ügyeinek rendezéséről. Szóba kerültek vásárterünk hátrányai is. A városi magisztrátusnak nem igen volt eddig arra figyelme, hogy egy jobb s az esztergomi igényeknek megfelelőbb vásártérről kellene gondoskodni. Igaz ugyan, hogy a táthi ut melletti me­zőség, hol országos vásáraink tartatni szoktak, elég tágas, de vannak hi­ányai is. Ugyanis ha egy kis esőzés van, a nagy sár miatt szinte hoz­záférhetlen. Nem volna szükségtelen azután annak bekerítése sem. Lám Győr városának szép bekerített vá­sártere van, a hol minden áruczikk­nek, marhának megvan a maga helye. Helyeselhető tehát kapitá­nyunknak azon véleménye, hogy Győr városába küldöttséget kell meneszteni, mély az ottani állapotot tanulmá­nyozza, s tapasztalatait nálunk is ér­tékesítse. Helyet is lehetne mást válasz­tani. Nézetünk szerint czélszerübb volna a doroghi ut mentén tartani e vásárokat, hol szintén elég tágas terület áll rendelkezésre a vasút és az országút között. Ennek az az előnye volna, hogy a vasúton és országúton egyenest a vásártérre lehet a szállí­tott czikkeket vinni. Az országút és tiszta, szabad úton keresték, a legször­nyűbb módon veszték el testi jóvoltukat és vagyonukat. Délen pedig a szebb s nemesebb lelkek szintén szabadulni igye­keztek az egyház egyedurasága alól s N e r i Fülöp alakjában kísérletet látha­tunk az iránt, hogy lehet az ember jám­borhitü, a nélkül, hogy alávetné magát a római pápa egyeduraságának. Persze N e r i épp olyasmiben talál lelki gyönyörűséget, a mire a római egyház hatalma leginkább kiterjed; épp azért nem sikerül neki magát attól telje­sen elszakítani. Érdekes látni, mily sokáig küzd magával, mily sokáig habozik, míg a papi pályára szánja életét I hogy ki­búvik minden egyházi slendriánság alóli hogy igyekszik mind a hitet, mind az életet vidám erkölcsüvé, hatásosan prak­tikussá tenni I Abból, hogy Neri még a bíbornoki kalapot is sértőleg elutasította magától, noha azt a pápa több ízben kínálta neki, — kiderül, hogy mennyire szabadulni igyekszik minden köteléktől. Eleven bi­zonysága mind-ennek egy csodálatosan, sőt komikusan daczos levél, me­lyet Neri VIII. Kelemen pápa ő szent­ségéhez intézni merészelt. Ezt a levelet olvasva némileg beleélhetjük magunkat a régmúlt, messze századba. Mégis leg­inkább a mai viszonyok szempontjából érdemes közölni a Neri levelét, mert kiderül belőle, hogy az egyház iránti korlátolt engedelmesség igen szépen összefér a jámborsággal. Hangzik ez a levél következőleg: „Szent atyám I Kicsoda vagyok én, [vasútállomás közt állván a vásártér, mindkét részről a közlekedés nagy előnnyel járna. Igaz ugyan, hogy a túlsó vagyis a párkányi járástól távolabb feküd­nék, de az állandó hid s az Össze­kötő vasút kiépültével ez a kis aka­dály is elesnék. Ha az állandó hid kész lesz, heti vásáraink is élénkebbek lesznek télen, mert tudja a vidéki ember, hogy biztosan átjöhet a Dunán, mig a mostani körülmények között a tá­volabbi falvakból nem Ís indul el a vásárlani vagy árulni akaró nép, nem tudván, hogy akadálytalan-e a közle­kedés. Szükséges volna azután még vásáraink idejét is rendezni. Vásáraink közül több összeesik más megyebeli vagy szomszéd-me­gyebeli vásárral, igy a köbölkutival, ipoiyságival. Ez nagy hátrányunkra van nekünk, mert elvonja tőlünk a forgalmat. Igy például Gergely-napi vásárunk alig ér valamit, mert a pár­kányi nagy vásárnak épen utána esik. Ott beszerzi mindkét parti nép a télre való szükségletet, a kinek pedig eladni valója van, ott eladja. A mi vásárunkra aztán sem eladók nem jönnek, mert eladták Párkányban, sem vevők, mert ezek is beszerezték szükségleteiket. Szó volt arról is, hogy szapo­rítani kellene vásárainkat. Gergely­hogy látogatásomra jönnek a bibornokolc, kik közül éppen tegnap este volt nálam a flórenczi és cusanoi bibornokok?S mi­vel egy kevés mannalevélre volt szük­ségem, a flórenczi bibornok két uncziányit hozatott nekem a san spiritoi mannából, holott a bibornok úr ama kórházba jó sokat küldött. S itt is maradt nálam a bibornok éjjel két óra hosszat s annyi sok jót beszélt Szentségedről, sokkal többet, mint a mennyit méltányosnak vélek 1 Mert hiszen, ha ön pápa, hát le­gyen a megtestesült alázat. Krisztus maga is eljött hozzám este hét órakor, hogy magát belémkebelezze; bizony Szentséged is eljöhetne egyszer a mi templomunkbal Krisztus ember és Isten, mégis nem ritkán látogat meg engem. Szentséged csak ember, egy szent és jóravaló ember fia* Krisztus ellenben az Atyaistentől született. Szentséged anyja A g n e s i a asszony, egy nagyon isten­félő hölgy; de a Krisztus anyja m i n­den szüzek szüze. Mit nem kellene mondanom, ha epémet tartózkodás nél­kül akarnám kiadni I Parancsólom Szent­ségednek, hogy tegye meg, a mit én egy leány javáért akarok, a kit a Tőrre de' specch i-be akarok juttatni. Leánya ez annak a Neri Claudi o-nak, a ki­nek Szentséged megígérte, hogy gyerme­keit védelmébe veszi * emlékeztetem tehát önt, hogy igen szép dolog, ha egy pápa szavát tartja. Kérem önt, bízza reám a dolgot s engedje meg, hogy nevében cse­lekedjem, annál is inkább, mivel ismerem a leány akaratát s biztos vagyok a fe­lől, hogy a leányt isteni sugallat vezeti, s a legnagyobb alázattal, melylyel tar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom