Esztergom és Vidéke, 1893
1893-11-17 / 99.szám
nyomott a markába, a mikor megérkezett, s azon a czédulán ez a szó állott: Ordódy kanonok. Elvezettette magát Ordódy házához, s mert a kaput zárva találta, csengetett. — A cseléd jön, nyitja a kaput, s egy kiborotvált ajkú, frakkos, czilinderes németet lát maga előtt. Ez nem lehet más, mint a gróf úr ő exczellencziájának a komornyikja ; gondolja magában, beereszti, aztán elvezeti az előszobába, ott rámutat az ágyra, érthető jeléül annak, hogy ez a szállása. — Thun nagyot nézett a csaknem Robinsoni berendezésen, makogott is valamit a cselédnek, de németül lévén az mondva, hát felelet nélkül maradt. — Az osztrák minisztert a nap fáradalmai csakhamar elnyomták. Oly jó izűen aludt a kemény tábori ágyon, mintha akár hattyútollas párnákon feküdnék. — Egyszerre zörej támad, erős lépések ébresztik fel édes álmából, r— Azt hiszi, hogy valami hírhedt magyar haramia, vagy betyár tör reá, hogy kirabolja. Alig mert mocczanni. — Hát mikor szemeit kissé felnyitja, egy sarkantyús csizmás, kalpagos, kardos és zsinóros alakot lát maga előtt, s érzi, hogy egy mogorva kéz ugyancsak ránczigálja a paplanját! No hogy drága életének az utolsó pillanata megérkezett, azt szentül hitte. Szerencsére az a fekete, mogorva alak nem nyúlt fegyveréhez, megelégedett azzal, hogy emberségesen legazemberezte és lekorhelyezte őt, észrevételeit néha-néha egy-egy „teremtettével" fűszerezvén. Az alak eltűnt, az ajtó becsapódott, s a szomszédos szobában csakhamar elcsendesedett minden. Reggel még alig ütött hatot a bazilika órája s Thun gróf az ö reggeli édes álmát élvezte; midőn a szoba ajtaja felnyílik s azon egy kegyetlen „Jóska" szó hangzik ki. — Jóska ... mi lehet ez, kérdezé önmagától az álmából felriadt miniszter, aztán egyet fordult és újra elaludt. De álma nem tartott soká, mert az ajtó újra kinyílt s egy erős kéz egy rántással megfosztja őt paplanától, s kemény káromkodások között adja tudtára, persze magyarul, hogy a jóravaló komornyiknak már ilyenkor a csizmatisztitás, a vizhozás és egyébb hasznos dolog a kötelessége. A miniszter felugrik ágyából, s dühösen adja tudtára az alkalmatlankodó úrnak, hogy ő nem komornyik, hanem gróf Thun, ö felsége minisztere. — A grófot azonban ez a leleplezés nem zavarta meg, hanem egész flegmával odavágta, hogy ha miniszter, hát mit keres az ő komornyikja ágyában? Hosszú szóváltásba került, mig a dolog tisztázva lett, de csakhamar tudomására jutott Bach miniszterelnöknek, a ki' rögtön ott akarta hagyni az egész ünnepséget, mert czélzatos sértést látott abban. A primás közbevetette magát, úgy adván elő a dolgot, mint ártatlan félreértést és téve— No hisz entre nous maradna áml Engem nagyon bántolt ez a dolog s amint hátrapillantottam, szemeink találkoztak Kornéliával, aki szintén visszafordult abban a pillanatban, aztán még büszkébben ment tovább. Dühös voltam ezért az ostoba találkozásért és nagyon rosszul esett a Róza pajkos nevetése. Aztán siettem is magamat ajánlani nekik. VI. Mikor beléptem hozzá, egyedül volt. Azt se várta be, hogy köszönjek, felugrott és odaállt elém : — Ki volt az, akivel sétált ? — Miért ilyen izgatott Kornélia, mi baja ? — A nevét akarom tudni. . . — Mi lelte, mondja csak ? — Kinevetett, kinevetett a nyomorult I Tagadd el, hogy rajtam nevetett I — De. . . — Ne szólj semmit, tudom ugy is. Ne mentegesd magad. Csodálkozva néztem az indulatos leányra: a szemeiben féltés lobogott, a homlokára pedig kiült a harag. Aztán rám borult és megszorított erős, kívánatos karjaival : — Pedig hogy szerettelek, és te is szerettél, ne tagadd. Most már nem kellek én, az kell, hahaha! És eltaszított magától, elrúgott mint egy kutyát. — Ostoba féltékenység, mindjárt bebizonyítom. . . . — Igen, az vagyok, féltékeny vadést. Gróf Thun pedig föltette magában, hogy soha többé Esztergomba, de még Magyarországba sem jön. Nem is jött, mert öt év múlva Bachchal együtt csúful megbukott és aztán vége lett összes dicsőségének. Rokkant huszár. U~ H I R E K. = • m Esztergom, nov. 16. — A herczegprimás az eddigi megállapodások szerint — ha valami közbe nem jön — hétfőn, 20-án érkezik székvárosába. — Majer István püspök és az esztergomi főkáptalan nagyprépostja előrehaladott kora és legutóbbi huzamos ideig tartott betegségére való tekintetből lemondott a vármegyei törvényhatósági bizottsági, valamint a vármegyei közigazgatási bizottsági tagságról. — A primási uradalomnál most képezik tanácskozás tárgyát az urad. birtokok kezelésére s a tisztek hatáskörére vonatkozó szabályrendeletek, amelyek a tiszteknek körrendeletben jutnak majd tudomásukra. — A vármegye közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 21-én rendkívüli közgyűlést fog tartani, melyen első sorban a felsőbb rendeletek fognak tárgyalásra vétetni, egyebek közt az 1894. évi megyei költségvetés jóváhagyása tárgyában érkezett felsőbb rendelet. Azután meg fogják alakítani a külömböző bizottságokat, melynek megtörténte után a jelentések felolvasása és tárgyalása fog sorra kerülni. Mattyasovszky főügyész az Esztergom és Párkány közötti állandó hidhoz szükséges területek tárgyában fog jelentést tenni; a megyei számvevőség, a párkányi járási szolgabiróság, Csaby főmérnök jelentése is szóba kerül, valamint az Esztergom vármegye községeinek 1894. évi költségvetéseire vonatkozó számvevői véleményes jelentések és Esztergom sz. kir. város 1894. évi költségvetése is. — Halálozás. Egy tekintélyes esztergomi család fiatal tagja; Marosi József, korai sírba szállt. Az alig 22 éves ifjú régebben titkárja volt a kereskedő ifjak egyesületének, mely a buzgó fáradozásokért avval fogja leróni volt titkárja iránt a kegyelet adóját, hogy testületileg az egyesületi zászló alatt fog kivonulni a temetésre s az elhunyt koporsójára diszes koszorút fog letenni. Walter Gyula dr. holnap reggel 7*7 órakor a megboldogult lelkí-üdvéért a kereskedő ifjak egyesületének tagjai részére a vízivárosi templomban gyászmisét fog tartani. A halálozásról a megszomorodott család ezt a gyászjelentést adta ki: Marosi József és neje Fiby Gizella; gyermekeik Ferencz, Luizka, Károly, Margit, Laczika, valamint özv. Martsán Katalin nagyanya és a számos rokonok nevében fájdalommal gyok. Jogom volt hozzád, de már nincs, nem is kell 1 — Elmenjek? — El. Menjen, soha ne kerüljön az utamba. Az uram, ha neki tetszik, megcsalhat majd, de a szeretőm nem I Mikor ezt mondta, ott állt előttem, mint egy gőgös démon; az arcza, az az érdekes halavány arcz, lángvörös volt s a szemeiből irigy, féltő gyűlöletet lövelt rám és egy fejjel magasabbnak látszott az a büszke, sötét leány. Aztán félreállt az útból, hogy elmenjek. Elhagyott menni minden búcsúszó nélkül, gyűlölt mint egy Lucrezia Borgia. Amint az ajtót betettem, belülről tompa sirást, elfojtott zokogást neszeltem: nyilván nagyon gyűlölhetett. .. . VII. Másnap, ahogy elhatároztam, hogy felkeresem: nem volt a lakásán; a varróházba se jött be többet. Elment oda, ahova én soha se jártam, hogy ne találkozhassak velem. Sokáig kerestem, kutattam mindenfelé, de csak nem tudtam nyomára lelni, még egy hang hirt se hallottam felöle. A múltkor emiitette egy barátom, aki csak akkor látogat meg, ha pillanatnyi pénzzavarban van és apró kölcsönt óhajt, — hogy az a kaczér, fekete leány valahol a Ferenczvárosban együtt él egy medikussal, de már egészen tönkre ment az a diák, egészen elzüllött a szegény. Szabó Aurél. jelentik szeretett gyermekük, fivérük, illetőleg unokájának ifjú Marosi Józsefnek f. hó i4-én este 7 órakor, tevékeny, ifjú életének 22-ik tavaszán, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt elhalálozását. A boldogult hült teteme f. hó 16-án délután 3 órakor fog a gyászházból (Buda-utcza 343. sz.) a kir. városi sírkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 17-én reggeli 8 l / 2 órakor fog a kir. városi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1893. november i5-én. Áldás poraira I — Az állami hid épülése már szépen halad. A leendő hidfö helyét kisajátították, deszkával bekerítették s most már világosabb fogalmunk lehet arról, hogy mily óriási alkotás lesz a készülő hid. A hidfö jó messze a parttól fog kezdődni. A part közelében folytatják a talaj megismerése czéljából a fúrásokat, s már több mint negyvenhárom méternyi mélységre hatoltak a fúróval. Többnyire agyagos rétegeket találtak, de három nappal ezelőtt daczos kősziklába ütközött a fúró éles hegye; azóta azt igyekeznek a munkások keresztültörni, e munka azonban — minthogy a talaj most már sziklás — csak lassan haladhat, a mennyiben három nap óta csak körülbelöl tizenöt suknyi mélységre hatolhattak le a fúróval. Érdekes elnézni, a mint a szorgalmas, nehéz fúró hol felemelkedik, hol alázuhan, tompa zajt ütve lent a mélységben a daczos, kemény kövön. Úgy látszik, hogy a próbafurási munkálatok most már nem fognak soká tartani, mert czéljok kipuhatolni, hogy mily mélyre fektettessenek a hidfő pillérei, s ez a czél most már nem lehet messze. A hidfö építésének környékén valóságos falu kezd keletkezni. Egy nagy fabódét építettek szerszámraktárnak, azonkívül külön helyiségeket fognak építeni a végre, hogy a munkásoknak ott helyben főzhessenek s külön étkező helyiségeket is fognak számukra berendezni. — A strázsahegyi bányából már jókora halom terméskövet hordtak a helyszínére a pillérek összeállítása végett. Cathry Száléz ésfia már megkapták az építési engedélyt, valamint az építésre felügyelő állami közegek kineveztettek; az államépitészeti felügyelő C z e k e 1 i u s Aurél kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsos. — Betörés. Szombaton éjjel többrendbeli csavargó betörési kísérletet tett a temetői kertészlak ujonan épített lakrészébe. A betörők épen az ajtót feszegették, mikor bent a háziak észrevették, kik rögtön lármát csaptak, mire a jó madarak az éj sötétjében megugrottak. — Szerencsétlen lövés. Nagy vígsággal ülte meg f. hó 8-án Bajkai Lajos kétyi gazdalegény lakodalmát; hangos ujjongással vonult végig az utczán a czifra lakodalmas menet, elöl a lobogós kendős dorozsbákkal, vőfélyekkel, kicsöditve a falu apraját nagyját. Bajkai János is kijött, hogy megnézze a lakzisokat, hátratett kezeiben pisztolyát rejtegetve s hogy ő is hozzájáruljon az ujjongáshoz hangos pisztolylövésekkel, mint ez falun szokás. El is hangzott a lövés, de velőtrázó gyermeksikoly lett a viszhang reá. A fojtás szétszakitá a pisztoly csövet, meszszeszórva annak szilánkjait, melyek közül egy özv. Tóth Mihálynénak az udvaron álló 9 éves kis unokalánykáját mellén súlyosan megsebesítette. Bajkai Jánosnak csodálatos módon mi baja sem történt. — Késelő parasztok. Szerdán reggel Markusz Ferencz német-utczai timármestert vérbe-fagyva találták a Majer-féle gyógyszertárral szemközt lévő szük sikátor utczában. A füle össze volt hasítva, fején több helyen késsel összeszurkálva, orrából-szájából patakzott a vér. Az éjjeli őrök, akik rátaláltak, tudakolták, hogy mi baja, ki bántotta. Ő félaléltan csak annyit tudott válaszolni hogy négy parasztlegény bántalmazta. Markuszt jelenleg lakásán ápolják. Már megindították a vizsgálatot. Kívánjuk, hogy sikerrel járjon a hatóság vizsgálata, mert erélyes intézkedések nélkül nyílt nappali támadásokká fajul nemsokára a parasztsuhanczok féktelenkedése. Aztán — kérdjük — mire valók az éjjeli örök, ha a helyett, hogy a lakosok személyes biztonságát megvédenék, egész éjjel békén alusznak a fülükön? — Rablás a zsidótemplomban. Az esztergomi hitközség templomába széria és csütörtök közti éjjelen valaki az oldalablakon, melyet előbb betört, behatolt, feltörte a frigyszekrényt, kivette a thórát, levette arról az ezüstkezet és a diszes müvü ruhát, melybe a thóra takarva volt. A betörő, kinek kilétét eddigelé még nem tudni, a thóraruhát az udvaron hagyta, az ezüstkezet azonban, melynek értéke 25—30 forint, magával vitte. A tettest most nyomozza az esztergomi csendőrség Reviczky Győző esztergommegyei főszolgabíró vezetése alatt Sárkány komáromi főkapitány közreműködésével. Nevezetes a dologban, hogy az esztergomi zsinagógát már másodszor rabolják ki. Az első gonosztettnek nem tudott végére járni a hatóság, s ez bátoríthatta fel a tegnapi rablás elkövetőit. Az összemetélt ruhák, megfertőzött és ellopott tárgyak értéke több száz forintra rúg. — A dyphteritis gyanúja merült fel a városban. A körorvos Fekete György vízivárosi tanitó Endre fián konstatálta. Mátray Esztergom járási főorvos nézete szerint azonban a baj csak nagyfokú toroklob és kétoldali mandutalob. — Ügyes zsebtolvaj. Bagó Béla szabadkai illetőségű tizennégyéves kömives tanoncz, állás nélkül lézengvén a világon, feltette magában, hogy Budapesten nem kódorog tovább hiába, vasútra ült, hogy Esztergomba jöjjön állást keresni. E nagyon tisztességes szándékát el is érte itt a suhancz : kapott állást, de azt — fájdalom I — a rendőrkapitányság adta neki egy útközben szerzett rossz érdeméért. A propelleren rászolgált, hogy Esztergomban hűvösre kerüljön. Egy asszonnyal utazott, kinek zsebével a szemes suhancz titkos benső viszonyra lépett, kikémlelve annak titkait; nyolcz forintot talált a szegény asszony zsebében s azt ügyesen eldugta magánál. Az asszony, mint a rendőrkapitányi hivatalban előadja, érezte ugyan, hogy valami rendkívüli esemény megy végbe a zsebével, de nem gondolt arra az eshetőségre, a mi megtörtént, s csak későn vette észre veszteségét. Bagó Bélára esvén gyanúja, még ott a propelleren kimotozták a fiút, de nem találtak nála semmit. Esztergomba érve, Bagó a főkapitányságra került, hol megtalálták nála a lopott nyolcz forintot —• jól eldugva a kalapja bélése alá. Hogy érdemlett büntetést kap érte, arról a krónikásnak fölösleges kántálnia. Érdekes azonban, hogy mit válaszolt a fiu mikor a rendőrkapitányságnál azt kérdezték tőle: „Mit csináltál hát a propelleren, ha nem nyúltál az asszony zsebébe?" — „Néztem a Garam hídját" felelt a ravasz. — Ismét betörés. Lassankint állandó rovatot nyithatunk az esztergomi betörésekre. Brenner József kereskedő szigeti kertjében lévő házikóját törték fel megint ismeretlen tetttesek kedd és szerda közötti éjjel. Pedig ez a kert nem messze van a csöszháztól. Felhívjuk a vízivárosi elöljáróság figyelmét e nem először ismétlődő betörésre, — Kérelem. Az első Walter-banketten valaki egy idegen selyem esernyőt tévedésből a magáé helyett elvitt. Tulajdonosa ez uton kéri a kicserélőt, szíveskedjék a más jószágát a „Magyar Király" vendéglőbe vinni, hol saját tulajdonát megkaphatja. — Érdekesl Mi érdekes? A Hecks c h e r József hamburgi bankár kimutatása, mely lapunk mai számának hirdetései közt olvasható. E bankház a helyben és a környéken kapott megbízások gyors, pontos és hallgatag teljesítése által oly jeles hírnévre tett szert, hogy a jelzett hirdetésre olvasóinkat e helyütt is bátorkodunk figyelmeztetni. — Jótékonyczélu államsorsjáték. Mint az előző években, ez idén is nagy jótékonyczélu államsorsjáték tartatik. — Ezen sorsjáték hozta nyereményben következő jótékonyczélu intézmények vesznek részt: A magyar nemzeti szinház nyugdíjintézete, a magyar gazdasszonyok országos egyesülete, a gyógyult elmebeteg segélyző-egyesület, a budapesti gyermekbarát-egylet, a m.. kir. vagyontalan állami hivatalnokok özvegyei és árvái részére létesítendő alap, a kolozsvári „Mária Valéria" árvaház, a szatmármegyei nagy-károlyi nöipariskola, a magyar képzőművészek nyugdijalapja, a Zágrábban létesítendő Horvát-Szlavon országos javitóház stb. A játékterv nagyon kedvező esélyekkel kecsegtet, a főnyeremény 60,000 frt, az összes nyeremények 160,000 frtra rúgnak. Sorsjegyek á 2 frt, kaphatók minden lottó-, só- és adóhivatalnál, a legtöbb postahivatal és dohánytözsdében. A húzás deczember hó 28-án történik. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: NÓGRÁDI JENŐ.
